A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 35. szám - Az üzleti könyvek bélyegkötelezettségéről

A JOG 245 atyn, s illetőleg — egyébként féltve őrzött — vagyona semmi védelemben ne részesüljön. Nemzetiségi vidékeken az, hogy a kiskorú fiu termé- i szetes atyává lesz, úgyszólván mindennapos eset; komoly megfontolás után nem lehet e kérdés felett, mely a tervezet célzott szigorú intézkedései mellett ezernyi kiskorú törzsvagyonát fogja a törvénytelen gyermekek kedvéért veszélyeztetni s ezzel az illető kiskorút abban, hogy családot alapítson s állampolgári kötelességeit minden irányban teljesíthesse, megakadályozni. — mondom — e kérdés felett nem lehet komoly megfontolás után egyszerűen napirendre térni, hanem szükség van törvényes intézkedésre, mely, legalább bizonyos mértékben, védelemben részesítse a kiskorú természetes atya vagyonát. VI. Ezek nagyjában azok, a melyeket a tervezetben részint elhibázott, részint hiányos alkotásnak tartok, értve természetesen csupán a törvénytelen gyermekek jogviszonyaira vonatkozó részét a tervezetnek. Konkrét javaslatot tenni — nem ez én feladatom, annál inkább, mert az elmondottakból már önként következik, hogy a tervezetnek ez a része gyökeresen átdolgozandó volna. A tervezet megalkotóinak feladata a téves alapokra fektetett intézkedéseket ujakkal felcserélni és a hiányokat pótolni s ha már elméletek alapján kell felépíteni a törvényt, ám építsék fel elméleteken, de a törvénytelen gyermekek exisztenciáját akarván biztosítani, ne lépjék tul azon korlátokat, melyeknek áthágásával más exisztenciák veszélyeztetése kezdődik. A kereskedelmi törvény szerint minden kereskedő köteles ügyleteiről, üzleti forgalmáról és vagyonáról rendszeres feljegyzéseket vezetni,1) jogában áll azonban bármely könyvelési módszert használni és ehhez képest saját tetszésétől függ, hogy milyen és hány könyvet vezessen. De tekintve, hogy legfontosabb érdeke, miszerint könyvei egyrészt az általa kötött ügyletekről, másrészt vagyoni állását ól adjanak hű képet, kényszerülve van bármely könyvelési módszer mellett is az ügyfeleket egyrészt időrendben, másrészt cimek szerint könyveibe feljegyezni. Az időrendszerint való bejegyzésekre, vagyis a kötött ügyletek időrendi sorrendben vaió feljegyzésére : a pénztárkönyv (Cassa), előjegyzék (Primanota), boltkönyv (Strazza) és a napló (Journal); a cim szerint való elszámolásra, vagyis a kereskedőnek a vele üzleti összeköttetésben levő felekkel szemben való viszonyának feltüntetésére, a főkönyv, egyenleti-számlakönyv (Saldo-Conto) és folyó-számlakönyv (Conto-Corrente) s2olgálnak. Bármely könyvelési módszer mellett is ezek a lényeges könyvek, a többi ezek részletezését foglalja magában, csak arra szolgál, hogy ezeknek vezetése megkönnyittessék és magyarázatát adja. Az utóbbiak mellék- vagy segédkönyveknek neveztetnek, ilyenek : a levélmásolási (Copierbuch), lejárati (Scadenz), áru (Facturenbuch) rovancs-könyv (Scontrobuch) stb.2) Végül még megemlitendőnek találom a leltár- és mérleg-könyvet, melyek, habár a kereskedőre nézve az üzleti végeredményeket foglalván magukban, igen fontosak, már azért is, mert a kereskedelmi törvény 26. §-a kötelezi a kereskedőt, hogy évente mérleget és legalább két évente leltárt készítsen, de azért ezek egy könyvelési módszer szerint sem számithatók a lényeges könyvek közé, mert sem a kötött ügyletekről sem a kereskedőnek a vele üzleti összeköttetésben álló ügyfelek közt lévő viszonyáról, hanem csupán a bizonyos időközökben előállott vagyoni állapotáról adnak felvilágosítást s igy inkább időszaki kimutatásoknak és e címen legfőbb mellékkönyveknek minősíthetők. Az illetéki díjjegyzék 58. tétel a) és b) pontja taxatíve meghatározza, hogy a kereskedők, gyárosok és iparüzők által vezetett, fent nevezett cimszerinti könyvekre az ill. szabályok 38. §-ában meghatározott módon a 45. §-ában rendelt mértékben ivenkint 50 fillér, az időrendszerintiekre pedig 10 fillér bélyeg ragasztandó. Az idézett tétel b) pontja azonban nemcsah a felsorolt időszerinti könyveknek, hanem a mellékkönyvek közt emiitett áruraktár-, leltár-, — és mérlegkönyvnek is a 10 fillér alap szerint számítandó béiyeggel való ellátását rendeli el, kimondván a második bekezdésben, hogy minden •) 1875. évi XXXVII. t.-c. 25. §-a. -) Lásd Zachár Gyula: «Általános üzleti könyvvitel)). Budapest, 1889. 4., 5., 6., 7., 8. és 48. oldal. egyéb a belső kezelésről vezetett könyv bélyegmentes. Az idézett b) pont harmadik bekezdése ismét a második bekezdéssel szemben megállapítja a bélyegkötelezettséget a bélyegköteles könyvek tárgymutatóira (Register) mint par exellence belkezelési könyvekre nézve, olykép, hogy ezek ugyanazon bélyegmérték alá tartoznak, mint az ezeknek alapul szolgáló könyvek. így intézkedik az osztrák bélyegtörvény is, 3) az 1868. XXIII. t.-c. felhatalmazása alapján a pénzügyminister ezen rendelkezéseket továbbra is érvényben fentartotta. Az 1868. évi hivatalos összeállításban a tárgymutatókra vonatkozó rendelkezés ugyan nem foglaltatik benn, s csak az 1881. évi XXVI. t.-c. 29, §-a alapján készített ujabbi hivatalos összeállításba vétetett fel, de kétségenkivül jogosan,4) mert a cs. kir. pénzügyminister 1863. évi április 17-én kelt 18,894/1,408 sz. rendelete 1868. évig hazánkban érvényben volt, s igy a törvényhozás felhatalmazása ennek felvételére jogot adott; különben Ausztriában is ezen rendelet érvényben van.5) Igaz ugyan, hogy a tárgymutató a legszorosabb értelemben vett belső üzleti kezelésre vonatkozó könyv, az is igaz, hogy a legisratio teljesen ellene szól annak, hogy ez bélyegkötelezettnek rendeltessék, azonban — minthogy a hivatalos összeállítás speciális törvény hiányában törvénytpótló, törvényerejű rendeletnek tekintendő — a tételes joggal szemben ennek vitatása csak meddő időpazarlás.0) Az idézett cs. és kir. pénzügyministeri rendelet védelmére szól, hogy régebben a minták rendszerint az illető könyvek végén voltak hozzáfűzve, a midőn természetesen ugyanazon bélyegmérték alá vétettek, mint maga az egész könyv ; a rendelet ebből kiindulva a bélyegkötelezettséget megállapította még az esetre is, ha a könyv tárgymutató része külön könyv gyanánt köttetett. Az illetéki díjjegyzék 58. tétele mint láttuk — a legnagyobb rendszerességgel és precisitással állapítja meg a kereskedelmi könyvek bélyegkötelezettségét, s csak annyiban merülhet fel adott esetben kétség, hogy valamely kérdése-; könyv az 58. tétel melyik csoportjába sorolandó. Minden kereskedő saját üzletkörének minősége és terjedelme szerint más-más, igen gyakran az általános módszerektől eltérő, könyvelési rendszert alkalmaz és ehhez képest mindenkoron az lévén célja, hogy kötött ügyleteiről és vagyoni viszonyairól hű képet nyerjen — állapítja meg az általa vezetendő könyvek menynyiségét és belső berendezését. Vezessen azonban az illető bárhány és bármily könyvet is, a bélyegkötelezettség szempontjából egyedül a könyv berendezése és tartalma lehet csak irányadó.7) Annak megítélésére, hogy valamely könyv a magasabb vagy alacsonyabb ivbélyegmérték alá tartozó, vagy a bélyegmenteseknek rendelt könyvek csoportjába soroztassék-e. első sorban megállapítandó : számlás (cimszerinti) berendezésü-e az illető könyv, vagy csak minden kapcsolat nélkül az időrendben kötött ügyleteket foglalja-e magában.8) Ha számlás berendezésű a könyv, akkor föltétlenül a magasabb ivbélyegmérték alá tartozik ; ellenben ha csak időrendi feljegyzéseket foglal magában, akkor megállapítandó, hogy tartalmánál fogva az 58. tétel b) pontja alatt taxatíve felsorolt könyvek csoportjába tartozik-e, ezekkel analóg-e? Igenleges esetben az ivenkinti 10 fillér bélyeggel látandó el, nemleges esetben feltétlenül bélyegmentes belkezelési könyvnek minősítendő. A Lászlóféle kézikönyv 498. oldalán idézett 554/1890 sz. pénzügyi birósági ítélet ugyan a most kifejtettek ellen szól, a mennyiben a takarékpénztárak által a takarékbetétekről vezetett számlásberendezésü könyveket az 58. tétel b) pontjában rendelt alacsonyabb ivbélyegmérték alá tartozóknak mondja ki, azonban — nézetein szerint ezen rendelkezés nem felel meg a törvény intentiójának. A pénzintézetek ugyanis a takarékbetétekről kétféle könyvet vezetnek, s pedig egyet, mely a naplóval analóg és takarékbetéteket, a mint azokat az ügyfelek kamatozásra behozzák, időrendben foglalja magában, azután egy másik takarékbetét — folyószámla-törzskönyvnek nevezett számlaberendezésüt. melynek minden egyes ügyfél részére külön 8) A tárgymutatókra vonatkozó rész ugyan csak cs. kir. pénzügyminiszteri rendeletben foglalt magyarázat. 4) Lásd 424/885. elv. jel. határ. 6) Die Inhaltsregister sind Theile der bezüglichen Gewerbsaufschreibungen (F. M. E. 20. Feber 1863 Z. 5.686. lásd Manz'sche Ausgabe Wien 1893. 433. oldal.) 6) Cikkiró e pontra vonatkozó nézetével nem értünk egyet, mer t az illetékszabályokba a mutatókra nézve utólag bevett rendelkezést csak oly magyarázó miniszteri rendelkezésnek tartjuk, melynek helyes voltát a közigazgatási bíróság jogosult vizsgálata tárgyává tenni. (Szerk.) ') Nem határoz az, hogy a fél a könyvnek mily nevet adott, hanem annak tartalma stb. (lásd F. M. E. 20. Okt. 1864. Z. 42,340. Manzsche Ausgabe.) 8) A bpesti kereskedelmi és iparkamra egy felmerült eset alkalmából ugyanígy nyilatkozott (lásd László: bélyegtörvény 497. oldal.) Az üzleti könyvek bélyegkötelezettségéröl. Irta OMEGA.