A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 34. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 9. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 34. számához. Budapest, 1901. augusztus hó 25. Köztörvényi ügyekben. Az 1874 : XXXIV. t.-c. 54. S-a megadja az ügyvédnek azt a jogot, hogy a reá bizott ügyben tett készpénzbeli kiadásának és idövesztésének megtérítését es ezen fölül illő jutalomdijat követelhet megbízójától, megengedvén, hogy a jutalomdíj és idövesz tés kárpótlása szabad egyezkedés utján határoztathassék meg, de az ez iránti előleges egyezkedés érvényességét okirat kiállításához köti. Ez a törvénybeli rendelkezés tehát az egyezkedés érvényét akkor köti okirat kiállításához, ha az ügyvéd saját díjazását, tekintet nélkül a felmerülhető ügyvédi munkák és kiadások mennyiségére, megbízójával szembsn átalány összegben köti ki. A törvénv azonban nem köti a megállapodás érvényessé gét okirat kiállításához akkor, ha az ügyvéd megbízója javára valamely jogról lemond, jelesen ha megbízójával abban állapodott meg. hogy a rea bizott ügyben díjazást akár feltétlenül, akar bizonyos feltételek mellett nem követelhet. rt. m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa: M. Mihály ügyvéd budapesti lakos felperesnek 1.1 tszkár országgyűlési képviselő budapesti lakos alperes ellen 358 frt 78 kr, 488 frt 71 kr., 497 frt 81 kr., 485 frt 85 kr., 323 frt 16 kr„ 466 frt 5(i kr, 338 frt 80 kr., 499 frt. 91 kr. ügyvédi munkadíj és kiadás iránt a budapesti VII. kerületi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott befejezett, az alperesnek felebbezése folytán pedig a budapesti kir. törvényszék által az 1900. évi december hó 28 ik napján 1898 II. D. 451,70. sz. a. hozott ítélettel elbírált nyolc rendbeli egyesitett sommás perében a felperesnek az 1901. évi január hó 12-ik napján 1898. II. D. 451/72. sz. a. és az alperesnek 1901. évi január hó 12. napján 1892. II. D 451 '73. sz. a. beadott felülvizsgálati kérelmei, valamint az alperesnek 1901. évi februárhó 14-ik napján 1901 I. G. 25/2. sz. a. és a felperesnek 1901. évi februárhó l(i-ik napján 1901. I. G. 25'3. sz. a beadott válaszirata folytán az ügynek az 1901. évi március hó 2-ik napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő végzést hozott: Mindkét peres fél felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési bíróság ítélete feloldatik, és ez a biróság tárgyalás tartására, a tényállás szabályszerű megállapítására és az összes kültségre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasittatik. Indokok: Felperes válaszirata elkésetten beadás okából birói figyelmen kivül hagyatott, mert alperes felülvizsgálati kérelme felperesnek 1901. évi január 31-én kézbesittetett, a felülvizsgálati tárgyalás napjául kitűzött 1901 március 2-ig a határidő 29 napot tett ki, és igy felperes válasziratát a S. E. 194 §-a szerint eme határidő első felében, vagyis 1901. febr. lő-ig bezárólag volt csak beadható, holott azt 1901. február 16-án, tehát elkésetten adta be. Alaposnak ta áltatott az alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor az okiratba foglalás hiánya okából érvénytelennek mondotta ki az alperes mint megbízó ügyfél és a felperes mint megbízott ügyvéd között előlegesen és szóbelileg létrejöttnek vitatott azt a megállapodást, a mely szerint felperes az általa teljesítendő bizonyos ügyvédi munkákért és kiadásokért, a milyenekül alperes az 1900 évi október 18-án 1898. II. D. 451/68. sz. a felvett jegyzőkönyv IV-ik csoportjában felsorolt tételekben felszámított ügyvédi munkákat és kiadásokat jelölte meg, semmit sem követelhet, és a mikor a felebbezési biróság álláspontj ból kifolyólag felperes javára ily nemű munkákért is dijakat állapított meg és ezeknek, valamint az ilynemű kiadásoknak fizetésére alperest kötelezte. Az 1874: XXXIV. t.-c. 54. §-a megadja az ügyvédnek azt a jogot, hogy a reá bizott ügyben tett készpénzbeli kiadásának és idővesztésének megtérítését és ezen felül illő jutalomdijat követelhet megbizójától, megengedvén, hogy a jutalomdíj és idővesztés kárpótlása szabad egyezkedés utján határoztathassék meg, de az ez iránti előleges egyezkedés érvényességét okirat kiállításához köti. Ez a törvénybeli rendelkezés tehát az egyezkedés érvényét akkor köti okirat kiállításához, ha az ügyvéd saját díjazását tekintet nélkül a felmerülhető ügyvédi munkák és kiadások mennyiségére, megbízójával szemben átalányösszegben köti ki. A törvény azonban nem köti a megállapodás érvényességét okirat kiállításához akkor, ha az ügyvéd megbízója javára valamely jogról lemond, jelesen ha megbízójával abban állapodott meg, hogy a reá bizott ügyben díjazást akár feltétlenül akár bizonyos feltételek mellett nem követelhet. Minthogy pedig a felebbezési biróság alperesnek az előleges lemondásra vonatkozó s a felebbezési eljárásban is fentartott kifogását ama téves jogi nézetből kiindulva mondotta bíróilag figyelembe nem vehetőnek, hogy az ügyvédnek ily előleges lemondására is alkalmazandó az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §:nak az a határozmánya, a mely szerint a jutalomdíj és idővesztés kárpótlása feletti előleges egyezkedés érvényességéhez okirat kiállítása szükséges, és eme jogi álláspontjánál fogva azokat a tényeket, a melyek a lemondás jogilag létrejöttének kimondására alkalmasak lehetnek, meg nem állapította s alperesnek eme tények megállapítására felhozott bizonyítékait, jelesül Sz. Lajos tanúnak vallomását és alperesnek eskü alatt tett val omását egyáltalán mérlegelés alá nem vette, sem azokat a felszámított ügyvédi munkákat és kiadásokat, a melyek a vitatolt lemondási megállapodás hatálya alá esnek, a díjazás alá eső munkáktól és kiadásoktól el nem különitette, ennélfogva alperes felülvizsgálati panaszának • elyt adni s a felebbezési biróság ítéletét ebben az irányban a S. E. 204. §-a alapján feloldani s további eljárást és uj határozathozatalt elrendelni kellett. Áttérve felperes felülvizsgálati kérelmére, alaptalannak találtatott az a panasz, hogy a felebbezési bírósági eljárásban jogszabály sértetett azzal, hogy a felebbezési tanács egyik birói tagjának személyében történt változáskor a pernek újból ismertetése és előadása mellőztetett, mert való ugyan, hogy a felebbezési eljárás folyamán a felebbezési tanács egy birói tagjának személyében változás történt, és mégis nincs nyoma annak a jegyzőkönyvben vagy ítéletben, hogy a per az újból alakult felebbezési tanács előtt újból tárgyaltatott, de mert felperes az eljárás eme szabálytalansága ellen a további tárgyalások folyamán fel nem szólalt, e miatt most utólag a S. E. 34., 155. és 199. §-a szerint sikeresen fel nem szólalhat. Ellenben alapos felperesnek az a panasza, hogy a felebbezési biróság jogszabályt sértett azzal, hogy a (elszólító levelekre, a nyugtákra, a tanácskozásokra, a kérvényekre és az utazási napidijakra vonatkozó dij megállapításra nézve ezeknek az ítéletben eszközölt mérséklését az erre vonatkozó okok tüzetes előadása nélkül tette meg, mert az egész általánosságban felhozott azok az okok, hogy a költségjegyzékekben felsorolt ügyek és a felszámított munkák egyneműségére, s e munkáknak az ügyek minőségére és a költségjegyzékekben foglalt megjelölésükből megállapítható mérvére és terjedelmére való tekintettel, és a szellemi tevékenységre figyelemmel találtattak az első biróság megállapításai lulmagasaknak/ és voltak a munkadijak mérséklendők, a S. E. 64. §-ban megkívánt tüzetes indokolásnak nem tekinthetők, s e munkáknak miben léte és terjedelme még általánosságban sincs megjelölve; ez okokból, és még azért is, mert szabályellenes a felebbezési bíróságnak az az eljárása is, hogy bár felperest egyesitett költségjegyzék bemutatására utasította, és a további tárgyalást az egyesitett költségjegyzék alapul vétele mellett folytatta, a megállapítást mégis a keresetlevelekhez csatolt egyes költségjegyzékek tételeire nézve eszkölte, a megtámadott Ítéletet ebben az irányban is a S. E. 204. §-a alapján feloldani kellett. Felperesnek az a további panasza, hogy a felebbezési biróság eljárási jogszabályt sértett, amikor annak ellenére, hogy bár felperest egyesitett költségjegyzék bemutatására, ennek az ellen féllel közlésére, a peres feleket pedig észrevételeiknek egymással való közlésére utasította, alperes pedig eme felhívásnak eleget nem tett, mégis alperes észrevételeinek az egyesitett költségjegyzékre leendő megtételére egy kiküldött birói tag előtt jegyzőkönyvi tárgyalást rendelt, a feloldó határozat állal tárgytalanná vált, mert habár szabálytalan volt a felebbezési bíróságnak az az eljárása, hogy az ügynek további tárgyalásra való előkészítésére egy birói tagját küldötte ki, és a peres felek perbeli nyilatkozataikat eme kiküldött bíró előtt tették meg, mivel a S. E. 175. §-a szerint a felebbezési biróság kiküldött biróra csak a bizonyítás felvételt bizhatja, mégis cz a szabálytalanság ez úttal a megtámadott ítélet e miatti feloldását nem eredményezhette, mivelhogy az ítéletnek más indokból történt feloldásával felperesnek alkalma leend alperesnek nyilatkozataira védekezését előterjeszteni. Ugyancsak a fenti okból tárgytalanná vált felperesnek ez a további panaíza is, hogy eljárási szabály sértetett, a mikor felperesnek halasztási kérelme megtagadtatott arra nézve, hogy alperesnek a kiküldött biró előtt előlerjesztett észrevétcicire válaszát előadhassa. Hasonlóképen tárgytalanok felperesnek arra vonatkozó panaszai is, hogy a felebbezési biróság jogszabály sértésével tagadta meg az 1900. évi december 19-én tartott tárgyaláson előterjesztett halasztási kérelmét és higy a per-és felebbezési költség kölcsönösen megszüntettetett, mert felperesnek a feloldás következtében módjában álland az összesített költségjegyzék végösszegének tévességére és abból valamely tételnek kimaradására vonatkozó adatait és bizonyítékait előadni, és mert az uj határozat a per és felebbezési költség viselésének kérdésére is kiterjeszkedni fo^. A felülvizsgálati eljárás költsége ez úttal a peres felek részére csak megállapítandó volt, mert a S. E. 204. §-a szerint