A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 34. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 9. [r.]

134 A JCG ennek melyik fél által viselése kérdése is a feloldás következtében hozandó uj határozat tárgyát fogja képezni. Az elkésetten beadott felperesi válaszirat költsége azonban ennél a megállapításnál figyelembe nem vétethetett (1901. márc. 2. I G. 25. 1901. sz. a.) Az 1894 : XXXI. t.-cikk által nem tekinthető hatályon kivül helyezettnek az eme törvény hatályba lépte előtt fennállott az a joggyakorlat, mely szerint a vétlen nő a válóper folyamatba tétele nélkül is követelhet férjétől ideiglenes női tartásdijat; minthogy azonban a külön tartásra való igény csak a házassági különélésre okot nem szolgáltatott nőt illeti meg jogszerűen, s igy ez a kérdés az ideiglenes nótartás iránti perben megvizsgálandó, ennélfogva merőben tarthatatlan alpereseknek az az érvelése, hogy annak a kérdésnek eldöntésébe, vájjon a házassági különélésre a férj, vagy pedig a nő szolgáltatta az okot, c^ak a házassági kötelék felbontásának megbirálására illetékes törvényszék volna hivatva bocsátkozni. A nőnek ideiglenes tartás iránt a törvény alapján férje ellen támasztott, és sommás eljárás alá tartozó perben mindazok a bizonyitékok használhatók, a melyeket a sommás eljárás megenged, és a peres feleknek eskü alatti kihallgatása által előállítható bizonyíték alkalmazása kizárva nincs. Alperesek felebbezésükben a pernek nyilvános előadását kérték, ily esetben pedig a S. E. 175. § a szerint az első bírósági iratokból és ítéletéből megállapítható tényállás az irányadó, „és az első bíróság előtt nem érvényesített tények és bizonyitékok a felebbezési eljárásban csak a 173. §. eseteiben és csak annyiban hozhatók fel. a mennyiben valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazása forog kérdésben. A magy. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa. R. Gyuláné J. Victoria magánzó erzsébetfalui lakos felperesnek R. Gyula I-ső és özv. báró K. Iguácné R. Irma Il-od rendű alperesek, magánzók erzsébetfalvi lakósok ellen ideiglenes nó'tartásdij iránt a budapesti VIII—X. kerületi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott 1900. Sp. I. 255/8. számú Ítélettel befejezett, az alpereseknek felebbezése folytán pedig a budapesti kir. törvényszék által az 1900. évi október hó 22-ik napján 1900. III. D. 366. sz. a. hozott ítélettel elbírált sommás perében az alpereseknek az 1900. évi november hó 23-ik napján 1900 III. D. 366/4. sz. a. beadott felülvizsgálati kérelme és a felperesnek 1901. évi január hó 9-ik napján 1900. I. G. 573/2. sz. a. beadott válaszirata folytán, az ügynek az 1901. évi január hó 26-ik napján befejezett eló'dása és tárgyalása után az alul kitett napon következő ítéletet hozott: Alperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasittatnak és végrehajtás terhe mellett arra köteleztetnek, hogy felperesnek 8 nap alatt 82 korona felülvizsgálati költséget fizessenek. Indo ko k: Alaptalan alpereseknek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor ítéletében kimondja, hogy a nő tekintet nélkül arra, vájjon a válópert meginditotta-e vagy sem, ideiglenes tartásdijat követelhet, mert az 1894: XXXI. t -cikk által nem tekinthető hatályon kivül helyezettnek az eme törvény hatályba lépte előtt fennállott az a joggyakorlat, mely szerint a vétlen nő a válóper folyamatba tétele nélkül is követelhet férjétől ideiglenes női tartásdijat; minthogy azonban a külön tartásra való igény csak a házassági különélésre okot nem szolgáltatott nőt illeti meg jogszerűen, s igy ez a kérdés az ideiglenes nőtartás iránti perben megvizsgálandó, ennélfogva merőben tarthatatlan alpereseknek az az érvelése, hogy annak a kérdésnek eldöntésébe, vájjon a hásassági különélésre a férj, vagy pedig a nő szolgáltatta az okot, csak a házassági kötelék felbontásának megbirálására illetékes törvényszék volna hivatva bocsátkozni. De alaptalan alpereseknek az a panasza is, hogy a felebbezési bíróság e panasz szerint anyagi, helyesen azonban eljárási jogszabályt sértett azzal, hogy felpereseknek eskü alatti vallomását bizonyítéknak fogadta el, mert a nőnek ideiglenes tartása iránt a törvény alapján férje ellen támasztott és sommás eljárás alá tartozó perben mindazok a bizonyitékok használhatók, a melyeket a sommás eljárás megenged, és a peres feleknek eskü alatti kihallgatása által előállítható bizonyiték alkalmazása kizárva nincs. Alaptalan alpereseknek az a panasza is_, hogy a felebbezési bíróság abból az okból, mivel alperesek az Írásbeli felebbezésben azt az uj tényállítást is felhozták, hogy felperes már a házassági együttélés megszakítását megelőzőleg fogadta ki jelenleg elfoglalt külön szállását és ezzel jelét adta annak, hogy csak ürügyet keresett az együttélés megszakítására, hivatalból lett volna az ügy felderítésére utalva; mert alperesek felebbezésükben a pernek nyilvános előadását kérték, ily esetben pedig a S. E. 175. §-a szerint az első' bírósági iratokból és Ítéletéből megállapítható tényállás az irányadó, és az első biróság előtt nem érvényesített tények és bizonyítékok a felebbezési eljárásban csak a 173. §. eseteiben és csak annyiban hozhatók fel, a mennyiben valamely eljárási szabály nem alkalmazása vagy nem helyes alkalmazása forog kérdésben; úgyde a S. E. 173. §-ában felhívott 165. §. 1., 2., 3., 5., 6., pontjainak vagy a 166. §-nak esete itt egyáltalán fenn nem forgott és ez esetek valamelyikének fenforgása esetében is a felebbezés szóbeli tárgyalás kitűzése nélkül volt volna elintézendő; minthogy pedig alperesek Írásbeli felebbezésükben az első bíróságnál nem érvényesített oly uj ténykörülményt hoztak fel, mely a felebbezésnek nyilvános előadás utján elintézésénél figyelembe nem vehető, ha a'felebbezési biróság ily körülmények közt a felek meghallgatását az ügy felderítése végett szükségesnek nem látta, nem sértett eljárási szabályt azzal, hogy szóbeli tárgyalást nem rendelt. Alaptalan alpereseknek az a további panazza is hogy a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor a tartásdíj összegének megállapításánál nem az alperes ferj vagyoni viszonvait, hanem felperes szükségletét vette figyelembe. ' mert a felebbezési biróság elfogadva az elsobirosag íteletében megállapított azt a tényállást, hogy felperes nem bizonyította, hogy alperesnek ez idő szerint akár jövedelme akár vagyona volna, és hogy felperes az intelligens uri osztályhoz tartozó nő, ezeket a tényeket mérlegelve azt állapította meg, hogy az ily társadalmi állású nő életfentartásához a megállapított havi tartásdíj összeg feltétlenül szükséges; minthogy pedig az, hogy mily vagyoni és társadalmi viszonyoknak mily összegű tartásdíj felel meg, ténykérdést képez, ameiy felülvizsgálati kérelemmel a S. E. 197. §-a szrrint csak a ténymegállapítás körül valamely jogszabály megsértése esetében és csak a tárgyalási jegyzőkönyvben vagy mellékleteiben foglalt bizonyiték alapján támadható meg sikerrel, alperesek pedig ily jogszabálysértést, és erre nézve oly bizonyítékot fei nem hoztak, ennélfogva alperesek panasza minden alapot nélkülöz. Sikertelen maradván alpereseknek két egybehangzó üélet ellen intézett és nyilván alaptalan felülvizsgálati kérelme, őket nemcsak a S. E. 204. §-a alapján a felperesnek okozott felülvizsgálati költség megtérítésére kötelezni, hanem a S. E. 205. §-a alapján a megfelelő birsággal is büntetni kellett. Annak eldöntése, hogy a nő törvénytelen gyermeke fogamzási időszakában feslett életmódot folytatott-e vagy sem, nem tény, — hanem jogkérdésre vonatkozik, s ténykérdést csakis azok a ténykörülmények képeznek, a melyekből a feslett életmódra vonatkozóan a jogi következtetés levonható, — a felebbezési biróság egyedül az első biróság által kihallgatott tanuk vallomásában felhozott tényekből látta felperes leányának feslett voltát elfogadhatónak, a nélkül, hogy a S. E. 64. §-ának rendelkezéséhez képest indokolta volna, hogy meggyőződése megalkotásánál felperes leányának eskü alatti előadását, a melyre az esküre is bocsáttatott, mi oknál fogva mellőzte, s illetve figyelembe nem vette. A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa B. Rózi mint k.skoru B. Rózi t és t. gyámja felperesnek B. Ferenc alperes ellen törvénytelen gyermek tartása és a járulékok iránt a nagykanizsai kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és ugyanott az 1900. Sp. I. 138/4. számú Ítéletté! befejezett, alperesnek felebbezése folytán pedig a nagykanizsai kir. törvényszék által 1901. évi január hó 16. napján D. 146. szám alatt hozott Ítélettel elbírált sommás perében, felperesnek az 1901. évi február hó 1-ső napján D. 146/5. sz. a. beadott felülvizsgálati kérelme folytán az ügynek az 1901. évi március hó 8. napján befejezett előadása és tárgyalása után az alul kitett napon következő Ítéletet hozott: Felperes felülvizsgálati kérelme következtében a felebbezési biróság Ítélete megváltoztattatik, alperes az 1896. évi január hó 18-án született kiskorú B. Margit természetes apjának kimondatik, s ennek következtében a felebbezési biróság a tártásdij öszszege és a tartás fizetésének terjedelme tekintetében tárgyalás tartására, a tényállásnak szabályszerű megállapítására és ennek alapján a felmerült összes perköltség viselésének kérdésére is kiterjedő uj ítélet hozatalára utasittatik. I nd o ko k: Felperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy ő keresetével jogszabály megsértésével utasitatott el, mivel oly tények, a melyekből leányának a fogamzás idejeben való feslett életmódjára következtetni lehetne, meg nem állapíttattak. E panasz alaposnak találtatott. Ugyanis megjegyezve azt, hogy annak eldöntése, hogy a nő törvénytelen gyermeke fogamzási időszakában feslett életmódott folytatott-e vagy sem, nem tény, — hanem jogkéidésre vonatkozik, s ténykérdést csakis azok a ténykörülmények képeznek, a melyekből a feslett életmódra vonatkozóan a jogi következtetés levonható, — a felebbezési biróság egyedül az első biróság által kihallgatott tanuk vallomásában felhozott tényekből látta felperes leányának feslett voltát elfogadhatónak, a nélkül, hogy a S. E. 65. §-ának rendelkezéséhez képest indokolta volna, hogy meggyőződése megalkotásánál felperes leányának eskü alatti előadását, a melyre az esküre is bocsáttatott, mi oknál fogva mellőzte, s illetve figyelembe nem vette. De az elsőbiróság által kihallgatott G. Antal tanú vallomása alapján a felebbezési biróság által bizonyítottnak vett az a tény, hogy tanú a felperes leányával annak törvénytelen gyermeke fogamzási idejében háromizben közösülvén, az tőle azért pénzt is fogadott el, magában véve nem képez elegendő alapot annak elfogadására, hogy felperes leánya feslett életmódot folytatott, vagy hogy a közösülést üzletszerűen folytatta, a K. György vallomása által bizonyítottnak vett ama tény pedig, hogy az felperes leányával 1896-ban több hónapon át szerelmi viszonyt folytatott, mint nem a fogamzás időszakára vonatkozó, kiindulási alapul egyáltalán nem fogadható el. A felebbezési biróság tehát a most emiitett tanuk által b!,Z1?nyitott ^nyékből, felperes leányának feslett életmódját alap nelkul Következtetvén, arra való tekintettel, hogy megállapittatott,