A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 34. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 9. [r.]

238 A JCO loghitel határán belül fekvő jelzálogos hitelezők érdekében vagyis az előbb szerzett jogok megóvása céljából, de a földbirtokos érdekében is korlátozást követel, mert végrehajtási törvényünk mellett az árverés a legtöbb esetben egyedül azon oktalan eredményre vezet, hogy a végrehajtató árvereltető a vételárból bát semmit sem kap, érzékenyen károsítja a rangsorban előtte álló hitelezőket, ezenkívül tönkre teszi a birtokost, ki ingatlanát; ezzel együtt megélhetésének fe ltételeit az árverés következtében elveszíti. Mindezekből nyilvánva'ó. hogy a fedezeti elv alkalmazása egészségesebb helyzetet fog teremteni, mert a hitelezők a földbirtokra csak annak valódi értéke erejéig fognak hitelt nyújtani, már pedig ez a körülmény az ingatlan birtokot az eladósodástól, vagyis nem a mezőgazdaság érdekében tett terheléstől megóvja, ugy fellendíti a törlesztéses kölcsönök keletkezését, mely a mezőgazdasági hiteligények kielégítésére kétségtelenül legalkalmasabb. Addig, mig a végrehajtási törvény a jelölt irányban módo-itávt nem nyer, a jelzáloghitelintézetek a későbbi hitelezők alkalmatlankodásától és kártételeitől, valamint az árverések e;élyeitől csakis ugy fogják magukat megvédhetni, ha nagyobb törlesztéses kölcsöneink bekebelezésével egyidejűleg a kölcsön visszafizetésének idejére, — adósuk birtokára a meg nem terhelhetés titalmát feljegyeztetik. A végrehajtási törvény módosítását igénylő tervezet kapcsán meg kell említenem," hogy Poroszországban, Szászországban és Bajorországban az ujabb törvények az ingatlanokra intézett végrehajtást szintén a fedezeti elv alapján szabályozták, továbbá, hogy az irodalomban nálunk a fedezeti elv kérdésével Imiin g Konrád kűriai biró a «J o g» 1892. évi dec. 25-én megjelent számában «A jelzálog védelme» cimű cikkben foglalkozott és a végrehajtási törvény módosítására vonatkozó indítványa fentebb ismertetett indítványommal azonos A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta: dr. VÁLYI SÁNDOR, bpesti kir. járásbiró. VIII.*) (Folytatás.) A T. 88. §-a az iránt is kétséget hagy fenn, hogy a visszautasítás jogerős kimondásáig az ügyfelek közti jogvita érdemileg elbirálható-e vagy bevárandó a mellékavatkozás megengedhetőségét tárgyazó másodbirósági határozat ? Ha a bírói gyakorlat az első helyesebb álláspontot foglalná is el, ugy kétségtelen, hogy a mellékavatkozás visszautasításának jogerős kimondásáig a főügy sok esetben halasztást szenvedne és a bíróságok kényszeiüségből, célszerűségi avagy kényelmi okokból rendszerint bevárnák, mig a törvényszék a mellékavatkozás kérdésében határozatát leküldené. Ily anomáliák elkerülése végett célszerűnek vélném annak kimondását, hogy a bíróság az érdekeltségét ki nem mutató mellékavatkozót hivatalból is visszautasíthatja és ezen határozatnak jogerőre emelkedése e'őtt is jogosítva van a főügy érdemét véghatározattal ellátni. A T. 88. §-ának azon nem egészen szabatos és a birói döntés korlátozását helytelenül körülíró kitételét, «nem szabad visszautasítani,)) ekkép helyettesíteném : «nem utasítandó vissza.» A T. 93. §-a igen helyes megoldást foglal magában az esetre, ha az alperes kötelezettségét elismeri és azt csak a felperesi igényjogultság vitás volta miatt nem teljesiti; ily esetben az önként perbe nem lépő főbeavatkozó perbe hívható s az adós a perből elbocsátandó. Kevésbbé tartom szerencsésnek a 94. §. szövegezését. Ezen §. szerint az, kit valamely dologi jog megillet, de helyette a dolgot, szolgalmat vagy jogot más birlalója vagy gyakorolja, — a nem helyesen perbe vont birlaló vagy gyakorló részéről előd minőségében nyilatkozattétel végett perbe idézhető oly hatálylyal. — hogy ha a perbe be nem lép és alperes helyét el nem .oglalja, ugy a dolgot birlaló és szolgalmat vagy jogot gyakorló alperes a védekezéssel felhagyhat s az ebből eredő hátrányok a védelmet át nem vállalt elődre hárulnak. Magam is azon meggyőződésben vagyok, — hogy a perjogi szavatosság ezen eddig nem szabályozott esetét, melynek alapját nem kötelmi viszony, — hanem dologi jogok képezik, egész röviden, — egy olvasásra átérthetőleg formulázni nem könnyű dolog, de mégis elkerülendő volna az oly homályos meghatározás, mint a mely a 94. §. első bekezdése első * Előző közlemények a «Jog» f. évi 14., 16., 18., 20., 21., 23., 26. és 32. számaiban. pontjának megértését a szakemberre nézve is nagyon megnehezíti, a laikusra nézve pedig csaknem lehetetlenné teszi. Nem tartom szabatosnak a 94. §. második bekezdését sem, a mely szerint «a perbe nem lépő előddel szemben alperes jogosítva van a kereseti követelésnek eleget tenni.» Egyrészt félreértésre adhat okot az, hogy az egymás irányában perben nem is álló alperes és előd közül az előbbi az utóbbival szemben a kereseti követelésnek miért és mikép tegyen eleget, holott helyesen a perbeli kereseti igény felperest illeti s igy azzal szemben teljesítendő ; de másrészt a kérdéses kitétel nem is fejezi ki azt, amit igénytelen magyarázatom szerint kifejezni kíván, hogy t. i. a perbe alperesként be nem lépő elődre hárul a felelősség abból, ha alperes a védekezés felhagyásával a kereseti követelésnek felperes irányában eleget tesz. Végül homályosnak találom a 94. §. harmadik bekezdése második pontját is, mely szerint az elődnek a perbe való belépéséhez «felperes beleegyezése csak arra a követelésére nézve szükséges, amely az első bekezdésben megjelölt viszonytól független.» Melyek azon követelések, — amelyek az első bekezdésben megjelölt viszonytól függetlenek ? — ezen kérdés még sok fejtörést okozhat a gyakorlati szakembereknek; hiszen az elődnevezés perjogi intézményének lényeges ismérvét nem az képezi, mintha a követeléseknek csak bizonyos nemére szorítkozva nyerne alkalmazást; hanem előfordulhat az elődnevezés az oly perekben, amelyekben a per tárgyával összefüggő dologi jogi igény nem az alperest, hanem annak elődjekép szereplő harmadik személyt illeti meg, ahol tehát az alperes és elöd között forog fenn ama jogviszony, mely szerint az utóbbi az előbbinek dologi jogkörébe tartozó dolgot, szolgalmat, jogot birlal vagy gyakorol. Ha ezen jogviszony, mely az elődnevezés okát s alapját képezi s amelynek fennforgása esetén felperesnek a belépéshez való beleegyezése szükségtelen, alperesre nézve nem forog fenn, ugy elődnevezésre, s az elődnek a perbe való belépésére sincs ok és alkalom. Mihez kell ez esetben a felperes beleegyezése ? Haladás számba megy az, hogy a T. 93 és 94. §-ai a perben érdektelenné vált alperesnek a perből való elbocsátását lehetővé teszik ugy, hogy ennek dacára az Ítélet a jog tekintetében vele szemben is végrehajtható. Ugyanezen elv kimondását javaslanám a perből elbocsátott felperessel szemben is. Gyakran megesik, hogy a per folyama alatt felperes a kereseti igénye átruházását igazolva, a perből kilép és helyette más folytatja a pert. A bxőságok e tárgyú bejelentést az ellenfél meghallgatása nélkül egyszerűen tudomásul szokták venni s az ítéletet csakis az engedményessel szemben hozzák meg; ha tehát felperes a pervesztes, ugy a perköltségben is csupán az engedményest marasztalják, nem pedig a felperesként fellépett engedményezőt is. Gyakori eset, hogy a hitelképes felperes pervesztessége előérzetében egy oly harmadik személyre ruházta át a kereseti igényt, kinél alperes a javara megítélt perköltségre fedezetet nem talált. Kivételesen akadt ugyan eddig is bíróság, mely a turpisságon átlátva, az engedményezőt kifejezett perjogi szabály hiányában is közvetlenül egyetemlegesen marasztalta ; de a rosszhiszeműséget ügyesen leplező felperesnek mégis többnyire sikerült a perköltségekben való ítéleti marasztalás alól mene külnie; miért is alperes csak ujabb per indításával vagy egyéb nehézségek utján utólag juthatott az engedményezőt is marasztaló határozathoz. Ily visszaélések gyökeres meggátlása végett szükséges annak kimondása, hogy a perbeli igény átruházása esetén az ítélet az átruházóval szemben is hatályos és végrehajtható azon kötelezettség tekintetében, amely megítéltetik azon féllel szemben, kire a perbeli igény átruháztatott. IX. Hogy a gazdatiszt a gazdaság viteléből sa kereskedő és iparos segéd az üzlet folytatásából felmerülő kevésbbé bonyolult perekben meghatalmazottak gyanánt felléphessenek, ez ellen alapos ellenvetés nem tehető; más természetű, pld. család-örökjogi tárgyú perekben azonban semmikép nem indokolt, hogy ezen jogász-szakértelemmel nem biro es műveltségi fokánál fogva sem arra hivatott elem képviseleti jogkörrel ruháztassák fel. Minélfogva a T 95 §-ának 2-ik bekezdését a fentirt értelemben korlátozandónak vélem. A T. 102. §-a uj intézményt léptet életbe, a törvényszéknél bejelenthető általános ügyvédi meghatalmazások megvalósítása által. Akinek alkalma volt az úgynevezett expensnota perek áldatlan munkájában részt venni, annak