A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 34. szám - A jelzálog védelme és a jelzálogkölcsön reformja

Huszadik évfolyam Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 34. szám. Budapest, L9í)l. augusztus hó 25. A JO Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDFEEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGTÁR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. felelős szerkesztő: Dr. STILLEK MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre béi mentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « —6 « Egész « _ 12 Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmenteser. postauta lványnyn 1 küldendők. TARTALOM: A jelzálog védelme és jelzálog-kölcsön viszonya. Irta O s v á t h Endre, pestvidéki kir. trvszéki biró. — A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. Irta : V á I y i Sándor, budapesti kir. járásbiró. — Vegyesek. — Kúriai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. — Hirdetések. A jelzálog védelme és a jelzálogkölcsön reformja. Irta OSVÁTH ENDRE, pestvidéki kir. tszéki biró. Egyik közgazdasági és pénzügyi lapunk közelebb «a jelzálogkölcsön ügy reformja» cim alatt a földbirtokos védelme szempontjából figyelmet érdemlő cikket közölt, melyben felvetve van azon kérdés, nem lenne-e helyes, ha a törvényhozás kimondaná, hogy a földbirtok csakis ammortizationális kölcsönnel legyen terhelhető. A felvetett eszmét részemről nem tartom megvalósíthatónak, sőt azt sem tartom elérhetőnek, hogy ez uton a földbirtok az eladósodástól megóvassék. A fent idézett kö letnény azonban kiváló alkalmat nyújt ahhoz, hogy a jelzálogkölcsön egészséges fejlesztésének lehetőségét más alapon hozzam szóba. Azt tartom, hogy a jelzálogkölcsön-ügy reformját a természetes fejlődés útjára kell terelnünk, igy szóba sem szabad hozni oly törvényhozási intézkedést, mely a földbirtokos szabad rendelkezési jogát az általa felvenni kívánt kölcsön minősége tekintetében korlátozná. Feltétlenül szükséges azonban, hogy az ingatlan vagyonra intézendő végrehajtás célirányosan szabályoztassék, vagyis jelenlegi végrehajtási törvényünk módosittassék, helyesbittessék és pedig a telekkönyvi intézmény sarkalatos alapját képező fedezeti el-követelményeihez képest akképpen, hogy az ingatlanra foganatosított végrehajtási árverést a bíróság csakis azon egy esetben mondhassa ki joghatályosnak, ha az árverésen megajánlott vételár az árverést kérő hitelező követelését legalább részben az őt rangsorban megelőző többi jelzálogos követeléseket pedig teljesen fedezi. Ami más szóval azt jelenti, hogy mint eddig, ugy jövőben is kérhessenek a hitelezők az ingatlanra végrehajtást, de a foganatosított ingatlan árverést a bíróság csak az esetben mondja ki érvényesnek és joghatályosnak, ha az árverésen legalább oly vételi ígéret tétetett, mely az árverést foganatosító hitelező részére bekebelezett jelzálogi követelését részben, az ezt rangsorozatban megelőző összes jelzálogos tételeket pedig teljesen fedezi, vagyis példával kifejezve, ha a negyedik helyen bekebelezett hitelező kérelmére rendeltetett el az árverés, ez az árverés csak azon esetben legyen érvényes, ha az árverésen megajánlott vétetár az előző három hitelező követelését teljesen fedezi. Tulajdonképpen itt arról van szó. hogyvégrehajtási törvényünk ö s s z h a n g z á sb a hozassák — telekkönyvi intézményünk sarkalatos alapelvével a fedezeti elvvel, mert ugy áll a dolog, hogy a hangoztatott fedezeti elv alapján az ingatlan vételárából való kielégítését csakis az első helyen bekebelezett jelzálogos hitelező igényelheti, a további rangsorozatban bekebelezett jelzálogos hizelezők pedig csak azon esetben, ha a vételárból az ő követelésük is kikerül. Hangsúlyozni kívánom, hogy a javaslatba hozott szakasznak végrehajtási törvényünkbe való beékelését a nyilvánkönyvi hitel alapját képező fedezeti elv kérlelhetlenül követeli, mert ugyan van-e abban egy szemernyi igazság, hogy oly követelés miatt, melynek bekebelezését a hitelező esetleg a huszonkilencedik helyen erőszakolta ki, az ingatlan a jogszerű jelzálogi fedezetet nyert hitelezők világos megkárosításával elárLaDunk mai szúro vereztessék, oly árban, mely nemhogy az árvereltető követelését, de az első |elzálogos hitelt sem elégíti ki, már pedig ez megtörténik, ha az árverés kedvezőtlen időszakban, pénzszük időben történik. Kérdezem továbbá, türhető-e az a visszásság, az az igaztalanság, miképp az előző rangsorban bekebelezést nyert hitelezők oda kényszeríttessenek a fedezet hijján levő huszonhetedik hitelező által, hogy folyton árverésre járjanak, pereljenek és esetleg az ingatlant kedvük ellenére is megvásárolják ? Ha az árverés csakis azon esetben lenne joghatályos, ha oly vételár éretett el, mely az árvereltető követelését megelőző jelzálogos tételeket fedezi, elesnék annak a szükségessége, hogy a jelzálogos hitelezők a későbbi hitelezők kérelmére elrendelt árverésen magukat kipviseltessék, vagy maguk árvereljenek, egy szóval sok haszontalan költség és időpazarlás volna elkerülhető ; már pedig ez a körülmény fokozná a törlesztéses kölcsönök nyújtásához való kedvet, sőt a kölcsönösszeg mérvét is. Tudvalevő dolog, hogy a mezőgazdasági hiteligényeknek csak is a törlesztéses (ammortizationális) kölcsön felel meg, s hogy a jelzáloghitelintézetek már is a törlesztési kényszerre alapítják hitelmiveleteiket, éppen ezért felettébb nagy jelentősége volna a végrehajtási törvényünknek a jelölt irányban való pótlása, mert a jelzáloghitelintézet teljes biztonságot nyerne kölcsönei elhelyezésére, elkerülné kölcsönének az árverés által előidézett felmondását, fő pedig az, hogy a kölcsönt nyújtó intézetet nem kényszerithetne — a bekebelezési rangsorban hátrább álló, — reális fedezet nélküli hitelez i végrehajtási szabadsága oda. hogy állandóan árverésre utazó tisztviselőket, bánatpénzre — nem kamatozó — százezreket tartson készletben, — s hogy árvereljen, ingatlant szerezzen s igy céljától és rendeltetésétől eltérjen. Jelenlegi végrehajtási eljárásunknak nagy hibája az is, hogy az árverés esedékessé teszi a jelzálogi biztosítást nyert, de még le nem járt követeléseket, vagyis ha a huszonhetedik helyen 27 korona erejéig végrehajtási zálogjogot nyert hitelező valamely ingatlanra, mely 50 éven keresztül lejáró 500.000 korona törlesztéses kölcsönnel van terhelve, árverést foganatosít, a vételárból az esedékesség előtt fizetendő lesz az 500,000 korona törlesztéses kölcsön a közgazdaság és a hitelt nyújtó pénzintézet világos kárára. Határozott közgazdasági követelmény ezek szerint oly törvényhozási intézkedés, mely kimondaná, «hogy az ingatlanra vezetett árverés csak akkor tekintendő joghatályosnak, ha az árverésen oly vételár igértetett, mely által, ha az árvereltető hitelező követelése egészben nem is, de a telekkönyvi ((rangsorban azt megelőző összes jelzálogi követelések fedezetet nyertek ; továbbá, hogy a végrehajtó és a csatlakozott végiehajtók bekebelezett követeléseit megelőző egyéb jelzálogos követelések az árverés dacára továbbra is az ingatlanon maradjanak, azonban a vételár felosztásnál számításba vétessenek)). Az ide vonatkozólag felsorolt indokokat még a következőkkel egészítem ki : A jelzálog az ingatlannak csak azon értékrészre ad jogot, mely a telekkönyvi rangsorban előbb álló bekebelezett követelések fedezése után marad ; ennélfogva a rangsorban hátrább álló hitelező csak a rangsorban előtte álló jelzálogos hitelezők kára nélkül igényelhet kielégítést, minélfogva jogos, hogy a rangsorban hátul álló hitelezők végrehajtási szabadsága elé korlátok emeltessenek. Számtani adatokkal igazolható, hogy az ingatlanra — több mint sji részben -- azok a hitelezők kérnek végrehajtást és árverést, kik tkvi rangsorban hátul vannak, kiknek követelésére a vételárból előre láthatólag egy fillér sem jut. A végrehajtás jelenlegi szabadsága tehát az egészséges jelzá» 8 oldalra férjed