A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 31. szám - A perrendtartási javaslat 34-ik szakaszához

A JCG Jogszabály az, hogy ha az önálló vagyonnal nem biró fiu az apai házhoz, az apai vagyonba, az apa beleegyezésével nősült, és a fiu tevékenységét az apai vagyonnak megmunkálásában érvényesiti, az önhibáján kivül külön élni kénytelen nőt a férjnek apja is köteles eltartani és pedig a dolog természeténél fogva mindaddig, mig a fiu tevékenységét apja érdekében érvényesiti, a nő keresetképessége pedig csakis a tartásdíj összegének megállapításánál vehető figyelembe. (A hí. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1901 június 21-én. 1G. 235. sz.) Valamely egyén cselekvő képességének hiánya nem függ annak gondnokság alá helyezésétől; a keresetnek az időelöttiség okából elutasítása és ugyanannak egyszersmind érdemi indokból eldöntése ellentétet foglal magában. (A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa 1901 június 28-án. IG. 237. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Számadás beadásának elmulasztása esetében van-e helye igazolásnak ? Jogi tévedés mint igazolási ok. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék az igazolási kérelemnek nem ad helyet. Indokok: Alaptalan a felhivónak az az álláspontja, hogy a számadás beadásának elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye; mert a számadást tartalmazó beadvány a perirat fogalma alá tartozván, a számadás beadásának vétlen elmulasztása esetében az 1881 : LIX. t.-c. 61. §-a értelmében az igazolási kérelemnek helye van. A számadás . . . (beadására kitűzött 30 napi) határidő letelte előtt 1900 június 14-én a felhívott . . . kérvényt adott be, kérvén, hogy az ügy az ő időközben történt csődbejutása folytán megszűntnek mondassák ki. Az e kérelmet elutasító .... végzés a telhivottnak 1900. október 8-án kézbesittetett. A számadás beadására kitűzött határidő lelelte után 1900. július 9-én a felhívott .... kérvényt adott be és azt kérte, hogy tekintettel az időközben történt csődnyitásra, neki a számadás beadására pótlólagos határidő adassék. Az e kérelmet elutasító végzés .... felhívottnak 1900. október 10-én kézbesittetett. Az igazolást kérő felhívott az igazolási kérvényben előadta, hogy abban a menthető tévedésben volt, hogy a csődbejutása folytán az ügy itt meg lesz szüntetendő és a csődbírósághoz lesz átteendő és ebből azt akarta következtetni, hogy nem követett el vétkes mulasztást az által, hogy a számadást az eljáró bíróságnál nem adta be a megszabott határidőben. Ha a felhívottnak ez az álláspontja helyes és ha ez alapon megállapítható, hogy a felhívottnak a jogi tévedésből folyó mulasztása, az ügy bonyolult voltára való tekintettel nem vétkes mulasztás, akkor ebből az következik, hogy a felhívott az 1881: LIX. t.-c, 63. §-a érteimében az igazolási kérelmet attól a naptól számított 15 nap alatt adhatta be, amely napon megtudta, hogy mulasztást elkövetett és a mely napon a számadás beadásának addigi állítólagos akadálya, t. i. a felhívottnak menthető jogi tévedése megszűnt. Minthogy pedig a felhívott a fentiek szerint 1900. október 8-án értesült a jogerejü másodbirósági vcgzésből arról, hogy az ügy megszüntetése iránti kérelme alaptalan és 1900. október 10-én a jogerejü másodbirósági végzésből arról is értesült, hogy a szám • adás beadására további határidőt nem kaphat és e szerint 1900 október 8-án, legkésőbb október 10-én értesült arról, hogy addig jogi tévedésben volt és hogy a számadás be nem adása folytán mulasztást követett el, ennélfogva a felhívott, ha a számadás beadásának elmulasztása miatt igazolással akart élni, az eziránti kérvényt 1900. október 8-tól vagy legkésőbb október 10-től szá-* mitott 15 nap alatt volt köteles beadni. Azonban a felhívott az igazolási kérelmet e határidőn belül nem adta be, hanem 1900. október ló-én beadta a számadást a nélkül, hogy egyúttal igazolási kérelmet adott volna elő. ... Az 1900. október 15-én beadott számadás, mint elkésett, visszautasittatván, erről a felhívott 1900. október 22-én értesült és ezután 1900. november hó 5-én az igazolási kérelmet beadta. A felhívott az igazolási kérvényben arra hivatkozott, hogy ő csak a számadás visszautasításakor, azaz 1900. október hó 22-én tudta meg, hogy mulasztást követett el és az igazolási kérelmet 1900. október 22-étől számított 15 nap alatt beadta. Azonban ez a körülmény nem döntő, mert a felhívottnak a fentiek szerint már 1900. október 8-án vagy legkésőbb október 10-én értesülnie kellet arról, hogy a számadás be nem adása által mulasztási követett • el. Ha a felhívott még ezután is jogi tévedésben volt és azt hitte, hogy az elmulasztott számadást még mindig beadhatja és mulasztását igazolási kérvény beadása nélkül pótolhatja, akkor ez az eljárás, mint egyszerű és világos perrendtartási elvek figyelmen kivül hagyása még akkor is vétkes mulasztásnak tekintendő, ha különben elfogadtatik is felhívottnak az az álláspontja, hogy bonyolult esetben való jogi tévedés a vétlen mulasztás fogalma alá tartozik. Vétkes mulasztásnak kell tekinteni azt, hogy a felhívott számadását 1900. október 15-én az igazolási kérelem beadása nélkül adta be, nemcs?k mert az 1881: LIX. t.-c. 61. §-ának világos határozmánya szerint a mulasztás ily esetben csak igazolási kérelemmel húzható helyre, de ezenfelül azért is, mert az 1900. október 10-én kézbesített végzéssel a felhívottnak a számadás beadásának elhalasztása iránti kérelme utasíttatott el és így a felhívottnak a közönséges gondosság mellett ebből i> tud:.14 kellett, hogy a bíróilag már megállapított mulasztás csak igazolási kérelem utján hozható helyre. ... , . Minthogy pedig a felhívott az igazolási kérelmet 1900. evi november 5-én adta be,ez a nap pedig akár az 1900. október 8-tól akár október 15-től számított 15. napi határidőn tul van es így az igazolási kérelem az 1881. évi LIX. t.-c. G3. §-a értelmében késett ennélfogva az igazolási kérelemnek nem lehet helyt adni. (1901.'március hó 20-án, 1900. évi 147,750. sz. A budapesti kir. itélő tábla : Az elsőbiróság végzését hivatalból megsemmisíti, a felhívottnak igazolási kérelmét hivatalból visszautasítja. Indokok: Igazolásnak az 1881: LIX. t.-c. 61. §-a értelmében egyedül a kifejezetten megengedett esetekben van helye. Minthogy a most idézett szakaszban a számadások beadásának elmulasztása felemlítve nincsen ; s minthogy a számadás periratnak nem tekinthető, kétségtelen, hogy a számadások beadásának elmulasztása esetén a törvény az igazolást meg nem engedi, a miből aztán önként folyik, hogy az eljáró kir. törvényszék lényeges eljárási szabályt sértett meg azzal, hogy a törvény által kizárt igazolási kérelmet tárgyalás alapjául elfogadta, a helyett hogy azt a fentebb felhívott törvény 63. §-a értelmében hivatalból visszautasította volna. Az elsőbiróság végzése tehát ezen az alapon az 1881 : LIX t.-c. 39. §-ának o) pontja alapján hivatalból megsemmisítendő és felhívott a fellépése által ellenfelének okozott tárgyalási és felfolyamodási költség viselésére kötelezendő volt. (1901. évi június hó 19-én, 2,040. v. sz.) A tőzsdei játékügyletből származó követelés elismerése magában véve az eredeti követelés jogi természetét nem változtatja meg. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : A sommás végzés hatályában részben fentartatik s alperes a 3,000 frto.s váltó alapján mint elfogadó köteles felperesnek 1,097 frt. 78 kr. váltótőkét s járulékait 3 nap végrehajtás terhével megfizetni. Egyéb részében a sommás végzés hatályon kivül helyeztetik s felperes 1,902 frt 22 kr. váltótőke s járulékai tekintetében keresétével elutasittatik. Indokok: Alperesnek az elengedés és joglemondásra alapított kifogását figyelembe venni nem lehetett, mert alperes ezt csupán a 2. 7. a. s a felperesnek a vizsgálóbíró előtt lett vallomási jegyzőkönyvébe foglaltakkal kívánta bizonyítani. Minthogy azonban felperes a jegyzőkönyv tanúsága szerint nem alperesnek, hanem a vizsgálóbírónak jelentette ki, hogy a váltókat érvényesíteni nem fogja, minthogy felperesnek az a kijelentése elengedésnek vagy joglemondásnak azért sem tekinthető, mert felperes nyilatkozata szerint nem az elengedés céljából, hanem alperes vagyontalansága okából tette a kijelentést, ennélfogva alperes erre sikerrel nem hivatkozhatik. Alperes további kifogásként azt hozta fel, hogy felperes a váltót tőzsdei árkülönbözeti játékból felmerülhető követelés fedezésére előre kapta s hogy ekként azt bírói uton érvényesíteni jogosítva nincs. A csatolt könyvkivonattal, de felperes beismerésével is igazolva van, hogy az ügyletek tőzsdei árkülönbözeti ügyletek voltak, s igazolva van az is, hogy felperes 1895. évi szeptember 15-én, bár S. L. számláján, de a könyvkivonatban jelzett ügyletekre, bevételként könyvelte el alperes váltóját, mely a kiállítás és lejárat idejére s a váltóösszegre nézve a kereseti váltóval megegyezik. Az a körülmény, hogy a váltó S. L. számláján van elkönyvelve, közömbös, mert eltekintve attól, hogy felperes maga előadta, hogy a S. L. ügyleteihez alperes is csatlakozott, felperes nem mutatta ki, hogy a kereseti váltó az elkönyvelt váltótól különböző váltó volna, s így bizonyítva van, hogy a kereseti váltó az elkönyvelt váltóval azonos lévén, tőzsdei árkülönbözetre adatott. A könyvkivonatból kitünőleg felperes számláját 1895. szeptember 12-én lezárván, 1,097 frt 87 kr. követelés állott fenn. Minthogy pedig felperes 1895. szeptember 16-ig ügyletet nem kötött, a kereseti váltót pedig 1895 szeptember 15-én kapta és könyveitekéi, kétségtelen, hogy a váltó az ekkor már fennállott 1,097 frt 87 kr. követelésére fizetésül, a fenmaradó összeg pedig a jövőben felmerülhető árkülönbözeti veszteségek fedezése céljából adatott. Ehhez képest az 1,097 frt 87 kr. megfizetésére alperest kifogásainak elvetésével azért kellett marasztalni, mert valamint ahogy tőzsdei különbözeti ügyletből származott veszteség fejében kifizetett összeg azon az alapon, hogy tőzsdei ügyletből merült fel, vissza nem követelhető, ugy az ezen összegről adott váltó érvényessége sem támadható meg sikerrel. Ellenben a váltó a fenmaradó összegre nézve a fenti időmeghatározás szerint kétségtelenül jövőben felmerülhető veszteségek fedezésére adatván s felperes azt, hogy valóságos átadás és átvétel kiköttetett volna, nem is állítván, kétségtelen, hogy a pu.ztán árkülönbözetre irányuló ugvletekból a jövőben felmerülhető veszteségek fedezetére adott yalto nem érvényesíthető, miért is felperes ezen összegre nézve keresetevei el volt utasítandó. (1899. június 9-én 58,422/99 szam alatt.) A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, felperes keresetével egészben elutasittatik. indokok: Alperesnek a 27. a. okiratra fektetett és joglemondást vitató kilogá-át a kir. tábla sem találta alaposnak, s e