A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 31. szám - A perrendtartási javaslat 34-ik szakaszához

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 31. számához. Budapest, 1901. augusztus hó 4. Köztörvényi ügyekben. Az ajándékozási jogügylet akkor is megáll és érvényes, ha a tárgyat képező ingatlan vételáraként kevesebb összeg van feltüntetve annak valóságos értékénél, mivel ebben az esetben a kikötött es szolgáltatott értéken felüli rész ajándékozást képez. A komaromi kir. tszék. (1900 febr. 14. 4,081/99 sz. a.) F. János felperesnek, ismeretlen tartózkodásu T. Jánosné sz. M, lika alperes ellen folytatott szerződés érvénytelenítése iránti perében következőleg i t é 11 : A kir. tszék felperest keresetével elutasítja. I n d o k o 1 ás : Felperes a válaszirathoz C. a. csatolt állítólagos ajándékozási szerződésnek, hálátlanság cimén leendő megsemmisítését és ennek folytán a szerződés alapján az aszári 64.. 65. és 421. sz. tjkvben eszközölt tulajdonjogi bejegyzés törlését kérte, állítván, hogy a szerződés színlelt jogügyletet tartalmaz, mivel nem adásvevési, hanem ajándékozási szerződést foglal magában és pedig azért, mert az abban felsorolt ingatlanokat felperes visszteher nélkül ruházta át alperesre. Habár a 6,437,96. p sz. kérvényhez csatolt hatósági bizonyítvány alapján igazoltnak vehető is az, hogy alperes férjét otthagyva Amerikába ismeretlen helyre távozott s e tényével férjével szemben hálátlanságot követett el, s habár az ajándékozó férje a megajándékozott feleség részéről elkövetett vastag hálátlanság miatt az ajándékozási szerződés érvénytelenítését jogosan követelheti, — de mert a kir. tszék a C. a.-ban foglalt jogügyletet visszterhesnek vagy adásvevési, nem pedig ajándékozási szerződésnek tekinti, — a felperest a C. alatiiban foglalt szerződés megsemmisítése és az annak alapján eszközölt tulajdonjogi bekebelezés törlése iránti keresetével elutasítja. Hogy a C. alattiban foglalt vagyonátruházás visszteher mellett történt, a C. alatti tartalmán kivül magának felperesnek a 23. sz. alatti jegyzőkönyvben foglalt ama beismerésével van bizonyítva, hogy felesége az alperes 300 trt készpénzt tényleg vitt házához, továbbá azon körülménynyel, hogy a vételárként kitüntetett 700 írtnak nagyobb részét tevő 400 frt bekebelezéssel biztosított, felperes által felvett és elhasznált hitelintézeti követelés a C. alatti kiállítása idejében egész összegében tennállott s alperes nemcsak a B. a. szerint, hanem felperes beismerésével igazolta hogy arra már nagyobb összegürészletfizetést teljesítette, szerződés jogi természetét pedig akkor, a midőn nem a hitelezők kijátszására irányított jogügyletet foglal magában, nem változtatja meg a birói becsüvel megállapított ama tény, hogy az átruházott ingatlanok nem 700 frt, hanem 3,500 frt értéket képviselnek. A győri kir. itélő tábla. (1900 april 24-én 825 sz. a.) a kir. tszék ítéletét megváltoztatja, a peres felek közt a komáromi kir. közjegyző előtt 1893. jun. 24-én 3,761/93. ügyszám alatt létrejött adásvevési szerződéssel kötött jogügyletet felbontoltnak mondj i ki és ehhez képest az ászári 64. sz. tjkvben B. 15. sor sz. és 65. B. 14. 621. 12. hrsz. alatt foglalt bejegyzések szerint alperes nevére átírt jutalékokra felperes tulajdonjogát megállapítja s őffeljogositja, hogy tulajdonjogát ezen ítélet alapján annak jogerőre emelkedése után a zálogjognak 450 frt tőke erejéig alperes javára való egyidejüleges bekebeleztetése mellett az illetékes tkvi hatóságnál bekebeleztethetse. Indokok: Felperes a rendelkező részben megjelölt szerszödésben foglalt jogügyletet s az annak alapján alperes javára bekebelezett tulajdonjogot azon az alapon kérte hatálytalannak kimondani s illetőleg a tjogota maga részére viszaitélni, mert a szerződés valójában nem visszterhes, hanem ajándékozási szerződés volt; az abban vételárul kitett 700 ftból a felvettnek elismert 300 frtot felperes alperestől soha meg nem kapta s a továbi ellenértékül kikötött 400 írt bekebelezett terhet alperes ki nem fizette; s mert az ingatlanok nem 700 frtot, hanem 3,500 fitot érnek; alperes pedig a női hűséget s házastársi s anyai kötelességét meg: sértve, családját felperes beleegyezése nélkül elhagyta, mi által az ajándékozásra érdemtelenné váll. A per adatai szerint a C. a. (válasziratnál; csatolt adásvevési szerződésnek címzett okiratban megjelölt ingatlanokat a szakértők egyhangúlag 3,500 ftra értékelték. A szakértői eljárásnál személyesen jelen volt felperes elismerte, hogy a G. a.-ban eniliett 300 ítot alperes hozományként vitte hozzá és ő azt felvette, továbbá, hogy a bekebelezett 400 ft. jelzálogi teherből a már kifizetet 150 ftot nem ő, hanem az alperes bérlője a haszonbéri öszszegből törlesztette. Alperes 1896 evi március hó 12-en felperes házát annak engedelme nélkül elhagyta s a XI. szám alatt csatolt 1897 évi szeptember hó 26-án kiállított községi bizonyítvány szerint, Amerikában tartózkodik. Minthogy ezek szerint a C. alatti szerződés az átadott ingatlanok valódi értékével arányban nem álló ellenértéket tekintve, lényegében ajándékozási jogügyletet" foglal magában s minthogy az ajándékozás a megajándékozottnak vastag hálátlansága miatt visszavonható ; alperesnek az a ténye pedig, hogy férjét annak beleegyezése nélkül elhagyta, a házastársi kötelességnek súlyos megsértését képezi, s amint ilyen az ajándékozó férjjel szemben a vastag hálátlanság tekintete alá esik, felperestezen ajándékozás visszavonására jogosítottnak kellett elismerni, s ennél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával a C. alatti szerződésben foglalt jogügyletet felbontottnak s az annak alapján történt tulajdoni bejegyzést hatályt vesztettnek kellett kimondani; ezzel egyidejűleg azonban az előbbi állapot helyreállításául az alperes által tényleg szolgáltatott ellenértéknek alperes javára leendő zálogjogi biztosítását is el kellett rendelni. A magyar királyi Kúria (1901. máj. 30 án 5,349- sz. a.) a kir. itélő tábla Ítéletét helvbenhagyja. Indok o k: Az ajándékozási jogügylet akkor is megáll és érvényes, ha a tárgyát képező ingatlan vételáraként kevesebb összeg van feltüntetve annak valóságos értékénél, mivel ebben az esetben a kikötött és szolgáltatott értéken felüli rész ajándékozást képez. Minthogy pedig a per tárgyát képező ingatlanok 7,000 koronára becsült értéke ellenében alperes részről csak is 900 koronának a kifizetése bizonyittatott, kétségtelen, hogy az ingatlanok ezt meghaladó értéke ajándékozás. A másodbiróság ennél fogva helyesen állapította meg a szerződést ajándékozási szerződésnek s a bizonyított vastag hálátlanság okából helyesen mondotta ki érvénytelennek, miért is Ítélete helybenhagyandó volt. Ingatlannak a folyó bérjövedelmére, mint az ingatlan haszonélvezetére, a végrehajtást csak az I88I: LX. t.-c. 208. és 211. §-ai értelmében a telekkönyvi hatóság illetékes foganositani, az ily bérjövedelem nem tekinthető oly pénzjövedelemnek, melyre nézve a végrehajtás az 1884 : LX. t.-c. 79. §-ban előirt módon ] foganatosítandó s arra nézve a 126. §. 4 ik bekezdésében foglalt rendelkezés sem alkalmazandó. A m. kir. Kúria (1901. május 30-án 3,233. sz. a.) azon illetőségi összeütközés elintézése tárgyában, mely N. Ede és társainak F. Magdolna elleni végrehajtási ügyében a n.-kikindai kir. jbiróságnak az 1900. évi máj. 8-án 1900. évi V. 2,270/ 15. sz. a. kelt jelentése szerint a nevezett kir. járásbíróság és a nagybecskereki kir. jbiróság között felmerült, következőleg h a t á r o z o t t: Az A. Szvetozár részéről a n.-becskereki kir. jbirósághoz lefoglalt házbér fejében befizetett összeg felosztására a n.-kikindai kir. jbiróság mendatik ki illetékesnek. Indokok: Ingatlannak a folyó bérjövedelmére, mint az ingatlan haszonélvezetére a végrehajtást csak az 1881: LX. t.-c. 20S. és 211. §§-ai értelmében a telekkönyvi hatóság illetékes foganatosítani, az ily bérjövedelem nem tekinthető oly pénzjövedelemnek, melyre nézve a végrehajtás az 1884: LX, t.-c. 79. §-ban előirt módon foganatosítandó s arra nézve a 126. §. 4. bekezdésében foglalt rendelkezés sem alkalmazandó. A törvényben előirt eljárásnak megfelelőleg tehát sem a n.-kikindai sem a n. becskereki kir. jbiróságok nem jártak el akkor, a midőn F. Konrádné O. Magdolna ellen ennek ingóságaira illetve ingatlanira elrendelt biztosítási végrehajtást, végrehajtást szenvedőnek házbérjövedelmére, — és pedig a n. kikindai kir. járásbíróság oly házbérére, mely nem is a területen fekszik, foganatosították. De mivel az ekként foganatosított végrehajtási foglalások az érdekeltek által a felterjesztett iratok szerint fogorvoslattal meg nem támadtatván, jogerőre emelkedtek, most már az illetékesség megállapításánál el kell fogadni alapul az ekként foganatosított végrehajtásokat, ehhez képest pedig a n. kikindai kir. jbiróság illetékességét azért kellett megállapítani az A. Szvetozár részéről a n.-becskereki kir. jbiróságnál letétbe helyezett vitás összegre, mert az első foglalást az 1899. szept. 3-án a n.-kikindai kir. jbiróság foganatosította, a mivel szemben a n.-" becskereki kir. jbiróság által később foganatosított végrehajtás csak mint felülfoglalás jöhet tekintetbe, abban az időrendi sorrendben, melyben az foganatosítva lett. A miből következik azután az is, hogy a vitás letéti összeg megfelelő eljárás végett a n. kikindai kir. járásbírósághoz átteendő Az iratok a n.-kikindai bírósághoz küldetnek s ennek feladatában állván a n.-becskereki kir. jbiróságot illető iratokat oda visszaküldeni. Ha a végrendeletben örökösül rendelt egyén az örökhagyó előtt halt meg, a neki szánt s ekként megürült örökrész a többi végrendeleti örököstárs örökrészét növe'i. (A ni. kir. Kúria 1901. jumus 20-án. 2,579. sz.)