A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 29. szám - Törvényszéki jogegységek

116 A JOü önként felajánlotta nekik az elmaradt gyűlés előkészítő költségeinek megtérítését és kártérítés lejében 300 forinttal kínálta meg őket. A tárgyalásokba a munkások és kereskedősegédek részéről befolytak S. Béla és G. Árpád kereskedősegédek, továbbá P. Sándor hirlapiró és B. Dezső magánhivatalnok — utóbbiak ismert munkásvezetők, kik e szereplésükből kifolyólag már büntetve is voltak. Ezek mindannyian kezdetben vonakodtak K. Nándor ajánlatát elfogadni, később azonban 100 forintban számították ki az elmaradt gyűlés költségeit (plakátok nyomtatása, széthordása stb.) és ezen összeget Kövesitő! S. Béla és Árpád a kereskedősegédek nevében át is vették és a kiállított nyugtát P. Sándor és B. Dezső mint tanuk irták alá. Ennek megtörténte után a munkások és kereskedősegédek tömege, látván vezetői távozását, szintén elhagyta a helyiséget. Megjegyzendő, hogy K. Nándor, ki maga részéről senki ellen panaszt nem tett és vádlottak megbüntetését nem kívánta — egy oly nyilatkozatot is állított ki a fent megnevezett egyének részere. hogy az udvari helyiséget, ha még ezentúl is rendelkezésére álland, átengedi a gyűlések megtartására, viszont a munkás-vezetők megígérték, hogy az esetre, ha ebből kifolyólag Kövesinek üzleti kára támad, akkor a gyűlést ott megtartani nem fogják. Ezenfelül K. egy oly nyilatkozatot is állított ki, hogy a fentemiitett 100 forintot saját elhatározásából adta. A m. kir. Curia 12,063/98. számú végzésével mindkét alsófoku bíróság végzésének megváltoztatásával ezen esetből kifolyólag S. Bélát, G. Árpádot, P. Sándort és B. Dezsőt a btkv. 350. §-a alapján zsarolás vétsége miatt vád alá helyezte. Vádlottak a végtárgyaláskor a fent ismertetett tényállással egybehangzólag vallottak, G. Árpád még azt adta elő, hogy ő mint a kereskedősegédek egyletének pénztárosa a Kövesitől kapott 100 forintot az elmaradt gyűlés előkészítő költségeinek fedezésére tényleg kifizette. Vádlottak tagadták azt, hogy ők lettek volna a vezetői a Kövesi-helyiséget ellepő munkás tömegnek és hogy ők irányították volna ezek tevékenységét, illetve viselkedését; tagadták azt is, hogy maguk részéről a pénzkérdést csak szóba is hozták volna, ellenkezőleg Kövesi ajánlott fel nekik 100 forintnál jóval nagyobb összeget, de Ők tőle csakis az elmaradt gyűlés előkészítő költségeinek — melyet ott nyomban kiszámítottak — megtérítését fogadták el. Bár kétségtelen, hogy a munkások tömeges megjelenése és vádlottak ott létele nem véletlen müve volt, és vádlottak szerepléséből joggal arra lehet következtetni, hogy az egész felvonulást előre megállapított terv szerint ők rendezték és másrészt az is bizonyos, hogy K. Nándor csakis < kényszerhelyzetében*, látva, hogy mily kárt szenved a munkástömeg ott időzése folytán, érezte magát indíttatva kárpótlást igérni és adni. A kir. törvényszék mégis figyelemmel arra, hogy a végtárgyalás adatai szerint vádlottakat és az általuk vezetett tömeget nem a vagyoni haszon célzata, hanem a «bosszu» vezérelte — ők ugyanis megakarták leckéztetni a szerintök szószegő Kövesit és megmutatni neki, hogy <a jól szervezett szociálista munkássággal packázni nem lehet* hogy ez olyképen tud ártani, hogy ez ellen védekezni sem képes; figyelemmel arra, hogy semmiféle bizonyíték sem merült fel az iránt, hogy vádlottak a tömeges bevonulás rendezésével az elmaradt gyűlés költségeit szándékoztak volna Kövesitől — ily uton — tehát <jogtalanul kicsikarni*, ők ezt sem előzetesen, sem a kérdéses alkalommal szóba sem hozták, hanem csak ajánlatára fogadták el mint ^elégtételt* ezen költségek megtérítését, éppúgy mint Kövesinek azon nyilatkozatát, hogy udvari helyiségét ezentúl gyűlések megtartására átengedi, amely nyilatkozat különben csak alaki jelentőséggel birt, mert amint L. Adolfnak a nyomozat során tett előadásából kitűnik, a kérdéses udvari helyiség ekkor már kerékpárraktárnak volt kiadva, de vádlottak egyébként is Kövesivei szemben viszont arra kötelezték magukat, hogy a gyűlést, ha ebből kifolyólag Kövesinek üzleti kára támadna, továbbra ott meg nem tartják. Figyelemmel végül arra, hogy a zsarolási kényszerítés benső elemét a «tettesek» ama célzata képezi, hogy maguknak vagy másoknak jogtalanul vagyoni hasznot szereznek, amely célzata jelen esetben fenn nem forgott: vádlottak ellenében a btkv. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségének tényálladékát, de más büntetendő cselekménynek tényálladékát sem látta megállapíthatónak, miért is őket az ellenök emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. A budapesti kir. itélő tábla: (1900. évi május hó 16-án 2,351. sz. a.) Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva és azért is helybenhagyja, mert a btk. 350. §. szerinti erőszak vagy fenyegetés nem állhat abban, hogy valaki olyant tesz vagy fog tenni, amit tenni szabad, hogy t. i. vendéglőben csak egy pohár sört fog rendelni és a mellett soká fog ülni. A m. kir. Kúria. (1901. évi január hó 31-én 7,409. sz. a.) Mindkét alsófoku bíróság ítéletének megváltoztatásával S. Béla, G. Árpád, P. Sándor és B. Dezső vádlottak a btkv. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségében bűnösnek mondatnak ki és ezért a btkv. 350. §-a alapján fejenként az ítélet foganatba vételétől számítandó egy hónapi fogházra Ítéltetnek stb. Indokok : Az eljárás adatai szerint bizonyos az, hogy vádlottak tagjai voltak annak a több száz főből álló csoportnak, amely 1898 évi január hó 23-án K. Nándor vendéglő tágas helyiségét ellepte az asztalokat s ülőhelyeket lefoglalta azzal a célzattal hogy a kereskedősegédek gyűlésének megakadályozása miatt'boszut álljanak oly módon, hogy a helyiségben való hoszszabb tartózkodás alatt csupán annyit fogyasztanak, amennyivel ott tartózkodásukat fedezhetik. A vendéglő helyiségének ily célból elfoglalása K Nándornak kétségtelenül anyagi károsodással járt, sőt még további kárral is fenyegette és kényszerhelyzetet idézett elő neki, mely kényszerhelyzet a csoportnak a helyiségben való tartózkodásáig fennállott. Igaz ugyan, hogy K. Nándor a csoportnak eltávolítása végett a vádlottakkal folytatott értekezés közben maga ajánlott fel nekik a megakadályozott gyűlés előkészületi költségei megtérítésének címe alatt bizonyos összeget, ez az ajánlat azonban nyilvánvalóan csak a vádlottak részéről céltudatosan előidézett és a K Nándor akaratának elhatározására kiható kényszer hatása alatt tétetett és minthogy vádlottak a gyűlés előkészületi költségeit a csoport jelenléte folytán K. Nándort még mindig fenyegető további vagyoni károsodás közben számították fel, a felszámítás eredményéhez képest K. Nándor a 100 forintot az őt még mindig fenyegető ártalom elhárítására fizette ki s minthogy vádlottak a csoporttal együtt csak a 100 forint kézhezvétele, tehát a vagyoni haszonnak jogtalan módon szerzése után távoztak el K. Nándor vendéglőhelyiségéből: a vádlottak cselekménye a btkv. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségének tényálladékát megállapítván, mindkét alsófoku bíróság ítéletének megváltoztatásával^ vádlottakat a most idézett törvényszakaszba ütköző zsarolás vétségében bűnösnek kimondani és a jogtalan módon szerzett haszon mennyi ségére figyelemmel a rendelkező részben meghatározott fogházbüntetéssel büntetni kellett. Az, hogy az iparvasuton máskor is mindig oly nagy gon datlansággal szoktak közlekedni, hogy a kisikamlás napirenden van, vádlottak mellett, kiknek gondatlansága folytán emberélet esett áldozatul, enyhítő körülményt nem képez. (A m. kir. Kúria 1901. május 29-én. 1,073. sz.) Önmagában az, hogy az «Ország-Világ.> feliratú rovatban közölt hirek némelyike a politikai pártokból és azokban szereplő egyénekről szól, valamint hogy a szerző ezekhez erkölcsi és vallásos mondásokat és személyes dicséreteket kapcsol: politikai célzatnak vagy tartalomnak nem vehető. (A m. kir. Kúria 1901 június 4-én 3,419. sz.) A községi szülésznő azon bejelentése a községi elöljáróságnál, hogy nézete szerint valaki magán méhmagzatát elhajtotta, valótlansága esetén nem képezi a rágalmazás tényálladékát, minthogy bejelentése szülésznői kötelességéből folyt. (A m. kir. Kúria 1901. évi május 15-én 2,902. sz.) Bár az esküdtek abban, hogy a bűnösség kimondásához 7 szavazat elegendő, tévedtek, ez a felmentett vádlott hátrányára meg nem változtatható. (A m. kir. Kúria 1901. évi május 28-án. 2,626. sz.) Hivatalból történt megsemmisítés, mert az alsóbiróság nem vette észre, hogy az inditványi idő már letelt. (A m. kir. Kúria 1901. május ló-én 2,905. sz.) A Bp. 463. § a értelmében igazolásnak, határidő vagy határnap vétlen elmulasztása miatt van helye. Nem képez igazolási okot az, ha a vádlott perorvoslatát törvényes időn belül tényleg benyújtotta ugyan, de nem helyesen semmiségi panasznak, hanem felebbezésnek címezte és igazolási kérelmében azt kéri, hogy utólag, tehát elkésetten, a semmiségi panasz jogorvoslatát érvényesíthesse. (A m. kir. Kúria 1901. május 29-én. 356. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-böl. Csődök : Özvegy Rubin Adolfné e. Budapest, keresk. és váltótrvszék, bej. aug. 9. félsz, szept. 5. csb. dr. Sinay Gyula, tmgg. dr. Szüts Vilmos. — Selmeci Ferenc e. Barcs, kaposvári trvszék, bej. aug. 24. félsz, aug. 29. csb. Kabócsay Jenő, tmgg. dr. Piszár Antal. — Fuhrman Salamon e, Vaiszló, pécsi trvszék, bej. aug. 26. félsz, szept. 2. csb. Peitler Imre, tmgg. dr. Hirling Károly. — Weber Károly e. Eperjes, u. o. trvszék, bej. szept. 16. félsz. okt. 10. csb. Demjén'Zoltán, tmgg. Szmoligovics Szilárd. — Lantay István e. Budapest, kir. trvszék, bej. aug. 12. félsz, szept. 12. csb. dr. Gaár Vilmos, tmgg. dr. Back Frigyes. Pályázatok : A dunavecsei jbiróságnál b i r ó i áll. jul. 27. — A gyulafehérvári trvszéknél b i r ó i áll. jul. 27. — A gödöllői jbiróságnál aljegyzői áll. jul. 27. — A kolozsvári trvszéknél jegyzői esetleg aljegyzői áll. jul. 27. — A szatmári trvszéknél aljegyzői áll. jul. 28. - Az aradi trvszéknél aljegyzői áll. jul. 28. — A budapesti büntető trvszéknél albirói áll. jul. 28. - A lippai jbiróságnál albirói áll. jul 28. — A váci jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 2. — A palánkai jbiróságnál aljegyzői áll. aug. 2. Dr. Pohl Károly, kir. közjegyző Pozsonyban, helyettest keres, aki a lót nyelvet is birja. 3—3 Ügyvédjelölt, dr. juris, teljesen önálló, megfelelő irodát keres. Cím a kiadóhivatalban. 1—1 '«••'-" «llIYl»ITÍM»|l« MTOMDÁJA BODiP»ST»» Dr. RÉVAI LAJOS lakik V., Kálmán-utca 16. Dr. STILLER MÓR lakik V., Rudolf-rakpart 3.