A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 30. szám - Tanulságok a Kormos-esetből

Huszadik évfolyam 30. szám. Budapest, 1901 július hó 28. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V ., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ lem!* ÉMEÍEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI Ml Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. LONYE. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « _ 6 Egész « _ 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Tanulságok a Kormos-esetből Irta: dr. Révai Lajos, budapesti ügyvéd. — Közigazgatási törvénykezés. Irta: Szilassy Pál, mezőtúri ügyvéd. — Belföld (A miskolci ügyvédi kamara 1900. évi jelentéséből). Nyílt kérdések és feleletek. (Válasz a mult számunkban közölt illeték-kérdésre.) — Irodalom. — (A magyar keicskedelmi jog kézikönyve. Irta: dr. Nagy Ferenc. - - Telekkönyvi döntvények és végrehajtások. Sajtó alá rendezte dr. Herczegh Mihály. — A megrendelések gyűjtése. Magyarázza Sugár Ignác. — A m. kir. központi statisztikai hivatal adat-gyüjtéseinck magyarázata. Irta: dr. Buday László.) — Vegyesek. — Kúriai és táblai érte•sitések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósw.gi határozatik és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-böl. Tanulságok a Kormos-esetböl. Hetek óta kisért ezen szerencsétlen ügy, lidércnyomásként sújtva minden jobb érzésű embert. Bármily csabitó is volt az alkalom, — mi gondosan elkerültük a szenzációt hajhászó napi sajtóval való versengést, a szomorú eset részleteinek per longum et latum való tárgyalását. Csak újból beigazoltnak láttuk ^zon régi axiómának helyességét : hogy a magánbecsületet nem szabad a napi sajtó pártvagy egyéb szenvedélytől sugallt hajszájának kész préda gyanánt oda dobni, és hogy nálunk ez időszerint a magá.ibecsület, azaz a polgári élet és halál kérdése semmi előzetes törvényes oltalomban nem részesül. Nem volna-e elég idő a jogerőre emelkedett, már súlyos bizonyítékok- vagy legalább is figyelmet érdemlő gyanuokokra alapított vád határozatot bevárni és a nagy közönség mohó botrány-étvágyának kielégítését az időpontig halasztani: Okvetlen szükséges e, hogy a szegény áldozat a közvélemény előtt és annak passzív hozzájárulásával erkölcsileg kivégeztessék, még mielőtt módja és alkalma nyílnék, illetékes bírája előtt szót emelhetni, magát a vád alól tisztázhatni? Most sem akarunk a szórnom eset réseleteihez hozzászóljam é« époly kevéssé azon ízléstelen hibába esni : a vádak fölött magasan álló Kúriát védelmezni, őt a minden haso.ttó esetben divatos «generalizálás» vádjától megóvni. A ki mint magunk, — évtizedeken át. közvetlen szemléletből tudja, hogy mily magas polcon állanak szubjektive is a Kúria birái, mily általános a törekvés, mily nemes a verseny az abszolút igazság kifürkészésére és kimondására, — az csak megvetéssel tekinthet az oly törekvésre, mely ezen ideális gondolkozású, puritán jellemű és hozzáférhetetlen testületet befeketíteni törekszik. Mintha a napra foltot lehetne vetnij A kivétel erősiti a szabályt — K o r m o s-esetek voltak, vannak és lesznek, a nélkül hogy ezek a Kúria tekintélyén a legkisebb csorbát is ejthetnék ; az embert sajnálhatjuk, a kellemetlenséget a Kúriával együtt mély megdöbbenéssel érezhetjük. — az eset fölött azonban napirendre térhetünk. De igenis kiemelendőknek tartjuk azon tanulságokat, melyek ezen esetből önként kínálkoznak, melyek nem ujak, de most az éles világításban annyira kirívók, hogy a.z előttük eddig szemet hunyt illetékes tényezőknek is szembe kell ötlf.niök. Az első ily tanulság : a birák sanyarú anyagi helyzetének sürgős javítása és orvoslása. Régi elcsépelt dal — és mégis önként előtérbe tolul, ha a Kormos-féle vagy hasonló esetek a nyilvánosság elé kerülnek. Téved, a ki azt hiszi, hogy az eladósodott biró, kúriai biróvá történt kinevezése után vesz fel kölcsönöket — bár ennek sem kellene éppenséggel kizárva lenni, mert a kúriai (és különösen a másodosztályú) biró fizetésű sem elegendő arra, hogy családjával együtt állásához mért gondtalan életet folytasson. A ki a fővárosi drága életviszonyokat ismeri, azt nem is kell bővebben informálnunk arról, hogy egy családos úriember 8,000 koronából évenkint tisztességesen meg nem élhet, gyermekeit nem nevelheti, tudományos kiképzésére mitsem fordíthat, betegsége esetére egy fillért se tehet félre. De vájjon hány évi nélkülözés árán jut valaki ezen diszes polcra! Ha kúriai biró létére még ugy a hogy megélhet, akkor mint első és másodfokú bitónak nyomorognia vagy pedig adósságokat kellett csinálnia, hogy életét tengethesse. Lateiner ember — legyen az ügyvéd biró vagy orvos, — személyes hitelt nem élvez és mig a legutolsó szatócs is ezrekre menő hitelt nyer, — addig az intelligens uri osztályhoz tartozó megszorult egyén csakis uzsorásokhoz folyamodhatik még oly szerény kölcsönért is. A többiről ne is beszéljünk ; hogy ezen manichaeusok nem csak életét, vérét, hanem még becsületét is szipolyozzák, ezt mi, a gyakorlati élet emberei, elszörnyüködve lépten-nyomon látjuk. Tehát ? Tehát dotáljuk jobban biráinkat, adjuk nékik a szerény de biztos megélhetés módjait és annál nagyobb szigorral gyomláljuk ki aztán azon elemeket, a kik eladósodás folytán jutnak bárkihez való függő viszonyba. Eladósodott biró nem szolgáltathat pártatlan igazságot ; tehát vonja le e/.en ténynek szomorú konzekvenciáit épp ugy, mint a hasonló helyzetbe jutott katonatiszt. A tiszti bojt épugy, mint a bitói stallum nem tűrnek semmiféle foltot vagy szennyet. Jól tudjuk, hogy a fizetésemelések máról holnapra nem valósithatók; a baj és veszély pedig imminens. Addig tehát vegye maga az állam a kezébe az eladósodott birák tartozásainak rendezését. Ha hitelez az uzsorás és bizik a követelése behajtásában — miért ne hitelezhetne az állam is, — pláne midőn módjában áll a fizetési részleteket nyomban a havi fizetésből levonásba hozni. És ha erre sincsen rendelkezésre álló pénz — nem akadna e elég pénzintézet vagy biztosítási vállalat, melyek ily állami adminisztratív segély mellett a kért köl* csönt minimális kamatláb mellett megadnák? Esetleges veszteségeknek töilesztésére megfelelő összeg volna az évi költségvetésbe felveendő, esetleg az is életbiztosítással elnáritható. Mi a kérdést csak megpendíteni akartuk, a részletek és módozatok kidolgozása nem a mi feladatunk. Hogy e tervünk mellett a birói függetlenség minden irányban megóvható, a drákói szigor minden még olv csekély visszaéléssel szemben indokolt volna. — az kézen fekvő. . . . A második tanulság : a generalizálás csődje. A mily természetes, hogy a Kúria egy birájának esetéből nem szabad az egész Kúriára következtetést vonni, épp oly természetes, no&y ek'V ügyvéd stb. esetéből sem szabad az egész ügyvédi kar, — egy egész osztályra, fajra vagy felekezetre következtetést vonni. Es ép a Kúria feladata lesz azt újból és újból ítéleti indokaiban is hangsúlyozni és igy sok ma elterjedt előítéletnek elejét venni. Mindenki bűnhődjék saját tettéért; nem szükséges hogy mellé vértanukképen sorakozzanak mindazok, a kiket a sors vagy véletlen vele egy osztályba helyezett. E részben pedig eddigelé sokat vétettek minálunk, — felsőbíróságaink elnézése mellett. Reméljük, hogy itt is érettebb felfogással és erélyesebb intézkedésekkel találkozunk majd jövőre. Végül a harmadik tanulság az informálásnak szükségképpeni alkonya. Hozassék be mielőbb a teljes szóbeliség, hogy egyszer mindenkorra vége szakadjon a hátsó lépcsők utján való birói befolyásolásnak, az illegitim befolyással való kérkedésnek, a jogkeresők kiszipolyozásának olyanok részéről, a kik vérségi vagy egyéb összeköttetéseik révén a Kúria befolyásolásával urbi et orbi illetéktelenül dicsekednek. Ma még sok esetben szükséges az információ ; a hol a jogeset kétes vagy homályos és az előadó egyéni fölfogása nem mindenben a teljeLapimk mai s»a r»a 8 oldalra téried