A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 29. szám - Törvényszéki jogegységek

A JOG 115 delmi bíróság, jelen ügy a budapesti kir. törvényszékhez, mint illetékes felebbezési bírósághoz tétessék át. Ezen kérelem tolytán, de még a sommás eljárási törvény 154. §-a értelmében hivatalból is vizsgálat tárgyává tette a kir. törvényszék azt a kérdést, hogy áttételnek helye van-e avagy nincs ? A kérdést a kir. törvényszék nemlegesen döntötte el és alperest áttételi kérelmével elutasította. A kereskedelmi törvény 258. §-a értelmében áruknak abból a célból való vétele, hogy azok természetben vagy földolgozva tovább eladassanak, absolut, mindenkire nézve egyaránt kereskedelmi ügyletet képez s az, ki az áruknak akkénti forgalomba helyezésével saját nevében iparszerüleg foglalkozik, a kereskedelmi törvény 3. §-a értelmében kivétel nélkül kereskedőnek tekintendő. Hogy pedig a gyógyszerészeknek állandó üzleti foglalkozását áruknak adásvétele s ez ismét az ő állandó jövedelmi forrásukat képezi: köztudomású tényt képez. Amennyiben pedig alperes gyógyszertártulajdonos és igy a most kifejtettek szerint kereskedőnek tekintendő; és amennyiben a sommás eljárási törvény 2-ik szakasza értelmében azokban az ügyekben, melyek egyfelől a kereskedő, másfelől annak segédje között fennálló szolgálati viszonyból származnak, a járásbíróságok, mint kereskedelmi bíróságok járnak el: az elsőbiróság jelen ügyben a sommás eljárási törvény 2. i}-ának megfelelően járt el, mint kereskedelmi bíróság, a dolog ily állásában pedig a sommás eljárási törvény 125. §-a értelmében a felebbezési bíráskodást ezen kir. törvényszék gyakorolja, következésképp a kért áttételnek helye nincs. Ily szempontból kiindulva a kir. törvényszék alperest további védelmének előterjesztésére hiván fel: alperes a sommás eljárási törvény 27. §-ának első pontja alapján pergátló kifogást emelt és azt arra fektette, hogy felperes a szolgálati szerződésből származtatott kereseti igényét az 1884-: XVII. t.-c. 170. §-ához képest perindítás előtt az illetékes iparhatóságok előtt tartozott volna érvényesíteni. Ezt a kifogást alperes ugyan csak a felebbezési eljárás során érvényesítette, ez a körülmény azonban nem zárja ki annak szemügyre vételét, mert a felhozott pergátló akadály fenforgása avagy fenn nem forgása a sommás eljárási törvény 27. §. és 153. §. értelmében hivatalból figyelembe veendő. A felhozott pergátló akadály azonban fenn nem forog. Mert igaz ugyan, hogy az 1884: XVII. t.-c. 176 §-a értelmében az iparos és segéde között a szolgálati viszonyból felmerülő vitás kérdések előzetes iparhatósági eljárás utján döntendők el és csak ennek megtörténte után áll jogában az iparhatóság határozatával meg nem elégedő félnek igényeit a törvény rendes utján érvényesíteni; ámde az iparlörvényben, tehát annak 176. §-ában foglalt rendelkezések alól kivételek vannak, melyeket részint a most föihitt törvény (183. §.), részint külön törvények állapítanak meg. Ez utóbbi áll jelen esetre is. Az ipartörvény ugyanis nem helyezte hatályon kivül az 1876: XIV. t.-c. 128. §-át, mely szerint a gyógyszertárak gyógyszerészi szakértők által állami engedély folytán felállított közegészségi intézetek és mint ilyenek az iparüzletek sorába nem tartoznak. Ebből következik, hogy a gyógyszertárakban alkalmazott segédek és azok főnökei közti viszonyokból felmerülő kérdésekre nézve az ipartörvény rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnek és ehhez képest ily ügyekben az előzetes iparhatósági eljárás kötelező voltának megállapítására törvényes alap nincs. A kereskedő az 1868: LIV. t.-c. 35. §• 2. bekezdésében szabályozott kivételes illetőséget szerződésekből eredő perekben csak azokkal a személyekkel szemben veheti igénybe, a kikkel üzleti összeköttetésben áll, a kikkel ügyletet köt: ha követelését más kereskedőre ruházza át, az engedményes bizonyára jogosított és a törvény szerint köteles a követelést a maga könyveibe bevezetni s ez a bevezetés meg is állapítja a 35. §. 2. bekezdése szerint való illetőséget, de nem az eredeti adóssal, hanem az átruházóval szemben, a ki a bevezetés alapjául szolgáló ügyletnél szerződő félként járt el; az eredeti adósnak jogviszonyán a bevezetés mit sem változtat, mert közte és az engedményes között semmiféle jogügylet nem jött létre, a melyet az engedményes könyveibe be lehetne vezetni. (A budapesti ker. és váltótszék 1901. május 22-én. E. 153. sz.j • Az egyéni cég ellen hozott sommás végzéssel szemben a cégtulajdonos a maga nevében is kifogással élhet és védekezését előterjeszteni jogosult. — A telep utólagos kitöltése csak akkor esik a hamisítás fogalma alá, ha a váltó aláírásakor a fizetési hely kellékének kitöltésére vonatkozó jog már ki volt merítve, ellenkező esetben csakis, a harmadik jóhiszemű váltóbirtokossai szemben nem érvényesíthető, jogellenes kitöltésről lehet szó ÍKuria 1901. május 10. 1,457/900. sz a.) Erdekösszeütközés esetében, ha két csődtömeget ugyanegy tömeggondnok képviseli, az egyik csődtömeg képviselete alul a tömeggondnokot fel kell menteni. (A m. kir. Kúria 1901. március 12. 255. sz. a.j A biztosító társaság a biztosított által követelt kártérítési összeg egy részének helyességét levelében elismerte és annak kifizetését a biztosítottnak felajánlotta. Kimondatott, hogy ez az egyoldalú kijelentés, miután a biztosított az abban foglalt ajánlatot el nem fogadta, s igy az: egyezségnek nem minősíthető, a biztosított által érvényesített követelés ama részének önálló elismerését magában foglaló kötelezést nem tartalmaz. Ennélfogva e nyilatkozat keltétől kezdve nem a magánjogi, hanem a keresk. törvény 487. §-ában megszabott elévülés veszi újból kezdetét. (A m. kir. Kúria 1901. április 9. 1,044/900. sz. a.) A csődnyitást kérő panaszost a csődeljárási költségnek bírói letétel utján való előleges biztosítására utasító végzés nem tekinthető pusztán az ügy előkészítésére vonatkozó oly végzésnek, mely ellen a panaszost a külön felfolyamodás joga meg nem illetné. (A m. kir. Kúria 1091. április 30. 476/901. sz. a.) Ha alperes a gépnek a váltó ellenértékéül kikötött használatát nem kapta meg, az a kérdés, hogy szerződésszegéséből illeti-e követelés felperest, mint a váltóper útjára nem tartózó, a váltó alapján kereset tárgyává tett követelés megbirálására nincs befolyással. (A m. kir. Kúria 1901. április 10. 1,418/900. sz.) Bűnügyekben. Az a körülmény, hogy vádlottak tagjai voltak annak a több száz főből álló csoportnak, a mely egy vendéglőben egy izben ellepte az asztalokat s ülőhelyeket azzal a célzattil, hogy a kereskedősegédek gyűlésének megakadályozása miatt bosszút álljanak oly módon, hogy a helyiségben való hosszabb tartózkodás alatt csupán annyit fogyasszanak, a mennyivel az ott tartózkodásra jogot nyernek, és ezáltal a többet fogyasztani szándékozókat megakadályozták, hogy a vendéglőben helyet kapjanak — bár a vendéglős a csoportnak eltávolítása végett maga ajánlott fel a vádlottaknak a megakadályozott gyűlés előkészületi költségei megtérítésének címe alatt bizonyos összeget, — megállapítja a btkv. 350. §-ában meghatározott zsarolás vétségének tényállását. A bpesti kir. büntető törvényszék. (1899. évi december hó 1-én 93,610. sz. a.) Zsarolás vétségével S. Béla, G. Árpád, P. Sándor és B. Dezső vádlottak elleni bűnvádi ügyben következőleg ítélt : S. Béla, G. Árpád, P. Sándor és B. Dezső vádlottak az ellenük a btkv. 350. §-ába ütköző zsarolás vétsége miatt emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetnek. Indokok: A végtárgyalás adatai által a következő tényállás nyert beigazolást : Az 1897. évi december hó 19-én a budapesti kereskedó'segédek nyilvánost gyűlést akartak tartani s ezen szándékukat, valamint a gyűlés napirendjét a főkapitányságnak bejelentették, ahol ezt tudomásul is vették. A kereskedősegédek szervező bizottsága nevében S. Béla és R. József nevü kereskedősegédek, még a tervbe vett gyűlésnek a rendőrségnél történt bejelentése előtt megjelentek Kövesi Nándornak Erzsébet-körut 27. szám alatt volt vendéglőjében s ott N. János pincértől azon Ígéretet nyerték, hogy a Kövesi-féle vendéglőnek egyik udvari helyisége nekik december hó 19-ére tanácskozás céljából rendelkezésre fog állani. Midőn azonban a kérdéses nap délutánján a kereskedősegédek, számra nézve körülbelül 120-an a rendőrség által is tudomásul vett gyűlés megtartása végett Kövesinéi megjelentek, utóbbi arra hivatkozva, hogy pincére nem volt jogosítva a helyiséget a nyilvános gyűlés megtartására bárkinek is rendelkezésére bocsájtani és ezt a pincér az ő, t. i. Kövesi tudta és belegyezése nélkül tette, kijelentette, hogy a gyűlés megtartását az ő helyiségében meg nem engedi, amire a jelen volt rendőrségi kiküldött az összegyűlteket távozásra szólította fel, amely felhívásnak a kereskedősegédek engedelmeskedtek is. K. Nándor az okból sem volt hajlandó a gyűlés megtartását saját helyiségében megengedni, mert látta, hogy szocialista színezetű gyűlés készül s attól tartott, hogy az esetre, ha nála ily gyűlést tartanak — a katonai hatóság a katonai zenét, mely pedig naponként szokott volt az ő helyiségében játszani s amelynek folytán nyert üzlete nagy látogatást, — többé át nem engedi A szociálista kereskedősegédek a miatt, hogy Kövesi eljárása folytán gyűlésük megtartható nem volt, utóbbi ellen bosszút forraltak és a szociálista munkásokkal egyesülve 1898. évi január hó 23-án egy vasárnap d. u. 6 óra tájban, tehát oly időben, midőn a legnagyobb vendégforgalomra lehetett számítani — körülbelül négyszázan jöttek be Kövesi vendéglő-helyiségébe, ott a legjobb helyeket elfoglalták s a rendelést, illetve a fogyasztást csak arra szorították, amennyi nekik jogcímet adott a helyiségben való időzésre. Egyikük sem rendelt ugyanis többet egy pohár sörnél, ezt ki nem itták, hanem ott vesztegeltek, a pohár sör mellett körülbelül esti tíz óráig. K. Nándor üzlettulajdonos és akkori főpincére L. Adolf látván, hogy számos rendes vendégük — a hosszú ott időzéshcz képest ugy szólván mit sem fogyasztó munkások miatt, kiszorul a helyiségből, amiből nagy üzleti kárt okozott, puhatolódzni kezdtek, hogy mit jelentsen a munkásoknak ezen tömeges megjelenése és ilyetén viselkedése — ekkor azután megtudták, hogy ez bosszú azért, amiért K. a kereskedősegédeknek a helyiséget a gyűlés megtartására át nem engedte. K. ekkor, csakhogy kellemetlen vendégeitől megszabaduljon és a további károsodástól magát megóvja, azokkal akiket a munkások s kereskedó'segédek vezetőinek tartott — tárgyalásba bocsájtkozott s