A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 29. szám - Törvényszéki jogegységek

114 A JOG kiutalás esetében fizetési időpontnak és a kamatozás végpontjának az a nap tekintendő, a mely napon a jogerős utalványozó végzés a letéthivatalba érkezik. Kelt Kassán, a királyi Ítélőtáblának 1901. évi június hó 18-ik napján tartott polgári teljes ülésében. Hitelesíttetett Kassán, a királyi Ítélőtáblának 1901. évi június hó 28-án tartott polgári teljes ülésében. A veszélylyei járó ipari üzem tulajdonosa az abban használt gépek által másnak okozott kárért abban az esetben is felelős, ha a tulajdonost a köteles gondosság elmulasztása nem is terheli, ha csak be nem bizonyítja, hogy a kárt a kárositottnak gondatlansága okozta. A budapesti kir. törvényszék (1900. máj. 1-én 8,809. sz. a.) R. János felperesnek M. Gábor alperes ellen folytatott 10,000 k. végkielégítés esetleg 720 k. évi járadék és jár. iránti perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok: A kihallgatott tanuk vallomása, ugy a megejtett két rendbeli szemle azt igazolták, hogy a kérdéses gép, melynél felperes szerencsétlenül járt, helyes berendezésű, sőt a másodsorban foganatosított gépészszakértőszemle eredménye szerint a védő készülékkel is el volt, illetve el van látva. — Ezek szerint tehát felperes sérülésének nem oka a gép helytelen berendezése s illetve a védő készülék hiánya. A kihallgatott K. G. és Sz. M. felperesi tanuk vallomása, valamint a bpesti VIII—X. ker. kir. jbiróságtól bekivánt iratok szerint felperes jobb kezének meggyógyulta után alperesnél újból munkába állott és dolgozott, sőt a mindkét alkalommal meghallgatott szakértők véleménye szerint felperes azon munkakörben, melyben sérülést szenvedett, akadálytalanul dolgozhat. Az előadottak szerint tehát, tekintettel arra, hogy alperes oly mulasztást avagy cselekményt el nem követett, sem közvetlenül, sem pedig követve, mely felperes sérülésének okául tekinthető, sőt sérülését az első sorban megtartott szemle alkalmával beszerzett szakértői vélemény szerint csakis saját vigyázatlanságának tulajdonithatja; tekintettel arra, hogy felperes nem munkaképtelen, öt alaptalan keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. Ítélőtábla (1900. máj. 1-én 8,809. sz. a.) a kir. tszék Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helybenhagyatott az elsőfokú bíróság ítélete indokaiból és azért, mert a gépészszakértőknek a 25,812/89. sz. jkönyvben felvett véleményével az is bizonyítva van, hogy az oly gépnél, mint a mely mellett felperes megsérült, ez időszerint más védő készülék nem létezik, mint amit alperes is alkalmazott és felperesnek rendelkezésére állott, stb. A m. kir. Kúria: (1901. máj 2-án 5,028. sz. a.) által mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik, alperesnek kártérítési kötelezettsége a felperessel szemben megállapíttatik s az első bíróság a kártérítési összege táigyában uj ítélet hozatalára utasittatik. Indokok: A per adatai azt igazolják, hogy felperes alperes gyárában mint gépmunkás volt alkalmazva s hogy a felperes részére a gépnél kijelölt munkája közben a gép kése felperes jobb keze mutató és gyürüs ujjának első percét teljesen, második percét nagyobb részben, továbbá kis ujjának első percét elmetszette. A gépész-szakértőknek a per során előadott pótvéleménye szerint annál a gépnél való munka, melynél a felperes szerencsétlensége történt, az óvó készülék alkalmazása mellett is, ha a munkás nem vigyáz, a sérülés nincs kizárva, e szerint pedig a felperes által végzett munka veszélyessége nyilvánvaló. Minthogy pedig a veszélylyei járó ipari üzem tulajdonosa az abban használt gépek által másoknak okozott kárért abban az esetben is felelős, ha a tulajdonost köteles gondosság elmulasztása nem is terheli, ha csak be nem bizonyítja, hogy a kárt a kárositottnak gondatlansága okozta, az adott esetben azonban a per során nem állíttatott elő közvetlen bizonyíték arra nézve, hogy felperes szerencsétlenségét ennek gondatlansága okozta volna, mindezeknél fogva a fenti módon kellett ítélni. Az alkalmazottnak abból a magatartásából, hogy a midőn a társaság az igényelt jutalékok fizetését megtagadta, nyomban a per útjára nem lépett és igényéről — nehogy a társaságnál elfoglalt ujabb állását kockára tegye — a szolgálat további tartama alatt hallgatott: tekintve, hogy az ujabb alkalmazás feltételéül nem köttetett ki az igényről való lemondás, nem lehet jogszerű következtetést vonni arra, hogy az alkalmazott a megérdemelt jutalékok követeléséhez való jogát végleg feladta volna. (Kúria 1901. március 8. 1,351/1900. sz. a.) Felperesnek, aki a felebbezési tárgyalás során kijelentette, hogy beéri alpereseknek a hagyaték erejéig való marasztalásával, utóbb alpereseknek saját személyükben, összes vagyonuk erejéig való marasztalása iránt előterjesztett kérelme a sommás eljárási törvény 31. §-a értelmében keresetváltoztatást nem képez. (Kúria 1901. január 23. I. G. 570/900. sz. a.j Bár az örökös felelőssége az örökhagyó tartozásáért csakis ennek hagyatéka értéke erejéig terjedhet és az egyes hitelezők, ha a hagyaték értéke az összes hagyatéki hitelezők kieégitésére nem elegendő, csakis aránylagos kielégítésre tarthatnak igényt az örökös, a ki a kereseti követelés aránylagos kielégítése iránt ellenkérelmet elő nem terjesztett és hitelt érdemlő módon nem is mutatta ki, hogy a kereseti követelés összegét meghaladó hagyatéknak az ö részéről birtokba vett cselekvő állapota miként viszonylik az összhitelezoknek követeléseihez, személyesen saját vagyona erejéig marasztaltatott. (Kúria 1901. május 9. 1,369,900. sz. a.) Az 1868: LIV. t.-c. 44. §-a szerint, mely az 1881: LIX. t.-c. 6 S-a által hatályon kivül helyezve nincsen, az előjegyzett jog igazolásáról azon telekkönyvi hatóság ítél, melynél az előjegyzés történt és e tekintetben nincs különbség a tulajdonjogi vagy zálogjogi előjegyzés között. (Kúria 1901. január 30. 3,150/900. sz.) A tulajdonjogi előjegyzés igazolása s ekként ingatlanra vonatkozó dologi jog érvényesítése céljából indított perek kivétel nélkül a birtokbiróságok hatásköréhez tartoznak. (Kúria 1901. április 30. 1,868. sz.) A vaspálya vállalatok szigorúan kötelesek betartani mindazokat az intézkedéseket, amelyek az utasok élet- és vagyonbiztonságának megóvása céljából a szabályzatban előírva vannak, s még ha mindazokat teljesítette is, az esetleges balesetből származó kártérítési kötelezettség alól csak akkor menekül, ha az 1874: XVIII. t.-c. 1. íj-ában felsorolt mentesítő okok valamelyikének fenforgását bizonyítja. (Kúria 1901. június 7. 5,320/900. sz. a. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. Az a kérdés, hogy az örökhagyó által aláirt, de az ő halála után keltezett váltóból anyagi jogi tekintetben az örökösökre háramlik-e kötelezettség vagy nem, a csődnyitás iránti perenkivüli uton nem nyerhet megoldást, valamint az a kérdés sem, hogy azon az alapon háramlik-e az örökösökre kötelezettség vagy nem, hogy az örökhagyó a cégjegyzékből csak a váltó kelte után töröltetett. Kereskedelmi csődnyitásnak a kereskedőnek hagyatéka ellen csak abban az esetben van helye, ha a csödnyitás a hagyaték átadása előtt történik (csődtörvény 241. §. 2-ik bekezdés). A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság végzését a jelen végzés jogerőre emelkedéséig a csődbiztositási intézkedések fentartásával megváltoztatja és panaszost csődnyitási kérelmével elutasítja. Indoko k: Szemben a kereskedelmi törvény 98. §. 2. pontjával és a H. A. és fiai cég részéről kiállított könyvkivonattal, amely szerint az 1897. évi szeptemberben elhunyt H. E. ugyanazon év végével számított tőkeszámlája az elhunyt javára 87,209 forint 59 krt tesz ki, s ez összegre nézve a társaság az örökösöket hitelezőkként (creditor) ismeri el, mi arra vall, hogy a jelzett időponttól kezdve a társaság többi tagja az örökösöket nem tekintette többé a társaság tagjaiul és az örökösök sem tekintették ezentúl magukat társasági tagokul, a több mint 2 évvel későbben kelt B. a. váltó a panaszló csődnyitási kérelmezésének az elhunytnak örököseivel szemben legitimátiójára el nem fogadható, az a kérdés pedig, hogy anyagi jogi tekintetben a jelzett váltóból az örökösökre háramlik-e kötelezettség, vagy nem, ezenperenkivüli uton nem nyerhet megoldást. (1900. június hó 12-én, 1,668/900. sz. a) A m. kir. Kúria: A kir. tábla végzése helybenhagyatik indokaiból és azért, mert az a kérdés sem nyerhet a csődnyitás keretében vagyis perenkivüli uton megoldást, hogy a csődnyitási kérvényhez B. a. csatolt váltóból azon az alapon, hogy ifj. H. E. társasági tagnak ebbeli minősége a cégjegyzékből csak a váltó keltét követő 7 hó multával töröltetett, háramlik-e ifj. H. E. örököseire, tekintettel a kereskedelmi törvény 104. és 19. §-ainak rendelkezéseire és a panaszlott örökösöknek ide vonatkozólag felhozott bizonyítékaira, kötelezettség vagy nem? Helyesen utasíttatott el panaszos a hagyaték ellen kért kereskedelmi csőd megnyitása iránti kérelmével még azért is, mert kereskedelmi csődnyitásnak ifj. H. E. hagyatékával szemben a íenforgó esetben egyáltalán nincs helye, mert a csődtörvény 241. §. 2. bekezdése szerint ennek csak abban az esetben volna helye, ha a csődnyitás a hagyaték átadása előtt történik, a jelen csődnyitási kérvény pedig 1900. május 6. adatott be, holott az 1897. szeptember 20-án elhalt ifj. H. E.-nek a közadós H. A. fia társas cég tagjának hagyatéka az örököseinek már 1899. december hóban jogérvényesen átadatott. (1900. szeptember 19. 1,049/900. sz. a.) A gyógyszertártulajdonos a kereskedelmi törvény 3. §-a értelmében kereskedőnek tekintendő. A gyógyszertárakban alkalmazott segédek és azok főnökei közti viszonyokból felmerülő kérdésekre nézve az ipartörvjny rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnek és ehhez képest ily ügyekben az előzetes iparhatósági eljárás kötelező voltának megállapítására törvényes alap nincs. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: (1901. jan. 31. 784. sz. a.j Indokok: A felebbezési tárgyaláson alperes első sorban azt a kérelmet terjesztette elő, hogy amennyiben az elsőbiróság a sommás eljárási törvény 2. §-a ellenére járt el mint kereske-