A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 29. szám - Törvényszéki jogegységek

JOGESETEK TÁRA FELSŐRIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 29. számához. Budapest, 1901. július hó 21. Köztörvényi ügyekben. A kassai királyi ítélőtáblának 9. számú polgári döntvénye. Az ingatlan vételárából az 1881: LX. t.-c. >0i. §-a értelmében kiutalt tőkekövetelések után az utalványozó végzés keltétől tovább járnak-e még a végrehajtást elrendelő illetve a sorrendi végzésben meghatározott kamatok? és ka igen, mely időpontig? (iqOi. évi i,645f/>. szhoz; és vonatkozással a pozsonyi kir. Ítélőtáblának $-ik sz. polg. teljes ülési döntvényére-) Határozat. Az 1881: LX. t.-c. 201. §-a szerint a biroi letétből kiutalt tőkekövetelések után a végrehajtást rendelő, illetve a sorrendi végzésben meghatározott kamatok nemcsak az utalványozó végzés keltéig, hanem a jogerős utalványozó végzésnek a letéti hivatalba érkezése napjáig járnak. Indokok: Ha a hitelező kamatozó pénzkövetelésének kielégítését az adós ingó zálogának vagy jelzálogának értékesítéséből igényli, a hitelező a fennálló eljárási szabályok korlátain belül, követelésének és járulékainak oly mérvben való kielégítését igényelheti, mint a milyen mérvben az anyagi jogszabályok szerint személyes teljesítés esetében az adós a követelést kielégíteni tartozott volna. Más megállapodás hiányában az adós — az anyagi jogszabályok szerint — a tőkekövetelés tényleges visszafizetése napjáig tartozik a kikötött esetleg törvényes kamatokat fizetni, a hitelező tehát a fent előre bocsátottak figyelembe vételével bírói letétből való kiutalás esetében is a tényleges kifizetés időpontjáig igényelheti a kamatokat, feltéve, hogy a fennálló eljárási szabályok kifejezett eltérő intézkedést nem tartalmaznak. A felvetett kérdés eldöntése ezek szerint azon fordul meg, vájjon van-e olyan törvénye hatáskörben keletkezett eljárási szabályunk, a mely a hitelezőt bírói letétből való kiutalás esetében kamatkövetelésének kielégítésére nézve az anyagi jogszabályok rendelkezésével szemben korlátozza? Az ebben a kérdésben irányadó 1881: LX. t.-c. azonban ily korlátozást nem foglal magában. Sőt ennek a törvénynek 113. és 133. §-aiból nyilván kitűnik, hogy az ingó zálogból illetve lelóglak pénzbeli követelésekből való kielégítés esetében a kamatok az ingókért befolyt készpénz tényleges felosztása napjáig, illetve az utalványozó végzés napjától kezdve tovább is a kielégítés napjáig járnak. A jelzálog vételárából kielégítendő kamatok tekintetében pedig a 1881: LX. t.-c. 192. §-a csakis a kamatozás kezdőpontjára nézve állit fel korlátozást, a mennyiben ennek aj pontja értelmében a kamatok a tőkeköveteléssel egyenlő rangsorban csupán az árverést megelőző három évre sorozhatok, — a kamatozás végpontjára nézve azonban ez a §. korlátozást nem foglal magában, a mennyiben ennek b) pontja csak azt rendeli, hogy a tökeköveteléssel egyenlő rangsorban az árverés napjától tovább folyó karratok is kielégitendők. — Végül az idézett törvény £01. §-a, mely az ingatlan vételárára sorozott követelések kifizetésének módjait határozza meg, utalványozás esetére a kamatozás végső időpontjának meghatározása tekintetében különleges rendelkezést szintén nem tartalmaz. Ez utóbbi módozat szerinti kielégítésnél azonban a kamatozás végpontjának meghatározása tekintetében eltérő birói gyakorlat fejlődött ki, a mennyiben némely bíróság abból a felfogásból indult ki, hogy a tőkekövetelés után sorozott kamatok már a kimutatás alkalmával számszerűen a bíróság által határozandók meg, miután pedig a bíróság a kifizetendő összeget számszerűen csakis az utalványozó végzés napjáig képes meghatározni, ebből folyóan az utalványozó végzés meghozatalának napját tekintették a kamatozás végső időpontjának. Tekintve azonban, hogy sem az 1881: LX. t.-c. 201. §-a, sem ennek a törvénynek más szakaszai ebben a tekintetben kifejezett rendelkezést nem tartalmaznak, avagy egyáltalában oly intézkedést nem foglalnak magokban, melyből okszerűen következnék, hogy a bíróság már az utalványozás alkalmával a sorozott kamatokat számszerűen a kifizetésig volna köteles meghatározni ; tekintve továbbá, hogy az idézett törvénynek 133. §-a a hitelező követelésének hasonszerü kielégítése esetében elrendeli ugyan, hogy a bíróság által a végrehajtási összeg az utalványozás napjáig kiszámított járulékaival az utalványozó végzésben kiteendő, egyúttal azonban kötelezi a bíróságot arra is, hogy az utalványozó végzés kelte után a hitelezőt még megillető kamatok kiszámításához szükséges adatokat a végzésben pontosan jelölje meg, — ebben az esetben tehát a törvény a bíróságnak nyilván kötelességévé teszi oly kamatoknak a kiutalását is, melyek a kiutaló végzésben összegszerűen még meg nem határozhatók ; tekintve végül, hogy a birói letétek kezelésére nézve az 1881: évi 39,425. sz. alatt kelt igazságügyministeri rendelet 16. §-ának 3-ik pontja csak az iránt intézkedik, hogy «a kiadandó ietéttárgy pontosan legyen körülirva> ennek a rendelkezésnek pedig megfelel az utalványozó végzésnek olynemü szerkesztése, melylyel a kamatláb, valamint a kamatozás kezdete és a kamatozás idejének végpontja meg van határozva, miután az ilyen intézkedés esetében az illető letéti hivatalnak rendelkezésére állanak a szükséges adatok, melyek alapján egyszerű számtani művelettel a folyó kamatok cimén kiutalt összegeket is azonnal és pontosan meghatározhatja ; mindezekhez képest törvényes akadály nem forog fenn arra nézve, hogy az utalványozó végzés kelte után járó kamatok kiszámításával az illető letéti hivatal bizassék me^ és a bíróság feltétlen kötelességévé nem tehető, hogy a tőkekövetelés után a kifizetésig sorozott kamatokat már az utalványozó végzésben öszszegszerüen megállapítsa. minthogy a fentebbiek szerint az a jogszabály, hogy az adós a kikötött vagy törvényes kamatokat a tőke tényleges viszszafizetése napjáig a hitelezőnek megfizetni tartozik, fennálló eljárási szabályaink által korlátozva nincs ; minthogy továbbá az utalványozás módjára s a birói letétek kezelésére vonatkozó szabályok sem áljának útjában annak, hogy a kérdésben forgó kamatok az utalványozó végzés kelte utáni időre is a hitelező részére kiadassanak ; minthogy végül ugy az ingó zálogból való kielégítés, (1881: LX. t.-c. 113 §.) valamint a lefoglalt követelésből való kielégítés (1881: LX. t.-c. 133 §-a) esetében, nemkülönben abban az esetben is, midőn a jelzálogból befolyt vételár ellen sorozott követelések kifizetését az 1881: LX. t.-c. 201. §-ának utolsó bekezdése értelmében a biró vagy az e végből megbízott kir. közjegyző teljesiti — a kérdésben forgó kamatokat a hitelező a tényleges kifizetés napjáig kapja meg és fel nem tehető a törvényhozástól, hogy csakis abban az esetben, midőn ingatlan vagyonból befolyt vételár ellen sorozott követelések kielégítése az 1881: LX. t.-c. 201. §-ának első bekezdése értelmében utalványozás által történik, a tényleges kifizetés napjáig a hitelezőt megillető kamatokat csak az utalványozó végzés kelte napjáig számítani s ekként a hitelezőt ebben az egy esetben jogos kamat követelésében csorbítani kívánta volna, — már pedig kétségtelen, hogy a kamatoknak ily módon való ulalványozása a hitelező érzékeny károsodásával járhat, miután az utalványozó végzés csakis ennek jogerőre emelkedése után közöltetik kifizetés végett a letéti hivatallal, a I mi még abban az esetben is, ha a felek jogorvoslattal nem élnek, rendszerint hosszabb idő után következik be. Ezeknél íogva elvként volt kimondandó, hogy az 1881. LX. t.-c. 201. §-a szerint a birói letétből kiutalt tőkekövetelések után a végrehajtást rendelő, illetve sorrendi végzésben meghatározott kamatok nemcsak az utalványozó végzés keltéig, hanem ettől kezdve tovább is járnak. Ezek után eldöntés tárgyát képezi még az a kérdés, hogy a kamatok az utalványozó végzés kelte után még meddig járnak ? Ennek az időpontnak a meghatározásánál döntő s irányadó jelentőség csakis annak a birói intézkedésnek tulajdonitható, a mellyel megszűnik a törvényes akadálya annak, hogy a hitelező a részére sorozott és kiutalt összeget felvehesse. Habár ennek a szabálynak szoros alkalmazása mellett az egyes hitelezőkre nézve a pénzfelvételét akadályozó törvényes ok csakis azon a napon volna megszűntnek tekinthető, a mely napon értesítést nyertek arról, hogy a jogerős kiutaló végzés a letéthivatalnak a fizetések teljesítése végett kiadatott; mégis a birói letétből való kiutalás által történő fizetésnél ez a szabály az összes hitelezők jogos érdekeire való tekintettel ily szoros alkalmazást nem nyerhet, mert ha a letéti hivatal akkor, a midőn a jogerős kiutaló végzést a fizetések teljesítése végett megkapja, nem ismeri harározottan azt a napot, a mely nap valamennyi félre nézve fizetési napnak, és ekként a kamatozás végpontjának tekintendő: abban az esetben az utalványozó végzésben utolsó helyen nevezett, vagy a vételári maradványra utalt félnek jutalékát a letéti hivatal megnyugvással mindaddig ki nem fizethetné, míg a megelőző tételek kifizetve nem lettek, mivel mindaddig ki nem számithatja, hogy az előző követelések után járó magasabb kamat fedezésére a felosztandó tömegből mily összeg szükségeltetik. És tekintve még, hogy rendes ügykezelés mellett a hitelezők értesítése az adóhivatal értesítésével rendszerint összeesik : az összes hitelezők, valamint a végrehajtást szenvedő fél jogos érdekében kimondandó volt: hogy a jelzálog vételárából történt