A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 29. szám - Törvényszéki jogegységek

220 A JOG t\ vevők kölcsöntörlesztési kötelezettségüknek nem tévén eleget, a H. L-féle birtok végrehajtás alá vonatván, két év múlva vagyis 1901 február 5-én tartott árverésen a hitelező bank vette meg 1,001 azaz egyezeregy koronáért. A recski gazdák a H. L.-val kötött adásvételi ügyletből kifolyólag kiszabott 12,593 kor. illetéket sem fizetvén ki és mivel az 1,001 kor. vételárból ki nem kerülhet, az adóhivatal most H. L.-t, a volt tulajdonost, mint eladót szólította fel — az egyetemlegesség alapján — a fizetésre. Tekintve, hogy a pénzügyigazgatóság az illeték behajtása céljából két éven át a fizetési meghagyás kibocsájtásán kivül mit sem tett, — jóllehet a 12,593 K.-nyi illeték nem csak a kérdéses közös birtok egy-egy évi terméséből esetleg a közös birtokosok egyéb ingó és ingatlan vagyonából is kikerült volna, de azokra sem vezetett végrehajtást, — a 290,000 korona értékű birtok árverésén pedig meg sem jelent, azt jogerőre engedte emelkedni a nélkül, hogy utóajánlatot tett volna ; az eladót a fizetésre csak akkor szólította fel, mikor a vevőkön már mit sem lehetett megvenni, mert a hitelező bank időközben mindenüket elárvereztette, az ingatlan csekély 1,001 koronányi vételárából pedig az elsőbbség dacára sem volt a kincstár 12,593 kor. illetékkövetelése fedezhető; Tekintve, hogy a midőn az illeték nem azért nem hajtható be, mert a vevőkön mitsem lehet behajtani, hanem azért, mert a pénzügyi hatóság a fedezeti alapot másfélévi elnézés tolytán elsiklani engedte, a mennyiben a fedezetet le nem foglalta, tehác a behajtást kellő körültekintéssel meg sem kísérletté, — kérdés, vájjon ily körülmények közt a pénzügyi eljárási szabályok szempontjából a volt tulajdonost H. L.-t, mint eladót terheli-e az egyetemlegesség, kötelezhető-e a 12,593 kor. illeték megfizetésére ? Ha a kincstár már ingó fedezet után sem nézett és csak arra számított, hogy az ingatlan vételárát úgyis első sorban terheli az illeték — kérdés, vájjon nem lett volna-e kötelessége az adásvétel tárgyátképező ingatlan árát utóajánlat utján annyira felemelni, hogy az átiratási illeték fedezve legyen ? Aliquis. Irodalom. A szerzői jog nemzetközi védelmére alakított berni egyezmény vonatkozással Magyarországra, irta Ranschburg Viktor, az Athenaeum h. igazgatója. Szerző, ki már állásánál fogva is kiválóan hivatva van e kérdés elbírálására, lándzsát tör amellett, hogy Magyarország is csatlakozzék a berni egyezményhez. Nagy tudással fejtegeti szerző e csatlakozás előnyeit s arra a conclusióra jut, hogy ez a szerzői jogról alkotott honi törvénycikkel nemcsak hogy ellentétben nincs, de azoknak kiegészítő részét képezné. A csakugyan hézagpótló munka ára 1 kor. 60 fill, Megjelent: A Magyar Jogászegyleti Értekezések c. vállalat füzetei között: Tartozások átvállalása a magyar polgári törvénykönyv tervezetében. Dr. Kobler Ferenc előadása. Felolvasta a Magyar Jogászegylet 1091. évi április hó 13-án tartott teljes ülésén. Dr. Schwarz Gusztáv felszólalásával. BudapestFran k1 i n-társulat. 1901- Ára 40 fillér. Vegyesek. Hatáskör megállapítása erdőből fenyőfának ellopása miatt indított ügyben, ha kétes, hogy a kár összege 30 forintot (60 K) meghalad-e. A kir. ministerium D. Demeter és P. Miklós coódi lakosok ellen 12 darab fenyőfának erdőből való ellopása miatt folyamatba tett ügyben a nagyszebeni kir. törvényszék és a nagyszebeni járás főszolgabirája között fölmerült hatásköii összeütközési esetet 1900. évi augusztus hó 19. napján tartott ülésében megvizsgálván, következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás folytatása a kir. bíróság körébe tartozik. Indokok: A tolmácsi járási főerdészi hivatal 1899. évi május hó 27-én a nagyszebeni kir. járásbíróság előtt feljelentést tett D. Demeter és P. Miklós coódi lakosok ellen 12 darab fenyőfának Kistolmács község erdejéből történt ellopása miatt s feljelentésében a kárértéket a megyi érték és árszabályzat A) szakasza III. pontjának 2. tétele alapján 84 frt 94 krajcárban állapította meg. A nagyszebeni kir. járásbíróság az 1899. évi június hó 30-án megtartott tárgyalás után 1899. B. I. 200. sz. a. hozott ítéletével D. Demetert és P. Miklóst az 1879. évi XXXI. törvénycikk 90. §-ában körülirt erdei kihágás miatt 130 forint pénzbüntetésre ítélte s őket kár és egyéb költség címén 69 forintnyi összeg megtérítésére kötelezte. Ezt az ítéletet a kir. ügyész felebbezésére a kolozsvári k;r. ítélőtábla 1899. évi szeptember hó 26-án 2,365. sz. a. hozott végzésével megsemmisítette s az 1879. évi XXXI. törvénycikk 73. £-a és a BTK. 334. §-a alapján az ügynek a kir. törvényszékhez való áttételét rendelte el. A nagyszebeni kir. törvényszék a vizsgálat megtartása után 1899. évi december hó 28-án 5,727. sz. a. hozott végzésével ebben az ügyben a további eljárást megszüntette s az iratokat a fenforogni látszó s az 1879. évi XXXI. törvénycikk 90. §-ába ütköző erdei kihágás elbírálása végett a nagyszebeni járás főszolgabirájához tette át, mert a vizsgálat során Kistolmács község birájának s más egyének kihallgatásával megállapítást nyert, hogy az ellopott 12 darab fenyőfa értéke csak 24 forintot tesz ki s igy a feljelentett cselekmény nem a BTK. 338. §-ába ütköző és a 234. §. szerint minősülő lopás bűntettének, hanem a jelzett kihágásnak tényálladékát állapítja meg. A nagyszebeni járás főszolgabirája 1900. évi január hó 31-én 61—900./kih. sz. a. hozott határozatával hatáskörének hiányát azzal az indokolással mondta ki, hogy az ellopott fa értéke nem a községi biró és erdőőri személyzet becslése, ha. em a kiadott érték és árszabályzat alapján állapítandó meg, e szerint pedig az érték nem 24 forintot (illetve 48 koronát), hanem 84 forint 94 krajcárt (illetve 169 korona 88 fillért tesz ki). A nagyszebeni kir. ügyész ezek után a törvényszék vizsgálóbirájánál lopás büntette miatt a vizsgálat elrendelését indítványozta, indítványát azonban a vizsgálóbíró 1900. évi február hó 23-án S33. szám alatt hozott végzésével — a kir. törvényszék áltai felhozott okokból s azért, mert fentebbiek szerint hatásköri összeütközés esete állott be — elutasította. A vizsgálóbíró határozatát a kir. törvényszék vádtanácsa 1900. évi március hó 13-án 922. szám alatt hozott végzésével helybenhagyta. Az ekként támadt hatásköri összeütközési esetet a kir. ministerium megvizsgálván, az eljárásra a kir. bíróság hatáskörét tartotta megállapitandónak a következő okokból. Tekintettel arra, hogy e feljelentésben az erdei érték és árszabályzat vonatkozó tételei alapján megállapított kárérték az[1879. évi XXXI. törvénycikk 69. §-ának a) pontjában jelzett 30 forintot meghaladja s igy a hivatkozott törvénycikk 73. §-a értelmében a feljelentett cselekmény a büntető törvény alapján bírálandó el, a büntető törvény szempontjából pedig a BTK. 333. és 334. §-aiban meghatározott lopás bűntettének ismérvei látszanak fenforogni, ennélfogva tekintettel az 1897. évi XXXIV. törvénycikk 17. §-a 1. pontjának rendelkezésére, jelen ügyben az eljárásra a kir. biróság hatáskörét kellett megállapítani. Az a körülmény, hogy a kir. törvényszék által elrendelt vizsgálat során oly adatok merültek fel, a melyekből esetleg megállapítható, hogy az ellopott fa értéke 30 forintot meg nem halad, annál kevésbbé szolgálhat indokul a közigazgatási hatóság hatáskörének megállapítására, mert — a mennyiben a kir. biróság által folytatandó eljárás során az derülne ki, hogy az érték tényleg nem haladja meg a 30 forintot — a kir. biróság, mint a mely a közigazgatási hatóságnál szélesebb hatáskörrel bir, nincs gátolva abban, hogy a feljelentett cselekményt erdei kihágásnak minősítse és mint olyant bírálja el. (47,175/19)0. I. M. sz.) Hatáskör megállapítása gondatlanságból elkövetett jogtalan legeltetés miatt indított ügyben, ha a felszámított kár 60 koronát meghalad. A kir. ministerium a T. Nikulaj 1. Miheille és társa oláhtoplicai lakos ellen másnak földjén károsítással járó legeletés miatt indított bűnügyben a Maros-Tordamegye régeni felső járásának főszolgabirája és a szászrégeni kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközési esetet 1900. évi augusztus hó 19. napján tartott tanácsában megvizsgálván, következőleg határozott: Jelen ügyben az eljárás a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utaltatik. Indokolás: W. Mihály oláhtoplicai lakos feljelentése szerint T. Nikulai 1. Miheille és V. Györgye 1. Alexandru ottani lakosoknak 2—2 lovát a mezővéd az ő földjén jogtalan legeltetésen érte és behajtotta ; s minthogy a becsűlevél szerint neki a loyak 70 frtnyi károsodást okoztak, kárának és költségeinek megítélését kérte. A szászrégeni kir. járásbíróság által kinyomozott tényállás szerint s különösen P. Vaszilie lópásztor és a terheltek vallomásaiból megállapítható, hogy a ménesből ideiglenes használat végett a tulajdonosoknak átadott lovak itatás közben szöktek meg a ménes felé, de nem oda, hanem a panaszos földjére tértek, hol a tulajdonosok felügyelete nélkül azért legelhettek, mert ezek azt hitték és hihették, hogy lovaik a méneshez csatlakoztak. Ugyancsak a becsüsök és tanuk vallomásai valószínűvé teszik, hogy az egy napot meg nem haladó időtartam alatt való legelés által a panaszosnak okozott károsodás 60 koronát meg nem haladott. & Minthogy a BTK. 421. §-ába ütköző vagyonrongálás vétsége csak szándékosan követhető el és a szóban forgó cselekmény mely az 1894. évi XII. t.-c. 95-ának g) pontja alá esik, nem maradhat megtorlatlanul csupán abból az okból, mert az okozott kar esetleg 60 koronát meghaladott ; a cselekmény elbírálása akkor is a mezorendörségi törvény 103. §-a szerint illetékes közigazgatási hatóságok hatáskörébe volna utalandó, ha a 60 koronánál csekélyebb károsodás okozását az eddigi eljárás valószínűvé nem tette volna. (49.423/1900. 1. M sz) Curiai és táblai értesítések üPvnekNkfLSZebe rH K Azt' a kérdett (I. G. 285/900 sz.) aTrPvaSJn!, " CSak ^ ^ lehet megtudni. Különben sz ageS ZT* 1 ha"em 17_én ICSZ- ~ Fuss-Fuss érk. 3,558/901 P' sz J tlíf *' e' u~ PozsOQy R T. Marth-Marth 3,102/901 f. sz. a, (eloa. Keresztszeghvl jun. 25. hh.