A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 29. szám - Törvényszéki jogegységek

A J volna szükségesnek, ugy ennek a fenti §-ban vagy § után kifejezést is kellett volna adni. De a dolog természetéből is következik, hogy valamint általában a végrehajtási eljárásra, ugy az ez eljárás egy részét képező igény vagy végrehajtás megszüntetési perre való megbízást is magában foglalja a per vitelére adott megbízás. Szerény nézetem szerint, semmi esetre sem opportunus dolog a feleket egy a törvény által biztosított jogtól, a törvényhez alkalmazkodni tartozó rendelet által, megfosztani. Igaz, hogy a bíróságok el szokták fogadni a megbízási viszony igazolására a végrehajtató részére kézbesített végrehajtási kérvény első példányának becsatolását. — ámde erre a végrehajtató képviselőjének majd minden ügyben szüksége van s ezért mégis a legtöbb esetben azt látjuk, hogy a végrehajtató képviselője inkább az egy korona bélyeg terhével járó friss megbízó levelet csatol be. Igaz. hogy a végrehajtási ügyeknek a végrehajtató nevének kezdő betűje szerinti lajstromozása a szabály alól kivételt képezne, de ez a kivétel semmi esetre sem lenne nagyobb eltérés a szabálytól, mint ugyancsak a fentebb említett 20,363/98. sz. rendeletnek az a rendelkezése, hogy a budapesti IV., V., VI.. VII., VIII—X. ker. kir. járásbíróságoknál a perek felosztása a felperes nevének kezdőbetűje szerint eszközlendö. Az általam javaslatba hozott módosításnak tehát nem csak practicus, de még elvi akadályai sincsenek. Törvényszéki jogegységek. — A kbtk. 21. S-ához. — Irta: ifj. KOCSÁN JÁNOS, kisjenői kir. albiró. A kir. törvényszékek felebbviteli bíráskodása és pedig utolsó fokon való bíráskodása kiterjesztésének természetes következménye a jogegység hiánya. A «kir. ítélőtáblák és kir. Kúria tehermentesítésen megtermi gyümölcseit snem hiába emelkedtek hangok már az 1893 : 18. t.-c. megalkotásakor az uj jogorvoslati rendszer ellen, a következés igazolja, hogy indokolt volt az ott megkezdett irány helytelenítése ; a következés, a mi ezt igazolja, a jogegység hiánya. Ezúttal csak a járásbíróságok elé utalt bűnügyekről kívánok szólani. A B. P- életbeléptetése előtt a járásbiró.' ágok elé utalt bűnügyekben csekély kivétellel a kir. Ítélőtáblák ítéltek végérvényesen. Hozzá tehetjük : elég megnyugtatóan. A jogkereső közönség is. az alsóbiróságok is tudták magukat mihez tartani, annál is inkább, mert a kir. Ítélőtáblák gyakorlata meglehetősen egyöntetű volt. Most? — Ahány törvényszék, annyi judicatura. Ami az x-i törvényszéknél lopás, az y-inál jogtalan elsajátitás ; z-i törvényszéknél lehet hogy tulajdon elleni kihágás; ami az egyiknél enyhítő körülmény, a másiknál közömbös ; a harmadiknál lehet hogy súlyosító. Tessék aztán a jogkereső közönségnek eligazodni; elvégre is a paragrafusok ezrei nem azért alkottatnak, hogy ambiciózus törvényszéki birák a saját területükön különbözőnél-különbözőbb gyakorlatokat teremtsenek, hanem azért, hogy legyen egy kötelező vagy tiltó szabály, — az állam rendje érdekében, — melyhez azon a területen, amelyben érvényben van, — tartsa magát mindenki. íme egy példája a törvényszékek utolsó fokon való bíráskodásának. A k-i bíróság elitélte L. G. gör. kel. lelkészt az 1894: 33. t.-c. 34. §-a alá eső kihágás miatt 5 napi elzárásra és 60 korona pénzbüntetésre; kevéssel az előtt ugyanez a lelkész ugyanezen kihágás miatt büntető parancscsal 10 korona pénzbirságra ítéltetett; tény azonban, hogy a kihágás másodszori elkövetésekor a büntető parancs részére kézbesítve még nem volt; tény az is, hogy a kihágást másodszor, a fél által magával vitt tanuk kilökésével garnírozva, követte el; tény végül, hogy L. G. megelőzőleg más cselekményért már büntetve volt Az első-bíróság az előadott tényállásra alapította ítéletét, figyelembe véve azt is. hogy vádlott eljárása fölöttébb alkalmas «bizonyos körökben)) kedvet ébreszteni annak követésére. Erre az a-i törvényszék a következőleg itélt : Az első bíróságnak a büntetés kiszabását tárgyazó részét a «B. P. 385. §-ának 3. pontjában foglalt oknál fogva» megsemmisítette és a kbtk. 21. §.ának alkalmazásával elitélte vádlottat 30 korona pénzbüntetésre. «Tekintve. hogy vádlott viszaesőnek vehető nem volt» és tekintve — itt jön a 21. §. alkalmazásának az indoka — vádlott társaOG 219 dalmi állását, mely szerint reá, mint lelkészre nézve az elzárás büntetés legkisebb mértékének alkalmazása is tulszigoru volna.» Punktum. Ha az 1894: 33. t.-cikket felütjük, annak 94. §-ából meglátjuk, hogy a törvény meglehetősen szigorú elbánásban kívánta részesíteni azon a felekezeti lelkész urakat, a kik a felekezetek által addig vezetett anyakönyvekből a kivonat kiadását megtagadják, a büntetés mértékét egy hónapig terjedhető elzárásban és 600 kor jnáig terjedhető pénzbüntetésben állapítván meg. Hogy a törvényhozás minő állampolitikai oknál fogva kikre gondolva, állapította ezt igy meg. közömbös is és gondolom nem titok senki előtt. Az említett törvényszakasz alapján — a kbtk. 21. §-ának alkalmazása nélkül — kiszabható legkisebb büntetés tehát a jelen esetben egy napi elzárás és 1 korona pénzbüntetés lehetett. A kir. törvényszék azonban megsemmisítette a járásbíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó részét «a B. P. 385. §-ának 3.» pontja alapján, tehát azon az alapon, hogy a járásbíróság : ((feltételeinek fenforgása dacára» nem alkalmazta a kbtk. 21. §-át. E ij-nak, bár szövegezésében a btk. 91. §-aval egyezik meg. ugyanaz a szerepe, mint a btk. 92. §-ának, hatásában pedig azonos azzal, mert elzárás helyett pénzbüntetést enged kiszabni. Alkalmazásának helye van akkor, «ha az enyhítő körülmények t u 1 n y o m ó a k» ; feltétele tehát és pedig elengedhetetlen feltétele annak, hogy alkalmaztassék több jelentékeny enyhítő körülmény fenforgása. Nézzük most már a fenforgó esetet. Az a i törvényszék azt az egyedüli körülményt tekintette túlnyomó vagy mondjuk jelentékeny enyhítő körülménynek s annak figyelembe nem vétele miatt semmisítette meg a járásbíróság ítéletét és alkalmazta a kbtk. 21. §-át, hogy az illető vádlott: lelkész. Ez tehát a nyomós enyhitő körülmény s ez jól meg jegyzendő, mert ha igaza van a törvényszéknek, akkoi pl. a btk 252. §-a esetében is a btk. 92. §-a alkalmazandó : kettős házasságot tudva megkötő lelk.:sz ellen és a btk. 92. §-a alkalmazandó a btk. 462. §-a esetén a sikkasztó közhivatalnokkal szemben, jóllehet hogy az előbbi bűncselekményt csak lelkész, az utóbbit csak közhivatalnok követheti el. A szóban forgó kihágást is csak lelkész követheti el s a törvényszék oly körülményt tekint nyomós, a kbtk. 21. §-ának alkalmazását parancsoló enyhitő körülménynek, mely körülmény nélkül ez a kihágás nem is létesülhet, mert hiszen elkövethető alanya csak lelkész lehet. Maga a törvényszék sem emlit más enyhitő körülményt, még csak azt a vitás értékű büntetlen előéletet se, mint ahogy nem is forgott fenn enyhitő körülmény; nyilvánvaló, tehát, hogy nem a k-i járásbíróság Ítélete sérti a törvényt, mely semmi enyhitő körülményt nem látva, a —-ha nem is visszaeső, de a kérdéses kihágást mégis másodízben elkövető vádlottal szemben a törvény szigorát kellő mértékben alkalmazta, hanem sérti a törvényt az a—i törvényszék ítélete, mert olyan körülményt tekintett enyhitő körülménynek, a mi nemcsak hogy nem az, de «sine qua non»-ja annak, hogy a kérdéses kihágás létrejöjjön. íme, egy példa! És a hasonló «elvi jelentőségű)) határozatok ellen nem nyújt orvoslást a B. P. 441. §-a, mert hát elvégre is a törvényszékeknél a kir. ügyész ügyel a jogegységre ; és ez nem elegendő biztosíték, a mint láthatjuk. A kir. főügyész, vagy a kir. koronaügyész pedig igazán nem állhat minden törvényszéknek örökké a sarkában, hogy határozatai ellen a jogegység érdekében perorvoslattal éljen. És igy a kir. törvényszékek bíráskodnak tovább végérvényesen s teremtenek elvi jelentőségű határozataikkal külön jogegységet minden törvényszék területére. Nyilt kérdések és feleletek. Illeték-kérdés. H. L. eladta recski birtokát 290,000 koronáért O. M. és 36 társának még 1899 évi február 9-én, a tulajdonjog február 11 -én a vevők javára be lett kebelezve. Az áliratási illetékre vonatkozó fizetési meghagyást az e—i adóhivatal a vevők nagy részének 1899. augusztus 25-én, egy-kettőnek okt. 6-án, 9-én, 28-án kézbesitette. Vevők a vételár kifizetése végett a H. L.-féle birtokr?, valamint egyéb régibb magánbirtokaikra, egyetemleges lekötés mellett 330.000 korona kölcsönt vettek fel, melynek erejéig a zálogjog a tulajdonjoggal egyidejűleg lön a hitelező bank javára bekebelezve. 1'