A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 2. szám - A magyar ált. polg. törvk. tervezetének ismertetése

14 A JOG A házassági életközösségnek erkölcsi alapokra is fektetett természetéből, továbbá a házastársak közt fennálló viszonosság és jogegyenlőség elvéből folyik a férjtartás behoza alának szükségessége, amelyet ugyan a codificáló bizottság több tagja nem ismert el és erősen ellenezte e jogintézmény törvénybe iktatását, de hisszük, hogy a Tervezet állásfoglalása győz. Szerintünk a 100. §-ba bele kellene venni azt is, hogy a nő nem feltétlenül köteles a férjét eltartani, még vagyonhiány vagy keresetképtelenség esetén sem, hanem csak akkor, ha teheti. A 100. és 102. §. ugy.n nyújt támpontot a férjtartás mértékére nézve, de nem állapítja meg a nő teljes mentességét e tartás alól arra az esetre, ha a nő maga is szegény vagy keresetképtelen. Fölösleges perek kikerülése végett és a célból, hogy a r,ő- és férjtartás közt alapjelleg tekintetében fennálló különbség a törvényben világosan ki legyen domborítva, szükséges volna az említett rendelkezés. A férjtartás mértékének meghatározásánál helyesen csak a nő vagyoni erejét és keresetképességét lehet alapul venni s nem fogadható el, a uémet polgári törvénykönyv 1,360. §-ában foglalt az a kijelentés, hogy a nő köteles a férjét a férj élethivatásának (Lebensstellung) megfelelő tartásban részeltetni. Hasonló intézkedést tartalmaznak a francia, szász és oldenburgi törvénykönyvek. A 94. §. a házastársaknak jogul és kötelességül irja elő a «házaséletet vagyis az egymással való életközösséget, amint ez a házasság mivoitából és a törvény rendelkezéseiből következik.)) Ez a §. igy nem fogadható el ; sokat akar markolni, de keveset szőrit. Helyesebb e §-ban a házastársi személyes kötelességeket taxatíve felsorolni. Ezeket tételes törvény nem is tartalmazza eddigelé, mindössze a H. T. 76. és 77 §-aiban, továbbá a 80. §. a) pontjában vannak negatív oldalukról, mint bontó okok, szabályozva. A H. T. indokolása (186. 1.) közülök a következőket emliti fel: kölcsönös tisztelet és becsülés, segély és támogatás, a tartás, valamint a debitum conjugale. Ezekhez veendő még a nemi hűség és tisztaság s az együttlakás. A 95. §. szerint «a férj a feje a házi körnek.» «Házi kör» helyett jobb családot, «hatalomkör» helyett családfői jogokat irni, mint ez a H. T. indoko asban (22. 1.) is olvasható. A nőtartás mértékét illetőleg a H. T. Ü0. §-ában foglalt alapelveket kell megtartani s ezek szerint szövegezendő a 96. §. A 97. §-nál ki kell fejezni, hogy a nő viselheti férje vezetéknevét akkor is, ha özvegységre jut. A 98. §. a nőt felhatalmazza, hogy a házvitelhez tartozó ügyletekben a férje részére vagy nevében eljárjon. Érthetőbb és egyszerűbb ezt olyképpen kifejezni, hogy a háztartás szükségleteit a nő is beszerezheti. IV. A házasságjog második fejezete a házassági vagyonjogot tartalmazza. E tekintetben a Tervezet az élőjogot codificálja, ami feltétlenül helyes, mert házassági vagyonjogunk minden intézménye eredeti, jellegzetes és nemzeti életünkkei teljesen össze van forva. Elfogadta a bizottság a vagyonelkülönzés (női szabadvagyon) rendszerét, kiegészítve azt a szerzeményi közösséggel. Házassági vagyonjogunk tehát ezután is a különvagyon és közszerzemény rendszerének combinatióján fog alapulni. A Tervezet a női szabadvagyon kifejezést használja a paraphernum megjelölésére, annak a fogalomzavarnak a kikerülése véget, amely a közszerzeménynyel szemben jelentkező igazi különvagyonnak és a paraphernumnak közös műszóval való megjelölése folytán előállhatna. A 107. §-ból törlendő az a kitétel, hogy a nő a szabadvagyon kezelését férjének nem engedheti át. Ennek az lenne hogy az értelme, visszavonhatatlanul nem 'engedheti át. — ami helyes; de ez következik a 108. §. rendelkezéseiből is, a melyek szerint az átengedett kezelést a nő bármikor visszaveheti férjétől s az ezzel ellenkező kikötés semmis. A javaslattal szemben nem lehet törvényes házassági vagyonjogi rendszerül a férj kezelési közö-ség rendszerét elfogadni. Népünk jogérzetével az egyezik meg, hogy a mai jogállapotot tartsuk fenn, de kimondandó, hogy a nő szabad vagyonában szerződésileg adhat a férjének visszavonható rendelkezési, kezelési hatalmat. V. A hozomány szabályozása e yszerü, világos a Tervezetben. Helyes, hogy nem a régi magyar hozományt, allaturát. hanem az osztrák polgári törvénykönyvben szabályozott hozományt fogadta el a codificáló bizottság, amely jogintézmény tényleg életben is van minálunk. A 112. §. ((hozomány él vezet »-et emlit ; ez a kifejezés «hozomány-haszonélvezet» tel helyettesítendő. Az az usus fructus irreguralis jogosultság, amely a férjet a hozományi javak fölött megilleti, az élvezet szóval helyesen meg nem jelölhető s találóbb a haszonélvezet kifejezés. Az egész fejezeten ef'yéb javítani való nincs a stiláris módosításokon kívül; mindössze a 117. §-ba kell az! beleszúrni, hogy a férjnek hagyományozott hozomány után is kamat' vagy haszonmegtérités jár az átvételt megelőző időre. VII. A közszerzemény a legnehezebben construálható és kezelhető jogintézmény. A Tervezet minden társadalmi és gazdasági osztályra általánosítja s mint törvényből folyó alapintézményt részletesen szabályozza a közszerzeményt; a feleknek azonban szabadsápot ad a vagyonelkülönzés rendszerének szerződési érvényesítésére ; továbbá megengedi a halál utánra való halasztás jogkedvezményének igénybevételét; végül ((házastársi jutalom»nak minősiti a közszerzeményt. Ilyen szabályozás mellett, kivált ha figyelembe vesszük még, hogy a legnehezebb kérdéseket: mint pl. a közszerzeménynek és különvagyonnak egymáshoz való viszonyát s a közszerzemény megosztását is mesteri tökéletességgel precizirozza a Tervezet, hisszük, hogy ez az érdekes jogintézmény belekerül a codexbe is és annak az eszmének a hivei. a mely szerint a közszerzemény elejtendő és helyette a hitvestársi szerzeményi öröklés terjesztendő ki, nem fognak diadalra jutni. Legtöbb vitára fog okot adni minden bizonnyal a közszerzemény biztosításának a kérdése, amelyet pedig a codificáló bizottbág alig tárgyalt. Annyi bizonyos, hogy aCuria41. számú döntvényében kifejezésre jutó alapelv, hogy t. i. a házasság tartama alatt nem lehet követelni a biztosítást, nem fogadható el. Bizonyos továbbá, hogy a biztosítás ingókra nézve lehetetlen; ingatlanoknál azonban azt feltétlenül meg kell engedni. A biztosítás módja is igen egyszerű. Ha a közszerzeményi ingatlan mindkét házastárs nevére van írva egyenlő arányban, a biztosítás helyet nem foghat; — ha azonban az arány nem egyenlő s ha ez az aránymegállapitás nem házassági szerződésen alapul, vagyis ha a felek közt törvényes mérték szerint áll fenn a személyi közösség, végül ha a közszerzeményt képező ingatlan tulajdonjoga csak az egyik házastárs javára van bekebelezve: akkor a másik házastárs közszerzeményi jogát a B. lapon kell bekebelezni, mint a tulajdonság korlátozását; a minek az a hatálya van, hogy a tulajdonosul bejegyzett házastárs csak a másik fél beleegyezésével idegenítheti el vagy terhelheti meg az ingatlant. Nem kérheti tehát a házastárs a tulajdonjog bekebelezését, míg a házasság fennáll, de erre szükség nincs is, mert a közszerzeményi jog feljegyzése teljes biztosítékot nyújt. A codexbe ilyen értelmű biztositó intézkedést kellene felvenni. A közszerzeményi rész terminológiájából felemlitendő a «közszerzemény hasznára forditott» kifejezés, amely helyett jobb a «közszerzeménybe beruházott» formula. Jogi müvekben ezt a fogalmat: a ((beruházás, beforditás, ráfordítása műszókkal szokták megjelölni. A « hasznára forditás» is ezt fejezi ki, de nehogy vita támadhasson a fölött, vájjon e beruházásnak csakugyan «hasznára», javára, előnyére kell-e szolgálnia a közszerzeménynek s nehogy azt állithassák vahmely beruházásról, hogy az fölösleges, haszontalan volt, tehát nem térítendő meg, célszerűbb helyette az általánosan elterjedt beruházás kitételt használni. Az «osztályköteles» és «osztályjogosuft» helyett: «osztályra köteles» és «osztályra jogosított (a 166. §-ban irt ((kedvezményre jogositott» mintájára) a magyarosabb ; «állomány* helyett pedig «állapot» «Közszerzemény felének átbocsátása» helyett jobb a «kiadása» kifejezés; jogi iróink mindig ezt használják, sőt a Jegyzőkönyvek 2 füzetének 432. lapján is ezt olvassuk. Kiem lendő még, hogy a Tervezet a törvényes hitbér elavult intézményét elejtette, de tentartotta az irott hitbért. Ennek elvesztésénél fel kell említeni a gyilkosságot is a szándékos emberölésen kivül s «közreműködés)) helyett jobb a büntetőjogi «részes» kifejezést használni. Végül a házassági szerződéseknél helyes volt, Györy tervezetével szemben, a teljes szerződési szabadságot érvényre (Második cikk követk.) A magyar ált. polg. törvk. tervezetének ismertetése. Irta: DÓMJÁN L., kir. aljbiró Sajó-Szentpéteren. A tervezet rendszerét követve, az első részt, mely a szemelyjogról szól, fogom először ismertetni. személyjogot tartalmazó rész általános beosztásánál