A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 25. szám - Az ügyész vád-elejtési joga

194 A JOG vényeket, és akkor ne féljetek az ügyvédektől, mert nem lehetnek jók a törvények, ha az ügyvédektől függ, hogy azokat rosszakká tegyék.» És most már az országnak azt kívánjuk, hogy minél előbb élvezhesse a szóbeli eljárás jótéteményeit a peres eljárás egész vonalán. Dr. Stiller Mór. p ~ ~ Az ügyész vád-elejtési joga. Irta : EISERTH ISTVÁN, kir. ügyész, Lőcsén. Ezen lap 21-ik számában dr. Oláh Dezső ügyvéd ur a fenti cim alatt a bünv. perrendtartás 445. §-ába újrafelvételi okul felvétetni indítványozza a következőket : aha az ügyész meg volt vesztegetve, vagy ha hivatalos kötelességének a büntető vagy fegyelmi törvény alá eső más oly megsértését követte el, mely a vádlott elleni eljárás megszüntetését vonta maga után.» Cikkét azzal fejezi be, hogy a bűnvádi perrendtartás 449. ij ának 2-ik pontja a bíróság vagy esküdtszék tagjaira vonatkozólag hasonló intézkedést tartalmazván, evidens : hogy a törvénynek a vád tekintetében fennforgó hiánya nem szándékos s nem elvi okokon, hanem egyszerű tévedésen alapul. Ezen lap hasábjain gyakran találkoztam már a cikkirö úrral, élvezettel olvastam dolgozatait s ezekkel egyetértettem ; ina azonban cikkének minden passusával nem értek egyet s ez indít arra, hogy itt ellenvéleményemet a következőkben fejtsem ki: Cikkíró ur azzal kezdi, hogy a vád elv alapján felépített bűnvádi eljárásunk a bünper minden szakában domináló állást biztosit a vád képviselőjének. Igaz. Ezt ha jól értem, cikkíró ur nem is perhorreskálja, meit hiszen a kir. ügyésznek intézkedéseit a nyomozás során a törvény azon intézkedése : hogy a nyomozás megszüntetéséről az annak folyamán kihallgatott, gyanúsított és a magánínditványt, vagy feljelentést tett sértett s ez utóbbi a 42. §-ában meghatározott jogaira való figyelmeztetéssel értesítendő, kellő ellenőrzésnek veti alá és mert a vizsgálat során megint ott van a vizsgáló bíró és a vádtanács, a melyek alkalmas ellenőrzői a vád képviselőjének. Az igen tisztelt cikkíró urnák kifogása van azonban a főtáigyalásra vonatkozólag, melyen a vád képviselője — a főbenjáró ügyekben ép ugy, mint a legapróbb csirkelopásnál — korlátlan, ellenőrzés nélküli ura a bünpernek, a vádlott szabadságának, sőt életének is. Ha az ügyész a főtárgyaláson a vádat elejti és a sértettek közül senki sincs jelen vagy a jelenlévő sértettek a vád képviseletét el nem vállalják, a bíróság tekintet nélkül a főtárgyaláson kifejtett tényállásra, a bűnvádi perrendtartás 328. §-a alapján köteles végzésileg az eljárást megszüntetni. Ezzel kapcsolatban tolytatja cikkíró ur : «Nagyon könynyen elképzelhetünk egy oly esetet, midőn egy főbenjáró bünper, például politikai gyilkosság főtárgyalásán az ügyész a vádlott politikai vagy socioiogiai elveinek fanatikus híve, vagy elképzelhetünk egy megvesztegetett ügyészt is, sőt az sincs kizárva, hogy a vádat egy oly egyén képviseli, a ki fel nem ismert elmezavarban szenved; mindezeknél nagyon könnyen megtörténhetik, hogy a bűncselekmény s a vádlott tettességének bizonyított volta dacára a vádat elejti s mindezen esetekben a bíróság kénytelen lesz a bűnvádi perrendtartás 323 §-a alapján az eljárást megszünteti i.» A kir. ügyészség fenkölt szellemű íőnökének Kozma Sándornak vezérszava után indulva, az üldözött ártatlanság védelmét ép oly fontos állami feladatnak tekinti, mint a bűntett üldözését; ügyfél minősége dacára vádlott elitéltetése mellett nincsen érdekelve s ha kell ép oly buzgalommal, de nagyobb hévvel használja a jogorvoslatokat vádlott előnyére j mint hátrányára és pártatlan eljárása folytán azon általános bizalomhoz, melyet a bűncselekmények erélyes üldözése által kiérdemelt, azon rokonszenv is csatlakozott, mely a törvény elfogulatlan őrét a kir. ügyészt minden szabad ember kebelében kiséri. Igaza van az igen tisztelt cikkíró urnák : rosszul vagyunk dotálva, a mioől, habár nem mondja, az következnék, könynyebb a megvesztegetést elképzelni. Talán Macaulay szavai jutottak eszébe. Ez az angol történetíró azt mondotta: «a legrosszabb politika, ha valakinek hatalmat adunk a megfelelő javadalmazás nélkül, mindig vissza fog élni a reá bizott hatalommal, hogy kellő megélhetésének anyagi eszközeit előteremtse.)) Ezt a jövendölését a híres történetirónak, hála Istennek. a magyar kir. ügyészség nem igazolta, mert mindennapi érintkezése dacára a bűnnek contagiuma nem fogott rajta. Igaz, nehéz az emberi gyengeség ellen a hivatalnok szivét páncélozni, de még nehezebb az egyensúlyt el nem veszíteni akkor, midőn a részrehajlás egy felsőbb kötelesség teljesítésének mezébe burkolódzik, midőn a bűn iránti utálat hozzájárul a gyanú súlyához, vagy szánakozás elhomályosítja a büntetendő cselekmény alakját. Az önző kísértések ellen a hivatalnokot jelleme védi meg, de a fegyelmezett ész és lassan megérlelt emberismeretnek kell őrsze i en állani, nehogy a nemes indulatok lopva becsempésszék a szigorú vagy enyhe igazságtalanságot a minden jónak tárt kebelbe. Engedje meg igen tisztelt cikkíró ur, hogy a legapróbb csirkelopásokról ne szóljak és csak a főbenjáró és politikai bűntettekre reflectálva, kiemeljem, hogy ezekben többé-kevésbé az ügyészség felsőbb helyről nyer utasításokat. Tény, hogy egy önmagát respectáló kormány csak a legfontosabb és igy csak a legritkább esetekben és akkor is a helyes igazságszolgáltatá; tekintetei által megvont határokon belül ad egy fontos concrét ügy érdemleges elintézésére akár közvetett, akár közvetlen módon utasítást s ha nem él ezen jogával, a kir. ügyész a kormány intentióit egyrészt eltalálni s másrészt finom jogéizete és a gyakorlati élet küzdelmében kifejlődött tapintata által az anyagi igazság követelményeit eltalálja. A tisztelt cikkíró ur által említett fontos ügyekben olt van a védő, ott a sértett. Mindezek dacára igaza van az igen tisztelt cikkíró urnák, el lehet bizony képzelni egy fanatikus, vagy megvesztegetett, őrült ügyészt s én a magyar igazságszolgáltatás múltjának lapjait nem is azért ütöttem fel, mintha azokkal a fentiek lehetetlenségét akarnám bizonyítani, de felütöttem azért, hogy az igen tisztelt cikkíró ur aggályait lehetőleg eloszlassam és hogy igazoljam azt: hogy a bűnvádi perrendtartás 445. § ból a cikkíró ur által felveendőnek javaslatba hozott újrafelvételi ok nem tévedésből, de szándékosan maradt ki. Azzal a propositióval, hogy a bűnvádi perrendtartás 445. §-ába a védő kötelességellenes eljárása is felvétessék, nem állok elő, hogy miért? — kifejtem azonnal, előbb azonban lássuk röviden az ujiafelvétél második esetét. Az ujrafelvétel második esete a vizsgálóbíró, vagy az ítélő bíróság, illetőleg az esküdtszék valamely tagjának bűnös kötelességszegése. És noha a bűnvádi perrendtartásnak az a célja, hogy a jogerősség tekintélye a bűnvádi perben elismerésre jusson, az. hogy az itélőbiróság vagy esküdtszék valamely tagjának a büntető törvény súlya alá eső kötelességszegése ellen mellftzhetlen az orvoslás lehetősége, bővebb indokolást nem igényel, igy van ez a vizsgálóbírónál is, a ki az itélethozásban ugyan nem vesz részt, de a befolyás, melyet a bizonyíték egybegyűjtésére és igy annak elhomályositására is gyakorolhat, az Ítélet alapjának lerakását kezébe adják. Ha e részben kötelességeit rosszhiszemüleg megsérti, ez a bizonyítás anyagának megcsonkítását s ennek következtében téves ítélet hozását eredményezheti. Végül mint a bűnvádi eljárásnál közreműködő személyek nemcsak a közvádló, de a védő is követhetnek el a vádlott terhére vagy javára bűnös kötelességszegést. «Minthogy azonban a közvádlónak eljárása és indítványa a bíróságot nem köti és kötelesség mulasztása nagyobbrészt csak a vádlott javára szolgálhat, minthogy továbbá az állam, mely képviselőjében csalódott, tévedését a vádlott rovására, helyre nem hozhatja: a közvádlónak hivatali büntette vagy vétsége az ujrafelvétel elégséges okának nem tekinthető.)) Ezek a törvény indokolásának szavai. (Lásd az indokolás 664. lapját.) De a védő kötelességellenes eljárása sem hat ki oly mértékben az ítéletre, hogy ezt azért meg kellene dönteni. A védő, k t képviseltje folyton ellenőriz, csak felvilágosithatja, figyelmeztetheti a bíróságot, de éppen nincs kizárva, hogy a bíróság anélkül is megtegyen mindent a tényállás felderítésére és figyelembe vegyen a vádlott mellett harcoló minden mozzanatot, különösen miután ezt ugy, mint a való kiderítését a törvény kötelességévé teszi. (Lásd a törvény indokolásának 664. lapját.) Mi, az ügyészség tagjai különbözők vagyunk ugyan életkor, vérmérséklet, tapasztalás, világnézlet, reményeink és aggódásainkra nézve, de a mellett meg vagyok győződve, hogy amint én, ugy kartársaim egyike sem érti félre cikkíró ur javaslatát. Nem a sértett hiúság vezette tollamat. Eszembe sem