A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 25. szám - Észrevételek a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetéhez

A JOG 195 jutott volna felszólalni, ha a bűnvádi perrendtartás 445. § ába újrafelvételi okul a tisztelt cikkíró ur által most javaslatba hozott pont már tényleg benfoglaltatnék, de felszólaltam azért, mert a kir. ügyés. ség tagjainak a főtárgyalásokon való műkő dését a felettes hatóságok, a pót-magánvád s a minden jogért harcra kész védői kar által kellően ellenőrizve találom és végül mert meg akartam győzni az igen tisztelt cikkíró urat arról, hogy a bűnvádi perrendtartás 445. §-ából a cikkíró ur által felveendőnek javaslatba hozott újrafelvételi ok, nem mint ő véli, tévedésből, de a mint ezt a törvénynek hivatkoztam indokolása bizonyítja — szándékosan maradt ki. Észrevételek «A magyar általános polgári törvénykönyv tervezeté»-hez.*) Irta : KELEMEN ERNŐ, kir. járásbiró Kisvárdán. (Folytatás) ad: 1,615. §. A milyen liberális a tizenkettedik cim első fejezete a munkásokkal szemben, ép olyan szűkmarkú a gazdatisztekkel és a vállalatok évi rendes fizetéssel alkalmazott vezetőivel szemben, a kikkel szemben elégnek tartja a tervezet a féléves felmondást. Igaz, hogy ez a felmondás joga kölcsönös, de még az sem egyenlíti ki az ilyen mát nagyobb alaki és tartalmi qualificatióhoz is kötött munkavállalók anyagi érdekeit, s én a magam részéről a nagyobb szellemi képességekre való tekintettel vagy általánosan egy évben állapítanám meg az 1,615. §-ban jelzettek kölcsönös felmondási idejét, vagy ahhoz a feltételhez kötném a féléves felmondást, h • a munkaadó hasonló megfelelő állást biztosit a munkavállalóknak, hogy a hátralévő másik félévre az évi járulékok felét kötelezi. Ez azért szükséges, mert a mennyiben a tervezet § szövege minden ok fennforgása nélkül is megengedi a kölcsönös felmondást, — az ok nélkül való elbocsátás esetén kellő időt kell engedni a megfelelő s nehezebben kapható állás megszerzésére, különben a proletariátus szaporítását mozdítja elő a §-ban contemplált rövidebb felmondási időszak. ad: 1,691. §. A § hetedik sorában alkalmazott «annyiban bír keresettel)) kifejezés tul germanicus, s ugy itt, mint a terv, bármely helyén — pedig elég gyakran — használt ez a kifejezés a magyar nyelv természetének megfelelő kifejezéssel helyettesítendő s ennél a §-nál a kettőspont után a szöveg a következőkép javítandó ki: «annak a szerződés szerint neki járó munkadíj, vagy egyéb ellenérték erejéig a dolog tulajdonosa ellen csak ugy van keresete, ha az utóbbi a vállalkozónak a dolog előállításából vagy átalakításából kifolyólag adósa». ad : 1,693. §. A «társ» kifejezés a magyarban csak akkor használható, ha két embenől van szó, a kik közül egyik társa a másiknak. A tizennegyedik cim első fejezetének a «társaság» ról intézkedő szakaszai azonban nem csak olyan társaságról intézkednek, a melynek két tagja van, sőt a legtönb esetben a «társaság» fogalma kettőnél több egyént foglal maga alá. Ugyan azért ebben a fejezetben használt «társ» kifejezést mindenütt felcserélném a «társaság tagja» kifejezéssel ott, a hol egy több tagu társaságnak csak egy tagját kívánja a terv megjelölni, s igy az 1.694. §-t ennélfogva, igy kellene szerkeszteni: «A társaság tagja felelős a társaságnak stb.» Hasonló conceptus teendő a fejezet többi §-aiba is. ad: 1,778. §. Ennek a §-nak megint van egy sajátos, de sajnos, a jogász-stylusban elég gyakran használt kifejezése. Ez a : «ha és a mennyiben». Epen olyan, mintha valaki azt mondaná: «de azonbanw. Ugyanazt fejezi ki az egyik szó mint a másik. Tehát vagy a «ha», vagy az «a mennyiben* kihagyandó, különben pleonasmussal élünk. ad: 1,779. §. Az épület tulajdonosát az épület összeomlásából, vagy egyes részeinek lehullásából mást ért kárért csak abban az esetben tenném építési hiba folytán felelőssé, ha az építkezésnél a házilag való építtetés folytán ő ügyelt fel, vagy a menynyiben az épületet vállalkozó emelte, a vállalkozónak a kár bekövetkezhetésére való figyelmeztetése után sem teszi vagy tette meg az ennek elhárítására vonatkozó intézkedéseket. Különben a tulajdonost csak az épittetőn illetve vállalkozón be nem hajthatás esetén, másodsorban tennénk felelőssé s elsősorban mindig a vállalkozót. •) Előző közlemények a f. évi l., b., 7., 9., 10. 16. és 23. számokban. ad : 1,794. §. Miután az örökjog szabályozásánál már kezdetben szükséges annak a tudása, hogy mikor nyilik meg az öröklés, ezt a §-t ugy fogalmaznám, hogy abból ez a körülmény is kitűnjék s még se legyen benne több, mint a mi a tervezet szerint most benne van. A §. tehát igy lenne szövegezendő. «Oröklésre képes, a ki az örökhagyó elhalásakor (öröklés megnyílta) szerzőképes. A második bekezdés alapján az í. § nál mondottak figyelembe veendők s az 1. §. ahhoz képest módosítandó. ad: 1,818. §. A tervezetnek a végrendeleti öröklésre vonatkozó első fejezetét egészen elhagynám, s megmaradnék az 1876: XVI. t.-c. rendelkezéseinél azért, inert ezek elég tökéletesek, s mert a nép vérébe már úgyszólván átmentek, több solemnitást követelnek, mint a tervezetnek ide vonatkozó intézkedései s igy újításra nem szorulnak. Ha pedig már egyszerűsíteni akarják a végrendelkezést, akkor ki kellene mondani, hogy végrendelet csak közjegyző előtt tehető 2 tanú vagy egy másik közjegyző tanúsága mellett (közvégrendelet), vagy pedig 2 tanú előtt Írásban (magánvégrendelet) és az örökhagyó elhalár-ától számított 3 hónapos hatálylyal szóval 4 tanú előtt. Semmi egyéb szabály és kivétel nem kellene. Ha azonban a terv. 1,824. §-a már rendkívüli végrendelet alkotásáról is intézkedik, akkor nem szabad volna kihagyni a házastárs és gyermekekre vonatkozó kivételes rendelkezést, a mely megáll akkor is, ha az örökhagyó azt egész terjedelmében maga irta és tanuk nélkül aláirta. Ezt meglehet követelni a család folytonossága érdekében, a mely folytatását képezi úgyszólván az örökhagyónak, a házastársi benső viszony pedig szintén honorálandó annyival, a mennyivel azt az 1876 : XVI. tc. 32. §.-a honorálta. ad: 1.839. §i A kétes értelmű végrendeletet, a mennyiben azt az összes érdekeltek egybehangzóan nem magyarázzák és mint ilyet nem fogadják el, — olybá tekinteném, mintha az örökhagyó egyáltalában nem is végrendelkezett volna, s miután igy végrendelet tulajdonképen limes, a törvényes öröklés szabályait, illetve a tervezet 1,804 — 1,817. §-ainak a rendelkezését léptetném hatályba. ad : 1,848 §. Az «örökösnevezés)) kifejezést helytelennek és sem a magyar nyelv szellemével, sem az eddig használt örök-jogi kifejezésekké! megegyezőnek nem tartom, s ha általánosságban el van fogadva a végrendelet és végrendelkezés vagy végrendeleti rendelkezés kifejezés, akkor az örököst sem nevezi az örökhagyó (s ha már épen a «nevezés-szó mellett meg akarunk maradni, akkor is inkább az örökös megnevezés ér ő 1 lehet szó), hanem örökösül rendeli a végrendelet kifejezésből leszármaztatva a szót, — a kit ilyenül akar rendelni. Ugy a harmadik fejezet címéül, mint a fejezetben használt «örökös nevezés» kifejezés helyett tehát mindenütt «örökösrendelés» kifejezést használnék. ad: 1,864. §. Hasonlóan az «utóörökös nevezés» kifejezés helyett is az «utóörökös rendelés» kifejezést használnám, a mint használja pl. a terv. 1887 §-a is a hagyományrendelésnél. Ha hagyományt lehet rendelni, akkor lehet örököst, utóörököst vagy hagyományost is. ad: 1,917. §. A §. második bekezdése teljesen helyén való, de nem tartom elég időnek a végrendelet megtámadására az első bekezdésben megszabott egy éves határidőt, miután a végrendelet megtámadására vonatkozó per s főleg a kereset összeállításához szükséges adatok beszerzésére az egy év sokszor rövid idő. Ugyanazért olyankép módosítanám az első bekezdés szövegét, hogy a megtámadás az ott jelzett idő alatt az illetékes bíróságnál a jog elenyésztének megóvása céljából bejelentendő, s a bejelentéstől számított egy év alatt a kereset is beadandó. Ha a megtámadási szándékot egy év alatt be nem jelentik, vagy ha ezt bejelentették, a keresetet a bejelentéstől egy év alatt be nem adják : a megtámadás joga elenyészik. Ezzel a rendelkezéssel azután van két évi ideje a megtámadásra jogosítottnak az anyag- és bizonyitékgyüjtésre, a miknek pedig a szóbeliség behozatala esetén készen kell a kereset beadásakor lenniök. ad: 1,918. §. Miután az 1894 : XVI. t. c. sem rendelkezik arról, hogy a kinek a végrendelet a birtokában van, azt valamelyes jogkövetkezmény mellett tartozik felhívásra a bíróságnak kihirdetés végett bemutatni, s sok esetben a hagyaték lebonyoli1*