A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 25. szám - A perrendtartási szaktanácskozmány után

Huszadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) U KüSÍGflGI ÉRVEKÉINEK KÉPV1?ELETÉRE. I MAGYAR fCYÍÉDI, BÍRÓI. ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « -6 Egész • _ 12 Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM • Felhívás előfizetésre. - A perrendi irtási szaktanácskozmány után. Dr S t i 11 e r Mó — Az ügyész \ ádelejtc'si jogai Irta : E i s e r t h István, lőcsei kir. ügyész. — Észrevételek «A magyar általános polgári törvénykönyv tervezeté»-hez. Irta: Kelemen Ernő, kisvárdai kir. járásbiró. — Belföld. (A polgári perrendtartási szaktanácskozmány). — Nyilt kérdések és feleletek. (A hitelbiztosítási okirat bélyegilletékének kérdéséhez. Kérdés. Irta: Vidéki ügyvéd. — Adalék a tűzvész vétségének kérdéséhez. Kérdés. Irta: Mindszenti). — Sérelem. (Adalék a bírói kinevezések gyakorlatához. Irta: J u s t u s.) — Irodalom. (Magyar bűnvádi eljárási jog. Irta : dr. Balogh Jenő. — Magyarország közjoga. Irta : dr. N a g y Ernő. — A tözsdebiróság hatásköre és a különbözeti ügyletek perelhetösége. Irta : dr. Baumgarten Nándor - A magyar törvénytár betűrendes tárgymutatója 1801--1900 évekre. Összeállította: K|n orr Alajos. — Magyar közjog. Irta : V i n c e h i d y Ernő. — Az uj bűnvádi perren irrtás népszerű kéziknyve. Irta dr. S g al i t z e r Gyula.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára.— Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből. — Hirdetések. Előfizetősi felhívás! 1901. év július hó elsejével uj előfizetést nyitunk lapunkra. Ez alkalommal azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetésük 1901. év június hó 30 án lejár, kérjük, szíveskedjenek előfizetésüket mielőbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. Az előfizetések a «J o g» kiadóhivatalához. Budapest, v .. Rudolf-rakpart 3. szám alá küldendők. ^ / A perrendtartási szaktanácskozmány után. Az igazságügyminister által a perrendiartási tervezet néhány alapvető kérdésének megvitatására egybehívott szaktanácskozmány véget ért. Számot adhatunk tehát immár azon szellemről, mely irányította működését, azon eredményről, mely mint törvényhozásilag értékesíthető anyag került ki azon kiváló jogászok vitáinak kohójából, kik a szakértekezletet képezték. Teljes elismeréssel kell adóznunk mindenekelőtt az iyazságügyminister azon kitűnő gyakorlati érzékének, melyet a szakértekezlet tagjainak megválasztásában tanúsított. Mert a midőn a perrendi tervezet alapelvéül a teljus szóbeliséget fogadta el az egész vonalon — mint elsőrangú tekintély a perjog terén — azon elv elméleti kiképzésével és számos perjogi vonatkozásaiban való elméleti alkalmazásával bizonyára maga is teljesen tisztában volt. A mi tehát első sorban érdekelte, az a gyakorlati szakemberek véleménye volt az iránt, vájjon a tervezet több fontos elvi jelentőségű intézkedése egyrészt az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján indokolható-e. és vájjon másrészt azok hatása a jogszolgáltatásra helyes irányban fogna-e érvényesülni. Ezen szempont — mely az adott viszonyok közt egyedül jogosult — teszi érthetővé, hogy a szaktanácskozmányra csaknem kizárólag az igazságszolgáltatás gyakorlati emberei, birák és ügyvédek lettek rreghiva és pedig szerencsés választásban a bíráknál (fővárosi és vidéki) a legmagasabb forumtói kezdve le az utolsóig, az ügyvédeknél pedig a magánjogi ügyek legkülönfélébb nemeivel foglalkozók. Csak az ily módon összeállított szakértekezlet adhatta meg a ministernek a valódi képet arról, hogy mivé fognak alakulni a felvetett kérdésekben foglalt törvényintézkedések, egyrészt az ügyvédeknek ügyfeleik érdekében természetszerűen egyoldalú elmélyedésük, és másrészt az ítélkező bíróság párton felül álló, tárgyilagosabb törvénymagyarázata által. Ele is hozakodtak mindkét irányban dus tapasztalataik Lapunk mai ssára rejtekeiből az érdekesnél érdekesebb gyakorlati esetekkel, melyekkel mindkét oldalon életteljes színezésben mutogatták meg azokat a néha csodálatos alakulatokat, melyekké a holt törvény a jogvita kalapácsütései alatt átformálódik és melynek folytán azután egészen más eredményeket szül a gyakorlat, mint minőket a törvény szem előtt tartott, és a mi a törvényhozót a legegyszerűbb, a lehetőleg, minél csekélyebb magyarázatot engedő szövegezésre inti. Ezen érdekes eszmeharcot termékenyítőleg befolyásolták és irányították a ministernek magas álláspontu perjogi fejtegetései és megjegyzései, melyek egyrészt azon különben köztudomású tényt csak ismét és ismét megerősítették, hogy a minister valóságos fensőséggel uralkodik a perrend legaprólékosabb részletén is, és másrészt, hogy nagy tudása és erős jogi meggyőződései mellett is kész megokoltabb érveléseknek érvényt adni. Egy célt hangoztatott mindig, a j ó és gyors igazságszolgáltatást. A mi ehhez közelebb viszi, azt készségesen megfontolás tárgyává igérte tenni, vagy el is fogadta, a mi ettől eltávolította, az iránt hajthatatlanul idegenkedett. És ez rendkívüli megnyugtatással volt magára az értekezletre is. Mert ennek az öntudata csakhamar megoldotta a nyelveket és ki-ki törekedett minden más melléktekintet nélkül ama nagy célnak szolgálatába állítani eszméit és tapasztalatait. Ezen közreműködésben nyíl átkozott azután meg egy felette érdekes és az igazságszolgáltatásra is bizonyára értékes jelenség. A mig künt az életben nem egyszer hangzik fel a panasz, hogy a birák az ügyvédeknek elkeseredett ellenségei, a szakértekezleten azon csodálatos tapasztalatot lehetett tenni, hogy a birák legmelegebben léptek sorompóba az ügyvédi érdekekért, és hogy a leglelkesebb szavakkal méltatták azon feladat fontosságát, melyet az ügyvédség az igazság kiszolgáltatása körül teljesít. Különösen szembetűnően kidomborodott ezen irányzat az ügyvédi kérdések tárgyalásánál, melyeket a minister a budapesti ügyvédi kamara kérelmére a legelőzékenyebb módon az értekezlet elé terjesztett. Az alaphangot maga a minister adta meg, a midőn méltatva az ügyvédség nagyjelentőségű perjogi állását, egész őszinte szeretetreméltósággal kinyilatkoztatta, hogy a tervezetben foglalt és sérelmeseknek tartott intézkedéseinél legtávolabbról sem vezette semminemű elfogultság az ügyvédi kar ellen, sőt ellenkezőleg, ha valaki, ő tudja méltatni annak nagy szerepét az igazságszolgáltatásban. A tervezetnek az ügyvédekre vonatkozó és kifogásolt intézkedései az érdekeltek által vagy félreértettek a tán nem eléggé világos szövegezés folytán, vagy tán oly jelentőség tulajdoníttatott azoknak, melylyel nem bírtak. Azon módosítások, melyeket a ministet maga tett, és melyeket az ügyvédség kívánalmainak megfelelőleg elfogadott, igazán mindenkit meggyőzhettek arról, hogy túlzott és felesleges volt ugyan oly hamar a «véres kardot» az országban körülhordozni és a harci riadót az «Adriától a Kárpátokig)) a hazai ügyyvédségben megfújni. Azonban a nagy fegyvercsörtetésnek minden esetre meg volt az a jó oldala, hogy alkalmul szolgált a ministernek tettek — mert azoknak kell vennünk a tervezeten ez irányban tett módosításokat — által is a hazai ügyvédséggel szemben jóindulatát be is bizonyítani. Mert valljuk be, felette értékesek azon engedmények, melyek egyrészt az ügyvédi kény\ szer, de különösen az ügyvédség állása tekintetében a perben továbbá a birósághoz vaió viszonyát illetőleg tett és kilátásba • helyezett a minister. Az ügyvédnek a perben való működésére és állására nézj ve különben eszünkbe jut a kitűnő angol író B e n t h a m szelj lemes szava (Igazságügyi szervezetről): ('Csináljatok jó töra 12 oldalra téried.