A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 24. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Nyolcadik ülés)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 24 számához. Budapest, 1901. június hó 16. Köztörvényi ügyekben. Igaz ugyan, hogy az 1899. évi dec. 17-én 45,896 sz. a. kelt igazsagügyministeri rendelet értelmében a birói letétbe helyezett kártalanítási összegekre nézve az e részben eljáró kir. tszék hatásköre oly igényekre terjed ki, melyek a kártalanítási eljárás folyamán merülnek fel s az idézett rendelet 52. §-a értelmében azok a zálogjogok, melyek a kártalanítási összegnek birói letétbe helyezése után merülnek fel, az idézett rendeletben szabnlyozott eljárás során nem érvényesíthetők, hanem azokra az altalános szabályok alkalmazandók. E szempontból kiindul va azonban a pénzügyigazgatoságnak megkeresései nem valamely vitás igénynek az elöl idézett rendelet szerint való eldönteset tárgyazzák, hanem a rendelet 52. §-ában felhívott általános szabályok alá esnek és azokra nézve ezek nyernek alkalmazást. Ugyanis az 1883. XL1V. t.-c. 3. része szerint az ebben foglalt 58. § cc) pontja értelmében az 52 § szerint jogosított hatóság által az adókötelezett ellen vezetett végrehajtás rendén közpénztárnál levő követelés foglaltatott le - erre nézve a végrehajtást foganatosító hatóság maga a pénzügyi hatóság és a foglalás jogerőre emelkedése utan a kiutalványozást, vagyis annak megállapítását, hogy a letétben levő összeg a foglalás által biztosított célra kiadandó, az idézett 1883: LIV. t.-c. III. fejezete értelmeben a pénzügyi hatóság teljesiti. Ebben az esetben ilyen jogerős végrehajtás utján lefoglalt közpénztárban levő értékről lévén szó. e részben a megbecslések elintézésénél a kir. tszék nem végr. hajtást foganatosító, sem pedig az igények eldöntésére hivatott bíróság, hanem csak mint a letéti hivatal felettes hatosaga jöhet tekintetbe, a melyhez kellett fordulnia a végrehajtást foganatosito pénzügyi hatóságnak, mely szabály akkor is áll, ha bírói végrehajtásról lévén szó, a végrehajtást foganatosító bíróság az 1884. LX. t.-c. 133. §. rendelete szerint jár el — stb. A m. kir. Curia (1901. márc. 27.484- sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely a kir. kincstárnak adóhátrálék iránt a Pécel községben az ottani közbirtokosság által gyakorolt italmérési jog kártalanítása fejében megállapított összegből a F. Ferencet illető részre vezetett végrehajtási ügyben a pestvidéki kir. tszék és a gödöllői kir. járásbíróság közt felmerült illetékességi ügyben következő határozatot hozott: A pénzügyigazgatóságnak megkeresései érdemleges elintézésére a pestvidéki kir. tszék mondatik ki illetékesnek. Indokok: Igaz ugyan, hogy az 1899. éyi dec. 17-én 45,898 sz. a. kelt igazságügyministeri rendelet értelmében a birói letétbe helyezett kártalanítási összegekre nézve az e részben eljáró kir. tszék hatásköre oly igényekre téried ki, melyek a kártalanítási eljárás folyamán merülnek íel, s az idézettrendelet 52 §-a értelmében azok a zálogjogok, melyek a kártalanítási összegnek birói letétbe helyezése után -merülnek fel, az idézett rendeletben szabályozott eljárás során nem érvényesíthetők, hanem azokra az általános szabályok alkalmazandók. E szempontból kiindulva azonban a pénzügyigazgatóságnak megkeresései, a melyekkel a T. T. a M. I. jogán illetett kártalanítási összegnek a M. Hona adóhátraléka a törlesztésbe való kiadását kérte, •— hatáskör, hiányából megtagadhatok és a gödöllői kir. járásbírósághoz elintézés végett áttehetők nem voltak mely bíróság az 1889: LX. t.-c. 18. és 133. §§-ai szerint a letétben levő összegre végrehajtást foganasitó bíróságnak egyébként nem is tekinthető. A pénzügyigazgatóság megkeresései nem valami vitás igénynek az elöl idézett rendelet szerint való eldöntését tárgyazzák, hanem a rendelet 52. §-ában felhívott általános szabályok alá esnek, és azokra nézve ezek nyernek alkalmazást. Ugyanis az 1883. XLIV. t.-c. 3. része szerint az ebben foglalt 58. §. cc) pontja értelmében az 52. §. szerint jogosított hatóság által az adókötelezett ellen vezetett végrehajtás rendén közpénztárnál levő követelés foglaltatott le; erre nézve a végrehajtást foganatosító hatóság maga a pénzügyi hatóság és a foglalás jogerőre emelkedése után a kiutalványozást, vagyis annak megállapítását, hogy a letétben levő összeg a foglalás által biztosított célra kiadandó az idézett 1883: LIV. t.-c. III. fejezete értelmében a pénzügyi hatóság teljesiti. Ebben az esetben ilyen jogerős végrehajtás utján lefoglalt közpénztárban levő értékről lévén szó, e részben a megbecslések elintézésénél a kir. tszék nem végrehajtást foganasitó sem pedig az igények eldöntésére hivatott bíróság, hanem csak mint a letéti hivatal felettes hatósága jöhet tekintetbe, a melyhez kellett fordulnia a végrehajtást foganatosító pénzügyi hatóságnak, mely szabály akkor is áll, ha birói végrehajtásról lévén szó a végrehajtást foganatosító bíróság az 188A: LX. t.-c. 133. §. rendelete szerint jár el. — stb. Az 1893 : XIX. t.-c. i5. S-a szerint a fizetési meghagyás alapján kért végrehajtás elrendelésére, foganatosítására, ide értvén az eljárás során használható jogorvoslatokat, az ebben a t.-cikkben tett, de ennek az ügynek megbirálásanál közömbös eltérésekkel az általános szabályok, — községi bíróság elébe utalt ügyekben az 1877: XXII t.-c. szabályai alkalmazandók, tehát a mennyiben ezen szakasz 2-ik tételében külön részletezés elő nem fordul, az 1877: XXII. t.-c. rendelkezései mindazokra kiterjednek melyen a szakasz első tételében felsoroltatnak, ennélfogva ebben benfoglaltatik az is, hogy ily ügyekben, a végrehajtási eljárásban használható jogorvoslatokra is épp ugy fenn van tartva az 1877: XXII t.-c.-nek ide vonatkozó rendelkezése, a mint a sommás eljárás alá eső ügyekre fentartatott az 1881 : LX. t.-c. Ez kitűnik az 1893 : XIX. t.-c. 16. §-ából is, mely szerint a községi bíráskodás alá eső ügyekben kibocsátott fizetési meghagyások alapján keletkezett végrehajtási ügyekben az igényperekre nézve is az 1Ü77. XXII. t.-c. rendelkezései az irányadók. A m. kir. Curia. (1901. márc. 17. 1,887. sz. a.) azon illetőségi összeütközés tárgyában, mely gróf Z. Ágost végrehajtatónak Cz. János végrehajtást szenvedő elleni ügyében a zalaegerszegi kir. tszék és a győri kir. itélő tábla között felebbviteli bíráskodás tekintetében felmerült, következő határozatot hozott: E végrehajtási ügyben a felebbezési bíráskodásra nézve a zalaegerszegi kir. tszék mondatik ki illetékesnek. Indokok: Az 1893: XIX. t-c. 1. §-a szerint fizetési meghagyás oly követelés iránt bocsátható ki, mely az 1893:XVI1I. t.-c. szerinti sommás eljárás alá tartozik, vagy az 1877:XXII. t.-c. értelmében községi bíróság elébe van utalva; ezt a megkülönböztetést az idézett XIX. t.-c. a most érintett ügyekből származó végrehajtási ügyekre nézve is fentartja. Ugyanis a szóban forgó XIX. t.-c. 15. §-a szerint a fizetési meghagyás alapján kért végrehajtás elrendelésére, foganatosítására, ide értvén az eljárás során használható jogorvoslatokat, az ebben a t.-cikkben tett, de ennek az ügynek megbirálásánál közömbös eltérésekkel az általános szabályok, — községi bíróság elébe utalt ügyekben az 1877: XXII. t.-cikk szabályai alkalmazandók, tehát a mennyiben ezen szakasz 2-ik tételében külön részletezés elő nem fordul, az 1877:XXII. t.-c. rendelkezései mindazokra kiterjednek, melyek a szakasz első tételében felsoroltatnak, ennélfogva ebben benfoglaltatik az is, hogy ily ügyekben, a végrehajtási eljárásban használható jogorvoslatokra is, épp ugy fenn van tartva az 1877: XXII. t.-c.-nek ide vonatkozó rendelkezése, a mint a sommás eliárás alá eső ügyekre fentartatott az 1881 :LX. törv.-c. Ez kitűnik az 1893: XIX. t.-c. 16. §-ából is, mely szerint a községi bíráskodás alá eső ügyekben kibocsátott fizetési meghagyások alapján keletkezett végrehajtási ügyekben az igényperekre nézve is az 1877: XXII. t.-c. rendelkezései az irányadók. Ebben az ügyben a végrehajtás alatt álló követelés a 40 koronát meg nem haladván, az a községi bíróság elébe van per esetén utalva, ebben tehát a fentebbiekből kifolyóan a végrehajtásnál az 1877: XXII. t.-c. 79. g-a értelmében alkalmazható felfolyamodás, illetve panasz felett a 80. § értelmében az a kir. tszék határoz, melynek területén az eljáró bíró székhelye van, a mi megfelel az 1893:XVIII. t.-c. 2ü5. §. rendelkezésének, mely szerint községi bíráskodás alá tartozó ügyekben az ítélet elleni jogorvoslatra nézve is fentartatott az 1877:XXII. í-c-nek ezt tárgyazó rendelkezése. A munkabéri szerződésre vonatkozó általános szabályok szerint a vállalkozó köteles a megállapított feltételeknek megjelelő müvet létesíteni és a megrendelőnek rendelkezésére bocsátani és ha abban helyre hozható hiányok volnának, azokat felszólításra a szerződési feltételeknek megfelelő állapotba hozni, aminek elmulasztása esetén a megrendelő kárpótlást követelhet. Ezekből jogszerűen az következik, hogy a vállalkozó csak addig követelheti, hogy a mű hiányainak kijavítására neki alkalom adassék, mig azt a maga részéről befejezettnek nem tekintette és annak, hogy a hiányok kijavítására nem hajlandó, kifejezést nem adott. Ennek megtörténte után a megrendelő jogosítva van a hiányok kijavítására szükséges összeget a megállapított munkabérből levonni. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1901. március 27. G. 88/901. sz a.) Felperes megtagadván az örökhagyó által állitólag tett végrendelet valódiságát, alpereseket, mint a végrendeletre hivatkozó feleket, akik eme végrendelet alapján kívántak öröklési jogot érvényesíteni, terheli a bizonyítás kötelezettsége a végrendelet valódiságára nézve. — Az örökbefogadó után az örökbefogadottat törvényes öröklés illeti. (A m. kir. Curia: 1901. március 27. 4,872/900. sz) Örökség iránt a nélkül is inditható kereset, hogy azt örökösödési eljárás vagy perre utasitás megelőzte volna. Noha a sorsjegy bemutatóra szolo értékpapír, mégis bizo-