A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 24. szám - Megtakarítások az igazságügy körében

Huszadik évfolyam. 24. szám. Budapest, 1901. június hó 16 Szerkesztőséé: TT T Előfizetési arak: A JOG Kiadóhivatal ' (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V., Rudolf-rakpart 3. 8Z. ^ § \ J \ Helyben, vagy vidékre bér mentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « _ 6 « „ „ , A „ HETILAP U IGAZSÍCÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR OGTÜDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ! KAR KÖZLÖNYE. _. . u « V., Rudolf-rakpart 3. sz. ' Egész « _ US « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. Dr' RÉVAI ^^L^' STILLER MÓR ^ előfizetési ^ felelős szerkesztő • Dr. STILLER MÓE. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalvanynyal kiadóhivatalhoz intézendők. M e g j e 1 e n minden vasárnap. küldendők. TAR ALOM: Megtakarítások az igazságügy körében. Irta: dr. Elek Mór, lévai kir. aljárásbiró. — Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez. Irta : dr. Raf f a y Ferencf egyetemi magántanár, győri ügyvéd. — Megjegyzések a sajtótörvény 33. §-ához. Irta : V á r n a y Sándor Budapesten. — A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének ismertetése. Irta: Do mján L. sajószentpéteri kir. aljárásbiró. — Egynehány szó a polgári perrendtartási tervezet ötödik címéről. Irta: dr. Lax Adolf ügyvéd, Turóc vm. tb. főügyésze. — Belföld (A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. — A Magyar Jogászegylet közgyűlése). — Nyilt kérdések és feleletek. (Adalék a gyermektartás kérdéséhez. Válasz. Irta : Egy fővárosi biró.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. MELLÉKLET : Jogesetek tára.— Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny"-bői. — Hirdetések. Megtakarítások az igazságügy körében. Irta: Dr. ELEK MÓR, lévai kir. aljárásbiró. Most. hol általános a jelszó «egyszerűsíteni az eljárást és a birót kizárólag abirói functióra» alkalmazni, a gyakorlati kivitelben cáfolatként tűnik fél polgári törvénykönyvi tervezetünk azon intézkedése, hogy a járásbirósági birák az úgynevezett «egyesületi könyveket» vezessék ; az egyesületeket ellenőrizzék, közgyűlést hívjanak össze szükség esetén ; hiányzó igazgatósági tagokat rendeljenek ki. kötelességmulasztó tagokat rendbirsággal sujtsanal ; a bejegyzésekről kívánatra hit. másolatokat adjanak ki stb. (Lásd m. ált. polg. tvkv. tervezetének 21., 27., 40.. 59., 62.. és 64, §§-it.) Kérdem, hogy birói functio-e ez ? Egyszerüsiti-e ez a járásbiróságeknak már amúgy is tulsok teendőjét, a mely őket máris munkamennyiség tekintetében egész kis törvényszékekké teszi ? Nem-e inkább administrativ teendő ez, a mely sokkal célszerűbben reábízható volna a közhitelességgel eljáró kir. közjegyzőkre és még inkább a közigazgatási tisztviselőkre, kiknek e téren már amúgy is praxisuk és a localis viszonyoknak természetszerűleg jobb ismerete van és a kiknek kevésbbé árt, ha az ilyen közgyűléssel járni szokott párttusába bevonatnak, mint a minden pártokon felül állani hivatott bírónak ? Hisz már eddig is általános a panasz, hogy a járásbirósági birák tul vannak halmozva nem birói teendővel, hogy az alaposság rovására számszerű eredményekre törekszenek még tisztán iurisdictionalis kérdéseknél is. És ez a mostani minősítési és felebbviteli rendszer mellett természetes is. A félig-meddig jó járásbirósági biró munkájának alig egy ötöde kerül felebbvitelre és ebből is alig ijlQ a táblához. Ezen csekély számú ügyekből alig van alkalma a minősíteni első sorban hivatott táblai elnöknek, hogy az alatta a táblai kerületben alkalmazott elég nagy számú birák képességéről meggyőződést szerezzen, még ha minden felebbezett ügyet is az ő elnöklete alatt referálnak. Nem sokkal többet tehet e téren a törvényszéki elnök és a vezető járásbiró, mert ezek meg rendesen annyira el vannak foglalva a saját egyéb teendőikkel, hogy nem igen érnek reá a nyugodt, objectiv, beható kritikára. így tehát marad a munka minőségéről szóló fontos minősítési kérdés kiszolgáltatva, hogy Wallensteinnal szóljak «a jó és rosz csillagzatnak», mely alatt valaki született, a rokonszenvező és ellenszenvező véletlennek. Mi közelebb fekvő, mint hogy a biró az esetleges bal véletlent, a mely alatt nem egyszer a főnök indokolatlan ellenszenvét lehet érteni, ellensúlyozni törekszik egész a ministeriumig felkerülő számszerű munkakimutatás jó eredményével ? De önkéntelenül is kitértem a birói ambitió ezen rákbajára, melyet jelenlegi titkos minősítési rendszernek hívnak és melyen talán legkönnyebben ugy segíthetnénk, ha ezt kellő nyilvánossággal, különböző tagok bevonásával egy Lapunk mai száma tanácsra biznák ; hisz tulajdonképpen szándékom az egyszerűsítések és megtakarításokról beszélni. Hát ugyebár kérem, a íentjelzett uj administrativ teendővel a birói eljárás nem egyszerüsittetik, s a sóvárogva várt megtakarítás, mely «a fizetésemelés alapját hivatott megteremteni)) el nem éretik, még ha uj szokás szerint az ilyetén teendőket a főhadnagynál nem jobban dotált, igy tehát olcsó albiróra is bízzuk. Mert hiába uj munka, uj időt, uj erőt igényel. Azt veti majd valaki szememre, hisz ez csak csekélység. Hát aláírom, nem sok munka. De sok ily kis munka, sokat tesz ki, a mint már Roscher is mondta: ((krajcárokból lesz nek a milliók». Itt ez, ott a havi, negyedévi és egyéb kimutatások, jegyzék, jelentések, kiigazítások stb. és kijön a sok idő, a mely mind a birót a tulajdonképeni iurisdictiótól és kimerültsége folytán a jogot további kiművelődéstől elvonja. És hogy még valamit a tervezetről megemlítsek, szembeötlő, hogy ez az egyesületek tekintetében oly praecis administrativ intézkedéseket kiván életbeléptetni, másutt pedig tisztán birói kérdésekben néha egész hézagokat hagy lenn. így pl. a napokban felmerült egyik gyakorlati esetemben: egy som. lóperben, más hazai jogforrás hiányában, mint más collegám, én is a tervezethez nyúlván, melyet mi jogfejlődésünk szüleményének szeretünk tekinteni, nagy megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy épp ezen perek főkérdésére, t. i. a szavatossági főhibák és a szavatossági határidőre nézve azt igéri ezen tervezet 1,456. §-nak Il-ik bekezdésében, hogy «erről külön törvény fog intézkednio. No hát, hogy miként vagyunk ezen külön rendezendő kérdésekkel, erről tanúságot tehet az 1893. évi XVIII. t.-c. 233. §-ban a som. törvényben az eljárás tekintetében külön rendeztetni ígért som. visszahelyezési, lakbérleti, vásári bírósági eljárás, melynek egyik-másika még most, tehát majdnem 8 év után sincs szabályozva, Kérdem, hogy nem-e helyesebb, hogyha az ilyen kérdések egyszerre egyöntetűen. lehetőleg mindent felöleiőleg intéztetnek el, ugy hogy külön-külön jogforrás kutatása helyett egy lehetőleg minden kérdésre kiterjedő általános eljárási — a mint hogy most ez tervbe is van véve — vagy téteteles anyagi jogkérdéseket megoldó általános polgári törvénykönyvet kapunk? Hisz pl. a fentemiitett szavatossági kérdést még a már majdnem 100 éves osztrák polgári tvkv is már elintézte 925. és folytatólagos §§-ban, a mely tekintettel különösen származásának idejére, mintha a teljesség és világosság terén nem egy helyen tervezetünket felül is múlná. A teljesség tekintetében kifogásolandónak tartom pl. azt is, hogy az 1894. évi XXXI. t.-c. a házasságjognak az eljegyzés, a házasság megkötése és megszüntetése tárgyában kelt része a tervezetbe fel nem vétetett. Uj és uj átdolgozások, pótlások, kiegészítések, uj és uj munkaerőket igényelnek, a mi pedig szintén nem megtakarítás azzal szemben, hogy azt egyszerre elvégezhetjük, azt — a mi pedig a fő — a közgyakorlatba és a néptudatba egyszerre átvihetjük. — Nem jó azon öltöny, melyhez már némi viselet után csináltatjuk a gallérbársonyt vagy éppen mellényt! Ezek azonban kisebb, inkább elvont megtakarítások ! Lehetne ezeket az én és ugy tudo n mások nézete szerint is sokkal radikálisabb, közelebb fekvő és tényleges eredményekben nyilvánuló módon is eszközölni mostani igazságszolgáltatásunk körében. És ez, hogy első sorban a saját ajtónk: a járásbiróságok előtt söpörjek, ha különösen 1. a hagyatéki. II. a végrehajtási, III. a telekkönyvi ügyek ismét elvitetnének vagy legalább is jelen alakjukban elvitetnének I. A mi a hagyatékieljárást illeti, köztudomású, hogy ezen ügyeket egész az átadó végzés meghozataláig, a 12 oldalra terjed.