A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 23. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Negyedik ülés)

182 A JOG Vavrik Antal azt óhajtja, hogy a hatáskör a kereset és viszontkereset főösszege után igazodjék. Polónyi Géza abban látja az elvi kérdést, vájjon kivánjuk-e a járásbirósági hatáskör kiterjesztését, vagy nem és fölteszi hogy'a Tervezet ezt akarja. Ez okból azon a nézeten van, hogy csakis a nagyobb összeg legyen mértékadó. Dr. Pap József az összegezés ellen nyilatkozik. Plósz miniszter hangsúlyozza, hogy még abban az esetben is, ha az Ítéletnek csak egy része ellen nyujtatik be felebbezés, az egész ítélet mint megfelebbezett jön tekintetbe, mert hiszen a másik rész a felebbezetthez csatlakozhatik. Ha ilyenkor a summa gravaminis lenne döntő, ugy részitéletek folytán gyakran fontos elvi kérdések vonatnának el a felülvizsgálat alól. Schmőr járásbiró felveti azon kérdést, hogyan volna meghatározandó az értékhatár, ha az itélet esetleg csupán a perköltségekre szorítkoznék s ezeket viszont fölemelné, a nélkül, hogy határozott összeget állapitana meg, mivel a képviselő saját felével szemben nem kívánta azok meghatározását? Plósz miniszter kijelenti, hogy ez a kérdés valóban megfontolandó, bár a felső bíróságok ily esetekben többnyire a kereseti értéket veszik alapul. Miután még Mohay Sándor, dr. Győrffy Gyula, Imi i n g Konrád és dr. C h o r i n Ferenc az összesítés mellett nyilatkoztak, a miniszter az e tárgyról folyó vitát bezártnak nyilvánította és megígérte, hogy a kifejezett véleményeket megfontolás alá fogja venni. Most következett a könyvvitel és a teljesítés helyének illetékességét tárgyaló IV. kérdőpont, mely a Tervezet 32. és a kereskedelmi körökben olyannyira támadott 34. §-át öleli fö'. A 32. §. igy hangzik: «Szerződések fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítására, a szerződés teljesítésére vagy megszüntetésére, továbbá szerződéses kötelezettség elhanyagolásából származó kárra vonatkozó keresetek a helyi bíróságnak is benyújthatók akkor, ha a vitás kötelezettség Írásbeli feltétel alapján teljesítendő, írásbeli feltételek hiányában azonban csak akkor a teljesítési hely bírósága előtt, ha alperes az idézés kézbesítésekor e \ iróság területén tartózkodik. Ha a vitás kötelezettség több helyen teljesítendő, ugy mindegyik teljesítési hely megállapíthatja az illetékességet.» A 34. §. igy szól: «Bejegyzett kereskedő bejegyzett kereskedő ellen való kereseti követelését, ha az erre vonatkozó hiteles könyvkivonatot beterjeszti,^az utolsó elkönyvelés keltétől számított tíz év alatt, a könyvvezetési hely bíróságánál is benyújthatja.» Plósz miniszter előrebocsátja, hogy a Tervezetnek az az általános irányzata, hogy senki se vonassék el illetékes bírósága alól. Az illetékesség ne legyen megállapítható egyszerű állitások alapján; mert, ha alperes az illetékességi kifogással élhet is, ez reá nézve még mindig épen annyi huza-vonával és költséggel jár, mint a pernek érdemleges vitele. Ezért a tervezet arra törekszik, hogy e kérdést az érdemtől lehetőleg függetlenül szabályozza s ez okból von a 32. §. szűkebb korlátokat, mint a minők eddig fónnállottak. Mindazáltal helyt ad a kivételes Írásbeli teljesítési helynek és a kivételes illetőséget kiveszi a vásári törvénykezés keretéből. Valójában a ma érvényes szabályzatnak a 34. §-ban foglalt korlátozása is ezen a felfogáson nyugszik. Tisztán a felperestől függ az, mit kiván könyveibe vezetni, ha névszerint nem is volna bejelentve, ha mindjárt az iparosra nézve is helybenhagynék ezt az előjogot, nem hitelesített könyvei alapján. E kivételnek egyetlen alapjául a más helyen levő üzleti könyvekkel való bizonyítás nehézsége szolgál. De akkor kivételnek kellene helyet adnunk mindenütt, a hol bizonyítási nehézség fordul elő. A minisztert nem csupán elméleti, hanem gyakorlati szempontok is vezették, mivel számos visszaélésről szóló panasz jutott füleihez. Igy a tömeggondnokok a könyvek szerint fennálló összes követeléseket be szokták pörölni, noha azok legnagyobb része ki van egyenlítve. A kereskedelemügyi miniszter képviselője, dr. Rallai Lajcs osztálytanácsos a kereskedelmi forgalom szempontjából tartja fontosnak a 34. §-ra vonatkozó kérdést. A megrendelések gyűjtését szabályozó törvény, mely f. év július 1-én lép életbe és a tárgyalás alatt álló Tervezet befejezte után készült, nagyon fontos iesz az egész hazai forgakm fejlesztésére s bizonynyal a jogi életnek is egészen más szint fog adni. Szóló mégis oly célzattal óhajtaná a javítást, hogy a követelések érvényesítésére megszabott 10 évnyi határidőt még kereskedőkkel szemben is rövidítsék meg, mert már a kereskedelmi forgalom érdeke is kívánatossá teszi, hogy ez ügyek mennél rövidebb idő alatt legyerek lebonyolíthatók. Gottl helyesli a 32. §. rendelkezését, de azt hiszi, hogy a 34. §. már nagyon is messze megy a korlátozásban. Ez által a mi kereskedőink az osztrákokkal szemben kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnének. Mindenütt panaszok merültek föl. Igy hallani, hogy a forgalom megszűnnék és a kereskedők kisebb hátralékos követeléseiktől elesnének. Ez okból nem helyeselheti szóló a 34. §. megszorítását. Vagy a mai állapot megtartandó, vagy az osztrák JurisJictionsnorm második bekezdését kellene átvenni, mely szerint a teljesítési hely illetékessége már az árucikkre alkalmazott vonatkozó megjegyzésből megállapítható. Polónyi helyesli a minisztertől fejtegetett elvet. Chorin megjegyzi, hogy az árucikkekre alkalmazott egyszerű megjegyzés nem volna elegendő a 32. §. értelmében, mely írásbeli teltételt követel. A 34. §-nak bejegyzett kereskedőkre szorítását nem helyesli. Róth törvényszéki biró aggódik, hogy a 34. §. rendkívül sok viszás dologra ad majd alkalmat és semmi okot sem lát annak a törvénybe való fölvételére. Barthodeiszky törvényszéki biró ellenkezőleg ugy véli, hogy az illetékesség mindig a könyvvezetés helye szerint volna megállapítandó. Seyfried törvényszéki elnök a 32. §. tekinteteben az utolsó mondatig csatlakozik Polónyi fejtegetéseihez.^ A 34, §-t illetőleg megjegyzi, hogy ez irányban semmiféle visszaélésről nem bir tudomással. Az illetékesség minden vevővel szemben a könyvelés helye szerint volna meghatározandó, mert hiszen ez a fizetés és teljesítés helye. A szóban forgó határidőt két évben kellene megállapítani. Vavrik Antal fél, hogy az írásbeli föltétel megszorításával megnehezítjük az ügyletek lebonyolítását. Hiszen nem kereskedők a nélkül" is irásbelileg szokták megjelölni az illetékességet. A megrendelési hely nem lehet döntő. Szóló támogatja a kereskedelmi kamarák emlékiratát és az ott felhozotc okokból a mai állapot fönntartása mellett nyilatkozik. Dr. Tőry Gusztáv miniszteri tanácsos elismeri, hogy a 34. §. a belföldi forgalomnak javára szolgál, de mint a nemzetközi ügyek igazsá^ügyminiszteriumbeli előadója azt ajánlja figyelembe, hogy ez a kiterjesztés a külföldi kereskedőknek is hasznukra válik. Ezért Gottl ajánlatához csatlakozik Dr. Baumgarten Károly hasonlóképen tu'ságosnak és meg nem okoknak tartja a visszaélésektől való félelmet, mert a kereskedők legrosszabb esetben kárköveteléseket követelnek, a melyekre bona fide tartanak számot. A 32. §. a törvényes teljesítési helyre is ki kellene terjeszteni. A könyvkövetelésekre nézve a mai állapot mellett foglal állást. Ugyanily nézeten voltak a budapesti ügyvédi kamara határozataira hivatkozással: Pap József, továbbá egynémely megszorítással dr. S t i 11 e r Mór és dr. W o 1 f Vilmos. Dr. Győrffy Gyula ellenkezőleg, tekintettel az adósjog védelmére, helyesli a 34. §-t. Plósz miniszter ekkor bezárta a tanácskozást. (Ötödik ülés.) A tervezet megvitatására egybehívott tanácskozmány dr. Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt május hó 30-án folytatta üléseit. Tárgyalásra ismét a könyvelés és teljesítés illetékességéről szóló IV. kérdőpont került. Mohay Sándor helyesli a Tervezet 32. §-át, mely szerint az illetékességet a teljesítési hely szerint írásbeli föltétel alapján kell megállapítani. B a 1 1 a y tegnapi észrevételével szemben szóló megjegyzi, hogy épen a megrendelések gyűjtéséről szóló törvény tünteti föl a szükségessé ; színében a Tervezet rendelkezését, miért is helyesli a Tervezet elvi álláspontját. Csak az iránt táplál aggodalmat, hogy a meghatározás csak bejegyzett kereskedők között fölmerült ügye'cre vonatkozik. Szóló támogatja Gottl ajánlatát, hogy mi is vegyünk föl az osztrák Jurisdictionsnorm 88. § a 2. bekezdésének megfelelő rendelkezést. Schmőr Gyula a 34. §. rendelkezését minden, tehát be nem jegyzett kereskedők ellenében is, ki akarja terjeszteni a bejegyzett kereskedők követeléseire, mert különben a vidéki kereskedők elesnének a nyilvános hiteltől. Nem kereskedők ellen való követeléseket azonban nem részesítene ezen kedvezésben. Nagy Ödön helyesli a 34. §-t jelenlegi irányzatában, mivel csak kereskedők között fennálló ügyletekre nézve mutatkozik szükségesnek a kivétel, a kereskedő jellege pedig legkönnyebben a bejegyzésből mutatható ki. Visontai Soma a Tervezet álláspontját fogadja el, melynek szövegezése azonban nem elégíti ki. Izsák ugy vélekedik, hogy nem állapitható meg egyes osztályokra nézve kivételes illetékesség. Polónyi Géza ismétli azon tegnapi intelmét, hogy a magyar kereskedőt az osztrák kereskedelemmel és iparral szemben nem szabad kedvezőtlenebb helyzetbe dönteni. Ballay osztálytanácsos megjegyzi, hogy P o 1 ó n y i-nak az említette törvényt illető aggodalma ok nélkül való. Plósz miniszter köszönetet mond a tanácskozmány tagjaínak azért, hogy e kérdést oly behatóan és alaposan tárgyalták. Voltaképen háromféle nézet merült föl. A szólók egy része a jelenlegi állapot fenntartását óhajtja, másik részük teljesen jóknak tartja a Tervezet pontjait, míg a harmadik némely módosítással hajlandó e pontokat elfogadni. Az utolsó csoportba tartozók jelesül azt kívánták, hogy ugy a bejegyzett kereskedőkre, mint adósokra vonatkozó megszorítást, mint a hitelesített könyvkivonat^ benyújtását el kell ejteni és hogy a követelések érvényesítésére kitűzött határidő rövidebb legyen. A miniszter az összes fölmerült véleményeket érett megfontolásnak veti alá és rajta lesz, hogy e kérdés a kereskedelem és ipar valódi érdekeivel egybehangzóiag szabályoztassék. A 32. §-t általában helyeselték, csak egyesek kívánták a második rész mellőzését Ezután a miniszter a hatáskörnek és az illetékességnek hivatalból figyelembevételéről szóló V. kéidőpontot bocsátotta vita alá.