A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 23. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Negyedik ülés)

A JOG 183 E kérdőpont, úgymond a miniszter, fontos ujitást tartalmaz, a mennyiben a bit óságok utasítást kapnának, hogy hatáskörükre és illetékességükre vonatkozó minden körülményt vizsgáljanak meg ug>'. h°»y a kereset elutasítandó, ha a biró nem találja Illetékesnek. Csak igy érvényesülhet egészében azon elv, hogy senki meg ne fosztassák személyes illetékességétől. Imi ing Konrád teljesen helyesli a Tervezet 13. § ának rendelkezését, amely a hatásköire vonatkozik. Az 51. £-t azonban, amely a birót a saját illetékességének megvizsgálására is kötelezi, csupán a kizárólagos illetőség eseteire alkalmazná. Szabó Albert az eddigi gyakorlat fönntartását kívánja. A bíróságnak csak akkor kellene hatáskörét vizsgálnia, ha ez az érték által nincs meghatározva, és illetékességét csak annyiban a mennyiben az kizárólagos. Minden további rendszabály a felek iránt való szükségtelen gyámkodással érne föl. Plósz minister zajos helyeslés közben jelenti ki, hogy az egész illetékességi rendszer illuzóriussá válnék, ha a bíróságnak alperes meg nem jelenése esetén nem kellene megvizsgálni az illetékességet. Polónyi Géza Szabó nézeteiben osztozik. Vavrik Antal elégségesnek hiszi, ha a biróság a kereset elintézésekor vizsgálja meg a vitás körülményeket,, mig makacssági esetekben nem forog fenn ennek szüksége. Ugyané nézetnek ad kitejezést dr. P a p József" és Chorin Ferenc. Barthodeiszky, Szabó álláspontja melleit nyilatkozik, melyet gyakorlati szempontból fejteget és okadatol. Izsák már azért is helyesli a Tervezetet, mert sok költségtől kiméli meg a feleket. Az idézett paragrafus megtartása mellett nyilatkoztak még Vi so n t ai, dr. W olf Vilmos, dr. Baumgarten Károly, dr. Stiller Mór, Nagy Ödön, Horváth Ferenc és Schmőr Gyula, mig Imiin g és S z a bó nézetét csak Seyfried és M o h a y támogatták. A minister összegezi a vitatkozást és azt hiszi, hogy a szólók többsége a tervezet mellett nyilatkozott, mig a többiek a mai állapotot kívánják fönntartani akár változatlanul, akár a vizsgálati kötelességnek csak csekély kiterjeszkedésével. Erre az ülést bezárta. i^Hatodik ülés.) A polgári perrendtartás tárgyában összehívott szaktanácskozmány Plósz Sándor igazságyügyminiszter elnöklete alatt máj. hó 31-én folytatta tanácskozásait az igazságügyminiszterium palotájában. A tanácskozást a VI. kérdőpont megvitatása nyitotta meg. A VI. kérdés a felebbviteli tanácsok alakításról szól s igy hangzik: <Fentartandó-e a tervezet 56. §-ának az az intézkedése, hogy a- tanács az elnökön kivül a kir. ítélőtáblánál négy bíróból a kir. Curiánál pedig négy illetőleg hat bíróból alakul ? Avagy lehetséges volna-e a tanácstagok számának leszállítása ?» Szabó Albert azon nézeten van, hogy a kir. tábla csak felülvizsgálati kérdésekben tárgyaljon öt tagból álló tanácsban, egyébként 4 tagu tanácsban; a curia tanácsa mindig öt tagu legyen. A felülvizsgálat több időt vesz igénybe s aggályai vannak, hogy a Curia és a tábla a jelenlegi létszám mellett az ujabb nehézségeket alig tudna legyőzni. Gottl Ágost statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a Curia a kisegítő bírákkal együtt képes lenne az uj terhet is elbírni; nem szükséges azonban a Curiánál, hogy minden héttagú tanácsban döntessék el. Nincs kizárva azonban, hogy hetes tanácsokban is bíráskodik a Curia, a mire két mód volna: ha a járásbíróságoktól kizárólag a táblához kerülnek, vagy pedig a felülvizsgálati összegek magasabbak volnának. Chorin Ferenc arra emlékeztet, hogy a törvényhozásban ismételten felmerült a bírói tanácsok tagszámának leszállítása, de az erre vonatkozó eszmét elvetették. Nem tartja célszerűnek a leszállítást most, a mikor az írásbeliségről a szóbeliségre megyünk át, a mi sokkal nagyobb szakszerűséget igényel. Imling Konrád osztozik az előtte szóló véleményével. S e y f r i e d József azt ajánlja, hogy ártáblánál csak 3, a curiánál csak 5 tagu tanácsok legyenek, a mi az eljárás gyorsítására és könnyítésére szolgálna. Nagy Dezső a régi rendszer mellett foglal állást, mig W o 1 f Vilmos Seyfried nézetét vallja. Nagy Ödön a javaslat mellett nyilatkozik, a mely nagyobb garanciát nyújt s a bíróságok iránt való bizalom erősbödését vonja maga után. Plósz Sándor miniszter konstatálja, hogy bár többféle nézet merült fel, a többség a javaslat intézkedéseit helyesli ; különben utal arra, hogy a felülvizsgálatok száma minden esetre kisebb lesz, mint a mekkora ma a felebbezések száma. Barthodeiszky Emil megjegyzi, hog a felülvizsgálattal megtámadható ügyek közül legföllebb 30"/0-ot szoklak felülvizsgálatra beadni. Ezután a VII. kérdőpontot vették tárgyalás alá, mely igy szól : «Helyes-e az idézéssel ellátott keresetlevél kézbesítésének az a szabályozása, a melyet a tervezet 165 §-a tartalmaz ?» Follert Károly postaigazgató azon eszmét veti fel, nem volna-e célszerű a postára bízni az egész kézbesítést ? A miniszter kérdi, vájjon képcs-e a posta ennek megfelelni s célszerü-e a kézbesítés e módja például akkor, ha sürgős esetben helyben kell valamit kézbesíteni ? A jelenlevők majdnem mind hozzászól.ak a kérdéshez és valamennyi?n a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a postai kézbesítésről, a melynek kiterjesztését pártolták. Tőry Gusztáv min. tanácsos, a nemzetközi érintkezés szempontjából arra figyelmeztette azonban az értekezletet, hogy a hágai egyezmény értelmében a külföldi bíróságok határozatait mégis csak kézbesítő közegek által kell kézbesittetni. A tanácskozmány ezután a 8. kérdést tárgyalta, hogy vájjon a pergátló kifogások ítélettel vagy végzéssel döntessenek-e el, a mire nézve a legtöbb szónok a mai szabály fentartása mellett nyilatkozott, a mely szerint pergálló kifogások végzéssel döntetnek el. Erre a miniszter az ülést berekesztette. (Hetedik ülés.) A polgári perrendtartás tárgyában egybehívott szaktanácskozmány Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklete .alatt június hó 1-én folytatta tanácskozásait ; z igazságügyminiszterium palotájában. Elsőben a IX. kérdés került megvitatás alá, a mely a következőképen hangzik: «Helyes-e a tervezet 251. §-ának az a rendelkezése, hogy az ellenfél beleegyezése a tárgyalás elhalasztásának és elnapolásának törvényes feltételeit nem pótolja ?» E kérdéshez elsőnek a budapesti ügyvédi kamara egyik képviselője, dr. Papp József szólott, a ki azt hiszi, hogy a 251. §. túlmegy a határon s az sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem helyeselhető. A felek kell, hogy a per urai maradjanak, mert a per nem cél, hanem eszköz. Különben igen gyakran személyes tekintetek is szükségessé teszik a halasztást, igy különösen az egyezségre. A mennyiben a biróság ennek nem adna helyet, az ügyvédek csak arra utaltatnának, hogy álürügyekkel érjenek célt. S c h m ö r járásbiró szintén a mellett van, hogy a felek kölcsönösen elhalaszthassák a pert. Az ügyvédek könnyelmű halasztást nem vesznek igénybe rendesen, csak akkor, a mikor egyezkednek. Roth és Izsák ellenben, mint a törvényszéki felebbviteli tanácsok elnökei, számszerint mutatják ki, hogy az ügyvédek igen gyakran veszik igénybe a halasztásokat, miáltal a bírói munkarendet megzavarják; ezért helyeslik a tervezetet. Baumgarten és Barthodeiszky viszont a halasztás megengedése mellett nyilatkoznak. Gottl szükségesnek tartja, hogy a birói beosztás respektállassék. azonban vannak igen fontos és komoly okok a halasztásra, a melyeket a bírónak is el kell ismerni; szóló a mellett van, hogy a Curia előtt tárgyalt ügyekben semmiesetre se adassék halasztás. Nagy Ödön nem akarja megdönteni azt az elvet, hogy a felek a per urai, csak a visszaéléseket akarja meggátolni. A cél legjobban ugy volna elérhető, ha a kellő indokolás nélkül eszközölt halasztásokat a 465. §. intézkedésével sújtják. Nagy Dezső, a budapesti ügyvédi kamara másik képviselője, igen hathatósan támogatja dr. Papp József nézetét és szintén a tervbe vett intézkedés elejtését kéri. Hozzászóltak még a kérdéshez Wavrik Antal, Chorin, Seyfried, Imling és ismételten Nagy Dezső, Nagy Ödön és Baumgarten. Plósz Sándor igazságügyminiszter ugy v^szi észre, hogy az elmélet tárgyában nincs eltérés, a gyakorlati nézeteket pedig mindenesetre igen beható megfontolás tárgyává fogja tenni, valamikép meg kell előzni a halasztásoknál nyilvánuló túlkapásokat. Feleslegesnek tartja annak hangsúlyozását, hogy az intézkedés csak az igazságszolgáltatás érdekében lett tervezve s korántsem fordul az ügyvédek ellen. Vörösmarty Béla államtitkár statisztikai adatokat hoz fel, a melyek szerint az 1898. évban 59,000 ügyben hoztak iéletet, mig 47,000 ügyben halasztás lett alkalmazva; ez mutatja, hogy vannak visszaélések. Következett a X. kérdés, mely igy szól: «Helyes-e a jegyzőkönyv tartalmának a tervezet 255—257. §-aiban foglalt szabályozása ? Nem volna-e a jegyzőkönyvezés a járásbirósági eljárásban korlátozandó ? A javaslatot a szónokok legnagyobb része helyesli, csak némelyek kívánják, hogy a járásbirósági jegyzőkönyvek kissé rövidebben szövegeztessenek, mig mások, tekintettel a felülvizsgálatra, azon óhajnak adnak kifejezést, hogy a jegyzőkönyvek általában tartalmazzák a döntő körülményeket. Plósz Sándor ezzel az ülést berekesztette. Vegyesek. Ügyvédi kamarai értekezlet. A budapesti ügyvédi kamara 1901. évi június hó 17-én. d. u. 5 órakor a kamara helyiségében, rendes kamarai értekezletet tart, melynek az ügyrend értelmében tárgyai: 1. Jelentés a választmánynak a legutóbbi kamarai értekezlet megtartása óta folytatott mííködéséről. Előadó: dr. Nagy Dezső, kamarai titkár; 2. az ügyrend 93. §. b) pontja értelmében