A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 23. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány (Negyedik ülés)

A JOG 181 szállítása mellett a még meglevő összegből az esetleges leszállítás folytán származó több összeget visszatéríteni, mint a kárt még nagyobb kárral pótolni, ettől tehát nem lehet elzárni, annál kevésbbé. miután ez a vevő jogát is korlátozná, ad: 1,463. §. Az együtt eladott több hasonnemü állat valamelyikén észlelt szavatossági hiány vagy hiba (mert e kettő szerintem j különböző ; az egyik : nincs meg az állatban, a minek meg kellene lennie, a másik : olyan van meg az állatban, a minek nem szabadna meglennie) esetén a mags ar törvény nem fcledkezhetik meg arról, hogy a jármos jószágát a magyar gazda párjával veszi s ha mindjárt egy pár ökröt vesz, hiába akármilyen szép az egyik, ha a másikban hiba vagy hiány van : a hibátlant sem tartja meg. Ugyanazért nemcsak a fertőzés á!ragadása esetén kell a vételt az együttes vétel esetén a többi állatra is felbontani, hanem a másik vagy a többi állat a kivánt célra, a hibás jószág nélkül nem használható, vagy a gazdasági szokás szerint nem megfelelő a hibás jószág nélkül. Egy ökröt ugyanis a gazda be nem foghat, valamint pl. a ki egy négyes fogatot vesz, ha a négy közül egyik ló alkalmatlan, a többi lóra nézve sem állhat meg tovább a vétel a vevő beleegyezése nélkül. A $ tehát ennek megfelelően módosítandó vagy kiegészítendő, esetleg a 1,403. §, után egy erre vonatkozó uj $ illesztendő, illetve hivatkozás teendő az 1,443. §-ra. ad: 1,464. Időközi hasznok megtérítésére a vevőt a vétel felbontása esetén az állat használásáért se kötelezném, mert a vevő a gondviselés és tartás fejében használhatta az állatot. Időközi hasznot a használatért csak abban az esetben köteleznék, ha a ve/ő rendes használaton tul kihasználta az állatot és a rendes gazda gondosságával a használatnál nem járt el s esetleg a kellő élelmezésről sem gondoskodott. ad : 1,465. §. Az állat elárverezését nem rendelném el «bármelyik» fél kérelmére, hanem csak mindakét fél közös kérelmére, vagy amennyiben az állat eltartásáról az eladást ellenző fél gondoskodni s illetve a tartás költségét viselni, amelyet a biró állapítson meg, — nem hajlandó. Ez azért volna kimondandó, mert így utja van vágva annak, hogy a ki az állattól meg akar könnyű szerrel szabadulni, egyszerűen a bíróságtól annak az elárverezését kéri, amit biró parancsoló törvény folytán kénytelen azután el is rendelni, ad : 1,481. §. A visszavásárlás jogának gyakorlására kiszabott 10 illetve 3 éves határidő hosszú, s elenyésztetendőnek tartom a jogot 5 év, illetve ingóknál 6 hó alatt. Mindakettő elég arra, hogy valaki a jogát, ha akarja, ennyi idő alatt érvényesíthesse, ad: 1,489. §. Ugyancsak hosszú az elővásárlásra engedett határidő s a gazdasági és kereskedelmi forgalom csökkentésére vezet minden a továbbadást korlátozó rendelkezés, már pedig ez is olyan. Leszállítandó volna 15 és 3 napra. Hasonlókép korlátozandó volna az 1,496. §. rendelkezése lö évre vagy ezen belül bekövetkező halál esetére. ad : 1,501. §. Az ajándékozás fogalmával nem tökéletesen egyezik ennek és a következő foknak az ajándékozó felelősségéről és a megtéritéstő! rendelkező intézkedése, s inkább lehet bármily ingyenes szerződés fogalma alá vonni az ajándékozó felelőssége folytán az ott jelzett ügyleteket, de ajándékozásnak nem. Ajándékozás esetén csakis a gonosz szándék volna felelősségre vonható s ha a dolus tenforog. igen is van helye kártérítési kötelezettségnek az ajándékozásból eredő károkért, de gondatlanság vagy vétkesség esetén ilyet meg nem állapítanék. Nincs helye a megajándékozott követelési jogának sem az ajándékozás kiegészítésére, mert hisz az ajándék addig terjed, a mig valaki tényleg át ad ingyen s jószívűségből a másiknak valami dolgot, az ajándékozási igéret azonban még nem állapit meg kötelezettséget, s ha azt állapit meg. akkor már nem ajándék, hanem ingyenes kötelezettség, vagyis olyan kötelezettség a kötelezett részéről, a melynek teljesítéséért a jogosítottól viszontszolgáltatást nem követelhet Megkülönböztetném tehát az ajándékozást az ingyenes kötelezettség fogalmától s az 1,5.1. és következő § ok rendelkezéseit az utóbbira alkalmaznám s így a kilencedik cim ekként lenne átalakítandó. ad: 1,518. §. Ismét egy a mely külön törvényre utal olyan intézke dést, a melyet már itt nem csak m e g 1 e h e t, de meg kell oldani. Nem sok §. kell ugyanis annak a megállapításához hogy az ajándékozást az ajándékozó megrövidített hitelezői mikor és mennyiben támadhatják meg, de ha mondjuk egy külön fejezetet kellene is annak szentelni, akkor sem szabad egy nagy mű tökéletességét megrontani, más törvényekre való utalással. A megállapítások tehát a tizedik cim elé volnának illesztendők. ad : 1,553. §. A mikor a vendéglősnek törvényes zálogjogát megállapítanám az 1.553. §.-ban je'zett esetben, egyúttal megállapítanám a vendéglős felelősségét minden kikötés nélkül is az el>zállásoltnak a vendéglőben lévő dolgaira, s a mennyiben az elszállásoltat erősebb fokú gondatlanság vagy szándékosság nem terheli ingóinak elveszése vagy megsemmisülése körül, a teljes felelősség a vendéglőst tciheli é. Az 1,788. §-t ide s ily kép módosítva helyezném el. ad: 1,562 §. A/ ingatlan tekintetében a «visszatartás-) jogára már egy ízben kifejtettem, hogy ilyen nem csak jogilag, de tényleg sem létezhetik, s a mennyiben azt akarja a teiv. §-a vele kifejezni, hogy továbbra az ingatlant annak bérlője birtoklásában nem tarthatja, ugy ebben, mint a többi f okban is az ingatlan «visszatartása» helyett az ingatlan <rbirtoklás» kifejezést kellne használni s az 1,562. §. utolsó bekezdése pl. igy. lenne szövegezendő «Az ingatlan bérlője nem tarthatja birtoklásában a bérelt ingatlant a bérbeadóval szemben fennálló követelései fejében». ad : 1,586. §. Az ingatlan haszonbérének mikor és miként való tizetétését csak szerződés nem léte ecetére szabályoznám, és pedig nem a terv. 1,58*'). §-a szerint féléves utólagos részletekben, hanem a mint az általános gazdasági szokás Magyarországon ezt már szentesitette : előleges féléves részletekben, hogy igy a földtulajdonosának legyen módja és ideje az esetleges biztosítási intézkedések megtételéhez, a mit az utólagos teljesítés már megnehezítene. ad: 1,597. §. A § rendelkezését oda módosítanám vapy egészíteném ki, hogy a haszonbérlő az ingatlant abban az állapotban köteles átadni a haszonbérbeadónak a haszonbérlet megszűntével, a i.iilyenben azt átvette és csak ennek a feltételnek a teljesülte s a szerződés esetleges rendelkezései lennének azután irányadók a «rendes gazdálkodás» szem előtt tartására ; mert ha valaki rossz állapotban s nem a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelő művelés mellett vett át egy haszonbérletet, a méltányosság szerint csak arra lehet külön megállapodás hiányában kötelezni, hogy «legalább» olyan állapotban adja visszaa haszonbérelt területet, a milyenben ő azt átvette. Szerződéses külön megállapodás hiányában a §-ban javasolt szigorúbb feltételek a joggal sem, de még kevésbbé volnának a méltányossággal összeegyeztethetők. (Folytatása következik.) Belföld. A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Negyedik ülés.) A polgári perrendtartás tárgyában összehívott bizottság dr. Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklete alatt május hó 28-án a harmadik kérdőpontnál folytatta tanácskozásait. Ez a kérdés, melynek első pontját már a legutóbbi ülésen tárgyalták, az első- és felebbezési bíróságok hatáskörének megállapításával foglalkozik, az érték kiszámítása szempontjából. Plósz miniszter megjegyzi, hogy a Tervezet 10. §-ában foglalt «!e nem járt teljes követelés* kifejezés helytelen és ezzel pótlandó: «meg nem itélt , mert lehetséges, hogy ez esetben sincs lejárva, a nélkül, hogy az értékre nézve mérvadó volna. Polónyi megelégszik a tervezettel. Gottl Ágoston curiai biró a jelenlegi gyakorlatot vázolja. A járásbíróságnak a keresetet ab ovo kellene vizsgálat alá vennie s azt esetleg rögtön elutasítania. Szóló magát a 10. £-t helyesli ugyan, de elv gyanánt elörebocsátaná, hogy egységes követelés csak egy keresetben érvényesíthető. Dr. Baumgarten Károly azon kérdést veti föl, hogyan volna megállapítandó a megállapítási keresetek értékhatára, mire Plósz miniszter megadja a megfelelő felvilágosítást. Szabó Albert sajnálja, hogy nem tartották meg most is a felebbezési bíróságoknak az eredeti tervezetben felvett rendszerét, hogy a járásbíróság elől mindig csak a törvényszékhez és a kir. Táblához, a törvényszékek elől pedig a kir. Táblához és a kir. Curiához volna terjeszthető a jogorvoslat. Ha azonban már itt bifurkációt hozunk be, nem helyeselheti a 10. §-nak a felebbezési bíróságok hatáskörének megállapítására való kiterjesztését. Nézete szerint azon összegnek kellene mértékadónak lennie, mHv a jogorvoslat tárgyául szolgál.