A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 22. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Harmadik ülés.)

A JOG idö a nevezett R. Gy-nek halála napja utáni napon vette kezdetét, nyilvánvaló, hogy az A. a. kötvényre alapított felperesi igénynek az 1895 febr. 20-át követő napon való érvényesíthető volta a peres felek között vita tárgyát nem képezi. Minthogy pedig a keresk törvénynek 487. és 506. §-ai értelmében az életbiztosítási szerződésből származó igények egy esztendő alatt évülnek el, attól az időponttól számítva, a midőn érvényesíthetők lettek volna ; Minthogy a felperesek a jelen psr alapját képező keresetet ezen kir. tszékhez, mint a pör elbírálására illetékes bírósághoz 1897. szept. 9-én, tehát 1895. évi február 21-étől, mint az igényük érvényesíthető voltának első napjától számítva, több mint harmadfél év után adták be ; Minthogy a G. a. levél nem tartalmazza a kereseti igénynek az alperes által 601 frt erejéig való olyan feltéllen elismerését, a mely mellett a kir. törvényszék a kereseti tőkéből 601 frtra és kamatára nézve az elévülés kifogásának érvényesítését a felperesek védekezésének megfelelőleg kizártnak tekinthetné : Alperes által érvényesített elévülési kifogásnak helyt adni s ennes alapján a keresetet elutasítani kellett. Az elévülési kitogás elbírálásánál a kir. iszék nem vehette figyelembe felpereseknek azt az érvelését, hogy ők az A. a. kötvényre alapitolt igényeiknek érvényesítése iránti pert a bpesti kir. tszékhez 1896. febr. 20-án 6,319 sz. a. beadott keresetükkel folyamatba tevén, ez által az elévülés megszakittatott és pedig nem jöhetett figyelembe ez az elévülés azért, mert a bpesti kir. tszékhez mint illetéktelen bírósághoz beadott kereset a S. E. T. 28. íj-ának a rendes eljárásban is alkalmazandó utolsó bekezdése értelmében az elévülést csupán abban az esetben szakította volna meg, ha alperesek a jelen ítélettel elbírált pert ezen kir. tszék mint illetékes bíróság előtt a budapesti kir. tszék mint illetéktelen voltát kimondó határozatnak jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt megindították volna : azonban a bpesti kir. itélő táblának a bpesti kir. tszék illetéktelen voltát kimondó elsőbirósági végzést helybenhagyó végzése a peres feleknek 1896 jul. 31-én kézbesittetvén, s mint feljebb nem vihető végzés ugyanezen a napon jogerőre emelkedvén, ezen végzésnek jogerőre emelkedésétől 1897. szept. 9-ig mint a jelen per alapját képező kereset beadása napjáig több mint egy év eltelt. A budapesti kir. télötábla (1899 nov. 14-én 2,569. sz. a.) alperest kötelezi, hogy felperesnek 601 frt tőkét, ez után 1897 szept. hó 9-től számított 5*10 kamatot stbi. fizessen. I n d o k o k: Alperesnek a perlési jog ellen tett kifogását az elsőbiróság a per érdemének elbírálásába való bocsátkozás folytán mellőzvén, a kir. Ítélőtábla is ezt a kifogást alaptalannak találta, mert felpereseknek a per tárgyát tevő követelés tekintetében örökösi, illetve engedményesi minőségük a D) a. csatolt jogerejü hagyatékátadó végzéssel minden kétséget kizárólag bizonyítva van. De el kellett vetni alperesnek a keresetbeli követelés 601 frt része tekintetében érvényesített elévülési, tehát érdemi kifogását is, mert alperes a Beregszász város árvaszékéhez mint a kisk. örökösök gyámhatóságához intézett 1895. évi aug. 20-án kelt G) a. levélben a biztosított által befizetett dijaknak megfelelő 601 frtnvi tartalékösszegnek helyességét elismerte és ennek, mint a K. T. 504. §. utolsó bekezdése értelmében különben is visszatérítendő összegnek, visszafizetését feltétlenül megígérte. Ezzel szemben nem bír nyomatékkal alperesnek az az érvelése, hogy a G) a. levélben foglalt fizetési i°éret, nem a per tárgyát tevő Ai a. kötvényre, hanem az utóbbi kiállítása által hatályát vesztett 99,181. számú biztosítási szerződésre vonatkozik, mert az emiitett biztosítási szerződés az Aj a. kötvénynyel tőkésittetvén, ez utóbbinak folyományát képezi és mert alperesnek azt az ellenvetését, hogy az 1) alatti levél pusztán ajánlat jellegével bir, annak tartalma egyenesen megcáfolja. A dolog ilyen állásában beperesitett követelés elismert és kifizetni igéit részére nézve az elévülést illetőleg nem a K. T. 487. §-a, hanem az elismerésnek uj önálló jogcímet alkotó természeténél fogva a magánjognak az elévülést szabályozó rendelkezése az irányadó. A magánjogi elévülés ideje pedig a G alatti levél keltétől el nem telt. Ennél fogva a fentiek szerint kellett itélni. A m. kir. Curia (1901 april 9. 1,0Í4. sz. a.) az első bíróság Ítéletét hagyja helyben stbi. Indokok: Felperesnek perlési jogát a D. a. csatolt jogerős hagyaték átadó végzés megállapítja ugyan, —tekintve azonban, hogy a G. alatti 1895 aug. 26-án kelt, alperes által valódiság tekintetében nem kifogásolt levélben a felperesi követelésből 601 frtnyi összegnek helyességét elismeri és ennek kifizetését felperesnek felajánlja, ez az egyoldalú kijelentés pedig, miután felperes az abban foglalt ajánlatot el nem fogadta és igy az egyezségnek nem minősithető, a felperesi követelés 601 frtnyi része tekintetében önálló elismerést magában foglaló kötelezést nem tartalmaz ; tekintve, hogy ezen egyezségnek nem minősithető egyoldalú nyilatkozat a követelés jogcímét nem változtatta meg és uj jogalapot nem teremtett és ennél fogva ez a követelés a biztosítási szerződésből származván, a keresk. törv. 487. §. szerinti egy évi elévülés hatálya alá esik, ennek az elismerő nyilatkozatnak hatálya tehát az elévülés tekintetében csak abban áll, hogy az elévülést 1895. aug 26-án megszakította, attól fogva azonban az egy évi elévülés újból kezdetét vette ; tekintve, hogy az elévülés újból megkezdésének 1895. aug. 26-ika időpontjától a jelen perbeli keresetnek 1894 szept. 9-én történt megindításáig a keresk. törv. 487. §-ában megszabott egyévi elévülési idő letelt és tekintve, hogy a bpesti kir. tszék mint illetéktelen bíróság előtt 189(1 febr. 20-án megindított kereset az elsőbiróság Ítéletének vonatkozó helyes indokolása szerint az elévülést meg nem szakította, mindezeknél fogva az elsőbiróságnak Ítélete indokolásánál fogva volt helybenhagyandó stbi. Bűnügyekben. A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának 5-ik számú büntető döntvénye. Vájjon a bprts. 110. §-a értelmében a vizsgálat elrendelésére a fórvényszéki vizsgálóbíró, vagy a vizsgálat teljesítésével megbízott kir. járásbíróság eljáró bírája illetékes-e P (vonatkozással a kir. Ítélőtáblánál 233/1901 bftő sz. a. felmerült jogkérdésre, valamint a kolozsvári kir. Ítélőtáblának 3. számú döntvényére, és a nagyváradi kir. ítélőtáblának a határozattárba felvett I. sz. határozatára.) Határozat. A bprts. 110. §-a értelmében a vizsgálat elrendelésére a vizsgálat teljesitésévél megbízott kir. járásbíróság eljáró birája illetékes. Indokok. Altalános elv, hogy a helyes törvényértelmezésnél a következtetést az egy és ugyanazon, vagy több egymással vonatkozásban levő törvényszakasz egybevetéséből és a nyelvtani magyarázatnál is a szavaknak a törvény rendelkezésével való összehasonlításából kell levonni. A bűnvádi perrendtartás életbe lépte előtt hatályban volt 4,510 1892. számú büntető ügyviteli szabály 12. §-a szerint: «A törvényszék által első fokban elbírálandó büntető ügyekben az illetékes törvényszék vizsgálóbirája teljesiti a vizsgálatot.* Ugyané §. zárjel közt meghatározza a «teljesités» szónak értelmét, — mely szerint az magában foglalja az első nyomozatot — az elővizsgálatot — s a ma érvényben álló perrend szerinti vizsgálat elrendelésével hasonszerü részletes vizsgálatot. Ugyancsak a most idézett büntető ügyviteli szabály 20. §-a szerint ^járásbíróságoknál a vizsgálóbírói teendőket a járásbíróság vezetőjének rendelkezéséhez képest, vagy ez maga vagy az általa megbízott járásbiró vagy albiró teljesiti.> (Előnyomozat, elővizsgálat, i észletes vizsgálat.) Az 1897:XXX1V. t.-c. által életbe léptetett bűnvádi perrendtartás előtti eljárásban tehát a joggyakorlat az 1891. évi XVII. t.-c. és fennebb idézett büntető ügyviteli szabály rendelkezésének megfelelően a «teljesités> alatt a törvényszék vizsgálóbírójának a járásbíróság vizsgálattal megbízott birájával azonos jogkörű és terjedelmű tevékenységét értette; és a két közeg egyenlő jogkörét elismerte. A jelenleg érvényben levő bűnvádi perrendtartás az 1891. évi XVII. t.-c. fennebbi rendelkezését nemcsak hatályon kívül nem helyezte, hanem határozottan fentartotta azt a 110. §, ama rendelkezése által, a mely felhatalmazza a vádtanácsot, hogy a • vizsgálat teljesítését* fontosokból, vagy túlnyomó célszerűségi tekintetből a székhelyén kivül levő járásbíróságra bízza, mely esetben, — a törvényhely 2-ik bekezdése szerint, — a B. P.-nak a vizsgáló biróra vonatkozó intézkedései a járásbíróságnak arra a birájára is értendők, ki a vádtanács megbízása alapján eljár, ebből kétségtelen, hogy a törvény ez esetben a <=t e 1 j e s í t é s» szónak az előbb ismertetett joggyakorlatban elfogadott értelmezésénél korlátoltabb jelentőséget tulajdonítani nem kivánt, sőt a B. P. 146. §-ának a több izben idézett 1892. évi büntető ügyviteli szabályok 38. §-ával lényegben egyező az a rendelkezése, hogy «a járásbíróságtól a 145. § utolsó bekezdése értelmében érkező értesítés alapján, a vizsgálóbíró vagy azonnal határoz, vagy a 110. §. szerint adható megbízás tárgyában a vádtanács határozatát eszközli ki, — határozottan a mellett szól, hogy az utóbbi esetben a vádtanács megbízása alapján a járásbíróság vizsgálat teljesítésével megbízott birói tagja rendeli el a vizsgálatot. Ebből íolyólag, minthogy a bűnvádi perrendtartás 105. §-a értelmében a vizsgálat elrendelése vagy mellőzése iránt első fokulag «rendszerint» a vizsgálóbíró határoz: nyilvánvaló, hogy e törvényszakasz a «rendszerint> kifejezést kizárólag azzal a kivételes esettel kivánta szembe állítani, midőn a 110. §. alapján a vádtanács a vizsgálat teljesítésével a járásbíróságot bizza meg és hogy e helyen a ^vizsgálat teljesítésének* nem tulajdoníthatni más értelmet, min hogy az a vizsgálat elrendelése iráni i jogosultságot is magában foglalja. Ellenvethetni ugyan, hogy a 105. §-ban használt <rendszerint» kifejezés nem a 110. § ra, hanem a bűnvádi perrendtartás 103. §-a d) pontja, 257. §-a, 262. §-a, 315. §-a' 2. ponlj), 318 §-a és 325. §-a 3 — 4 pontja által leisorolt azokra a kivételes esetekre