A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 21. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Első ülés.)

S2 A JOG gyermeket eltartani, megállapított jogszabály nincs és ennek a fenforgó körülmények szerint való megállapítása ténykérdést képez, mely felülvizsgálati panasz tárgyává sikerrel nem tehető. (M. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1901. március 8-án l. G. él/901, sz) Örökhagyónak abban a nyilatkozatában : nem szükséges irasos végrendelet, itt vannak a tanuk, azok előtt mondom, hogy gyermekeim vagyonomban egyformán osztozkodjanak», benfoglaltatik annak kijelentése, hogy örökhagyó azt, a mit a tanuk előtt mondott, szóbeli végrendeletének kívánja tekinteni. (A m. kir. Curia: 1901. április 24. 5,874/900. sz. a.) Ha a hitelező nem számítja fel kamatkövetelését, hanem minden fenntartás nélkül elfogadja tökéjének kifizetését és nyugtázza azt, ez az eljárása csak vélelmet szül arra nézve, hogy az adós a kamatokat is kiegyenlítette, minek ellenkezőjét azonban a hitelező mindig bizonyíthatja. (A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1901. jan. 30. E. 24. sz. a.) A levél, melyben a hitelező az adóstól csupán a kereseti tökét és a kereset beadása folytán felmerült perköltség kifizetését kéri, a kamat iránti jogról lemondás megállapítására alapul szolgálható akaratnyilvánítást nem tartalmaz. (A kir kereskedelmi és váltótörvényszék 1901. febr. 16. E. 52. sz. a.) Kártérítési kötelezettség megállapítása ügyvéd ellen annak vétkes mulasztása miatt. Szakszerű készültséget igénylő foglalkozást hivatásszerűen folytató egyénnél a vétkes gondatlanság fogalma alá esik az a mulasztás, a mely abból ered, hogy az illető egyén a tőle hivatásánál fogva megkívánható tudás ellenére cselekszik. Ügyvédtől pedig éppen e hivatása következtében feltétlenül megkívánható, hogy tudja azt, hogy az 1881. évi LX. t.-c. 197. §-a 2. bekezdésének első reszs alapján perre utasított hitelező a pert az ellen tartozik megindítani, a ki a követelést kifogásolta. (A m. kir. Curia: 1901. április 17. 7,704/900. sz. a.) Ha az ügyvéd valamely kölcsön közvetítése, valamint a kötvény kiállítása és a megszavazott kölcsönösszeg felvétele körül a kölcsönt kérőnek meghatalmazottjaként jár el, a takarékpénztár irányában felelőséggel tartozik az iránt, hogy a kölcsönt kérőnek személye a jelzálogul szolgálandott ingatlan tulajdonosával azonos. (A m. kir. Curia: 1901. ápr. 1. 4.329. sz a.) Oldalági örökösök, a törvénykezési gyakorlat szerint, a végrendelet megtámadására csak abban az esetben jogosultak, ha a végrendelet elestével, törvényes örökösödés alapján a hagyaték őket illetné s mivel a vélelem a szerzeményi minőség mellett szól, annak a bizonyítása, hogy a hagyaték egészben vagy részben ági vagyon, az oldalrokont terheli. (A m. kir. Curia : 190Í. ápr. 30. 541. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A megázás olyan veszély, mely a fuvarozásnak nyitott kocsikon történtével szükségkép vele jár. Nem lévén vitás, hogy a fuvarozásnak ugy a díjszabás határozmányai, mint a felek megegyezése szerint nyitott kocsikban kellett történni, az a körülmény, hogy takaróponyvák alkalmaztattak, a vasúti Üzl. Szab. 77 S-ához tartozó I. póthatározmány kifejezett rendelkezése szerint a vasútra nem ró messzebb menő felelősséget, mint a minő a nyitott kocsikban takaróponyva nélkül történő fuvarozás esetén fönnáll; és így a ponyvák alkalmazása egymagában véve nem hárítja a vasútra a megbízásból eredő kárért való felelősséget. A Szab 425. ij ának utolsó bekezdése értelmében a vasutat a kárért való felelősség csak abban az esetben terheli, ha a károsult bizonyítja, hogy a kár a vasútnak vagy embereinek vétkessége által okoztatott. A berakás fogalma alatt akkor, ha takaróponyvák is alkalmazandók, nem érthető csupán az árunak a nyitott kocsikban való elhelyezése, hanem ehhez tartozik a takaróponyvák alkalmazása is, mert a berakás azonos az árunak szállítható állapotba hozatalával, az pedig ilyen esetben a takaróponyvák alkalmazásával van kifejezve. A szegedi kir. törvényszék mint keresk. bíróság 11900 jan. 18-án 350. sz. a.) K. Ignác felperesnek m. kir. államvasutak alperes ellen folytatott 2,136 frt s jár. iránti perében következőleg ítélt: A keresetnek hely adatik és alperes köteleztetik, hogy 3,891 K. 40 f. tökét, ennek 1899. jun. 23 tói járó 5% kamatát stbit, megfizessen. Indokok: A kereset szerint felperes 1899 máj. 8-án 14,397. sz. fuv. rlevéllel átadott Pozsonyban Szegedre való fuvarozás végett a m kir. államvasutaknak két kocsirakmány színházi diszletet és függönyöket teljesen ép állapotban, alperes azonban a fuvarozás körül vétkes gondatlanságot tanúsított, minek következtében 69 db. díszlet fuvarozás közben annyira megázott, hogy a megtartott előzetes szakértői szemle eredménye szerint a megázás folytán 3,391. K. 40 f. tőkében és járulékaiban kellett marasztalni. A kérdéses fuvarozás, miként az A 1. a. csatolt fuvarlevélből kitűnik, felperesnek a fuvarlevélre vez tett ama nyilatkozata alapjin vállaltatott el alperes áltaj: <kivá om, hogy a szállítás a vasút tulajdonában levő takaróponyvák felhasználásával nyitott kocsiban történjék. A fenforgó esetben tehát nem pusztán az képezte a kikötés tárgyát, hogy a luvarozásra nyitott kocsik használandók, hanem alpéres magára vállalta azt is, hogy a fuvarozást í-aját ponyváinak alkalmazásával fogja eszközölni. Ebből folyólag alperes felelőssége szempontjából egymagában az a körülmény, hogy felperes kívánságára nyitott kocsi használtatott, alperes mentségére nem szolgálhat, mert nem csak az a veszély forgott fenn, amely a fuvarozás ezen módjával jár, hanem az is, mely a saját ponyváinak helytelen alkalmazásából származhat, a mennyiben ugyanis a fennebb emiitett nyilatkozat tartalmából megállapítható, hogy mivel a fuvarozás ezen módozata mellett az alkalmazandó ponyvák a kocsi hiányosságának pótlására szolgálnak, — azokat maga a vasút tartozik alkalmazni, illetőleg azzal a szállítmányt befedni. Alperesnek ezen kötelezettségén mit sem változtat az a körülmény, hogy a küldeményt felperes rakatta fel és hogy az az ő kötelességét képezte, mert a szállítás szóban forgó módja mellett a küldemény berakásának kötelezettsége nem foglalja magában azt a kötelességet is, hogy a vasút által adott ponyvákat szintén a feladó volna köteles a rakományra alkalmazni, azt befedni és lekötözni. Miután a szemle eredménye, de a peres felek előadása szerint is a kereset tárgyát képező kár a szállítmánynak útközben történt megázása miatt következett be, kétségtelen, hogy annak oka az volt, hogy a takaróponyvák, melyek mint nem vitás, teljesen jók és hibátlanok voltak, nem megfelelő módon alkalmaztattak a küldemény betakarására. Minthogy meg van cáfolva alperesnek az a védekezése, hogy a ponyvákat felperes közegei alkalmazták, mert S. F. V. L. és H. J. tanuk vallomása szerint felperes emberei csak felrakták a díszleteket, de a ponyvákkal való letakarást és lekötözést már nem a felperes közegei végezték, minthogy továbbá az alperes által felhívott S. H. tanú sem igazolta azt, hogy a betakarást és lekötözést is felperes végezte, — megállapítandó volt az is, hogy a szóban lévő cselekményt az alperes közegei végezték és mivel az az alperes kötelessége volt, nem lehet helye annak a vélelemnek, hogy alperes közegei a felperes megbízottjainak tekintessenek. A felek előadásából kétségtelen lévén, hogy a beázás által okozott kár a takaróponyvák hiányos és helytelen alkalmazásából származott, nyilvánvaló az is, hogy mivel e befedést alperes közegei gondatlanul végezték, a kár az alperes vétkességére vezethető vissza, ily esetben pedig a K. T. 425. §-ában felsorolt esetek kikötése mellett is ugyanazon §. végső bekezdése értelmében alperest felelősség terheli, miért is tekintettel arra, hogy a keresetbe vett kár és szemleköltség összege nem vitás, alperest azokban, valamint perveszteségénél fogva az 1868: LIV. t.-c. 251. §-a alapján a perköltségben is marasztalni kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1900 június 21-én 2,157. sz. a.) felperest keresetével elutasítja. Indokok: A kár, melynek megtérítését felperes követeli onnan ered, hogy a felperesnek az alperes által a H. a. fuvarlevél szerint Pozsonyból Szegedre fuvarozott színházi felszereléséből 69 db. díszlet a fuvar zás közben megázott.' Tekintve, hogy a megázás feltétlenül olyan veszély, a mely a fuvarozásnak nyitott kocsikon történtével szükségképen vele jár; tekintve, hogy nem vitás, hogy a fuvarozásnak a jelen esetben ugy a díjszabás határozmányai, mint a feleknek megegyezése szerint nyitott kocsikban kellett történnie és ilyenekben történt is; tekintve, hogy az a körülmény, hogy takaróponyvák alkalmaztattak, a vasúti üzletszabályzat 77. §-ához tartozó I. póthatározmány kifejezett rendelkezése szerint, a vasútra nem ró meszszebb menő felelősséget, mint a minő a nyitott kocsikban takaróponyva nélkül történő fuvarozás esetén fennáll, és igy a ponyvák alkalmazása egymagában véve nem hárítja a vasútra a megbízásból eredő kárért való felelősséget; tekintve végül, hogy a keresk. törv. 425. §-ának 1. pontjának megfelelő kikötés a vasúti üzletszabályzat 77. §-ában benfoglaltatik, a keresk. törv. előbb idézett §-ának utolsó bekezdése értelmében az alperest a kereset tárgyát tevő kárért felelősség csak abban az esetben terheli, ha a felperes bizonyítja, hogy a kár az alperesnek, vagy embereinek vétkessége által okoztatott. A felperes keresetében állítja ugyan hogy az alperes a fuvarozás körül vétkes gondatlanságot tanúsított; de az alperes tagadásával szemben egyáltalán nem jelöli meg tüzetesen azt a tényt, a melyben az alperesnek vagy embereinek vétkessége nyilvánult; csak általánosságban állítja, hogy alperes a takaróponyvákat nem jól alkalmazta, ezért a ponyvák a két kocsi között, a melyeken a kérdéses díszletek elhelyezve voltak — szétnyíltak. Hogy pedig a takaróponyvákat az alperes nem jól alkalmazta, a felperes abból következteti, hogy a ponyvák kellő alkalmazása esetén a megázás nem történhetett volna meg. Az alperes vétkessége szempontjából tehát a felperes csakis azt a tényt állítja és bizonyítja, hogy a takaróponyvák a két kocsi között szétnyíltak, ez a tény azonban magában véve nem szolgálhat alapul az alperes vétkességének megállapítására, mert abban az irányban, hogy a ponyvák szétnyílását mi idézte elő; a fennebb idézett általánosságban tett kijelentésen kivül a felperes semmi adatot fel nem hozott s igy nem bizonyította a keresk. törv. 425. §. utolsó bekezdésében megjelölt annak az esetnek fenforgását, a melyben a vasút a nyitott kocsikban szállított áruban megázás következtében történt kárért is felelős. De különben is tekintve, hogy az áru berakása a felperes kötelessége volt s általa is eszközöltetett, tekintve, hogy a berakás fogalma alatt