A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1901 / 21. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Első ülés.)
A JOG 83 akkor, ha takaróponyvák is alkalmazandók, nem érthető' csupán az árunak a nyitott kocsikon való elhelyezése, hanem ahhoz tartozik a takaróponyvák alkalmazása is, mert a berakás azonos az árunak szállítható állapotba hozatalával, ez pedig ilyen esetben a takaróponyvák alkalmazásával van befejezve, tekintve, hogy nem bir alappal a felperesnek arra alapított érvelése, hogy a vasúti üzletszabályzat 57. §-ához tartozó 111. póthatározmány bi pontjában és az V. póthatározmányban a ponyvák alkalmazására nézve megkívánt nyilatkozatok szövege közt a lényeges különbség csak abban van, hogy a 11. póthatározmány szerint a feladónak a nyitott kocsik használata iránt is kell kívánságot kifejezni, mig az V. póthatározmány esetén ennek a kívánságnak kifejezése elmaradhat; egyébként azonban a III. póthatározmány b) pontja esetében is a ponyva a feladó rendelkezésére bocsáttatik, a IV. póthatározmányból pedig az tűnik ki, hogy a takaróponyvákat i- rendszerint a feladó tartozik szolgáltatni, — tekintve végül, hegy a vasúti díjszabás I. rész 3. szakasz VI. f) pontja értelmében még abban az esetben is, ha— mint ezt jelenleg az alperes felebbezésében beismeri — a felperes által végzendő berakodási munk t a felperes kívánságára az alperes által rendelkezésére adott munkások végezték is, ezek a munkások a felperes megbízottjaiként tekintendők még abban az esetben is, ha a ponyvák alkalmazása körül vétkes gondatlanság fenforgása bizonyitattnék is, ez a vétkesség nem esik az alperes terhére. Mindezeknél fogva a fentiek szerint kellett ítélni. A m. kir. Curia(1901 ápril 10-én 1,257 sz. a.) a 2-od bíróság ítéletét helybenhagyja. A biztosítási szerződés érvenyes létrejöttére nézve döntő az a körülmény, hogy az ajánlat hátlapján látható díjfelszámítás ki volt-e már töltve az ajánlat aláírásakor, vagy ha nem, hogy a biztositandonak felmutatta-e az ügynök az ajánlat aláírása előtt a biztosító társulatnak a dijak összegét feltüntető díjtáblázatát, avagy hogy az a díjtáblázatnak a kérdéses díjtételekre vonatkozó rendelkezéseiről és az általa fizetendő dij nagyságáról e nélkül is az ajánlat kiállítása időpontjában tudomással bírt-e? A budapesti kir. ítélőtábla. A felülvizsgálati kérelemnek helyt ad; a felebbezési biróság ítéletet és eljárását feloldja. Indokok: A mi alperesnek azt a további kifogását illeti, hogy alperes az általa fizetendő évi dij mennyiségét nem tudta és így tekintettel arra, hogy egyik leglényegesebb feltétel iránt felek között megállapodás nem létesülvén, a szerződés jogérvényesen megkötöttnek nem volna tekinthető, e részben a kir. ítélő tibla a panasznak helyt adva, a felebbezési biróság ítéletét és eljárását a sommás eljárási törvény 204. §-ának rendelkezéséhez képest feloldotta és a felebbezési bíróságot ujabb határozat hozatalára utasította: mert e panaszt illetőleg a felebbezési biróság nem hozta tisztába azt a döntő körülményt, hogy a B) a. ajánlat hátlapján látható dijtelszámitás ki volt-e már töltve akkor, a midőn alperes az ajánlatot aláirta, s a mennyiben az a dijfelszámitás az aláírás alkalmával még kitöltve nem lett volna, felmutatta-e az ügynök az ajánlat aláírása előtt alperesnek a felperes társulatnak a dijak összegét teltüntető díjtáblázatát, avagy hogy alperes a díjtáblázatnak a kérdéses díjtételekre vonatkozó rendelkezéseiről és az általa fizetendő dij nagyságáról e nélkül is az ajánlat kiállítása időpontjában tudomással birt-e ? és mert eme perdöntő tények kiderítése és megállapítása nélkül a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás alapján az ügy alaposan el nem dönthető, stb. (Budapesti kir. tábla. 1901. március 21. B. G. 20/1901. sz. a.i Az ajánlattal egyidejűleg a biztosító tudomására jutott az a kikötés, a melytől az ajánlat hatályosságát a biztosított függővé tette, olyannak tekintendő, mint a mely közvetlenül a biztosító irányában tétetett és igy erre nézve akkor is kötelező hatálylyal bir, ha az, a kivel a megállapodás létre jött, ily kikötésnek a biztositót kötelező hatálylyal megállapítására feljogosítva nem volt. A budapesti kir. ítélőtábla. Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróságnak csupán azon megállapítását támadta meg, mely szerint K. L.-nak felperesnél elfoglalt állásához és hatásköréhez képest az alperes által vitatott azon megállapodás, hogy biztosítási ajánlata csak azon esetre birjon hatálylyal, ha alperes ügynökül felfogadtatik, felperest kötelező hatálylyal bir. A felebbezési biróság tényül megállapította, hogy a biztosítási ajánlat felvételénél felperes érdekében eljárt K. L.-sal alperes abban állapodott meg, hogy az ajánlat csak abban az esetben legyen hatályos, ha alperes az általa kikötött feltételek mellett neveztetik ki ügynökké, hogy ez be nem következett, és hogy az ajánlat joghatálya tekintetében kikötött jelzett feltétel felperesnek az ajánlat vételével egyidejűleg jutott tudomására. Ezen meg nem támadott, s igy a sommás eljárási törvény 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásnál is irányadó tényállás szerint az ajánlattal egyidejűleg felperes tudomására jutott az a kikötés, a melytől az ajánlat hatályosságát alperes függővé tette, olyannak tekintendő, mint a mely közvetlenül felperes irá- | nyában tétetett, s igy a felperesre nézve akkor is kötelező hatály- j lyal bir, ha K. L. ily kikötésnek felperest kötelező hatálylyal megállapítására feljogosítva nem volt, a miből folyik, hogy K. L. I felperesnél elfoglalt állásának és hatáskörének méltatása teljesen felesleges. (Budapesti kir. tábla. 1900. november 29. II. G. 95/900. sz. a.) Bűnügyekben. Annak ismérvéül, vájjon valamely irodalmi termék politikai tartalommal bir-e ? egyedül ennek célzata fogadható el. Mert amint képzelhető politikai tartalmú cikk, a mi nem az állami, a nemzetközi vagy a közigazgatási tevékenység köréből merití érveit, a mikkel az olvasó politikai meggyőződésére és politikai tevékenységének irányítására hatni óhajt, — ép ugy lehet politikai célzat nélkül való irodalmi tevékenység, a mi ugyan a politikai napi eseményekből az állami élet múltjának vagy jelenének mozzanataiból indul ki és érveiben sem mellőzi az ezekből elvonható tanúságokat és mégis saját különleges célzataira szorítkozva, tendentiája a politikától távol marad. A budapesti kir. büntető törvényszék (1899. évi nov. 4-én 85,144. sz. a.) W. Dániel vádlottat az ellene az 1848: XVIII. t.-c. 30. és 31. §§-ban meghatározott három rendbeli sajtórendöri vétség miatt — emelt vád alól íelmenti. Indokok: A kir. ügyészség vádat emel vádlott ellen az 1848: XVIII. t.-c. 30 és 31. §§-ban meghatározott rendőri vétség miatt azért, mert a szerkesztése és kiadásában megjelenő «Zsidó hiradó> cimü újságban, a mely hetenkint je enik meg, mint társadalmi lap óvadékkal nem bir és mégis különféle politikai tartalmú cikkeket közölt és pedig a nevezett lapnak 1898. aug. 11-én kelt 25-ik számában «Lengyel zsidók* «Oroszország és Palesztina*, «Liebknecht», továbbá az 1898. aug. 25-én kelt 27. számában • Nemzetközi ultramontanismus*, «Spanyolország és Ausztria,* végül az 1898. szept. hó 2-án kelt számában «Erkölcsi deficit* és «Antisemitismus Algiriában» cim alatt. W D. vádlott beismeri, hogy ő szerkesztője s laptulajdonos kiadója a kérdéses heti lapnak s hogy a vád tárgyává tett cikkek az ő tudtával jelentek meg a Zsidó híradóban s végül, hogy óvadékot le nem tett, azzal védekezik azonban, hogy az incriminált cikkekben politikai tartalom nincsen s hogy szándéka politikai tartalmú cikkeket közölni nem volt. Politikai cikknek az olyan cikk tekintendő, a mely az állam kormányának a közigazgatásra vonatkozó eljárását és tevékenységet bírálgatja. Az incriminált cikkekben a kir. tszék felfogása szerint politika nincs, mert azok mindannyian vallási, társadalmi és nemzetgazdasági kérdések fejtegetésével foglalkoznak, amennyiben pedig a felsorolt cikkek egyik-másikában a politikára némi vonatkozás van is, e vonatkozás, a mely a megérthetés veszélyeztetése nélkül mellőzhetőnek nem mutatkozott, a cikk tárgyának természetét éppen nem változtatta meg. Mindezeknél fogva vádlott felmentendő volt. A budapesti kir. itélö tábla (1900. máj. 30-án 1,024. sz. a.) vádlottat az 1848: XVIII. t.-c. 30 és 31. §-ába ütköző három rendbeli sajtórendőri vétségben bűnösnek mondja ki és azért a hivatkozott §. s a btk. 96. és 97. §-ai alapján 6 napi fogházbüntetésre és 20 kor. pénzbüntetésre Ítéli. Indokok: A kir. ügyész vádat emelt a fent említett hetilap nevezett számaiban megjelent, nevezett cimü politikai tartalmú cikkelyek közlése miatt. Vádlott beismeri, hogy a nevezett heti lapnak ő a szerkesztője és laptulajdonos kiadója, hogy óvadékot nem tett és hogy a vád tárgyává tett cikkelyek az ő tudtával jelentek meg a lapban, — azt állítja azonban, hogy a kérdéses cikkelyek nem politikai, hanem vallási, társadalmi és nemzetgazdasági tartalmúak, a kir. itélő tábla azonban a kérdéses cikkelyek megvizsgálása alapján megállapítja, hogy azok politikai kérdéseket is ölelnek fel s igy politikai tartalmúak. Ugyanis a <Lengyel zsidó* cimü cikkelyben a Magyarországba beözönlő lengyel zsidókra vonatkozólag az országgyűlésen is felemiitett zsidó invázió ellen irányuló hírlapi politizálással szemben állás foglaltatik. Az ^Oroszország és Palesztina* cimü cikkelyben Oroszország terjeszkedése ellen Palesztinában emeltetik óvás, az oroszok által eme terjeszkedés keresztül vitelére célzó politikai intézkedések bírálása mellett. A -íLiebknecht* cim alatt e szocialista képviselőnek egy beszéde tárgyaltatik s a Németországban a zsidók ellen uralkodó politika, az antisemitizmus ostoroztatik. A «nemzetközi ultramontanismus^ cimü cikkelyben a magyarországi katholikus országos szövetség megalakítása alkalmából a néppárt vezérének egyik politikai kijelentése vétetik éles boncolás alá s a néppárt politikai irányzata ostoroztatik. A «Spanyolország és Ausztria* cimü cikkely a spanyol-amerikai háború befejezte ötletéből Spanyolország vereségében az Isten büntetését látja. Tárgyal a spanyol vallási türelmetlenségről és a klerikalismusról. Tárgyalja továbbá Ausztriában is az antisemitismus terjedését, kifejezvén, hogy ez által Ausztria compromit tálja magát Európa előtt, eljátszva a birodalom tekintélyét, nagy hatalmi állását és Spanyolország helyzetéből tanulságot ajánAusztriának. Az «Erkölcsi deficit* a francia népnek a zsidók elleni ellerszenvét tárgyalván, a francia társadalom vezérei, az u. n. kulturnagyságok rovására teszi az ott lejátszódó szörnyű dráma borzalmas jeleneteit. Végül az «antisemitismus Algiriában* cimü cikkely a francia kormánynak az antisemitismus ellen történő állásfoglalását tárgyalja és ezt a politikát erélyesnek és helyesnek jellemzi. Az emiitett cikkelyek ismertetett tartalmából kétségtelen,