A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 21. szám - Büntető parancs

A JOG 165 b) megtámadási perekben: a fejletlen kor és kiskorúság akadálya miatt indított perekben a H. T. 7—10., 51—52. és 63- liö. fainak rendelkezéseire; kényszer esetén (53. §.) azokra a körülményekre, a melyek a kényszer bizonyítására felhozattak, különösen, hogy a fenyegetés alkalmas lehetett-e az alapos félelem előidézésére? tévedésre alapított megtámadási perekben (54. §.): vájjon tudta, vagy tudhatta-e a magát tévedtnek állító fél a tévedés bizonyítására felhozott érvénytelenítő körülményt ? s végül a megtévesztésre alapított megtámadási perekben: fenn forog-e a megtévesztés és feltehetőé, hogy a tél a valódi körülményeket tudva, a házasságot meg nem kötötte volna ? c) semmiségi és megtámadási perekben különösen kinyomozandó, vájjon a felek jó- vagy rosszhiszemben kötötték-e a házasságot2 d) bontó perekben kinyomozandó, nem egyezett-e bele, vagy nem volt-e részes a felperes a bontó okul felhozott cselekményben (81. §.). nem bocsátotta-e meg a bontó okul felhozott tényt (82. §.), kit terhel a bontó okul szolgáló cselekmény ? nem állitották-e helyre az életközösséget a házastársak ? a különélés ideje alatt magánúton közlekedtek-e egymással vagy nem ; és igenlő esetben miért hiúsult meg a kibékülés ? e) megtámadási és bontó perekben kiterjesztendő a nyomozás az elévülés kérdéseire (57. és 83. és ama körülményre, vájjon felperes alperesnek a H. T. 54. §. d. pontjában, a 78. §. c) a 80. íj. d) pontjában megjelölt elitéltetésérői mikor értesült. f) végül a 717. $-ban tárgyalt megállapító pereknél arra, vájjon a H. T. 30. §-a ellenére köttetett-e a házasság, továbbá arra, hogy a vitatott semmiségi ok csakugyan nem létezik és hogy a H. T. í-7., 48. és 50. §-aiban körülirt követelmények megtartattak-e. 687. §. . i biro a tényállás felderítése végett a házasfeleket rendszerint személyesen tartozik Meghallgatni és a szükséghez képest meghallgatja a felek t'nri'ényes képviselőit és a szülőket, valamint más személyeket is. A házasfél személyes meghallgatása mellőzhető, ha az ügy eldöntésére jelentősége nincs, 'vagy tetemes nehézségbe ütközik. A biro elrendelheti, hogy a meghallgatás az ellenfél, illetőleg a felek távollétében történjék. Ha a meghallgatandó személy v eg nem jelenik, vagy nem nyilatkozik, a biró ellenében a tanúságtétel megtagadására a 31-í., illetőleg a 321. tf-ban megszabott következményeket alkalmazza, azzal az eltéréssel, hogy a 321. §. második bekezdésében meghatározott letartóztatásnak és elzárásnak a házasfél ellen nincs helye. Azok a körülmények azonban, a melyek alapján a tanúságtétel megtagadható, a meghallgatás alkalmával is mentesítenek a nyilatkozás kötelessége alól, de a házasfelek csupán a fennálló házassági viszony alapján (7/7. §. 1. pont) a nyilatkozattételt meg nem tagadhatják. A biró a személyes meghallgatást megkeresés utján is foganatosíthatja. {23b. §.) Magyar magánjogunk a család tagjainak mindig több, vagy kevesebb befolyást engedett a gyámság vagy gondnokság alatt levők ügyeire. Régi törvényeink közül az 1715 LXVIII. és 1765: XXV. t.-c tartalmaznak erre a befolyásra nézve intézkedéseket. Részletesen és rendszeresen az 1^70: XX. t.-c. szól a rokonokról, s messzemenő befolyást enged számukra a gyámság és gondnokság alatt állók személyére és vagyonára egyaránt. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy az életben miként érvényesül a rokonok számára engedett nagy befolyás, azt látjuk először is. hogy a törvényt teljesen sohasem hajtották végre és másodszor, hogy a rokonoknak nem kellett volna ilyen nagy befolyást engedni A rokonok magatartása és tényleges közreműködése ugyanis többnyire egyenlő értékű a semmivel A gyámok és gondnokok bizony alig hallgatják meg a rokonokat, sőt maguk a gyámhatóságok is ritkán, mert belátták, hogy legtöbbször vajmi kevés értelme van ennek az egész meghallgatásnak. A rokonok sem igen érdeklődnek a gyárrolt vagy gondnokolt iránt, kivált ha vagyona nincs, vagy ha úgysem ők lesznek az örökösei. Nem avatkoznak az ügyeikbe azért tem, mert fáradozásaikért dijat nem kapnak, sőt kiadásaik sem téríttetnek meg. Ha pedig meg is kérdezik őket, véleményükből ritkán iesz bölcsebb a gyámhatóság, mert többnyire elfogultak és részrehajlók. Ilyen tanulságok után kétséggel fogadjuk a 687. §-nak ama rendelkezéseit, melyek szerint a felek törvényes képviselőit és a szülőket is kihallgatják az előkészítő eljárás soráu. Bizonyos ugyanis, hogy ezek nmnd közelről érdekelt személyek; a felderítendő ténykörülményekre nézve mindig elfogultak és részrehajlók lesznek s meghallgatásukkal a való tényállás kiderítésére vajmi kevés bizonyítékhoz jutunk. Teljesen uj jogszabály az is, hogy a félnek a házassági perben személyesen kell megjelennie, s ha meg nem jelenik, vagy nem nyilatkozik, reá nézve is alkalmazzák a tanúságtétel megtagadására előirt következményeket. Mostani eljárásunk szerint ugyanis a házastárs nem tartozott személyesen megjelenni s különösen a hűtlen elhagyásra fektetett bontó perekben legtöbbször sem a békéltetésen, sem a tárgyaláson nem vett részt. Minthogy a kihallgatható személyeket a 687. §. taxatíve felsorolja és mindnyájukra nézve a megjelenés kényszerrel is kierőszakolható, ezek a rendelkezések az előkészítő eljárás elhúzására szintén igen alkalmasak lesznek. Az a házastárs ugyanis, aki a pert húzni akarja, egész sereg kihallgatandó személy névsorával fog előállni, akiket csak egyenként jelent be, vagy pedig, ha egyszerre be is jelenti őket, a kihallgatásra külön-külön hozza el, vagy pedig megjelenésüket különféle ürügyek alatt késleltetni fogja, csakhogy az előkészítő eljárás befejezést ne nyerhessen. Teljesen uj rendelkezés az is, hogy a biró a házasfeleket épen ugy, mint a többi személyeket csak meghallgatja s bizonyítást nem vesz fel. Az előkészítő eljárásnak ilyen szabályozása melleit már csak azért sem érhetni el kellő sikert, s nem lehetetlen, hogy ha a bíróság maga elé idézi az előkészítő eljárás során kihallgatott személyeket, hogy eskü alatt tegyenek vallomást, egészen más tényállás fog kiderülni s az előkészítő eljárás anyaghalmaza hasznavehetetlenné lesz a per érdemleges eldöntésére nézve. íme egy ujabb indok az előkészítő eljárásnak másképen való szabályozására. 688. §. Bizonyítást az előkészítő eljárás vezetésével megbízott biró rendszerint nem vehet fel. Ha az előleges bizonyítás feltételei forognak fenn, a biró a bizonyítást vagy maga, vagy megkeresés utján veszi fel. 689. §. Az előkészítő eljárást addig kell folytatni, mig a per egészében, vagy valamely külön eldöntendő kérdésben határozathozatalra vagy a bizonyítás elrendelt sere megérett. Az előző § hoz fűzött megjegyzések vonatkoznak a 688. és 689. §-ra is. Itt csak azt tartjuk még szükségesnek megemlíteni, hogy a kir. törvényszék elnökének meg kellene adni azt a jogot, hogy időszakonként felvilágosítást kérhessen az előkészítés alatt álló házassági ügyekről illetőleg a kiküldött, vagy megkeresett bírónak kötelességévé kellene tenni, hogy ezekről (épen ugy mint a vizsgálóbíró a folyamatban levő vizsgálati ügyekről) időszakonként jelentést tegyen a törvényszéknek, hogy ne függjön teljesen a biró belátásától az előkészítő eljárás elhúzása és esetleg egészen fölösleges kihallgatások elrendelése. Az előkészítő eljárásnak fentebb jellemzett sokféle hiányait némileg legalább orvosolni lehetne ezzel az intézkedéssel. / Büntető parancs. Irta : KLEBOVICH SÁNDOR, zsomholyai kir. aljbiró. Dr. Sági Ernő siklósi ügyvéd ur szives volt a «Jog» ez idei 10-ik számában megjelent hasoncimű cikkemet tüzetesebb figyelemre méltatni és kifejteit ama nézetemmel szemben, hogy a büntetőparancs a kihágások közül csak a pénzbüntetéssel büntetendőkre bocsájtható ki, annak bizonyítását megkísérelni, hogy ebbeli nézetem téves. Cikkíró ur a B P. 532. §-ának szövegezését teljesen correctnek tartja, meit ez szerinte a törvényhozó akaratát teljesen kifejezi, a §. szövegezése minden félreértést kizár, a büntető parancs tehát szerinte kibocsájtható a kihágásokra általában, nem véve ki azokból az elzárással büntetendőket sem Álláspontjának indokolására cikkíró ur a B. P. 532. v<-ának szerinte helyesnek és félreérthetetlennek tartott szószerinti szövegezésára uta', súlyt fektetvén a törvényszöveg eme kitételére : «tárgya pedig csupán kihágás, vagy egyedül pénzbüntetéssel büntetendő vétség» ; ama látszólagos nehézséget pedig, hogy az elzárás foganatba vétele körüli eljárásról intézkedés a törvényben nincs, a kihágási büntetőtörvénykönyv 21. §-ának segítségül hivása által véli megszüntethetőnek. Nem vitatom már ismert álláspontom helyességét, megengedem, hogy tévedtem, de ha tévedtem, ugy az csakis azért