A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 21. szám - A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. (Első ülés.)

166 A JOG történhetett, mert a B. P. 532. §-ának szövegezése, izembe állítva a tovább következő (533- 535.) törvény jzakaszokkal, korántsem fejezi ki a törvényhozó akaratát oly félreérthetlenül, mint a milyennek azt cikkiró ur állítja; mert ha a B. P. 532. §-ában a törvényhozó abbeli akaratának akart kifejezést adni, hogy a szóban forgó esetben a kihágási büntetőtörvénykönyv 21. $-a nyerjen alkalmazást, ugy a törvényhozó akarata coliisióba jutott ugyanazon törvény más helyén kifejezett akarat kijelentésével. Az uj bűnvádi perrendtartás ugyanis a correctionalisatiót a korábbi bűnvádi gyakorlathoz képest szűkebb korlátok közé szorította, kimondván a 385. §. 3-ik pontjában, hogy a büntetőtörvénykönyv 92. §-ának, illetőleg a kihágási büntetőtörvénykönyv 21.§-ának téves alkalmazása anyagi semmiségi okot képez, de az 547. ^ harmadik bekezdésének 2-ik pontjában a vádlott terhére átalában kizárt felebbezés tekintetében is kivételt tesz a btk. 92. §-ának illetőleg a kih. btk. 21. §ának alkalmazása esetén. A B. P. 385. és 547. §§. vonatkozó rendelkezéseit e helyütt nem oly célból idéztem, mintha azok a büntető parancsnál is alkalmazást nyerhetnének, célom csupán az volt, hogy a törvény szellemét és a törvényhozó abbeli akaratát kimutassam, a mely szerint a btk. 92., illetve a kih. btk. 21. §-ávaI mint mondani szokás «csinján» kell bánni. Ezeknek megjegyzése után kérdem, hogyan alkalmazhatja a biró helyesen a feljelentésben előadott puszta tényállás alapján a kih. btk. 21. §-át, amikor tudvalevő dolog, hogy a törvényszakasz alkalmazásának alapfeltételét képező túlnyomó enyhítő körülmények csakis az ügynek alapos tárgyalása, annak a közvetlenség alapján minden oldalról való megvilágítása utján hozhatók csupán tisztába. A feljelentésben előadott tényállás a hivatásszerűen eljáró bírónak soha sem fog megnyugtató alapot nyújtani a kih. btk. 21. §-ának alkalmazására. Hivatkozom e tekintetben a mindennapi tapasztalatra, a mely szerint ismeretes dolog, hogy a feljelentések legtöbb esetben túlzottak, azokban túlnyomó enyhítő körülmények alig, de enyhítő körülmények egyálta'án nem is találhatók fel ; nem is említem a magánfelektől eredő feljelentéseket, melyeket ezek rendszerint a magánbosszu, a megtorlás eszközeinek szoktak tekinteni. Mindezek oly körülmények, melyekkel a törvényhozónak a vitás törvényszakasz megalkotásánál számot vetni kellett volna ; a törvényszakasz tehát nézetem szerint nem tekinthető olyannak, a mely a törvényhozó akaratát tisztán láttatja és a mely minden félreértést kizár. Belföld. v/A polgári perrendtartási szaktanácskozmány. IEISŐ ülés.) Az igazságügyministerium palotájában folyó hó 21-dikén 5 órakor vette kezdetét a polgári perrendtartás javaslata tárgyában összehivott szaktanácskozmány, melyen Plósz Sándor igazságügyminister elnökölt. Jelen voltak: Az igazságügyministerium részéró'l: Vörösmarty Béla és Bernáth Géza államtitkárok, Lányi Bertalan ministeri tanácsos, T ö r y Gusztáv ministeri tanácsos, Imi ing Konrád táblai tanácselnök, dr. Fodor Ármin kir. táblai biró, dr. Térfy Gyula törvényszéki biró; a kereskedelemügyi ministerium részéről: Dr. Ballai Lajos osztálytanácsos és Follért Károly posta- és távirdaigazgató; továbbá Oberschall Adolf kir, Ítélőtáblai elnök, Vavrik Béla és Szabó Albert curiai tanácselnökök, Gottl Ágost curiai biró, Fabiny Ferenc curiai biró, dr. Décsey Zsigmond kir. táblai tanácselnök, Horváth Jenő kir. táblai tanácselnök, Vavrik Antal kir. táblai tanácselnök, Nagy Ödön kereskedelmi és váltótörvényszéki elnök, dr. Horváth Ferenc kir. törv. elnök, S e y í r i e d József pestvidéki törvényszéki elnök, dr. B a u mgarten Károly kir. táblai biró, Barthodeiszky Emil, dr. Izsák Gyula kir. it. tábl. birói cim- és jelleggel felruházott törv. birák, Róth Ferenc törv. biró, dr. Schmör Gyula kir. járásbiró, dr. Chorin Ferenc, dr. Visontai Soma, Barabás Béla, Mohay Sándor és Ragályi Lajos orsz. képviselők, dr. S t i 11 e r Mór, dr. W o 1 f Vilmos, dr. Nagy Dezső és dr. P a p p József ügyvédek, végül K u n c z Ferenc mint a magyar kereskedelmi és iparcsarnok képviselője. Plósz Sándor igazságügyminister meleg köszönetet mond a megjelenteknek és hangsúlyozza, hogy a tárgyalásra kerülő tervezet már többszörös átdolgozáson ment keresztül; szakférfiaknak és testületeknek megküldetett és ezek észrevételeinek és közölt tapasztalatainak minden irányú figyelembe vételével készült el a most átdolgozott tervezet s igy feleslegesnek tartja a szakaszok részletes tárgyalását. Hangsúlyozza, hogy a tervezettel szemben teljesen objectiv álláspontot foglal el; csak tájékozást akar szerezni magának a jogászi közvéleményről és telvilágositást óhajt nyerni a szakköröktől egyes kérdésekre nézve. A közlendő megjegyzéseket beható megfontolás tárgyává szándékozik tenni és kiemeli, hogy az eddig beérkezett észrevételek alapján már el is határozta a tervezet egyes részleteinek kiigazítását, mint például a bíróságok kérdését. A tanácskozás menetének egyszerűsítése kedvéért kéri, hogy I először a kérdőpontokra nézve nyilatkozzanak és csak azután legyenek tárgyalandók az esetleges indítványok. Nagy Dezső kéri, hogy a budapesti ügyvédi kamara által a ministeriumhoz intézett memorandum is tárgyaltassék. A szaktanácskozmány az igazságügyminiszternek már hangoztatott álláspontjára helyezkedik es az első kérdést veszi tárgyalás alá, amely igy hangzik: Helyes-e a tervezet 1. §. első részének az az intézkedése, mely szerint az ezer korona értéket meg nem haladó birtokbírósági örökösödési .és váltóperek járásbirósági hatáskörhöz tartoznak ?» V a v r i k Béla nem hiszi, hogy a járásbirósági hatáskjr eddig aggodalmakra okot szolgáltatott volna. Helyesli az itt tervbe vett kiterjesztési, kivéve a váltóügyekre nézve, a melyek az alaki egyensúly tekintetében igen kényesek és mert a járásbírósághoz való utalással az ügyvédi kényszer a váltóperekre nézve megszűnnék. Ezen pereket is a törvényszéki hatáskörbe tartja utasitandóknak, hogy bizonyos értékhatárig a felülvizsgálat a táblához, azon tul a curiához menne. Oberschall Adolf az összes forgatható kereskedelmi papírokra nézve óhajtja a törvényszékhez való utalást. Az egyes bírósági intézményt nem a járásbíróságnál, hanem a törvényszéknél tartja meghonosithatóknak. Mindenesetre kívánná azonban, hogy a kifogások felett a törvényszékek határozzanak. N agy Ödön az ezer koronán telüli váltóperek csekély ! számára való tekintettel nem tartja célszerűnek a javaslatot. ™ Dr. Décsey Zsigmond szerint a váltójog subtilitása sem i türi, hogy a járásbíróság ezen perekben eljárjon, de a judikatura egyöntetűsége megköveteli, hogy a revízió mindig a Curiához menjen. Fabinyi Ferenc elfogadja a javaslatot a váltóperekre nézve is, de a jogorvoslatokban keresné a biztosítékot. Dr. Nagy Dezső nem helyesli a tervbe vett kiterjesztést, mert az egyes birói rendszer vitás jogügyek eldöntésére nem alkalmas hanem csak sablonszerű administrativ ügyeket lehet a járásbíróságokra bízni. A váltóügyek természetesen nem utasitandók a járásbíróságok elé s az ügyvédi képviselet ezekben nélkülözhetetlen. Plósz minister utal a külföldi példákra, melyek szerintt"a járásbíróságok hatáskörének értékhatára sokkal tágabb. Mohay Sándor hangsúlyozza, hogy a váltóügyekben a judicatura egysége szükséges. Különben ő az egyéb kiterjesztést sem pártolja, mert a felülvizsgálat nélkül a járásbíróság ítélkezése ki nem elégitő. Vavrik Antal Nagy Dezsővel szemben védelmébe veszi a járásbíróságokat. A válópereket azonban nem vonná el a törvényszéktől. Visontai Soma osztja Vavrik Béla nézetét és szintén ellenzi a járásbírósághoz való utasítást. Seyfried József védelmezi a járásbíróságokat; annál is inkább helyesli a javaslatot egész terjedelmében, mert könnyíteni kell a törvényszékeken, a melyekre a bűnvádi eljárás és a sommás perekben való felebbviteli eljárás óriási terhet ró, a melyek hez most még az általános szóbeliség is járul. A váltóperekre nézve az ügyvédi képviseletet kívánja. Szabó Albert helyesli a tervezetet, azonban a váltópereket a törvényszéknél hagyná. Chorin Ferenc arra utal, hogy kereskedelmi és ipari körökben bizalmatlanságot keltene a váltópereknek a járásbíróságokhoz való utalása. I m 1 i n g Konrád az uj sommás törvény szerinti állapot fenntartását tartja legjobbnak. Az értékhatár kiterjesztését nem ellenzi. Plósz minister azon előnyre utal, mely az eljárásra nézve azon körülményből háromolna, hogy ugyanazon biró döntené el az örökösödési pereket is, a ki ezen ügyekben peren kivül eljárt. Barthode iszky Emil ZL 500 frtos értékhatárt az eljárás egyszerűsítése érdekében is elfogadja. Plósz miniszter összefoglalván a véleményeket, kijelenti, hogy a többség a váltópereknek bevonása ellen, esetleg a birtok1 és örökösödési pereket illetőleg az értékhatár k.tcrjesztése mellett nyilatkozott. Konstatálja azonban, hogy a szaktanácskozmányig beérkezett vélemények legnagyobb része pártolja a váltóperek bevonását is; a ma felmerült eszméket mindenesetre beható megfontolás tárgyává teszi. Ezután a következő kérdést tárgyalták, mely igy szól: < Vájjon helyes-e az első §. II. B-O. pontjaiban azon pereknek felsorolása, a melyek az értékre való tekintet nélkül a járásbíróság hatáskörébe utaltatnak; nem volna-e a hatáskör e régben korlátozandó ?> Plósz minister megfontolandónak gondolja azt, vájjon nem kellene-e a járásbíróság hatáskörét még inkább kiterjeszteni, különösen az összes haszonbérleti ügyekre. Hosszabb vita fej'ődött ki, melyben részt vettek O b e r| schal 1 Adolf, Décsey Zsigmond, Vavrik Antal, Nagy