A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 20. szám - Váltóra történt fizetések megtámadása

JOGESETEK TÁRA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 20. számához. Budapest, 1901. május hó 19. Köztörvényi ügyekben. A szerzeményi javak egyenes leszármazó örökösök nem létében az id. tvk. szab. 14. §-anak a) pontja értelmében hitvestarsi öröklés cimén a tul elö hitvestarsat illetik. A székesfehérvári kir. tszék (ÍÍH)O. ápril 5. 329. sz. a.) E. Mihály felperesnek A. György és A. Pál alperesek elleni végrendelet érvénytelenítése és jár. iránti perében következő ítéletet hozott : Felperes keresetével elutasittatik s alpereseknek nevezett örökhagyó, Duna-Adonyban 1892. jan. 3-án felvett leltárba foglalt hagyatéki ingó és ingatlan vagyonára végrendeleti kizárólagos öröklési joga bíróilag megállapíttatik. Indokok: Örökhagyó E. Mihályné szül. A. Teréz a tanuk által kiállított s a hagyatéki iratokban csatolt nyilatkozat értelmében 1891. dec. 9-én a tanuk együttes jelenlétében azon szóbeli végrendelkezést tette, hogy ö vagyonát testvérére hagyja s ezt követöleg ugyanazon hó 10-én meghalt ; ezen szóbeli végrendelkezés tehát az 1876: 16. t.-c. 15., 16. és 17. §§. rendelkezéseinek megtelel s így törvény szerint érvényesnek tekintendő' mindaddig, míg a törvényszerű kellékek valamelyikének hiányát a végrendelkezést kfiogásoló fél nem igazolja s ezzel a törvényes öröklés jogosultságát ki nem mutatja. Annak bizonyításába azonban, hogy a négy tanú nem volt együtt jelen, — hogy ezek a végrendelkező nyelvét nem értették s hogy örökhagyó nem fejezte ki előttük végrendelkezési szándékát — felperes nem is bocsájtkozott, holott kereseti kifogásait ő tartozott volna bizonyítani is. Miután pedig al eresnek kizárólagos oldalági — testvéri — öröklési minőségét a pernél XXII/113. pertári jegy alatt fekvő családi értesítő — örökhagyó leszármazók nélküli elhunytát a XVIII 113. pert. j. a. családi értesítő igazolja — a még életben lévő anya pedig a hagyaték tárgyalás alkalmával 1892. okt. 6-án kijelentette, hogy a hagyatékhoz semmiféle jogcimen igényt nem tart : — ennéltogva felperes keresetével elutasítandó s alperesek végrendeleti öröklési joga a leltározott hagyatéki javakra megállapítandó volt, — s ebből folyólag ezen peres ügy jogerős befejezte esetére ki volt mondandó, — hogy az iratok a hagyatéki eljárás befejezése céljából az illetékes hagyatéki bírósághoz tétessenek át stbi. A bpesti kir. it. tábla (1900. nov. 4,091. sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja, mert felperes mi elfogadható bizonyítékot sem szolgáltatott a tekintetben, hogy a néhai E. M.-né hagyatéki vagyonáról felvett leltárban foglalt ingó és ingatlan vagyon bármily részben is az imént nevezett örökhagyó hagyatékát nem képezné. A m. kir. Curia (1901. márc. 29. 329 sz. a.) által mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik, néhai E. Mihálynénak a Sz. I., R. J., K. F. és T. J. tanuk által D.-Domonyban 1892. jul 31-én kiállított nyilatkozatban emiitett szóbeli végrendelete érvénytelennek kimondatván, a nevezett örökhagyóhagyafékában felperesnek hitvestársi örökösödési joga megállapíttatik, ennek következtében a keresethez C a. mellékelt leltárban 1—39. t. a. felsorolt ingóságokra, valamint az adonyi 595 sz. tjkvben 2,366. hrsz. ingatlanokra felperes tulajdonjoga megítéltetik, s felperes feljogosittatik, hogy a most körülirt ingatlanra tulajdonjogát az illetékes tkvi hatóságnál bekebeleztethesse, egyszersmind alperesek tartoznak a fentebb körülirt hagyatéki vagyont az alperes birtokába átadni és tűrni, hogy az adonyi 1,145. sz. tkvben 1,366. hrsz. a foglalt ingatlanra az örökhagyót illető jogokat felperes a maga javára érvényesíthesse, Indokok: Alperesek nem is állították, hogy a keresethez C. a. mellékelt leltárban felsorolt hagyatéki vagyon örökhagyóra tőlük vagy águktól hárult volna, annál fogva eme hagyatéki vagyon örökhagyó szerzeményi vagyonának tekintendő. A szerzeményi javak egyenes leszármazó örökösök nem létében az id. törv. szab. 14. §-ának aj pontja értelmében hitvestársi öröklés cimén felperest mint az örökhagyó férjét illetvén, a mennyiben alperesek azt állítják, hogy az örökhagyó végakaratánál fogya a törvénytől eltérően az örökösödés őket illeti, felperes tagadásával bizonyítani tartoztak volna, hogy az örökhagyó végrendeletet valóban hagyott hátra. Ennek bizonyítására azonban az állítólagos végrendeleti tanuknak fentebb körülirt nyilatkozata annál kevésbbé elegendő, mivel felperes annak valódiságát is megtagadta. Ilyen körülmények közt nem lévén megállapítható, hogy örökhagyó végrendelet hátrahagyásával halt el, felperesnek hitvestársi örökösödési jogát megállapítani s alpereseket a hagyaték átadására kellett kötelezni. Tekintve azonban, hogy a 625/1898. sz. kérvény mellett bemutatott tkvi kivonat szerint az 1,145. sz. tjkvben felvett ingatlan időközben birói árverésen eladatott, erre nézve csak azt lehetett kimondani, hogy az örökhagyót illetett jogot felperes érvényesítheti stbi. Jogszabály az, hogy ugyanazon követelésért kezeskedő több személy a hitelezővel szemben egyetemlegesen van kötelezve. Az a jogszabály, hogy a kezes felszabadul, ha a követelés H hitelező hibájából a főadós ellenében behajthatatlanná válik, cssk akkor nyerhet alkalmazást, ha a követelés esedekesége határozott időhöz köttetvén, a hitelező ennek bekövetkezte után esik késedelembe. Minthogy alperesek a tényállás szerint az ekként létrejött kölcsönügyletbe minden külön Kikötés nélkül léptek be kezesekként, ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a hitelező a követelést, a tetszése szerinti leimondással tegye esedékessé. Abból tehát, hogy viszontkereseti joguk a felmondásnak későn történte következteben hiúsulhatott meg, jogokat nem származtathatnak ; és mert, a mennyiben a kezesség elvállalása óta az egyenes adós vagyoni viszonyai tényleg jelentékenyen rosszabbultak, az alperes kezeseknek jogukban állott a tőadóstól, akar biztosítást, akár a kezesség alól leendő fölmente tést követelni. A magyar kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: Alperesek felülvizsgálati kérelmükkel elutasitattnak. Indokok: Alpereseknek elsősorban az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, midőn Ítéletének indokaiban azt jelentette ki, hogy a másod és harmad rendű alperesek elsőrendű alperesért készfizetői kezességet vállaltak. Ez a panasz nem bír megállható alappal, mert igaz ugyan, hogy a felebbezési bíróság ítéletének tényállásában a nyilván tévedésen alapuló kijelentés bennfoglaltatik s hogy az ítélet e részbeni indokai a rendelkező részszel öszhangzásban nincsenek ez azonban, alperesre nem sérelmes, mert ők az ítélet szerint nem mint készfizető kezesek, hanem kifejezetten csak annyiban marasztaltattak, a mennyiben a követelés a főadós első rendű alperesen behajtható nem lenne, az pedig hogy ők erre az esetre marasztaltatlak mint kezesek egymás között egyetemlegesen, az anyagi jog szabályaiba nem ütközik, mivel jogszabály az, hogy ugyanazon követelésért kezeskedő több személy a hitelezővel szemben egyetemlegesen van kötelezve. Alpereseknek az anyagi jog megsértésére vonatkozó egyéb panaszai sem bírnak megállható alappal; mert az a jogszabály, hogy a kezes felszabadul, ha a követelés a hitelező hibájából a főadós ellenében behajthatatlanná válik, csak akkor nyerhet alkalmazást, ha a követelés esedékessége határozott időhöz köttetvén, a hitelező ennek bekövetkezte után esik késedelembe, ez az eset azonban itt fenn nem forog; mert az A. alatti kötelezvényben a tőke követelés esedékessége nem a kamat fizetésnek nem kellő időben teljesítésétől, hanem kifejezetten a hitelező tetszésétől függő felmondástól tétetett függővé; és minthogy alperesek a tényállás szerint, az ekként létrejött kölcsönügyletbe minden külön kikötés nélkül léptek be kezesekként, ők is hozzájárultak ahoz, hogy a hitelező a követelést a tetszése szerinti tölmondással tegye esedékessé. Abból tehát, hogy viszkereseti joguk a felmondásnak későn történte következtében hiúsulhatott meg, jogokat nem származtathatnak; és mert amennyiben a kezesség elvállalása óta az egyenes adós vagyoni viszonyai tényleg jelentékenyen rosszabbultak, az alperes kezeseknek jogában állott a főadóstól akár biztosítást, akár a kezesség alól leendő felmentést követelni. Végül nem bír alappal alpereseknek a saját, valamint első rendű alperes kérelmezett eskü alatti kihallgatásának mellőzésérj vonatkozó panasza sem; mert a bíróság a feleknek eskü alatti kihallgatására kötelezve nincsen, s a felebbezési bíróság alperesek eskü alatti kihallgatásának mellőzését indokolta, kifejtvén, hogy az azzal bizonyítani célzott körülmény meggyőződését meg nem változtatta, és mert megjegyezve azt, hogy másod és harmadrendű alperesek érdekében első rendű alperes nem mint fél, I eskü alatt, hanem tanuként volt volna kihallgatandó, a felebbezési i bíróság e kihallgatás mellőzését indokolta. Alperesek felülvizsgálati kérelme ezek szerint alaptalanná^ bizonyulván, azt el kellett utasítani. (1901. évi február hó 7 én I G. 612/1900. sz. a.) Jogszabály az, hogy gyermektartási perek jogalapját a válságos időben való közösülés képezi és a fennálló birói gyakorlat szerint az a kifogás, hogy a közösülés végrehajtatott, de a férfi nemzésre képes nem volt, hatálylyal ellen nem vethető. A gyermek tartási igénynek hosszabb idő múlva való érvényesítésére kellő mentségi ok az, hogy az anya részéről bélyegmentes perelhetés és pártfogó ügyvéd kirendelése vált szükségessé s ha az atya még rövid idővel a kereset megindítása előtt egyezkedni óhajtott. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1901. március 15. I. G. 57/901. sz.) A bérlő a háztulajdonosnak negyedévenként 850 frt bért tartozott fizetni. Ebből 225 frt a negyedévi adóra .számíttatott, amelyet a bérlő ugyancsak a háztulajdonos kezéhez volt köteles fizetni. Kimondatott, hogy a háztulajdonost elsőbbség illeti