A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 18. szám - A közigazgatási hatóságok rendbirságolási joga az ügyvédekkel szemben

A JOG 143 per tárgyalása során esetleg hivatalból hozhassanak, mint ez eddigelé nem egyszer megtörtént. Nem tűnik ki ugyan a 681. §. májodik bekezdésének most emiitett rendelkezéséből világosan, hogy abban ez esetben sem lehet a per folyama alatt a 77. §. alapján elrendelni az életközösség visszaállítását, ha az alperes a 77. §. alapján viszonkeresetet támasztana, de ez az itt kifejtettekből önként következik. Felperes ugyanis a házasság felbontása iránti keresetnek jogérvényes elbírálása előtt a házassági életközösség visszaállítását a nem kötelezhető s ily értelemben birói felhívást sem lehet a H. T. 77. §-ában foglalt joghatállyal kibocsátani. (Ijjy határozott a győri ítélőtábla 653/1898., és a kir. Curia 6317/1,960 sz. alatt) A peres és perenkivüli eljárás szigorú kettéválasztása ezeken kivül azért is helyes, mert igy a perindítás hatályának kezdete pontosan megállapítható és sok kellemetlen bonyodalomnak elejét lehet venni Ugyanis ha lehetséges volna a 77. alapján egyszerű keresettel fellépni és a keresetben facul tativ (t. i. először a felhívás és ennek sikertelensége esetén a bontás iránt) kérelmet előterjeszteni, nem volna tiszta a bontóper képe. így pl. a H. T. 98. § ának alkalmazását is kénytelen lenne a felperes facultative kérni, mert az életközösség helyreállítására való felhívás és a különélés elrendelésének kérelmezése kizárja egymást. De nehéz lenne megállapítani azt is, hogy mikor kezdődik a bontóper, mert az kétségtelen, hogy az első kérelem t. i. a visszahívás nem jelenti a per kezdetét, hiszen a hűtlen elhagyás bontó oka nem is létesült még a visszahívás iránti kérelem előterjesztésekor. 683. §. Ha a megtámadó keresetet az i8g4: XXXI. t.-c. $9. §-a értelmében a kiskorú, a törvényes képviselő vagy a szülő indítja meg, ennek egy példányát az illetékes gyámhatóságnak meg kell küldeni és az eljárást csak abban az esetben lehet folyamatba tenni, ha a gyámhatóság az i894 : XXXI. t.-c. 59. §-ában megállapított három hónap alatt a törvényszéket erről értesiti, hogy a megtámadást magáévá teszi. Ez a §. megfelel a H. T. 59. §-ában foglalt ama rendelkezésnek, hogy a megtámadás a H. T. 8. §-a ellenére kötött házasság esetében hatályát veszti, ha a gyámhatóság azt három hónap alatt magáévá nem teszi. Mindössze azt kellene még belevenni a 683. §-ba, hogy ellenkező esetben a keresetet a felperesnek vissza kell adni. 684. §. Ha a bontó- vagy válóperben a keresetlevél beadását megelőzőleg a békéltetés még meg nem kiséreltetett, vagy ha a sikertelen békéltető kísérlet óta, több mint harminc nap telt el (tj~. §.j, az elnök vagy a tőle megbízott biró — a mennyiben a éjj. §. második bekezdésének esete fenn nem forog — a keresetlevél elintézése nélkül a békéltetést rendeli el. Mellőzhető az előzetes békéltetés, ha az ellenfél külföldön tartózkodik, vagy ha az előzetes békéltető kísérlet különben tetemes nehézségbe ütközik. Egyebekben a békéltetésre a 675— 677. §-ok intézkedései alkalmazandók. Az a körülmény, hogy a békéltetés nem történt meg vagy nem az illetékes bíróság által történt^ az eljárás folytatását nem akadályozza. Itt találkozunk azzal a békéltetéssel, amelyet a mai eljárás is ismer. Téves azonban a második bekezdés, amikor kétszer is «előzetes» békéltetést ismer. Az előzetes békéltetésről ugyanis a 675—677. §-ok szólnak és az a békéltetés, amit a kereset beadása után rendelnek el. nem előzetes. Ennélfogva a második bekezdésb 1 az «előzetes» szó mindkét helyen törlendő. Az utolsó bekezdésbe pedig beszúrandó lesz az «előzetess szó a «békéltetés» szó elé; mert különben nincs értelme ennek a bekezdésnek. Ismétlések kikerülése végett hivatkozunk még az előze-tes békéltetésnél elmondottakra s csak azt emeljük ki ehelyütt, hogy az előzetes békéltetés fölösleges volta kitűnik a 684. .§-ból is, a mely szerint az előzetes békéltetésnek semmiféle joghatálya nincs magára a perre nézve s akár történt meg az . előzetes békéltetés, akár nem, továbbá akár illetékes akár illetéktelen bíróság foganatosította, ez az eljárás folytatását nem ; akadályozza. A közigazgatási hatóságok rendbirságolás; joga az ügyvédekkel szemben. 'Irta: RÉV MÓR, m. kir. pénzügyi fogalmazó, Nagy-Becskereken. A törvényszerű és a társadalmi felfogás a magyar közhivatalokat két nagy csoportba osztályozza, úgymint: 1. a bíróságokra és 2. a közigazgatósági hatóságokra. Az egészséges jogérzék szerint kell, hogy a közhatóságok előtt a társadalom minden csoportja, minden foglalkozási ága (az exterritorialitást ide nem értvej lehetőleg egyforma elbánásban részesüljenek. Természetes azonban, hogy az egyöntetűségnek nagy akadálya, miszerint a különböző közhatóságok szervezetükre és hivatásukra nézve meglehetősen eltérők és igy jogkörüknek a kiterjesztése vagy összevonása e szerint tágul, vagy szűkül Tudvalevő, hogy az összes közhatóságok között a jogkereső közönséggel szemben legterjedelmesebb személyes jogköre van a bíróságnak. A birói ítélet vagy határozat indokainak beszerzésére, a birói tekintély megóvására feltétlen garantiát nyújt a törvény. A biró mindig érvényt szerezhet és pedig közvetlenül hivatalos akaratának és a mennyiben ellenszegüléssel, vagy tiszteletlenséggel állana szemben, ott van a kezében a megtorló fegyver, a törvényes jog, amelylyel lesújthat. A biró minden perben álló, vagy beidézett felet megbírságolhat olyan ténykedésekért, a melyek a rend, a tisztesség vagy a bírói hatalom körébe ütköznek. Igy többek között, ha a tárgyalásnál sértő kifejezést használnak, vagy olyan magaviseletet tanúsítanak, a melyek a rend és tisztesség szabályaiba ütköznek stb. Ismételjük, hogy a bíróságnak m i nden féllel szemben megvan hivatalos functiójának teljesítése közben a pénzbírság kirovásának joga. És ezen bírságolási jogát azonnal és közvetlenül gyakorolhatja és gyakorolja is. Nem ugy azonban a közigazgatási hatóságoknál. A közigazgatási tisztviselőt, ha bántalom, tiszteletlenség, vagy sértés éri, nincs joga — ugy általában — a méltatlanságot vagy sértést közvetlenül rendbirsággal megtorolni és ez által az amúgy is talán fogyatékos tekintélyét biztosítani. Birói útra terelheti a dolgot, de a saját hatáskörében nem vehet magának elégtételt. Azaz, hogy mégis. Egy kicsiny jogkört biztosit a közigazgatási hatóságok részére is a törvény. Az 1887: XXVIII. t.-c. 2. §-a ugyanis ekkép szól: «A bíróságok, közigazgatási hatóságok, vagy közegek 10 frttól 100 frtig terjedő pénzbirsággal fenyíthetik a valamely fél képviseletében megjelenő ü gy v é d e t: a) ha üléseikben, vagy az előttük folyamatban levő tárgyalásnál sértő kifejezéseket használ; b) ha olyan magaviseletet tanusit, mely a rend és tisztesség követelményeibe ütközik és az előrebocsájtott rendreutasitás foganat nélkül marad. Ezen rendbüntetés ellen a bíróságoknál egyfokú, a közigazgatási hatóságoknál pedig a fennálló törvényeknek és rendeleteknek megfelelő fokozatos feleb favitelnek van helye stb. Ha a sértés súlyosabb beszámítás alá esik, a rendbüntetésen felül az 1879. évi XL. t.-c. 46. §-a alkalmazásának kizárásával a bíróság, vagy közigazgatási h-atóság intézkedik a fegyelmi vagy bűnvádi eljárás megindítása iránt.» A fentidézett törvénycikk 3. §-a ugyancsak a bíróságokkal parallel jogokat szab meg a közigazgatósági hatóságok részére A most idézett törvényszakaszoknak a bíróságokra vonatkozó része különös jelentőséggel nem bír, mert a birák részére a különböző speciális törvények (perrend stb.) minden féllel, tehát az ügyvéddel szemben is jogot statuál a rendbírság kiszabására. Az ügyvéd tehát a bíróság ellenében nem kivétel, hanem az általános jogrend keretébe beillesztett személy. A közigazgatási hatóságnál azonban egészen más elbírálás alá esik a kérdés. A közigazgatási hatóságnak egy állampolgárral szemben sincs joga a most leirt indokokból kifolyó rendbirságolásokra, csakis az ügyvéddel szemben. És a közigazgatásnál az ügyvéd ellenében sokkal szélesebb alapra van fektetve ez a jog, mint a bíróságoknál, mert mig a bíróságoknál a törvény betűje szerint csakis a bíróság szabhatja ki a rendbírságot, addig a közigazgatásnál nemcsak a közigazgatási hatóság, hanem a közigazgatási közeg is. Hogy micsoda jelentősége van ennek, csak az tudja a ki a mai közigazgatást közvetlen közelből látja. És most, miután törvénycitatumokb^l ismertettük bizonyos irányban azt a viszonyt, a mely a közigazgatási hatóságok, az ügyvédség és az általános lakosság között van, azt a kérdést vetjük fel, hogy miért ad a törvény a közigazgatási hatóságnak és közegnek bírságolási jogot az ügyvéddel szemben, a mikor azt az összes többi felek ellenében megtagadja ? Talán azzal válaszolhatnánk, hogy az ügyvédnek, mint a jogtudományban teljesen járatos egyénnek a ténykedése súlyosabb beszámítás alá esik, mint más közönséges halandóé. Ha ez a tétel elméletileg talán áll is, a gyakorlati életben azt a jogot, a melyet a törvény a közigazgatási hatóságok részére biztosit, aligha alkalmazták. A való életben ugyanis a jogvég-