A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 18. szám - A magyar polgári perrendtartás tervezetéről. 3. (r.)

140 A JOG hasonló szövegezéssel a szerződés teljesitése, — érvénytelenítése (felbontása) és a szerződésszerű teljesítés elmulasztásából eredő kártérítést tárgyazó pereket — továbbá ezenkívül a T. még a szerződés fennállásának vagy fenn nem állásának elismerése iránti pereket is utalják a teljesítés helyének vagylagos illetékességi fóruma elé ; a perek ezen meghatározásában kétség támad fenn arra nézve, hogy mi értendő a ((szerződés teljesitésew iránti perek alatt? A hivatkozott törvényszakaszok szövegezése megerősíteni látszik azon felfogást, hogy nem a szerződésen alapuló jogok és activ követelések érvényesítésére és behajtására irányuló összes perek, hanem csak magának az alapul szolgáló szerződés érvényességének, érvénytelenségének és illetve a szerződéses jogok és kötelezettségek jogalapjának megállapítása iránti jogperek tartoznának a fórum solutionis elé, és a behajtási perek közül csak mint kivételek volnának a teljesités elmulasztásából eredő kártérítési perek is a teljesítés helyén érvényesíthetők. Amely értelmezésnek megfelelőleg a T. 32. §-ában ezen kitétel helyébe: a «szerződés teljesítését)) (tárgyazó perek) a következő világosabb körülírás volna beiktandó: «a szerződés teljesitése iránti kötelezettség megállapítását)) (tárgyazó perek indíthatók a teljesités helyén stb.). Ha ellenben a törvényalkotó a mai judicatura álláspontjának megfelelőleg a szerződés teljesítését tárgyazó perek alatt a szerződésre alapitható összes vagyonjogi igények iránti pereket, az úgynevezett személyes kereseteket és activ követelések behajtása iránti pereket is érti és kívánja vagylagosan a teljesítési helyi illetékesség kedvezményében részesíteni, ugy elkerülhetetlen szükségesnek tartanám ezen kétségtelenül liberális és helyessége szempontjából alig kifogásolható értelmezésnek irányadó álláspontul szolgálandó jelentőségét kiemelni, pl. a következő meghatározással: «a szerződés teljesítését és a teljesítésből folyó vagyonjogi igények érvényesítését tárgyazó perek stb.» A T. 32. §-a kivételkép a teljesitési hely illetékesságét írásbeli kikötés hiányában is megadja, de csak akkor, ha az alperes az idézés kézbesítésekor a teljesités helyének bírósága előtt tartózkodik. Nem helyeslem ezen kivétel statuálását egyrészt, mert az elperes nem huzamos tartózkodási nelyének, az illetékességre kiható jelentőséget elvileg nem tulajdonítanék és egyszerű kézbesítési módozatot és eshetőséget nem ruháznék fel az illetékességi ok criteriumának természetével ; másrészt gyakorlatban ismét csak hosszadalmas bizonyítás utján volna tisztázható az, hogy mi tekintendő az irásbelileg meg nem határozott teljesités helye alatt. Áttérve a T. 34. §-ára, el nem titkolhatom aggályomat azon mélyreható reformmal szemben, a mely a könyvkivonati illelékességnek csakis a bej. kereskedők közti összekötIgen szép perjogi elvra irányul, tetés szük körére szoritásá az, — mi az egyes állampolgár magánérdekeit kétségkívül leginkább megközelíti, — hogy mindenki védekezését a lakásához vagy állandó tartózkodási helyéhez közeli s igy személyesen is könnyen hozzáférhető bíróságnál adhassa elő, de vájjon ezen magán érdeknél nem-e előbbre való a közérdeknek megvalósítása, az állampolgárod összesége érdekei érvényesülhetésének előmozditása ? Vájjon a politikai és nemzetgazdasági szempontok egy az egész polgári igazságszolgáltatást felölelő perjogi törvény megalkotásánál szem elől téveszthetők és feláldozhatók-e a magánérdekek körébe vágó kisebb jelentőségű szempontoknak ? Valahányszor a nemzeti vagyonosodás s ezzel kapcsolatban a kultúrintézmények előmozdításának célja és eszközei kerülnek szóba, a közvélemény a kellő haladás akadályául a militarismus szomorú következményein kivül egyértelmüleg azt hozza fel, hogy hazai iparunk és kereskedelmünk fejletlen s más államok versenyét ki nem birja. Célszerü-e ezen úgyis gyenge ipart és kereskedelmet korlátoló intézményekkel haladásában, szabad mozgásában megkötni és hátrányosabb helyzetbe juttatni a külföldi analóg viszonyoknál? Nem tartozik ugyan szorosan tárgyamhoz, de hasonszerüség okából még sem mellőzöm annak megemlítését, hogy általában a hazai, de a főkép a fővárosi iparra és kereskedelemre már úgyis nagy csapást mért, a még életbe sem lépett de hatásában súlyos következményekkel járható azon törvény, mely az ügynöki visszaélések meggátlása végett a megrendelések gyűjtésének jogát korlátozza, csaknem lehetetlenné teszi. Azon kereskedelmi politikát, mely ahelyett hogy az ügynökök visszaéléseit szigorú intézkedésekkel megrendszabályozni s lehetetlenné tenni, — továbbá a külföldi invázió megszorításával a belföldi kereskedelem szabad lüktetését előmozdítani igyekezett volna, — a hazai kereskedelemre is békókat vert, olyan eredményűnek tartom, mint mikor a fürdővízzel — nehogy abba a gyermek belefúlhasson — magát a gyermeket is kiöntik. Ezen politikát a perjog terén követendőnek és a kereskedelmi perek decentralisatiójával megvalósitandónak nem tartom. Tudni való, hogy a kereskedelmi perek legnagyobb része nem bejegyezett kereskedők közt folyik s a fővárosi igazságszolgáltatási praxis tanúságaként a fővárosi kereskedelem kiágazik vidékre, — Horvátország és Bosznia felületére, — Ausztriára s egyéb külföldi területekre. Már ha egyáltalán kiszámithatlan csapás volna a kereskedőbe nézve, tömeges ügyeiben a hazai bíróságoknál elszórtan folytatni pereket és sokszoros képviselet, eltérő judicatura, nehézkes nyilvántartás nehézségeivel küzdeni, — ugy hogyan boldogulna nem hazai bíróságoknál? Mi, kik napról-napra tapasztaljuk a végrehajtási eljárás folyamán is felmerülő nehézségeket és a behajtás végett megkeresett hatóságoknak, — hogy melyekre célzok, azt az érdekeltek megnevezés nélkül is tudhatják, — nem ritkán indolens és rosszakaratú eljárását, nem találhatjuk elérkezettnek az időt a kereskedelem érdekeinek kiszolgáltatására — perjogi elvi szempontból. Azon felfogással szemben, hogy a kereskedőnek módjában áll vevőjénél kieszközölni, hogy az magát a T. 46. §-ában irt módon valamely bíróság illetékességének alávesse, — csak azt jegyzem meg, hogy a kereskedelem szabad és gyors lebonyolítást igénylő természetének az ily alakszerűségekhez kötött korlátozások nem felelnek meg. Megfontolandónak vélem azon szempontokat is, hogy a számlabeli és könyvkivonati követelések megítélésének nehezítése s ennek folyományakép a hitelezés körének természetszerű megszorítása a hitelezőre nézve nagyobb hátrány, mint az adósra nézve a kereskedő telephelyén való védekezés szüksége; mert az utóbbi kényszerhelyzet csak formális akadályok leküzdésével jár, — mig az előbbi következmény a kereskedő jövedelmi forrását s ezzel létérdekét benső szerve zetében támadja meg, az utóbbi hátrány a magánfél utazási és időmulasztási költségének megítélésével kárpótolható ; mig a kereskedő elmaradt haszna sehol nem térül meg. Figyelembe veendő, hogy tapasztalatszerüleg a liquid kereskedelmi pereknek legalább 60—70%-je alaposság okából makacssági ítéletekkel nyer befejezést avagy időközi kiegyenlítés folytán szünetel. A perek kisebb részében, — hol kifogástételre alapos okok forogtak fenn. — az adósok eddig se igen mulasztották el a védekezést és csak elvétve fordult elő, hogy a kifogástételre elszánt alperes pusztán a lakhelyéről való távolság miatt nem jelent meg személyesen vagy képviselet utján a könyvvitel helyének bírósága előtt. Fontos argumentumnak tartanám végül azon nemzetközi magánjogi szempontot, hogy vájjon a külföldi perjogok a könyvviteli illetékességet hogyan szabályozzák ; mert ha bármely közelebb fekvő idegen állam, főkép Ausztria perrendtartása lehetővé teszi magyar állampolgárnak külföldi bíróság elé idézését, — ugy az e részbeni viszonosság hiányát indokolatlannak és a magyar kereskedőre egyoldalulag hátrányosnak találnám. A könyvkivonati illetékesség külömben már a nagy közönség köztudatába és megszokásába is annyira átment, hogy e miatt, evidens csalások eseteinek kivételével — nem kereskedők részéről is ritkán tétetett a bíróságnál kifogás vagy panaszos észrevétel, a legtöbbször ismétlődő pergátló kifogás e tárgyban mégis az volt, — hogy a kereskedő nem üzlete folytatásának körébe tartozó, vagy más által — olykor fictive — engedményezett követeléseit is elkönyvelte csak azért, hogy ez által a kivételes illetékesség kedvezményeit megszerezze. Az efféle visszaélések meggátlására irányuló törekvés képezheti a könyvkivonati illetékesség korlátozásának helyes és életbe vágó irányelvét. A könyvkivonati kivételes illetékesség létjogosultságának alapja, a kereskedelmi ügyletekből eredő követeléseknek különleges megítélést, gyors és egyöntetű lebonyolítást igénylő természetében rejlik. Ebből következik, hogy csak alakilag szabályszerűig elkönyvelt oly követelésekre nézve indokolt ezen kivételes illetékesség megadása, a melyek kereskedelmi ügyi étből és a kereskedő üzleti viszonyából származnak és a melyek ezen természetüknél fogva képezték bejegyzés tárgyát; egyébb nvegánjogi és nem a kereskedői üzlet körében felmerülő jogviszonyból eredő követelésekre nézve, még ha azok a könyvbe bejegyeztettek is, a kivételes