A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 17. szám - Kereskedelmi s üzleti könyvek kivonatainak hitelesítése

134 A JOG b e v e z e t é s i d e j é r e kétséget támaszthatnak. (Dr. Neumann idézett munkája 106. 1.) Ugyanezt olvassuk dr. Nagy Ferenc «Magyar kereskedelmi jog kézikönyvé»-ben. Ugyanez van kifejezve a szegedi táblának (1897 jun. 30. határozat tárában felvett 12. számú polgári) határozatában : «A kereskedelmi könyvek arra szolgálnak, hogy azokban a kereskedő üzletének a menetét feltüntesse s azokból nemcsak maga a kereskedő, de minden szakértő az üzlet menetét és vagyoni állását áttekinthesse. Ennek a célnak a kereskedelmi könyvek ugy felelnek meg. ha mind az, ami az üzletben történik, a könyvekben pontosan és hiven feljegyeztetik. C s a k i s olyan könyv, mely ily módonvezettetik, tekinthet ő szabályszerűnek, a mi a K. T. 2 .">. s z a k a s z ánakabbóla rendelkezésből is kiviláglik, hogy a könyveknek a kereskedő ügyleteit és vagyoni állását teljesen fel kell tüntetniük. Ezek szerint kétségtelenül nyilvánvaló dolog az, hogy a keresk. törv. 31. szakaszában emiitett «szabályszerűségnek)) feltételei és kellékei, — más szóval a könyv hitelességére megkívántató törvényes kellékek és a törvényben előszabott módon való vezetésének szabályai a keresk. törv. 25. szakaszának 1. és 2. kikezdésében foglaltatnak. Ezen kellékek és szabályok pedig kétféle természetűek : a) a hitelességnek külső kellékei, úgymint bekötött e a könyv, laponként el van-e látva folyó számmal, át van-e fűzve, élőnyelven van e vezetve? továbbá vájjon a bevezetések hézaghagyás nélkül teljesittetnek-e, nincsen-e kitörlés kivakarás? stb. Az ezen kategóriába tartozó kellékek egytől egyig olyanok, melyeket a közjegyző különös szakértelem nélkül megállapíthat és közhitelességgel tanúsíthat — és tanúsítani köteles ; és vannak b) a hitelességnek, szabályszerűségnek belső kellékei, vagyis azok, a melyekből a szakértő a könyvvitel szabályai szerint megállapíthatja, vájjon olyan-e a könyvvezetés, a melyből a kereskedőnek ügyleti és vagyoni állása teljesen feltüntethe tők. A b) alatti kellékek, nézetem szerint — a közhitelességgel felruházott s z e mély ügykör én k i v ü 1 esnek; — ezekre nézve tehát, mivel ezek megállapítása különösen kereskedői szakértelmet igényel, közhitelű tanúsítást nem állíthat ki, annál kevésbbé. mert hiszen akkor nem csak a felmutatott egy könyvet, hanem az illető kereskedő összes könyveit totalitásukban, sőt esetleg a mérleget és leltárt is beható vizsgálatnak kellene alávetnie, a mire a törvényhozó semmi esetre nem gondolhatott. Már most nézzük a hazai közjegyzők által alka'mazni szokott könyvhitelesitési záradékot. Három, illetve a magaméva!, négyfélét ismerek. 1. Leginkább van elterjedve a fent idézett Rupp Zsigmond-féle irománypéldányon alapuló az a záradék, a mely szó szerinti értelmében alkalmazza a közjegyzői törvény 90. szakaszát. A fent előadottak szerint kétségtelen, hogy ezzel a záradékkal többet bizonyít a közjegyző, mint amire hitelesítési ügyköre kiterjed, lépten nyomon ki van téve annak a nem éppen hízelgő eshetőségnek, hogy a per során felmutatni kért könyvekből a szakértők a közjegyzővel ellentétben azt igazolják, hogy a kérdéses könyv «nem szabályszerű*, nem vezettetik a törvényben előirt módon. Ez a záradék tehát, bár a törvény szövegének megfelelő, de a törvény helytelen szövegezése folytán még sem törvényes, tehát nem követendő. Megjegyzendő azonban, amit senki sem fog tagadásba vonni, hogy ezen záradék dacára, soha egyik közjegyzőnek sem jutott eszébe még egy könyvhitelesitésnek alkalmával sem, a b) pontban körülirt kellékekkel foglalkozni ; az eljárás tehát helyes, csak eljárásunknak a dokumentálása helytelen és s o k esetben, legalább látszólag a közhitelesség diskreditálásával jár. 2. Vannak közjegyzők, akik a fent előadottak tudatá ban, vagy legalább sejtvén a törvény szövegének helytelenségét, — a könyvkivonat hitelesítési záradékban csak annyit bizonyítanak, hogy a könyvkivonat tételei szó és szá n szerint egyeznek az eredeti könyv illető tételeivel. Többet semmit. Itt már az eljárás is helytelen, nem csak annak dokumentálása, mert szerintem az a) pontbeli kellékeket, ha megvannak s illetve ha aggály nincs — egyenként mindegyiket bizonyítani kell; ezzel a könyvkivonattal a fél sem a perben nem ér célt, sem telekkönyvi előjegyzést nem kaphat. Igazolja ezt a többi között — a Curiának 1899 dec. 22, kelt 5,396. számú határozata, mely szerint «a kolozsvári táblának 'elutasító végzését helyben hagyja, mert a kérvényhez csatolt A) alatti könyvkivonatra vezetett hitelesítési záradékban nem foglaltatik az, hogy a könyv az annak hitelességére megkívántató törvényes kellékekkel bír, már pedig az 1874. XXXV. t.-c. 90. szakasza értelmében a hitelesitő közjegyző ezt is tartozik igazolni stb. 3. A harmadak felfogásnak élén áll dr. Baranyai (Blum) Béla, akinek «A közjegyzői törvények magyarázatai) cimű művében (83. lap) a következőket olvassuk: «A közjegyzőnek abbeli kötelessége, hogy a könyvkivonat hitelesítésénél vizsgálni tartozik: vájjon az annak hitelességére megkívántató törvényes kellékekkel el van e látva és vájjon a törvényben előszabott módon vezettetik-e ? nem terjedhet tovább, mint az általános kellékeknek a megvizsgálására. (Keresk. törv. 25. §.) Nevezetesen felvan-e bélyegezve, a lapok lapszámozvák, fonállal egybefüzvék és hivatalos pecséttel lezárvák-e PAzon a helyen, amelyre a hitelesítendő könyvkivonat szól, nem észlelhető-e vakarás, vagy egyéb szabálytalanság ? De nem az egész könyv alapos és részletes megvizsgálására, mert ez a kereskedelmi törvény 3j. szakasza szerint csak a bíróság, vagy a birói szakértők hatáskörébe tartozik.)) Teljesen osztom a tudós szerző nézetét a részben, hogy csak az általános külkellékek tanusitandók, azonban nem osztom a részben, mintha a könyv hitelességének külső kellékei közé tartozó és a keresk. törv. 25. szakaszának 2. bekezdésében felsorolt kellékeknek a közjegyző által megvizsgálása és tanúsítása csak a hitelesítés tárgyát képező könyvkivonati tételekre szorítkoznék; szerintem a most érintett kellékek szempontjából a kereskedő által bemutatott egész könyv megvizsgálandó, mert csak ezen walapos és részletes vizsgálata alapján érlelődhetik meg a hitelesitő közjegyzőben az a meggyőződés, hogy e tekintetben «semmi aggály nem forog fenn» s mert az a körülmény, hogy a könyvkivonati tételekre vonatkozó hely a könyvben tisztán, vakarás, javítás nélkül van bevezetve, még nem zárja ki, hogy a következő, vagy előző lapon a leggyanúsabb ki vakarások, változtatások, törlések stb. ne forduljanak elő, ami azután az egész könyv hitelességét végkép lerontja, másrészt meg a keresk. törv. 35. szakaszára való hivatkozás nem talál, mivel ez a szakasz csak perbeli ellenfélre v o n a t k o z h a t i k, de nem a közjegyzőre, akihez a kereskedő könyvét a könyvkivonat hitelesítése végett elhozza. Dr. Baranyai véleménye s: érint a közjegyzői hitelesítési záradék tehát, — ez már a harmadik, — tanúsítja a könyvkivonati tételek azonosságán felül, a fenti a) pontbeli hitelességi külkellékeket, de a keresk. törv. 25. szakasznak 2. bekezdésében foglaltakat csak a könykivonatbeli tételekre szoritkozólag, feltéve persze, hogy az általa alkalmazni szokott záradék nem foglalt magában sem többet, sem kevesebbet, mint eljárásának hü tanúsítását. Nagy kérdés, vájjon a fél az ily tartalmú záradékkal ellátott könyvkivonattal akár a perben, akár a telekkönyvben célt ér-e? Egybe foglalva tehát az előadottakat : tekintettel arra. ho^'y a bírálat tárgyává lett 1874. XXXV. t.-c. 90. szakaszban előirt hitelesítési záradék egészben magában foglalja az 1844. évi VI. t.-c. 13. szakaszával módosított váltótörvény II. rész 106. szakaszának szabályait, — továbbá, hogy ezen szabályok helyébe ma a közjegyzői törvénynél későbbi keletű 1875. XXXVII. t.-cikkel megalkotott keresk. törv. 25. szakasza lépett, — tekintettel arra, hogy ezen 25. szakaszban a kereskedelmi könyv hitelesítésének feltételéül oly kellék is van előírva, a melynek megvizsgálására és tanúsítására a közjegyző különös szakértelem hiányában ügykörrel nem birhat, és a közj. törv. 29. szakasza és a keresk. törv. 25. szakasza közötti ellenmondás megszüntetve nincs és igy a későbbi keletű keresk. törvénynyel az előbbi keletű törvény rnegváltoztatottnak tekintendő, — tekintettel arra, hogy ily körülmények közt a közjegyző egész eljárása a könyv hitelesítése körül csakis arra terjedhet ki, a mi a keresk. törv. 25. szakaszában a fenti kelléktől eltekintve megállapítva van, — tekintve továbbá azt, hogy a közjegyző helyesen csak azt dokumentálhatja a záradékban, a miben eljárni jogosult és tényleg eljár, vagyis a záradék hü tanúsítása kell, hogy legyen a közjegyző eljárásának : mindezeknél fogva meggyőződésem szerint c s a k a z a kónyv kivonat hitelesítési záradék tekinthető helyesnek, a mely a közjegyzői törvény 90. sz a-