A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 17. szám - Kereskedelmi s üzleti könyvek kivonatainak hitelesítése

A JOG 133 ra e g volt büntet v e, már pedig A. tettes, habár két izben elkövetett lopás miatt büntetve volt, mégis az 1900. évi november hó 22-én elkövetett cselekmény elbírálásánál csak mint egy ízben visszaeső jöhet tekintetbe, mert mikor a második cselekményeért reá kiszabott 8 napi fogházbüntetést kitöltötte, az első cselekményeért még jogerősén elitélve nem lévén, azt ki sem tölthette, a második izben pedig olyan cselekményéit kiszabott egy hónapi fogházbüntetést töltött ki, mely cselekményt még a reá első izben jogerősen kiszabott büntetés alapjául szolgált cselekmény előtt követett el. Különben is, ha V. királyi járásbir iság, meiy A. tettest a második cselekmény miatt 1897. évi november hó S-án elitélte, tudomást szerzett volna arról, hogy A. tettes ellen X. kir. járásbíróság előtt előzően elkövetett cselekmény miatt büntető eljárás van folyamatban, a későbbi cselekmény miatt megindított ügynek X. kir. járásbírósághoz való terelésére nézve intézkedni, az 1880. évi 2,265. számú igazságügyminiszten rendelet 10. § a alapján módjában állott volna, esetleg a E. T. K. 104. §. 1. pontja alaján összbüntetés kiszabásának lehetett volna helye, mely esetben A. tettes egy izben való büntetést állott volna ki s igy <nz 1900. évi november hó 22-én elkövetett cselekményének elbírálásánál a B. T. K. 338. §-nak szigorító rendelkezése alkalmazásba nem jöhetett volna. A királyi Curia 1888. évi április hó 5-én 2,168. számú határozatában vádlottat, ki 1881. évi április hó 20-án kelt ujabb elitéltetése előtt 1881. évi január 19-én az 1880. évi augusztus 20-án elkövetett cselekmény miatt, tehát két izben lopás büntette miatt büntetve volt, az alsóbb bíróságok ítéletének megváltoztatásával a B. T. K. 338. §-nak mellőzése mellett a B. T. K. 333. §-ba ütköző s az ellopott ingó dolognak 50 frtot tul nem haladó értékre tekintettel a B T. K. 334. §-a szerint minősülő lopás vétségében nyilvánította bűnösnek, indokolva határozatát azzal, hogy vádlott az utóbbi, azaz 1881. évi április 20-iki elitéltetése alkalmával, akár pedig utólag a B T. K. 99. és 104. második bekezdése alapján két első cselekménye miatt összbüntetéssel volt volna sújtandó s ekként, ha a törvény által előirt eljárás követtetik. a vádlott a két lopás büntette miatt csak egyszer és nem két izben megbüntetettnek jelentkeznék, ennélfogva vádlott csak tévedés folytán szenvedett egy összbüntetés helyett két külön büntetést; már pedig a bírói tévedés hátrányos következményei a vádlott terhére fel nem róhatók, tehát vádlott a B. T. K. 338. $-nak mellőzésével lopás vétségében volt bűnösnek nyilvánítandó. De még abban az esetben is, ha A. tettes irányában az összbüntetés kiszabását az a körülmény tette lehetetlenné, hogy V. bíróság 1897. évi november hó 8-án hozván meg ítéletét s A. tettesnek egy más bíróság előtti ügyének folyamatban tételéről tudomással nem bírván, a hozott ítéletet mint jogerősét folyamatba kellett hogy vegye, vagy ha tudomást szerzett volna is a másik ügy folyamatban létéről, a jogerős ítélet folyamatba vételével nem várhatott addig, inig X. bíróság által meghozott ítélet is jogerőre emelkedik, mindazáltal A. tettes irányában az 1900. évi november hó 22-én elkövetett cselekményének elbírálásánál, mint csak egyizben vissza eső egyén ellen a B. T. K. 338. §-nak minősítő rendelkezése helyesen nem volt alkalmazható. Kereskedelmi s üzleti könyvek kivonatainak hitelesítése. (1874 XXXV. t.-c. 90. §.) Irta: dr. KOVALICKY ELEK, homonnai kir. közjegyző. A magyar polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat sokat vitatott .'14. szakasza éitrlmében kétszeresen actualissá vált a közjegyzői törvénynek fent idézett szakasza. Az úgynevezett könyvkivonati illetékesség megállapítása szempontjából hitelesített könyvkivonat mutatandó be ; a közjegyzőnek a hitelesítés alkalmával az 1874. XXXV. t.-c. 90. szakasza értelmében «a kivonatot az eredeti könyv illető tételeivel össze kell egyeztetnie és eg>úttal megvizsgálnia: vájjon e könyv az annak hitelességére megkívántató törvényes kellékekkel el van-e látva, s vájjon a törvényben előszabott módún vezettetik ? Ha e részben semmi aggály nem forog fenn, a hitelesítési záradékot a kivonatra írja azon megjegyzéssel, hogy a kivonat az eredeti könyv illető tételeivel teljesen megegyezőnek találtatott, s hogya könyv az annak hitelességére megkívántató törvé nyes kellékekkel bír és a törvényben előszabott módon vezettetik.» Kérdés: 1. a mikor bir a könyv az annak hitelességére megkívántató törvényes kellékekkel és 2. mikor vezettetik a törvényben előszabott módon ? A közjegyzői törvény idizett szakaszának alkotása idejében ezen kérdésekre a feleletet az 1844. VI. t.-c. 13. szakaszával módosított váltótörvény (1810. XV. t.-c.) II része 106. szakaszának szabályai adták meg (R u p p m. kir. közjegyzőségi törvény magyarázata 146. lap.) Mindezen szabályok o'y természetűek, hogy a közjegyző azokat ügykörén belül köteles is, jogosított is, megvizsgálni és közhitelességei tanúsítani, vagyis egyik kellék sem olyan, melynek megértéséhez különös szakértelem lenne szükséges. Nem szorul bizonyításra, hogy egy könyvkivonatnak, a fentiek szerint való szabályszerű lelkiismeretes hitelesítése, órákat, sőt napokat igénybe vevő munkálat, s hogy egy legfeljebb két lapot kitevő könyvkivonat hitelesítéséért az akkor érvényben volt díjszabás szerint a közjegyzőnek járó 50 krajcarnyi dij ezen munkálattal arányban nem áll. A kereskedelmi törvény (1875. XXXVII. t.-c.) életbe lépte előtt tehát ugy állt a dolog, hogy a közjegyzői törvény 90. szakasza értelmében minden egyes könyvkivonat hitelesítése, bár nagy és felelősségteljes munkával járt, de mégis, mert nem kiván különös szakértelmet, — közjegyző által eszközölhető volt ; azonban senki sem fogja tagadni, hogy nagyon kevés könyvkivonat hitelesíttetett az országhan, a melynél a fent emiitett szabályokban körülirt összes kellékek alaposan megvizsgáltattak volna; nem pedig azért, mert ilyen aránytalanul nagy munkát az emiitett díjért megkövetelni egyszerűen képtelenség. Es éppen azért már a megszabott dij csekélységéből is arra kell következtetni, hogy a törvényhozó gondolatát a szöveg (1874. XXXV. t.-c. 90. §.) nem fejezi ki szabatosan, többet mond, mint akart mondani. Rupp Zsigmondnak idézett művében nem találtunk egyebet, mind a könyv hitelességére megkívántató kellékek és a törvényben előszabott módon való vezetés szabályainak pontos felsorolását és — a 402. lapon a könyvkivonat hitelesitésére vonatkozó oly iromány példányt, mely a törvény 90. szakaszának szövegéhez szorosan alkalmazkodik. Az itt röviden kiemelt anomáliáról szó nincs. Az 1875. XXXVII. törvénycikkel életbe léptetett magyar kereskedelmi törvénynyel — szerintem — lényegesen megváltozik a helyzet. A keresk. törv. 25. szakaszában a kereskedelmi könyvek hitelességére megkívántató kellékek, valamint az, hogy mikor tekinthető a könyv a törvényben előszabott módon vezetettnek, a következőkben van megállapítva; — «Minden kereskedő köteles bekötött, laponként folyószámmal ellátott és átfűzött könyveket vezetni, melyek ügyleteit és vagyoni állását teljesen feltüntetik ; e mellett azonban szabadságában áll a könyvvezetés bármily módját és ennél bármily élőnyelvet használni. Bevezetések a rendszerint kitöltendő helyeken hézag hagyása nélkül teljesitendők. A bevezetés eredeti tartalmát kitörlés által, vagy másként olvashatlanná tenni, valamint kivakarni vagy oly változásokat tenni tilos, melyek minőségüknél fogva kétséget hagynak az iránt, vájjon az eredeti bevezetéskor vagy később történtek-e ?» «A törvény azon felfogásból indulván ki, hogy minden üzlet üzleti céljának és berendezésének megfelelő könyveket használhat, — a cél és berendezés pedig különböző — nem jelöli meg, hogy micsoda könyveket kelljen vezetnie s csupán azondirectió valelégszikmeg, —-de ez aztán elengedhetetlen és lényeges. — hogy ezenkönyvekből a kereskedő ügyletei és vagyoni állása feltüntethető legyen. Ezen directió azonban világosan utal arra, hogy a kereskedőnek a könyvek vezetésénél, a könyvvezetés bármely módja mellett elfogadott' szabályokhoz kell alkalmazkodnia, ugy hogy legalább a szakértő ügyleteit és vagyoni állását megismerhesse. A keresk. törv. 25. szakaszának 2. bekezdése — mint j ezen directiónak kiegészítése, — technikai és nem jogi jelentőségű (Dr. Neumann Ármin Keresk. törv. magyarázata.) Arra a kérdésre tehát, hogy mikor tekinthető a keres! kedelmi könyv szabályszerűen vezetettnek (Keresk. törv. 31. § ) nem lehet másként felelni, mint ugy, hogy akkor, ha ugy vannak vezetve, hogy 1. azokból a keresk. törv. 25. szakaszának első bekezdése szerint a kereskedőnek ügyletei és vagyoni állása teljesen kitűnnek, és 2. hogy ha azokban a 25. szakasz 2. kikezdés szerint, sem kitörlések, sem kivakarások, sem oly változtatások elő nem fordulnak, a melyek a