A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 16. szám - Hagyaték tárgyát képező jelzálogos követeléseknek az örökösök javára leendő telekkönyvi bekebelezés illetékkötelezettségéről

62 A JCG és mint ilyen, az évenkénti ismétlődés dacára csak tévesen vonathatnék a ptkv. 1,480. §-a szerinti 3 évi elévülési idő alatt elenyésző, évenkénti szolgálattételbó'l eredő követelések fogalma alá. Mert az utóbbi fogalommeghatározás nyilvánvalóan mas természetű, évenként kötelezett bizonyos egyes szolgálattételek, nem pedig állandó évi szolgálat után hátralékos követelésekre vonatkoztatandó. A felperesi fennebb jelzett kereseti igény tehát a renies, 30 évi elévülés alá tartozván, az utóbbi időtartam le nem jártánál fogva az elévülés beálltáról sem lehet szó és tárgytalan az a további vita, hogy az elévülés félbeszakadása forog-e fenn vagy sem az által, hogy alperesi község a követelést évről-evre a számadásaiban újból felvette és ily módon felperesnek az iránti jogát elismerte. A kifejezetteknél fogva felperesnek még 600 kor. tőke es keresetileg megjelölt kamata — ez utóbbi azonban csak a törvényes 5°/o kamatláb mértékéig jogosult s ezt, az elsőbiróság íteletének e részben való megváltoztatásával, felperes részére szintén megítélni kellett. Alperesnek nagyobb részben való pervesztessége a S. E. T. 110. §-a értelmében arra szolgált okul, hogy a perköltség megfelelő részének, továbbá a 168. §. értelmében az összes eljárási telebbezési költségnek felperes részére megtérítésében marasztaltassék. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság (1901. márczius hó 5-én G. 12. sz. a.) következő végzést hozott: A kir. Ítélőtábla az első fokú és a felebbezési biióság Ítéletét feloldja, az eljárást megszünteti, a keresetet felperesnek visszaadni rendeli stb. Indokok: A felebbezési bíróság Ítéletében megállapított tényállás szerint felperesnek 700 korona iránti követeléséből 100 korona az 1897-ik évi fizetésének hátralékát, 300 korona az 1894. évi, 300 korona pedig az 1895. évi utazási átalány iránti követelését képezi. Az 1896. évi XXVI. t.-c. 27. §-a a községi alkalmazottak, tehát a körjegyző illetményének megállapítását és az e tárgyban vitás kérdések eldöntését a közigazgatási hatóság hatáskörébe utalja ugy, hogy ezek felett a végső döntés a közigazgatási bíróságot illeti meg. Az idézett törvénycikk 18. §-a kizárja azt, hogy a végső fokban a közigazgatási bíróság elé utalt ügyeket a felek a közigazgatási eljárás befejezése után is a törvény rendes útjára, tehát polgári bíróságok elé vihessék. Annak a megállapítására tehát, hogy a követelt 100 korona felperesnek 1897. évi fizetési részleteként jár-e vagy nem ? a polgári bíróság hivatva nincs. De a polgári bíróságnak hatáskörét abban az esetben sem lehetne megállapítani, ha a 100korona követelés tekintetében el is volna fogadható a felebbezési bíróságnak az az álláspontja, hogy a követelés fennállását és követelhetőségét az alsóbb fokú közigazgatási hatóságok már jogérvényesen megállapították, alperes községet a kérdéses követelést is megállapító s a jóváhagyott számadás végrehajtására utasították, s ebből folyólag ez a per nem lenne egyébnek tekinthető, mint a már megállapított követelés behajtása iránti jogsegély igénybevételének. Mert a bíróságok nincsenek arra hivatva s nincsenek arra feljogosítva, hogy a közigazgatási hatóságok határozatának végrehajtását per utján és ítélet alakjában elrendeljék és biztosítsák; a közigazgatási hatóságok határozatainak végrehajtása közigazgatási uton rendelendő el és rendszerint (az ingatlanokra vezetendő végrehajtás kivételével), közigazgatási végrehajtás utján foganatosítandó. Nyilvánvaló ez az 1896. évi XXVI. t.-c. 149.. 150. és 151. §-ának intézkedéseiből is, melyek kifejezetten intézkednek, hogy a közigazgatási uton megállapított követelések közigazgatási uton nyerjenek érvényesülést. Ha pedig ugyanannak|a követelésnek behajtása közigazgatási útra tartozik, ha e felett a közigazgatási bíróság végső fokban határozott : önként következik, hogy e követelés behajtása akkor sem tartozhatik más útra, ha erre nézve a felek az alsó fokú közigazgatási hatóság döntésében megnyugodtak, s nem vitték fel a kérdést egész a közigazgatási bíróság elé. Felperes tehát abban az esetben, ha megállapított 100 korona követelését a község kifizetni nem hajlandó, annak a most idézett törvény alapján csak a közigazgatási hatóságnál szerezhet érvényt. Az 1894-ik és 1895. évről származó 600 korona utazási átalány megállapítása, esetleg behajtása tekintetében az 1896. évi XXVI. t.-c. intézkedései nem irányadó ugyan, mert azokra e későbbi törvény 152. §-a értelmében alkalmazást nem nyer, azonban e törvény életbe lépte előtt fennállott bírói gyakorlat szerint is a közigazgatási tisztviselő fizetésére vonatkozó igényeit, csak akkor érvényesíthette per utján a polgári bíróság előtt, ha a közigazgatási hatóságnál minden utat sikertelenül kimerített. A felebbezési bíróság a 600 korona tekintetében azt a tényállást állapította meg, hogy ez összeg a számadásokban felpere javára fel van véve, de ez még nem foglalja magában azt is, hogy a birói jogsegély szüksége beállott volna. Mindaddig tehát, m.g e xoyeic.c, -::"Já~'[ke7ésére álló jogorvoslatokat mind . gatáSmenS sl m g rétben a .egfelsőbb8 köz.gazgatás, hatóság ÍLtáro a lolaári per bírósága előtt fellépni nem jogosult. *S nemEzheká z°enntm.nthcPgy a kerefetbe vett 100 korona •ránt, ,™,Wnvesitése egyáltalán nem tartozik a polgári perutra, a 600 ZnaXtetébef pedig előbb más hatósági eljárásnak kell a pert megelőzni, s minthogy annak a megkülönböztetésnek, hogy az illető tisztviselő tényleges szolgálatban, vagy nyugdíjban van-e? az 1896 XXVI t-c 27. §-a értelmében jogi jelentősege nincs, mert e ponton nem a tisztviselő jelenlegi állása hanem az ügy mfnőség'e az irányadó : az 1893 évi XVIII. t -c. 27.J. 1. pontjában meghatározott pergátló kifogásnak mely a 27. §. utolsó előtti kikezdése és ugyané törvény 18*. §-a szerint az eljárás bármely szakában s a felülvizsgalati eljárásban hivatalból is figyelembe veendő, helye van ; azt tehát alperes itt helyesen érvényesítette. ,w i i r Uv körülmények közt a felülvizsgálati kérelem többi panaszpontjainak mellőzésével, az 1893. évi XVIII. t.-c. 204. §-a volt alkalmazandó. . . A perköltség és felülvizsgálati költség feletti intézkedés az 1893. évi XVIII. t.-c. 204. és 168. §-ain és az 1868. évi LIV. t.-c. 252. §-án alapszik. követelés érvenyes itése tekintetében felperes a közigazki Az, hogy valamely okiratba foglalt kijelentésnek és általában a felek megtörtént tényeinek mi a jogi hatálya és hogy az a kijelentés bir-e ügyleti jelentőséggel és ha igen, mi az az ügylet, a mi azzal a kijelentéssel létesül, az anyagi jog szabályai szerint döntendő el és igy kétségtelenül jogkérdés, a mi a felülvizsgálat alól elvonva egyáltalában nincs. Általában véve fel kell tenni azt, hogy a szerződő feleknek a szerződés létesítésénél az az egységes akarata, hogy az a szerződés annak rendelkezéséhez képest a meghatározott időben teljesedésbe menjen ; következésképen az a szerződő fél, a kit vagylagosan többféle, de egymást kizáró és ugyanegy időben érvényesíthető, azonban meghatározott véghatáridőhöz nem kötött igény illet meg, az érvényesithetés idejének beállta után a másik szerződő felet aránytalanul hosszú időn keresztül nem hagyhatja kétségben az iránt, hogy ez ellen az őt megillető igények közül melyiket kivánja érvényesíteni, ellenkező esetben ugy tekintendő, hogy az volt az akarata, hogy érvényesüljön az az igénye, a melynek érvényesüléséhez a másik szerződő fél részéről további szolgáltatás nem szükséges. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1901. febr. 20. G. 8/1901. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. Életbiztosítási kötvény átruházása. A bpesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasítja és megállapítja, hogy másodrendű alperes jogosítva van az első rendű alperes által letétbe tett 7,688 frt. 74 kr. tökét és annak letéti kamatát a letétből fölvenni és elsőrendű alperes jogosítva van a 19,838,99. sz. jegyzőkönyvhöz a—a 15. jelek alatt csatolt dijnyugtát és a 16. jel alatt csatolt biztosítási kötvényt átvenni azzal, hogy a letét kiutalása és a kérdéses okiratok kiadása iránt az Ítélet jogerőre válta után fog a kir. törvényszék intézkedni. Indokok: (Felperes kijelentése értelmében) felperesként szereplő özv. H. Mórnét nem saját nevében is, hanem csupán mint kiskorú H. Oszkár, Bella, Vilma és Endre gyámját kellett tekinteni.... Az itt 16. jel alatt eredetiben csatolt, 1888. aug. 13-án kelt biztosítási kötvény szerint H. Mór a New-York életbiztosító társaságnál biztosítva volt olykép, hogy a biztosított összeg oly esetben, ha H. Mór 1908. július 30-ig meghalna, az ő jogutódainak (Rechtsnachfolger) és az esetben, ha ez időpontban még él, n?ki magának fizetendő. A V. alatt eredetben csatolt és 1893. szeptember 9-én kelt, a tanuként kihallgatott A. Gyula és F. Miksa vallomása által valódinak bizonyult irat szerint, H. Mór a biztosítási kötvényen alapuló összes jogokat G. Gusztáv másodrendű alperesre átruházta és a biztosító-társaság ezt az átruházást a V. alatti okiratra vezetett, 1893. október 24-én kelt nyilatkozat szerint tudomásul vette. Felperes az átruházás hatálytalanságát vitatta az alapon, hogy a biztosítási kötvény szerint arra az esetre, ha mint tényleg bekövetkezett, a biztosított 1908. július 30-a előtt hal meg, kedvezményezettekül a biztosított jogutódai, azaz törvényes örökösei levén megjelölve, a biztosított a kedvezményezetteket illető es a kedvezményezettek vagyonához tartozó biztosítási összeget hatályosan másra át nem ruházhatta. Felperesnek ezt az álláspontját nem lehetett helyesnek elfogadni. Életbiztosítási ügyletből tolyolag a kedvezményezettnek a halálesetre biztosított összegre va o joga a biztosított halála esetén nyílik meg és ez időpontig a kedvezményezettet a biztositási ügyletből folyólag semminemű jog nem illeti, miből következik, hogy a biztosítottnak a biztosító beleegyezésével ahhoz is joga van, hogy az eredetileg kijelölt kedvezményezett helyén más kedvezményezettet jelöljön és ez a joga a kedvezményezett beleegyezésétől nem függ. Már pedig a v. alatti okirat értelme az, hogy a biztosított az eddigi Kedvezményezettek helyett G. Gusztáv másodrendű alperest jelölte ^^^^t^^"^" esetre, ha a biz tos.tott 1908. július 30. napja előtt hal meg, mind pedig arra, ha e nap után fog meghalni. Erre mutat okiratban használt