A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 16. szám - Hagyaték tárgyát képező jelzálogos követeléseknek az örökösök javára leendő telekkönyvi bekebelezés illetékkötelezettségéről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 10. számához. Budapest, 1901. április hó 21. Köztörvényi ügyekben. (A pozsonyi kir. ítélőtábla 12. sz. polgári határozata.) A perköltség erejéig önállóan az itélet jogerőre emelkedése előtt a kielégítési végrehajtás el nem rendelhető. Özvegy D. Mihályné sz. M. Teréznek, B. Pál és neje sz. H. Teréz ellen, a pozsonyi kir. törvényszék előtt folyamatba tett végrehajtási ügyében az elsőfokú bíróság adásvevési szerződés kiállítása, ingatlan tulajdona és birtoka iránt folytatott perben, a felpereseket keresetükkel elutasító és perköltség megfizetésére kötelező két egybehangzó ítélet alapján, az alperes kérelmére kielégítési végrehajtást a perköltségre nézve elrendelte. A kérelem alapján hozott végrehajtást elrendelő végzés ellen a felperesek felfolyamodást adván be, ennek a 191/901. p. sz. a. történt eldöntése alkalmából, a pozsonyi kir. itélő tábla kimondta a határozattárba felveendő következő határozatot: • A felperest kereseti követelésével elutasító és perköltségben marasztaló két egybehangzó ítélet alapján, a másodbirósági itélet ellen használt és ki nem zárt további felebbezés esetében, az alperes kérelmére a perköltség erejéig a kielégítési végrehajtás el nem rendelhető.* I n d o k o k: Végrehajtható közokiratok az 1881:LX. t.-c. 1. §. a"l pontja szerint a polgári bíróságnak jogerőre emelkedett ítéletei, ugyanennek a szakasznak b) pontjánál fogva pedig a polgári bíróságoknak jogerőre nem emelkedett azon marasztaló Ítéletei, melyek ellen a végrehajtásra halasztó hatálylyal nem biró felebbezés használtatott. Ez utóbbi iléletek közé azok tartoznak, a melyek az 1881: LIX. t.-c. 37. §-ában fel vannak sorolva, valamint ennek a törvénynek 48. §-a értelmében az elsőbirósági ítéletet helybenhagyó másodbirósági itélet. Igaz ugyan, hogy az utóbbi törvényszakasz általánosságban kimondja, hogy két egybehangzó itélet alapján a kielégítési végrehajtás elrendelésének van helye; a törvény ezen intézkedése azonban, melynek kétségtelenül csak az a célja, hogy a pernyertes fél oly követelésének, melyet két bíróság egybehangzóan megállapított, végrehajtás utján való érvényesítésében ne gátoltassék, nem terjeszthető ki azokra a perekre is, a melyekben felperes keresetével elutasittatván, az alperes részére perköltség fizetésére köteleztetett. A pernek jellegét ugyanis a kereset főtárgya határozván meg, ebből pedig nyilvánvalóan az következik, hogy a végrehajtási törvény 1. ij. bi pontjában érintett marasztalást feltételező ítéletek fogalma alá csak azok az Ítéletek vonhatók, melyek a kereset főtárgyára vagy annak egy részére marasztalást tartalmaznak, vagy melyekkel a felperes jogaiba lépett alperesnek viszonkeresetileg érvényesített követelése megítéltetett; pusztán perköltségben történt marasztalást tartalmazó ítéletek azonban, a perköltségnek járulékos természeténél fogva, ez Ítéletek közé nem sorozhatok. Ennélfogva ki kellett mondani, hogy a perköltség erejéig önállóan, az itélet jogerőre emelkedése előtt a kielégítési végrehajtás el nem rendelhető. Kelt Pozsonyban, 1901. február 27. Hitelesíttetett 1901. március 6-án. A bíróságok nincsenek arra hivatva s nincsenek arra feljogosítva, hogy a közigazgatási hatóságok határozatainak végrehajtását per utján és itélet alakjában elrendeljék és biztosítsák; a közigazgatási hatóságok határozatainak végrehajtása közigazgatási uton rendelendő el és rendszerint az ingatlanokra j vezetendő végrehajtás kivételével közigazgatási végrehajtás j utján foganatosítandó. *) Nyilvánvaló ez az 1896. évi XXVI. t.-c. 149.. i5o. és I5I. §-ának intézkedéseiből is. melyek kifejezetten intézkednek, hogy a közigazgatási uton megállapított követelések közigazgatási uton nyerjenek érvényesülést. Ha pedig ugyanannak a követelésnek behajtása közigazgatási útra tartozik, ha e felett a közigazgatási bíróság végső fokban határozott : önként következik, hogy e követelés behajtása akkor sem tartozhatik más útra, ha erre nézve a felek az alsó fokú közigazgatási hatóság döntésében megnyugodtak, s nem vitték fel a kérdést egész a közigazgatási bíróság elé. A brassói kir. tőrvényszék mint polg. felebbezési bíróság *) A kör- és községi jegyzők fizetésének behajtása tekintetében nálunk bizonytalanság uralkodott, mert az ilyen követeléseket rendszerint bírói uton érvényesítették és a kifogás, hogy azok közigazgatási uton hajtandók be, nálunk mellőztetett. Most sikerült egy ügyet a kir. Táblához vinni, mely ellenkező véleményben van, t. i. hogy a községi- és körjegyzők hátralékos fizetésének behajtása nem tartozik a bíróság hatásköréhez még akkor sem, ha az illető nyugdíjban van, hanem a közigazgatás feladata. 1900. december 31-én 1900. B. 301 sz. alatt.) Dr. Turcu János ügyvéd által képviselt G. György felperesnek, dr. Micu András ügyvéd által képviselt Breáza község alperes ellen 252 kor. 80 fillér meg 700 kor. és jár. iránt a fogarasi kir. járásbíróság előtt folyamatba tett sommás perében következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék az első bíróság ítéletét az 1899. Sp. I. 498/1 sz. alatti keresetben érvényesített 252 kor. 80 fill. (126 frt 40 kr.) követeléssel felperest elutasító részében, és az 1899. Sp. I. 499/1 sz. alatt 700 kor. (350 frt) kereseti követelésből 100 K. részösszeg és kamata erejéig alperest marasztaló részében helybenhagyja, — az elutasított 600 kor. töke, ennek kamata és a perköltség tekintetében azonban az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s alperest az utóbb emiitett kereseti 600 korona részlet tőke és jár. megfizetésében szintén marasztalja. Indokolás: Az egyesitett külön keresetekkel felperes birói uton fellépni jogosított volt, s azokat közigazgatási hatósági eljárásra utasítani azért sem lehet, mert, miként az elsőbiróság helyesen felhozta, felperes, mint nyugdíjazott körjegyző, többé nem áll közigazgatási szolgálatban. És más részről az a körülmény, hogy a kereseti követelések, ámbár a közjegyzői állásban teljesített utazások díjazása, továbbá utazási átalány és fizetéshátralék címén támasztatnak, de a község részéről már elismert és részben a számadásaiban kitüntetett tartozások gyanánt, a kereseteket egyenesen birói útra tartozóknak tünteti ki. Ennek előrebocsátása után a kir. törvényszék az jlsőbiróság ítéletében megállapított tényállást fogadta el Ítélete tényalapjául. A 126 frt. 40 kr. vagyis 252 kor. 80 fillér kereseti követelést elutasító részében helybenhagyta az elsőbiróság Ítéletét az abban kifejtett indokoknál fogva s azonfelül még azért, mert felperes erre vonatkozóan azt a fenti körülményt, amit felebbezésében is említ, hogy tudnillik a kérdéses, a felperesi jegyzékben felsorolt és a községi elöljáróság részéről igazolt összes utazásai a hivatalos uti átalány illetményén ifelül, külön díjazásban részesitendők volnának, bebizonyítani nem tudta, és arra sem nyújtott bizonyítékot, hogy az elsőbiróság által külön dijazandóknak kimondott egyes utazásokon kivüli többi utazásainak díjazás iránti követelését a község jogszerű módon, és a községre kötelezőnek tekinthető alakban elismerte volna. Ezekhez képest csak amaz utazásai, melyek a megyei számvevőségtől felperes indítványára bekért szakvélemény szerint és az elsőbiróság ez iránti ténymegállapításából folyóan az uti általányon felül dijazandók, a község által kifizetett 48 frttal már díjazást nyertek. Az elsöbiróságnak az 1899. Sp. I. 499/1 sz. keresetben tárgyalt 700 kor. követelésből 100 kor. tőkét és kamatát illetően alperest a fizetésre kötelező Ítéleti rendelkezését helybenhagyta a kir. törvényszék azért, mert felperesnek e követelése körjegyzői fizetés-hátralék cimén az alperes község 1897. évi számadása II. cim 3. tétel alatt be van vezetve, a község felsőbb illetékes hatósága a megyei közgyűlés által jóváhagyott e számadást végrehajtás végett a községnek beküldötte, s ez által a hátralék 50 frt (100 kor.) kifizetésére a községet jogszerű módon kötelezte és utasította. Ezzel szemben alperes község a megtörtént kifizetést nem is állította, az a bizonyitatlan ellenvetése pedig, hogy a körjegyzői fizetés jogosulatlan felemelése utján keletkezett volna a felperesi követelés, figyelemre nem méltatható. A 100 koronán felüli kereseti összeg tekintetében az elsőbiróság tényként helyesen állapította meg, hogy az 1894. évi 150 frt és 1895. évi 150 frt utazási átalány-hátralék a községi számadásokban az 1896. évről a kiadások 1. címe 4. tétel alatt és 12. tétel alatt, továbbá az 1897. évi számadásban a kiadások 1. cime 5 tétel alatt összesítve 300 írtban tényleg be van vezetve, s az évi számadások megyei közgyűlési helybenhagyás után a községnek végrehajtás végetti felsőbb hatósági utasítással leküldettek. Ehhez képest a követelés valódisága alperes községgel szemben be van bizonyítva. Alperes e részben nem is a valódiságot tagadja, hanem a ptkv. 1,480. §-ában foglalt 3 évi elévülési idő letelténél fogva a követelést elenyészettnek állítja. Az elsőbiróság az elévülési kifogásnak helyt ^adva, felperest ez okból elutasította a 600 kor. (300 frt) erejéig keresetével. Ez ellenében felperes jogosan érvel a felebbezése indokolásában azzal, hogy ily követelés az emiitett törvényhely szerinti, 3 évi rövid elévülési idő alá esők gyanánt meghatározott követelések közé, a milyenek az évenként ismétlődő szolgálattételekből hátralévő és más ott felsorolt követelések, egyáltalán nem sorolható. A közszolgálatban állott felperesnek ugyanis évi uti átalány illetménye az ő rendszeresített évi javadalmának kiegészítő része