A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 13. szám - A németországi magánbiztositási vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat - A nemzetállam

102 A JOG Külföld. A németországi magánbiztositási vállalatokra vonatkozó törvényjavaslat. (Fordította A. S. A fordító jogait fentartja.) Vége. V. A biztosítási vállalatok ellen ó'rzése. 1. A felügyeleti hatóság feladata és jogai. 64—69. §§. A felügyeleti hatóság feladata a biztosítási vállalatok egész üzletmenetét ellenőrizni és odahatni, hogy a törvényes intézkedések és üzlettervek szigorúan betartassanak. Joga van az e célból szükséges intézkedéseket megtenni és a szabálytalanul eljáró vállalatot 1,000 márkáig megbírságolni, mely bírságok a rendes közigazgatási uton hajtatnak be. (64. §.) Joga van a felügyeleti hatóságnak a törvényes üzletvitelről a társaság könyveiből és más okmányaiból meggyőződést szerezni, mely célból a vállalatok vezetőségei és ügynökségei a felügyeleti hatóság közegei által kivánt bárminemű adatok rendelkezéseire bocsájtani tartoznak, a 64. §-bar. megállapított bírság mellett. Résztvehet a felügyeleti hatóság a felügyelő bizottsági, választmányi és más hasonló üléseken, hol meghallgatandó; ily ülések összehívását kívánhatja, sőt ha szükségesnek tartja, saját hatáskörében össze is hivathat és megtarthat. (65. §.) A felügyeleti hatóság jogai liquidatió, megszűnés vagy betiltás esetére és ezek idejére is fennállanak. (66. §.) Ha a felügyeleti hatóság azt tapasztalja, hogy a vállalat a törvényes és általa megkívánt intézkedéseknek meg nem felel és ez által a biztosítottak érdekei veszélyeztetve vannak, jogában áll a vállalat üzemét beszüntetni, mely esetben a részvénytársasági vállalatok uj biztosításokat nem eszközölhetnek, régieket meg nem újíthatnak és föl nem emelhetnek: a szövetkezetek pedig föloszlanak. (67. §.) A biztosítási vállalatok, ha fizetésképtelenek, ha mérlegük vagyonveszteséget tüntet föl; a szövetkezetek, ha apótdijak esedékességüktől számítandó 5 hónap múlva be nem folynak: kötelesek a felügyeleti hatóságnak jelentést tenni. A csődbíróság köteles a felügyeleti hatóság kívánságára a csődöt elrendelni. Ez ellen felebbezésnek helye nincs. Ha a biztosítottak érdekében a telügyeleti hatóság a csőd elrendelését károsnak találja, utasíthatja a vállalatot üzletvitelének záros határidőn belől való megváltoztatására és addig is némely fizetéseket, mint nyereményrészek, viszavásárlások, kölcsönök adása beszüntethet és életbiztosítási vállalatoknál a vállalat kötelezettségeit 33°/0-ig redukálhatja. (68, 69. §.) 2. A felügyeleti hatóság szervezése és ténykedései. 70-84. §§. Az ellenőrzés gyakorlására: Kaiserliches Aufsichtsamt für Privatversicherung cimü hivatal szervezkedik, Berlin székhelylyel. Ezen hivatal áll: egy elnökből és a szükséges állandó és ideiglenes tagokból. Az állandó tagok és az elnök a birodalmi tanács javaslatára, a király által neveztetnek ki, élethossziglan; az ideglenes tagok a szövetségtanács által választatnak. A hivatali személyzetet a birodalmi kancellár nevezi ki. (70. §.) Szükség esetén az egyes birodalmi tartományok területére kormánybiztosok is nevezhetők ki. (71. §.) Ezenkívül szerveztetik egy tiszteletbeli (fizetés nélküli) biztosítási tanácstestület előkelő szakférfiakból, kiket ötévenként a kancellár telterjesztésére a császár nevez ki. A tanács tagjai csak napidijat és utazási költség megtérítést kapnak igénybe vételük idejében. (72. §.) A felügyeleti hatóság az elnök vezetése mellett, két állandó taggal és két tanácsbelivel, szóbeli tárgyalás alapján határoz: 1. Az üzem-engedély megadása iránt. (4—7 §§) 2. Az üzleti terv megváltoztatása iránt. (13. §.) 3. A működési időtartamra vonatkozó változás tekintetében. (14. §.) 4. A 64. §-ban megállapított kihágás megbirságolási rendelet kiindulását illetőleg. 5. Az üzem beszüntetése iránt. (67. §.) 6. A csőd elrendelésére vonatkozólag. 9. A némely folyó ügyekből eredő fizetmények és a kötelezettségek redukálása tekintetében. (69. §.) A 2. és 4., 5., 6., 7., pontok alatti határozatok hozatala előtt az illető vállalatok képviselői meghallgatandók. A hozott határozatok indoklással látandók el és a Reichsanzeigerbe közéteendők. (73. §) Irodalom. \^^A nemzetállam. (Irta: dr. Kuncz Ignác egyetemi tanár. Második bővített kiadás Kolozsvár.) A kolozsvári egyetem nagyhírű tanárának könyve tekszik előttem. Olvasom és mohó olvasás közben kibontakozik előttem a nemzetállam nagyszerű rendszere : az állam tele ethikai mélységgel, a lehető leglogikusabb rendszerben kifejtve. A politika mindig élénken foglalkoztatta az embereket Hoay miért, azt megmagyarázza a politikai élet parallel haladó két megnyilatkozási formájának : a gondolatnak es ténynek nagy befolyása az emberiség életére. Valóban, a politika fejlődésében minden momentum az emberiség életére kiható fontossággal bír. A Kuncz műve is egy ilyen fejlődési momentuma politika ideális faktorában : a gondolatban. E műben bizonyára olyan gondolatok foglaltatnak, a melyeknek most meg ki sem számítható horderejűk lehet az emberiség és főképpen és mindenekelőtt nemzetünk életére. Abban azonban egészen bizonyosak vagyunk, hogy Kuncz műve csak nemesitheti a politikai gondolkozást es cselekvést. Éppen ezért üdvös es nagyon kívánatos volna, ha e munka a legtágabb körben ismeretessé válnék. Ismerjük meg e müvet valamennyien, hogy szemlélhessük az államot a macja ideális valóságában. Hogy lássuk az ideált, a melynek megvalósítása mindnyájunknak együttes kötelessége. Kuncz könyvét szerényen tankönyvnek nevezi; pedig ebben a tankönyvben meg vannak vonva az ethikai államfelfogásnak a legmerészebb és eddig még alig sejtett consequentiái és ki van fejtve benne a nemzetsouverainitás a logikailag képzelhető két formájában : a respublikában és a monarchiában, ^ a^ nemzet souverainitás a maga közvetlenségében és közvetettségében. Nem tankönyv ez, hanem egy logikusan megirt, philosophiai gondolkozásban megérett, rendszere a politikának. Boldogok azok, a kik e könyvet tankönyvül használhatják. Léha korunkban, abban a korban, a melyben nemhogy tisztában volnánk a világ mozgató hatalmaival: az állammal, a társadalommal, önmagunkkal, — hanem nyíltan bevalljuk, hogy gondolatokkal nem foglalkozhatunk: nincs erre időnk, mert hát vasutat kell építenünk stb., stb. — és különben sem érdemes ilyen naplopó, mert anyagi hasznot nem hajtó dolgokkal foglalkozni; — azok, a kik áttanulmányozzák a Kuncz művét, legalább merítenek valamit abból az erkölcsi mélységből, a mely könyvének minden egyes betűjéből kisugárzik. Az emberek olyan könnyen szoktak elbánni az állammal. Tudják, hogy vannak annak hivatalnokai, a kiket jól-rosszul fizet; tudják, hogy az állam megvédelmez minket, de aztán meg is adóztat ám bennünket: vérben, pénzben követeli tőlünk ez a Molokh az áldozatot. Egy szóval: ha nem is szidjuk minden szavunkkal az államot, annyit többé-kevésbbé öntudatosan és világosan tudni szoktunk az államról, hogy az egy szükséges rossz. Vagy ha ennyire nem is megyünk, de arról csak meg vagyunk győződve, hogy az állam nem egyéb, mint egy souverainné vált részvénytársaság. Mi teremtettük az államot, áldozatot is hoztunk neki, de természetesen csak a mi érdekünkben: — és követeljük a dividendát. A most vázolt és bővebb fejtegetésre igazán nem érdemes theoriák nem csak a közemberek gondolkozásában élnek, ezeknek a theoriáknak az érvényesülését tapasztalhatjuk a politikai praxisban, sőt a tudomány is lándzsát tör mellettök. Mindezekkel ellentétben Kuncz dr., a tőle megszokott világossággal, logikával, szenvedélylyel nem győzi eléggé ostorozni a léha, felszínen mozgó irányokat és egész nagy tehetségével oda törekszik, hogy a nemzetállamot, az ethikai államszemélyiséget nekünk megmagyarázza. Ez a törekvés tölti be Kuncznak egéjz életét s a célt, hacsak tőle függene, bizonyára már rég elérte volna. Mert művében irodalmunkban nem szokásos világossággal, érthetőséggel, éles logikával meg van építve a nemzetállamnak fényes palotája. . . . Két államfogalom van: egy kigondolt és egy valóságos. A kigondolt államfelfogás a közkeletű. Ennek egyetlen betűje sem 'gaz. Ez a plauzibilissé vélt úgynevezett társadalmi állam vagy népsouverainitás. Consequenter átgondolva nem egyéb ez egy nagy részvénytársaságnál. Az állam mindnyájunkért. Ezzel szemben áll az államnak másik felfogása: a nemzetsouverainitás, egyedüli tökéletes rendszere eddig a Kuncz nemzetállama, a mely azt tanítja, hogy az állam ethikai reális személy, melynek egyetlen alanya van: a nemzet. Mindnyájan az államért. A társadalmi államban minden az egyén volt; itt, a nemzetállamban minden a nemzet. A nemzet — az állam. Tisztultabb gondolkozás minden időben az állam személyiségét tanította. Platóntól a mai napig. De a kik a múltban személynek tartották a államot, azok vagy egy, az állam szervezetét magyarázó képnek tartották az államnak személyként való feltüntetését, vagy pedig ezen a kifejezésen az igaz; személytől különböző valamit értettek: p. o. úgynevezett jogi személynek, fictiónak tartották az állam személyiségét. Nem így Kuncz: nála az állam személy, olyan személy és olyan valóságos személy, mint az ember. Csakhogy az ember physikai személy, az állam pedig ethikai személy. De mind a kettő reális, valódi személy. Valamint a physikai világrend a maga fejlődésében a productumok koronájaként létrehozza az embert, ugy az ethikai világrend is örök fejlődésébe i producálja az államot. Egyik világ sem teremti a maga productumait a semmiből: az ember nem a semmiből lett és az állam sem lett az államtalanság állapotából. Az absolutum nagyszerű evolutióját látom magam előtt, látom az alanynak és a tárgynak identitását és látom az absolutumnak kifejlését a materiában és a szellemben és látom az ethikának inkarnacióját az államban. Der Staat ist die Wirklichkeit der sittlichen Idee. Az állam abszolúte az Isten műve.