A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 13. szám - A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése

100 A JOG bályokat. A közszerzemény meghatározása tekintetében három elmélet fejlett ki. Egyik a tulajdon elmélet, mely a közszerzeményt a vagyonközösség elvén közös vagyonnak tekinti, s annak még a házasság alatti elkülönítését is megengedi. Az 1840. évi VIII. t. c. rendelkezéséből felsőbíróságaink kezdetben azt magyarázták ki, hogy a törvény vagyon közösségre vonatkozik, melynek megszüntetését az életközösségben lévő házasfelek bármelyike kérheti. Felsőbíróságaink részéről találkozhatni efféle kijelentésekkel. Hétszemélyes tábla 6,061/68 Legfőbb Ítélőszék 8,658/872. A másik elméletet vagyonérték elmélet néven ismerjük. Ezen elmélet elvei szerint csupán az tekinthető közszerzeménynek, mely a felek külön vagyonértékének vagy természetben meglevő külön vagyonának kivonása után, a házasság megszűnése idején lévő vagyonból megmarad. Ezen elmélet szerint a közszerzemény a házassság fennállása alatt meg sem határozható, s ezen elvből folyólag a házasság tartama alatt jogbiztositó intézkedések sem foganatosíthatók. Ezen elv alapján intézkedik a Curiának 1889. márc. l én 41. sz. a. kelt teljesülési határozata mely a következő elvi kijelentést tartalmazza: «A házasság tartama alatt a közszerzeménynek sem megosztása, sem biztositása és pedig sem ingó, sem ingatlan vagyonra meg nem engedhető.)) Harmadik az úgynevezett középelmélet. Ezen elméletnek egyik cardinalis tétele, hogy közszerzemény léte vagy nem léte fölött a szerzés időpontja dönt. Az életközösség alatt szerzett vagyon közs/.erzemény, de a külön vagyonból abba fordított érték visszatérítendő. A külön vagyonra itt nem alkalmazható a helyettesítés elve, itt a mi alakulást szenved, változik, szerzeménynyá válik. Minthogy ekként a házasság tartama alatt szerzett mindennemű vagyon közszerzemény, a középelmélet hívei jogbiztositásként megengedhetőnek tartják, hogy az egyik fél nevére szerzett vagyonra a másik félnek közszerzői joga bekebeleztessék. A mi a mai joggyakorlatot illeti, azt lehet tapasztalni, hogy nálunk a középelmélet rendszere hódított leginkább tért, erre vall, hogy a tervezet is jobbára ezt az irányt követi. A 123. §-ban általános szabályként ki van mondva, hogy mindazon javak melyek a házastársak vagyonába a házasság ideje alatt kerültek, közszerzeményi javak, hacsak a törvény kivételei alá nem tartoznak. A kivételre vonatkozó szabályok oly elvontak, hogy azok az általános rendelkezést alig gyengítik. A 126. íí-nak kissé homályosnak tartható 1. pontja fontos ; leginkább a kivételes intézkedések közt e szakaszt azért tartom homályosnak, mert a meglévő alap és az uj vagyontárgy között való oki összefüggéit nem fejezi ki szabatosan ; nem mondja meg, hogy az uj vagyontárgy növedék-e ? vagy az állagcsere értéke ? így ezen szakasz magyarázata félreértésre adhat alkalmat. Világosabb már a negyedik pont, melyben ki van mondva, hogy a helyettesitett uj vagyontárgy csak a felek akaratából válhat külön vagyonná. A vagyonérték elmélet hivei a megosztásra következő elvet állítják fel : A mit a házasfelek külön vagyonként a házassági életközösségbe vittek, a mi a házasság tartama alatt rájok örökség vagy ajándékozás folytán hárul, mindannak értéke levonandó a házasság megszűnése után meglévő vagyonból, s csak az értéktöbblet képez közszerzeményt. Ezen elv kifolyásaként ezt az elméletet értéktöbblet elméletének is nevezik. Ezen elv jut érvényre az alább idézett Curiai határozatokban, melyekben ki van mondva, hogy : «közszerzeményt csupán az képez, a mi a házassági viszonyba hozott vagyon értékét meghaladja)). Curia 5,497/74 aHázasság alatti szerzeménynek jogilag csakis az a vagyon tekintetik,mely a házasságba hozott vagyon értékét meghaladja)). Curia 7,i82/91. Itt felvethető az a kérdés, hogy a házasfél által eltékozolt, tehát nem uj szerzésre fordított külön vagyon értéke számításba jöhet-e az értéktöbblet meghatározásánál ? E tekintetben alapos megoldást tartalmaz a Curiának 10,825/93. sz. a. határozata : mely ekként szól: «Házasság alatti szerzeménynek az a vagyon vígy érték tekintendő ugyan, a mely a házastársaknak a házasság megkötésekor volt vagyonát a házasság megszűntekor meghaladja ; mind a mellett a törzsvagyonnak ujabb vagyonszerzési célzata, vagy szükség és célszerűség indoka nélkül, egyoldalú viszteher nélküli elidegenítése esetén, annak a szerzeményből való helyreállítása nem követelhető*. Ebben a curiai határozatban már a középelmélet alapí elvei is kifejezést nyernek, mert csupán azon vagyonra nézve ! tesz megkülönböztetést mely a házasság kötésekor meg volt. A mi most a házasság megszűnése után való vagyonj megosztást képezi, az a tervezetnek igen méltatható rendelke' zései szerint következőképpen mehet végbe: A különvagyon — mely készpénz soha nem lehet (127. §.) — a házasfélnek korlátlan rendelkezése (107. §.) alatt áll, erre tehát a vagyonmegosztás ki nem terjed. A többi vagyonból, pénzbeli értékben kiszámítva, levonatnak a kölcsönös megtérítések 138—143. §-ok. A felesleg képezi a közszerzemény állagát. Ha a szenvedő állomány a vagyon állományából természetben kiadható, ugy az természetben adatik ki, más esetben érték szerint vétetik ugy a vagyonállag, mint az állomány. Ha az így értékelt szenvedő állomány értéke a vagyonállományból levonatik. a megmaradt többlet képez felosztás alá eső szerzeményt, itt a vagyonbani részesedés aránya ugy számíttatik ki, hogy : 1. megállapíttatik az állomány értéke, p. o. 1,000 koronában ; 2. megállapíttatik a házasfél részére fordítandó visszatérítés értéke, p. o. 250 k. 3. Az utóbbi levonatik az előbbeni összegből, így marad 750 kor. ennek fele adatik ki a másik házasfélnek, tehát 375 kor. érték, ezt az összeget kell az 1.000, koronához viszonyítani és meghatározni, hogy annak hányadrészét képezi, minthogy 375=2-6 részét képezi 1,000 nek, tehát az 1,000 koronára értékelt vagyon 2 6 részéhez állapittatik meg a másik félnek közszerzői joga (158. §.) Elvként áll tehát, hogy a közszerzeményből a telerész természetben szolgáltatik ki. (152. §.) Itt felvetendőnek tartom, hogy a különélés ideje alatt egyik vagy másik fél által szerzett vagyon beolvasztandó-e a közszerzemenybe ? A budapesti táblának 6742/85. sz. a. határozata erre nézve következő rendelkezést tartalmazza : «Azon vagyonra, melyet a ténylegesen, de nem törvényesen elválva élő házastársak bármelyike a tényleges különélés alatt szerez, a közszerzemény vélelme meg nem állhat.» Véleményem szerint ez helyes kijelentés. A tervezet 122. §-át tehát a következő toldattal látnám kibővitendőnek: «Az a vagyon, melyet a tényleg különválva élő házastársak a különélés ideje alatt egymás gyámolitása nélkül szereztek, csak a szerző felek beleegyezésével sorozható a közszerzemény állományához.)) A házasfelek általános vagyonközösségére vonatkozó rendelkezést (181. 182. §-ok) óhajtanám összhangzásba hozatni a 169. §. intézkedésével. Általános vagyonközösség esetén a külön szerződéssel másféle vagyonként megállapított vagyontárgyak (125. §) kivételével minden vagyon, tehát a külön jószág is, közszerzeményivé válik. Vájjon a közszerzői jutalom elveszítése (169. §.) esetén a házastárs külön vagyonához való minden jog igényét is elveszti-e? Az én nézetem szerint a közszerzeményivé tett külön vagyon fele része ily esetben is megilleti a házastársat. A házasfél midőn külön vagyonát közszerzeményi vagyonná átváltoztatja, csak a vagyon fele részére fejezi ki akaratát akként, hogy vagyona fele részét közszerzői jutalomdíj gyanánt a másik házasfél kapja, ellenben a másik fele részt akkor is a maga részére akarja fentartani. Balgaság volna feltenni, hogy a másik fele részt ő maga magának közszerzői jutalmul akarja fentartani, az ő szándéka csupán a fele rész fölötti átruházásra érvényesül. Szükségesnek tartanám, ha a 169. §. kibővittetnék ezen toldattal: ((visszakapja mindazáltal a vétkes fél felét annak, a mit külön vagyonából közszerzeményivé tett.» A házasságjogi résznek fejtegetését itt befejeztem. Még egy gyakorlati példával világosítom fel a tervezet 135. §-át, melynek utolsó bekezdését némelyek bonyodalmasnak tekintik. A. és B. házasfelek. Midőn egybekeltek, B-nek, az asszonynak volt 500 kor. külön vagyona.