A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 13. szám - A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése

A JOG 99 Ha á felek Meghallgatása után alapos kilátás van arra, hogy a békéltetés ismételt megkísérlése sikerre fog vezetni, a biró ujabb határnapot tűzhet ki a békéltetésre. A határnapon meg nem jelent kérelmező a békéltető bírónál a határnaptól számított tizenöt nap alatt ujabb határnap kitűzését kérheti. E határidő sikertelen lejártával a békéltetés kérése meg nem történtnek tekintendő. fia pedig a határnapon csupán a kérelmező jelenik meg, a békéltetés nem sikerültnek tekintendő. Nem sikerültnek tekintendő a békéltetés akkor is, ha az e/lenfél megidézése két izben volt sikertcléniil megkísérelve. A békéltetésre kitűzött határnap elmulasztása miatt igazolástiak nincs helye. A közönség teljes kizárása a békéltetésről szintén uj és pedig helyes jogszabály. Eddigelé az 1868. évi LIV. t. c. 103. §-a irányadó, a mely szerint a biró elrendelheti a közönség kizárását: a) a felek előterjesztésére vagy hivatalból, ha azt közerkölcsiségi tekintetből szükségesnek látja; !>) ha a perben oly viszonyok érintetnek, melyeknek nyilvánosságra hozatala egyik vagy másik fél jó hirét vagy érdekeit veszélyeztetné. Bíróságaink praxisa ellentétes Egyik törvényszéknél állandó gyakorlat az, kogy a békéltetés mindig a nyilvánosság kizárása mellett történik, másutt pedig csak a felek kívánságára tartják a békéltetést zárt ülésben. Eltér az eddigi gyakorlattól az is, hogy a békéltetést nem a kir. törvényszék szine előtt, vagyis tanácsülésben, hanem egyes biró előtt kell megkisérleni. Ha már fentartjuk a békéltetést, sokkal nagyobb valószínűség van a sikerre, ha nem egyes biró foganatosítja Tanácsülésben ugyanis ünnepélyesebb az eljárás s háiom bírónak megjelenése nagyobb határt gyakorol a házastársakra. Jobb lenne tehát a táblai szabályzat 19. §-át változatlanul átvenni. Hiánya a javaslatnak, hogy nem tartalmaz arra nézve semmiféle rendelkezést, hogy a békéltetés megkísérléséről milyen értelemben kell jegyzőkönyvet felvenni. E tekintetben a táblai szabályzat 19. §-át fogadhatnánk ei zsinórmértékül, annál is inkább, mert némelyik bíróságnál még mindig bele szoktak bocsátkozni a per érdemébe a békéltetéseknél is. Kiterjeszkednek ugyanis a házassági együttélés és különválva élés tartamának megállapítására ; kérdést intéznek a különválás okainak előadására, a vagyonjogi igényekre, s ha gyermekek vannak ezeknek tartási és nevelési körülményeire is. Ez az eljárás nyilvánvalóan helytelen, mert a per érdemleges tárgyalása nem való a békéltetésre. Mindezt meg lehetne gátolni az által, ha a felveendő jegyzőkönyv kellékeit praecisirozná a javaslat és így útmutatást adna a békéltetés egész lefolyására s a felteendő kérdésekre nézve is. 677. §. Ha a békéltetés nem sikerül, a biró ezt a kérelmezőnek végzéssel tanúsítja. Ha a kérelmező keresetét a végzés kézbevételének napjától számított harminc nap alatt meg nem indítja, a békéltetés kérése meg nem történtnek tekintendő. E következményre a bíróság a kérelmezőt a végzésben figyelmeztetni tartozik A végzés ellen, a mely a békéltetés nem sikerültét tanúsítja, felfolyamodásnak nincs helye. E §. szerint a b'ró végzéssel csak akkor tanúsítja a békéltetés eredményét, ha ez nem sikerül. Nézetünk szerint végzést akkor is kellene kiadni a feleknek és pedig mind a kettőnek, ha sikerült a békéltetés. Sőt a kibékülésről felveendő jegyzőkönyvben határozottan ki kellene tüntetni, hogy a házassági törvény melyik §-ába ütköző bontó ok forgott fenn a felek között és a békéltetés sikerültét igazoló végzésbe a házassági törvény megfelelő §-át határozottan bele kellene venni, mert a házassági törvény 82. §-a értelmében ilyenkor megbocsátás forog fenn s a házasfél a megbocsátott bontó okot többé sikerrel nem érvényesítheti. 678. §. Az iSg4. évi XXXI. t.-c. 77. %-ának a) pontja esetében a házassági életközösséget megbontó házasfélnek a házassági életközösség visszaállítására való kötelezését annál a bíróságnál kell kérni, mely a házassági perre nézve illetékes. A kérelem előterjesztésére az elhagyott házastárs, illetőleg az i8g4. évi XXXI. t.-c. 87. §ának esetében a törvényes képviselő van jogosítva. A kérelemben elő kell adni és valószínűvé kell tenni az elhagyásra és az elhagyás tartamára zoncitkozó adatokat. Ha a bíróság a beterjesztett adatokat elégségesnek találja, végzéssel meghagyja az elhagyó házasfélnek, hogy a házassági életközösséget a végzésben kiszabott határidő alatt állilsa vissza, mert ellenkező esetben a bíróság a folyamodó keresete következtében a házasság felbontása felöl fog határozni. A házassági életközösség visszaállítására a végzés kézbesítésétől számítva legalább harminc napra terjedő határidőt kell szabni; a határidő azonban kilencven napig terjedhet, ha ez az elhagyó házasfél tartózkodása helyének távolsága vagy egyéb körülmények miatt célszerűnek mutatkozik. A végzést az elhagyott házasfélnek akként kell kézbesíteni, mint a keresetre hozott idéző végzést az alperesnek, hirdetményi kézbesítésnek azonban nincs helye. A végzés ellen felfolyamodásnak nincs helye. A 77. §. adott legtöbb vitára alkalmat az egész házassági törvényben. Ellene tettek legtöbb kifogást, s ezt a bontó okot volt a legnehezebb alkalmazni a gyakorlati életben. Codificált házassági perrendtartás nélkül ugyanis sokáig ingadozott a judicatura, mert teljesen uj perenkivüli eljárás előzi meg ezen §. alapján indítható bontó pert, a melyre nézve a birói gyakorlatban és az u. n. táblai szabályzatban semmiféle támpont nem volt s a házassági törvény sem foglalt magában — természetszerűleg — rendelkezést e tekintetben. Ma azonban egészen máskép áll a dolog. A hűtlen elhagyásnak, mint bontó oknak egész irodalma van s a judicatura is oly sok és sokféle jogesettel szolgált erre a bontó okra nézve, hogy a főbb kérdésekkel tisztában vagyunk már, csak az vitás még mindig, hogy I a házassági törvény 77. §-át mikép kell alkalmazni az esetben, j ha a külföldön ágytól és asztaltól bíróilag elválasztott házas: társak valamelyike magyar honos lesz és e §. alapján kívánja házasságát felbontatni. Az irodalom és a judikatura kiforrása, annak hullámzása j és végleges eredményei igazán érdekesek ebben a kérdésben és csodálni lehet, hogy a perrendtartás törvényjavaslatának kitűnő szerzője minderről nem tud semmit és sem az irodalom, sem a birói gyakorlat megállapodott eredményeit nem méltatta figyelemre a 678. és 679. §§. szerkesztésénél, hanem megelégedett azzal, hogy ezt a két §-t az 1894. évi tervezetből változatlanul átvette. Pedig azóta az eszmék megtisztultak, a 77. §. felfogása teljesen más, mint a H. T. megalkotásakor volt; sőt a 678. és 679. §. még azt sem veszi figyelembe, hogy az 1894. évi XXXI. t.-c. 77. §-a nem abban az alakban lett törvénynyé, a mint azt a javaslat tartalmazta, hanem az igazságügyi bizottság ugy az a) mint a b) ponton lényeges változtatásokat eszközölt. Ilyen körülmények között ez a két §. gyökeres változtatásokra szorul. Már fentebb kiemeltük, hogy helytelen volt a 678. §-ban annak megállapítása, hogy az eljárás megindítását ki kérheti, mert ez az anyagi jog körébe tartozik. Annál inkább kifogás alá eshetnek ezek a rendelkezések, mert lényegükben véve sem helyesek és azzal az értelmezéssel, a mely szerint a birói gyakorlat a házassági törvény 77. §-át magyarázza, ellentétben vannak. A 77. §. alapján ugyanis, tekintettel arra, hogy azt a kérdést, ki a vétkes a felek közül, továbbá, hogy a különélés milyen körülmények között és milyen okból következett be, a perenkivüli eljárás során vizsgálat tárgyává tenni nem lehet minthogy továbbá a házassági törvény felbontási rendszere szerint a \ étkes fél sincs elzárva attól, hogy a házasság felbontását a maga részéről szorgalmazza, — az életközösség helyreállítása iránt folyamodhatik bármelyik házastárs tehát az is, aki tulajdonképen oka volt az életközösség megszakításának, ha a maga részéről kész a házassági életközösséget helyreállítani. így itélt a Curia 1,707/1897. szám alatt. «A házasélet visszaállítását a vétkes fél is kérheti, ha a házasélet folytatására a maga részéről hajlandó* ; és 3,047/1897. sz. a. «Az esetben is, ha az együttélést a felperes egyoldalúan szakította meg, ez a körülmény nem zárja el őt attól, hogy a házassági együttélés visszaállítását követelhesse)). Továbbá 29C/1897. sz. alatt: «Az a körülmény, hogy a felek a házassági együttélést kölcsönös beleegyezéssel szakították meg. felperest nem zárja el attól, hogy a házassági együttélés visszaállítását követelhesse.)) (Folytatása következik.) A magyar ált. polg. tkönyv tervezetének ismertetése.*) Irta : DÓMJÁN L., kir. aljárásbiró Sajó-Szentpéteren. (Folytatás.) Közszerzemény me ghatározása, felo sztása, jogbiztositás. A közszerzeményi vagyon megállapítását a házassági élet hullámzatai nehézzé teszik. Bajos is alkotni meg felelő sza*) Előző cikkek a «J o g» f. évi 2., 4., 6., 8. és 10. számaiban.