A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 13. szám - Ingadozások az illetékügyi kérdések körül. 2. [r.] - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. címéhez

98 A JOG nem tagolható egységes cselekmény, mindazáltal a B. T. K. 414. és 416. §-okban megjelölt különböző cselekmények fenforgásához képest a bukás bűntett vagy vétség lehet s minthogy a vádtanács hatáskörébe esik, hogy az eléje vitt, a cselekmény minősítésére befolyást gyakorló egyes cselekmények bizonyitható vagy nem bizonyítható voltát a B. P. 21)4-. §. 6. pontja alapján birálat alá vegye: minden esetre szó fér ahhoz, vájjon helyes-e vagy nem helyes, ha a vádtanács már a vád keretében a büntetendő bukás súlyosabb minősítésére alapul szolgáló cselekmények nem bizonyitható voltára is kiterjeszkedik. Kívánatos volna, ha a kérdéshez mások is hozzászólnának és a helyes megoldásra vezető ut megtalálását elősegítenék. *) Az első közlemény a 10-ik számban. 1865 évi 46 921. sz. rendelettel egyező, s az osztrák legfőbb közigazgatási'biróság 1879. évi 396., 1889. évi 4'742„ 1891. évi 6,149 és 1897. évi 10,293. sz. határozataiban is érvényre juttatott gyakorlatra hivatkoznom, mert elegendő az illetékszabályok fentebb hivatkozott 20-ik tételére utalnom, a hol valamely el nem használható dolognak bizonyos időre «meghatározott árért» való átengedéséről van szó, a hol az ár a bérértékből áll és pedig tekintet nélkül arra, hogy bérleti vagy haszonbérleti szerződésről van-e szó; már most ha a dolognak bizonyos időig terjedő használata telekkönyvi bejegyzés tárgyává is tétetik, akkor annak értékét csakis az azért fizetett ár. nem pedig annak egy negyed része képezheti, mert hiszen a bejegyzés által nem a tárgy használatából eredő jövedelem, a miről egyébiránt lakásbérleti szerződésnél beszélni is alig lehet, hanem maga a használat a maga egészében köttetik le; s az. hogy abból a bérlőnek van e haszna és mennyi, teljesen közömbös, mert az illetékek általában véve. s itt is a tárgyak értéke s nem jövedelmeután járnak. Bármily ellentétben áll azonban a most tárgyazott rendelet az illetékszabályok rendelkezéseivel, annak boncolgatása csakis elméleti értékkel bírhatna mind máig, ha az illetékszabályok 1882. évi összeállításakor a szabályok közé és pedig a 16. tétel B. pontjának már hivatkozott 2. és az 54. tétel 3. jegyzete alá annak nem csak első és pedig a haszonbérleti szerződések bejegyzésének illetékezésére vonatkozó rendelkező része vétetett volna fel, s a bérleti szerződésekre vonatkozó része nem mellőztetett volna, mert ez által az ingadozás bizonytalansággal is párosult, a mennyiben nem csak az osztrák polgári törvénykönyv, de hazai joggyakorlatunk, sőt maga a kifogásolt rendelet is megkülönbözteti a haszonbérleti és bérleti szerződéseket. Már most abból, hogy a rendeletnek a bérletekre vonatkozó második része mellőztetett, teljes joggal az következtethető, hogy a bérleti szerződésekre az általános szabályok alkalmazandók, s azt én is így fogom fel annál is inkább, mert az illetékszabályok 1882-ik évi összeállításának kiadásáról szóló rendeletben határozottan kijelentette, hogy az illetékszabályok alkalmazásainál «egyedül» erre a kiadásra kell hivatkozni. Minthogy azonban a rendelet első részének felvétele mellett annak második része, a melvre pedig az első rész mellett felhozott indokokat a rendelet maga sem találta felhozhatóknak, kifejezetten hatályon kivül nem helyeztetett, sokan ezt a második részt is érvényben állónak tekintik, vagy a mi merőben elhibázott, a bérleti szerződések illetékezésénél is a 16. tét. 2. jegyzetére, illetve az 54. tét. 3. jegyzetére hivatkoznak, holott e tekintetekben maga a rendelet éles határvonalakat vont. Ezt az utóbbi felfogást azonban a közigazgatási biróság is elfogadta s azért azt ma gyakorlatban állónak kell tekintenünk. Éppen oly kevéssé szerencsés magyarázó beszúrást képez az illetéki díjjegyzék 16. tétele B. pontjának 3. jegyzete, a mely egész általánosságban kijelenti, hogy ha a béibeadó biztosittatja a szerződést a bérlő ingatlanára, akkor az egy évi haszonbéröszeg veendő az illetékkiszabás alapjául : holott az. hogy ily esetben mily érték után vetendő ki az illeték, minden egyes esetben a bekebelezés módjától függ, eltekintve attól a fogalmi összezavarástól, hogy itt a bérbeadó s nem a haszonbérbeadó javára biztosított haszonbéröszs z e g tárgyaltatik ; s lehet, hogy a bérlet és haszonbérletnek e helyen történt összekeverése adta meg az első impulzust arra, hogy e két fogalom közt a 16. tét. B. 2. jegyzetének alkalmazásánál sem tétetik külömbség, holott a most' idézett jegyzet alapjául szolgált körrendeletben a 3. jegyzetben foglalt rendelkezésről szó sincs. Ennek a 16. tétel 3. jegyzetében felvett kétes rendelkezésnek nyomán aztán a pénzügyi judicatura még tovább ment a tévedés utján, mert a volt p. ü. közigazgatási biróság az 1895. évben 2,041. sz. a. közzétett elvi jelentőségű határozatában akkor is az egy évi haszonbér összeget vette az illeték alapjául, midőn a haszonbérbeadó javára ovadékképen az évi bérösszeg kétszerese kebeleztetett be. Észrevételek a polgári perrendtartásról szolo törvényjavaslat XI. címéhez.*) (Eljárás a házassági perekben.) Irta: dr. RAFFAY FERENC, győri ügyvéd. 676. §. , A békéltetéskor csak a házasfelek lehetnek jelen Eréndelkezes a felek biztonságára szükséges intézkedéseket nem zárja ki. * Előző cikkek a f. évi 9. és U. számokban. Ingadozások az illetékügyi kérdések körül.*) Irta: LÁSZLÓ PÁL, kir. tanácsos, pénzügyigazgató, a m. kir. közp. dij- és illetékkiszabási hivatal főnöke. Budapesten. II. A bérleti és haszonbérleti jogok bejegyzésének illetéke. A pénzügyi judicatura terén előforduló egyes speciális esetekre vonatkozó tévedéseknél, következményeit tekintve, még viszásabb s zavart okozóbb az, ha a fennálló törvényes szabályok alapján egyes kérdésekre vonatkozólag időközönkint kiadott általános rendeletek árulnak el ingadozó, az emiitett szabályok szellemével, sőt tételes rendelkezéseivel ellentétes felfogást, a mely rendeletek gyakran a szabályok gyűjteményének időközönkint megújuló kiadásaiba is felvétetnek. A bélyeg- és illetékszabályok 1882. évi kiadásának 16. tétele B. pontjának 2.. valamint 54. tételének 3. jegyzete alá felvett, a bérleti jog telekkönyvi bejegyzése után járó illeték mérvét tárgyazó ujabb rendelkezések is olyanok, melyek a törvényesített illetékszabályok rendelkezéseiből nem csak nem folynak, de azokkal merőben ellenkeznek. A törvényesített szabályok a bérleti szerződések bejegyzése után járó illeték alapjául szolgáló érték megállapításáról külön nem intézkednek, nyilván abból az egyszerű okból, meit a haszonbérleti szerződéseknél az alapul veendő érték kiszámításáról az illetéki díjjegyzék 20. tétele elég tüzetesen intézkedik s ha a szerződésnél az ügylet tárgyának értéke a viszonszolgáltatás összértékében már megállapittatott, akkör ugyanazon szerződésnek telekkönyvi bejegyzésénél másféle ujabb értékelésnek helye nem lehet. Első ízben nálunk az 1865-ik évben tétetett kérdés tárgyává a bérleti szerződések bejegyzésének illetékezése. a mikor a cs. kir. pénzügyministerium 1865. évi 46,921 sz. a. kelt rendeletében kijelentette, hogy a bérleti szerződések bejegyzése után az illeték az összes bérértéktől — tehát ugyanattól az összegtől írandó elő, a mely összegtől a fokozatos illeték is lerovandó volt, mert a bérelt tárgy jövedelméből a bérleti szerződés célzata szerint bérlő által befektetett tőke kamatain és a művelési költségeken felül még az egész béröszszegnek is ki kell kerülnie. A most ismertetett rendeletet a m. kir. pénzügyministeriumnak 1871. évi 34.988. sz. a. kelt s valamennyi m. kir. pénzügyigazgatósághoz kiadott körrendelete kifejezetten hatályon kívül helyezve, kijelentette, hogy ha földek, gyárak, malmok stb. bérleteinél, a bérbevevő haszonbéri jogát telekkönyvileg bejegyezteti, a telekkönyvi biztosítás által nyert dologi jognak értékét az a tiszta jövedelem képezi, melyet bérbevevő a bérlemény után nyer. Ezen telekkönyvi bejegyzés alapjául tehát nem a haszonbér összege, hanem a jövedelmi adó alá vetett nyeremény, vagy ha az megállapítható nem volna, az 1868: XXVI. t.-c. 14. §-a (most 1875: XXIX. t.-c 19. §-a) szerint az évi haszonbérnek egy negyedrésze veendő, tekintettel az illetéki szabályok 30. (most 61.) §-ára. Ha pedig házak, vagy házhelyiségek bérlője jegyezteti be lakjogát, az ez által nyert dologi jog értéke már tulajdonkép a fél bevallása, vagy birói becsű által volna megállapítandó, a mely eljárás azonban egyrészt a kirovást hátráltatná, másrészt a felekre nézve is alig volna kívánatos, ennélfogva ez utóbbi esetben is értékül az évi lakbérnek az illetékszabályok 30. (most 61.) §-a szerint számított negyedrésze veendő. Annak igazolására, hogy ez a rendelet. — mely szerint ugyanannak a szerződésnek telekkönyvi bejegyzésétől a százalékos illeték alig felét teszi ki a szerződés után járó fokozatos illetéknek, — elejétől végig téves, nem szükséges az osztrák polgári törvénykönyv, a telekkönyvi és illetékügyi pátensek őshazájában mind máig fennálló, a legelső sorban hivatkozott