A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 12. szám - Azok a fővárosi bíróságok

90 A JOG zolta e vacsorák számát, az egyes vacsorák időpontját, az elköltött ételek minden egyes alkalommali mennyiségét, minőségét és árát és azon részt, melyet alperes ezen vacsorákból kivett. Felperes a gyomor közvetítése mellett akarta alperes szerelmét kinyerni ; ez nem sikerült és igy ebbeli költekezése a fond peidu jellegével bir, mely minden üzleti vállalkozással jár és melyért kártérítési igény nem emelhető. Olyan az, mint az osztálysorsjátékra költött összeg, mely hasonlókép sok esetben eredményhez nem vezet és a befizetett összeg teljesen kárba vész. Ha felperes keresete polgári uton (ex conlractu) nem érvényesíthető, mert hiányzik a causa debendi, ugy még annál kevésbbé van helye a vétkességből (ex delictu) való marasztalásnak, mert avval szemben, hogy felperes ismerte alperes házas voltát, még a levis culpa is elesik ! De ha bármily jogellenes cselekmény: ravasz fondorlatu tévedésbe ejtéssel okozott vagyoni károsítás is fennforogna, ugy ezen vétkességet előbb bünfenyitő uton kell itéletileg megállapittatni és csak ennek alapján indítható a polgári kártérítési per. Szokás és igy a bíróság előtti bizonyításra nem szorul, hogy fiatalemberek ismerkedés céljából hosszabb időn át járnak valamely lányos házhoz és utóbb belátva azt, hogy a házassághoz szükséges anyagi vagy erkölcsi előfeltételek vagy a megegyező temperamentum hiányzik, látogatásaikat abbahagyják, Az ily alkalommal a látogatásuk idejében tett igéret vagy kilátásba helyezett házasság mág semmiféle kötelezettséget sem von maga után, mert egyfelől a látogatásnak egyetlen és főcélja : a kölcsönös megismerkedés, másfelől pedig ezen ígéretek csakis a bekövetkező eljegyzés folytán válnak kötelezőkké és magánjogi igény utján érvényesithetőkké. Nem volt még eset rá, hogy az eljegyzés esetét kivéve, ily látogatások alkalmából önként felajánlott és közösen elköltött ételek, italokért kártérítés követeltetett, vagy bíróilag megítéltetett volna -— és ily értelemben a jelen per praejudicialis természettel bir. Kiemeli még, hogy minden vacsoráért átlag 4 K. fizetett és mindezek a'apján kéri felperes keresetének elutasítását, annál is inkább, mert a kereseti összeg mennyiségét és valódiságát mivel sem igazolta. Midőn a válóperben hozott ítélettel az elválás jogérvényesen kimondatott és alperes azon helyzetben volt, hogy kötelező és eljegyzéssel megerősített ígéretet tehessen, a látogatások már rég be voltak szüntetve. Felperes tanubizonyitékkal él. B. B. tanú házmester vallja, hogy alperes 1899. május 1-től, 1900. áprilisig felperes házához járt. Felperestől hallotta, hogy ő menyasszony, felperes anyjától pedig többször, a mikor bevásárlásokat tett, hallotta, hogy alperes itt fog vacsorálni, azt különben maga is több ízben látta, ilyenkor kacsát, libát vacsoráltak. Körülbelül 1900. évi március vagy áprilisban maradt el alperes. — L. K. tanú házmester 1897 augustustól 1898. májusig látta, hogy alperes 1—2-szer hetenként járt felpereshez, kinek anyjától hallotta, hogy alperes az ő leányát el fogja venni; az anya több izben nagyobb bevásárlásokat tett és ilyenkor azt mondta, hogy . alperes ott fog vacsorázni. — M. O. tanú szintén 3—4 évvel ezelőtt több izben eresztette ki alperest a kapun. Felperes anyjától hallotta több izben említeni, mikor nagyobb bevásárlásokat tett, hogy alperes ott fog vacsorázni és hogy a leányát elveszi. Alperes hetenként 2—3-szor volt ott, néha egyegy hétig elmaradt. N. J. tanú felperestől hallotta, hogy alperes őt elveszi feleségül, de alperestől ezt nem hallotta. — B. I. tanú előtt emiitette alperes, hogy felperesnek a jövőjét akarja biztosítani, de a kisasszony nem akar hozzá menni. - Végül N. A. tanú vallja, hogy 1900 május vagy júniuskor felperes alperesnek tanú jelenlétében egy levelet mutatott, melyben ismételve figyelmeztetett, hogy ne menjen nőül hozzá. Erre alperes azt felelte; ((ellenségeinket legyőzzük, megházasodunk és boldogok leszünk.» Ezenfelül még a perben álló felek is ki lettek hallgatva, esküre azonban csakis felperes bocsáttatott, ki azt vallja, hogy alperes soha sem fizetett neki, hogy 3 éven át 2—3-szor nála vacsorált; egy-egy vacsora 4—5 frtba került. — Alperes azt vallja, hogy minden vacsora után átlag 2 frtot fizetett felperesnőnek. Csak tréfából igért házasságot. Szándékosan közöltük a bizonyítási anyagot oly bő terjedelemben, hogy mindenki meggyőződjék arról, miszerint a per érdemében semmi sem bizonyittatott, és legfölebb egy kis hangulat keltetett, — az igaz, hogy alperes ellenében ! Ez azonban oly imponderabilis valami, mely birói mérlegelés alapjául nem szolgálhat. Ezen fölötte gyarló bizonyítási anyagon épült fel az első biró ítélete, a ki alperest Í00 kor. tőke és jár. megfizetésében marasztalta, felperes kártérítési igényét azzal indokolván, hogy ő «csakis alperes ama ravasz és csábító ígérete következtében, hogy őt feleségül elveszi, költekezett ama vacsorákra, melyeket alperes nála elfogyasztott; és minthogy alperes adott'igéretét nem váltotta be, kétségtelen, hogy a felperest kárpótolni tartozik* (?!!) «Tekintve - igy folytatja az ítélet — hogy a vacsorát nemcsak egyedül maga alperes fogyasztotta el és tekintve, hogy 50 vacsorát maga alperes is beismer, a kártérítési összeget 400 K.-ban kellett megállapítani stb.» Látjuk tehát, hogy az elsőbiró teljes önkényüleg, úgyszólván találomra állapította meg a vacsorák számát és árát (alperes eredetileg be'smert ugyan 50 vacsorát, azt azonban később 22-re szállította le). A kártérítési kötelezettség megállapítása pedig egy civilistico-criminalistikus mixtum compositum, egy jogászi ködfátyolkép, melyhez nyúlni nem szabad anélkül, hogy az tüstént szét ne folyjon. A «ravasz és csábító igéret, hogy őt feleségül veszi» — iskolát fog csinálni és szárnyas igévé válni és a kárpótlási kötelezettség «minthogy alperes adott igéretét be nem váltottaw — szinte kívánatossá teszi a birói vizsgák szigorítását. És milyen következetlenség! Épp oly ioggal és alapossággal, mint a 400 K.-át, megállapíthatta volna az elsőbiró az egész 1,000 kor. iránti igényt ; miért habozott, miért fosztotta meg felperest hátralevő 600 koronájától ? De annyi mégis kitűnik az elsőbiró ítéletéből, hogy alperes beismerését véve alapul, őt 50 vacsora árában, — minden egyes vacsorát 8 koronára értékelve, — vélte marasztalandónak. Alperes felebbezése és a felebbviteli tárgyalás befejezése után, a felebbviteli bíróság az elsőbiróság ítéletét, a per főtárgyát illetőleg, helybenhagyta. Az érdekes indokolást az alábbiakban szószerint közöljük : 1900. IV. D. 444. (1901 febr. 5.) «a jelen ítélet meghozatalánál irányadó és a tvszék jogi álláspontja folytán fontos tények a következőleg állapíttattak meg. 1. megállapíttatik, hogy a keresetben emiitett idő tartama alatt alperes felperesnél mintegy 100-szor vacsorázott (?!); 2. hogy a vacsorák fejében alperes felpei esnek mitsem fizetett ; 3. hogy az alperes által elfogyasztott vacsorák egyenként 4 K. értéket képviseltek ; 4. hogy felperest a vacsorák adására és alperest azok elfogadására azon célzat, hogy azok ingyen adassanak illetve fogadtassanak el, nem vezette. Ezen tényeket a kir. tszék az egész tárgyalás és bizonyítási eljárás eredményének szorgos méltatása alapján (! r) tartotta megállapíthatónak és pedig a következő okokból különösen : Az 1. pontra vonatkozólag felperes eskü alatt azt vallotta, hogy alperes 3 éven át hetenkint 2—3-szor vacsorázott nála, alperes beismerte, hogy mintegy 50-szer. Figyelembe véve ezen előadásokat, továbbá B. B., L. K. és M. J. tanuk vallomásait, a S. T. 65. §-a alapján a körülmények mérlegelése után, a tszék a vacsorák számát 100-ban állapította meg. A 2-ik megállapítás tekintetében felperes eskü alatt tett vallomásában alperes ebbeli állítását megcáfolta, a bizonyítás pedig alperest terhelteA vacsorák egyenkinti értéke, tekintettel arra, hogy alperes is azt állította, hogy azokért 2—2 frtot fizetett, továbbá, hogy azokból ugy felperes, mint édes anyja is fogyasztott, egyenkint 4 K.-ban volt megállapítandó. Hogy felperes a vacsorákat ingyen nem akarta adni és alperes ily módon nem akarta elfogadni, megállapítandó volt azon körülményből, hogy alperes eskü alatt is vallotta (f ? ! I), hogy felperesnek az egyes vacsorákért 2—2 frtot adott, hogy pedig felperes ezt elfogadta, azt alperes a per során vitatta (?!). Ezen ténymegállapítások jogi következménye pedig alperesre nézve nem lehet más, mint 400 K. tőke és jár. fizetése.» A mint látjuk az elsőbirónak összes a dolus és culpára alapított érvelése és épugy az adott házassági ígéretre fektetett indoka teljesen elejtetett. Csakhogy a felebbviteli biró a jogalapot egyáltalában fölöslegesnek tartja. Lehet fából is vaskarikát csinálni. De hogy mégis, az alperes által per longum et latum kifejtett jogi mozzanatok teljesen figyelmen kivül hagyása mellett, marasztaló határozathoz juthasson, a másodbiróság többrendü jogi fictióhoz volt kénytelen folyamodni. Az első ily fictió az, hogy alperes eskü alatt vallott volna. Ez homlokegyenest ellenkezik a tényekkel ; mert az