A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 12. szám - Perjogi anyagi igazság. 2. (r.)

A JOG 91 elsőbiróság végzés ileg csakis felperest bocsátotta esküre. alperes tehát eskü alatt mit sem vallott. A második flexió a 100 izbeni együttes vacsorázás. Ezt sem a tanuk, sem felperes esküje, sem alperes beismerése, sem végül a felebbviteli tárgyalás nem constatálja. Sőt a tanuk nem is állítják. hogy alperes minden látogatása alkalmával ott vacsorázott volna. Mi jogon s alapon állapit meg tehát a másodbiró 100 ily vacsorát ? Ha alperes beismerése az alap, akkor csak legfölebb 50 vacsora fogadható el; ha pedig felperes esküje, akkor 312—362 vacsora lett volna megállapítandó. De miért éppen 100, holott erre nézve sem az elsőbiróság előtt lefolyt, sem a felebbviteli tárgyalás semmiféle támpontot vagy bizonyítékot nem nyújtott, sőt erre a bizonyítás nem is irányult? A II. bíróságnak tehát nyilván szüksége volt ezen 100 napra, hogy a 400 koronás marasztalást construálhassa. Ez elég kényelmes, de minden tárgyilagosság mellett is élesen megrovandó egy procedúra, melyet talán a asic volo sic jubeo» elvével lehetne védeni, de mely jogi érvnek és megnyugtató indoknak el nem fogadható. A bíró kegyeket osztogathat, hatalmát az ítélkezésének alávetett peres féllel éreztetheti, — de ne fokozza ezen pusztán hatalmából, de nem a pártokon felül álló bírói hivatásából folyó ténykedését azzal, hogy azt oly gyenge jogi köpenykével felruházza, mely az első megtekintésre is pókháló gyanánt szétszakad. A harmadik fictió alperesnek azon. legfontosabb indok gyanánt elfogadott, beismerése, hogy ö a vacsorákért mindenkor 2 frtot fizetett. Ezt felperes eskü alatt tagadta. — ez tehát mint bizonyitatlan állítás bírói figyelembe sem volt vehető. De ezen 2 frtról a felebbviteli tárgyalás egész során szó sem esett. Ha a bíróság mégis ezen alperesi állítást tekintette döntőnek, miért nem intézett kérdést alpereshez vagy képviselőjéhez, vájjon ezen 2 frtot csakis a reá eső rész ellenértékének, vagy az egész vacsora árának tekinti-e? Alperes vallomása e részben így szól: wminden vacsora után 2 frtot fizettem átlag felperesnek)). Ki van-e zárva, hogy alperes ez alatt mindannyijok vacsoráját értette ? De ez esetben jogos és méltányos lett volna őt marasztalás esetére is ezen vacsorák csupán részével terhelni, vagyis 133 kor. 331/8 fillérrel. És miért fogadtatik el felperes vallomása mindenkép bizonyító erejűnek, alperesé pedig csak annyiban, a mennyiben az marasztaltatásához szükséges ? Ha pedig a felső biró alperes beismeréseit fontos tényeknek elismeri, miért nem járult hozzá azoknak minden irányban való kiderítéséhez ; miért nem intézett a felekhez ez iránt külön kérdést ? Miből sejthette alperes, hogy ez lesz azon Achilles sarka, a mely marasztaltatását eredményezi ? És lehet-e a felebbviteli bíróság célja és feladata a feleket ily módon beugratni és ítéletét oly indokokra alapítani, melyek mint tiszta ténykérdések előzetesen alapos tisztába hozatalt igényelnek ? Ugy hiszem, hogy ez a sommás eljárás szellemével és intentiójával homlokegyenest ellenkezik. Nem meglepetés és távolról előteremtett érvekkel való lefőzés, hanem az igazság kiderítése és érvényesítése minden bírói tárgyalásnak a feladata, — ez ellen pedig nagyokat vétenek ezek a fővárosi bíróságok! Dr. Révai Lajos. Perjogi anyagi igazság. Irta : dr. PLOPU GYÖRGY, biró a nagyváradi kir. itélő-táblánál. II.*) A végből, hogy a biró meggyőződésre juthasson és a vitás alanyi jogra nézve a peres feleknek igazságot szolgáltathasson, szükséges, hogy a biró a tényállást alaposan ismerje. Ha a tényállás a felek egyező előadása és kijelentései folytán tiszta, nem vitás: a meggyőződés megalkotása nem tételez fel perrendi eljárási műveletet, hanem az tisztán logikai functió, a melynél fogva a biró a nem vitás, tiszta tényállásra nézve a helyes jogszabályt, jogtételt alkalmazza. Controversia esetében a bírónak egy kiderítő procedúrát, u. n. bizonyítási eljárást kell lefolytatnia a végből, hogy a peressé vált ügyre nézve a való tényállást, a valóságot fürkészsze. derítse ki és a való tényállást állapítsa meg. A biró e végből a felekhez felderítő kérdéseket intéz és őket felvilágosítván, különösen lényeges tényállásaik bizonyítására felhívja. Ismervén ekként a biró a bizonyítási eszközöket, elrendeli a bizonyitásfelvételt, azt szabályszerűen felveszi, a bizonyítási okokat alaposan kinyomozza, szétválasztja és a lényeget a bizonyítás összeredményéből kiemeli és különválasztja és *) Előző cikk a f. évi 10. számban. mindezen észleges művelet után a tényállást kideritettnek és t'sztázottnak látván, azt megállapítja és ebből meggyőződését megalkotja; végül bírói meggyőződéséből kifolyólag a feleknek az anyagi igazságot kinyilvánítja és ez által a peres ügyet eldönti. A birói enunciatió (végzés, határozat. ítélet) realitása és a bizonyítás eredménye közt elválaszthatatlan, szervi kapcsolat áll fenn oly értelemben, hogy a hol a bizonyítási eljárásra szükség volt, ott a bizonyítás eredménye feltétlenül, akár positive, akár negatíve befolyásolja a birói meggyőződést és ebből kifolyólag magát a birói kijelentést, mert a bizonyítási eljárás eredményéből fog megállapittatni maga a tényállás és ebből alakul a meggyőződés. Ebből kifolyólag a bizonyítási eszközök megbízhatósága vagy megbízhatatlansága annyira elhatározó jelenség, hogy gyakran valótlan tényállás megállapítására vezetnek; ez által pedig a biró tévedésbe hozatik s ekként ugy meggyőződése, mint birói enunciatioja a valósággal és a célul szolgáló anyagi igazsággal homlokegyenest ellenkezik. A bizonyítási eszközök megbízhatatlansága több okból eredhet, azonban leginkább az ismeretek hiányossága, azokban való tévedés és különösen az akarat tehetségének gonoszsága képezik a megbízhatatlanság criteriumait és az igazságszolgáltatás örökös és soha teljesen ki nem irtható ellenségeit, Könnyű belátni ezekből, hogy a peres eljárás eredményezte bizonyosság és a mathematikai bizonyosság közt, a perjogi igazság és az absolut igazság közt örökösen tátongó I ür fog fennállani. azért, mert a mathematika soha sem csal, ; annak eszközei és tételei apodictikusak, absolutak, feltétlen és örökérvényüek, ellenben a perrend bizonyítási eszközei gyakran tökéletlenek, sőt gonoszak és hamisak. A bizonyítási eszközök megbízhatatlansága idézi továbbá a birói meggyőződés fogalmának egy szűkebb körű, korlátoltabb, a birói vélemény fogalmát, a mely bírói enunciatió alapjául nem fogadható el, mert nem nyugszik realitáson, nem indul ki a valóságból, hanem a valószínűségből, tehát oly feltéteményből, oly tényállásból, mely a valóságnak csak látszatával, színezésével bír. A birói meggyőződés és a birói vélemény közt oly viszony áll fenn, mint a minő viszony van az azok alapjait képező valóság és valószínűség közt. A valóság alapja a tudás ; a valószínűség alapja a hypothesis, feltevés, hit. A meggyőződés tudásból alakul ; a bizonyítási okok oly súlyúak és hatásúak, hogy a valóságot érlelik meg a bíróban ; a biró átlátja és átérzi a tényeket és azok létét és valóságát ; ellenben a vélemény csak következtetés egy oly suppositióból, a melyről azt gondoljuk, hiszszük, hogy való, a nélkül, hogy ezt tudnók és ennélfogva a vélemény csak addig tartható fenn, míg a suppositó nincs megingatva ; sőt a vélemény már caracteiisticus jellemvonásánál fogva is mindig és nagy részben függ a biró egyéniségétől, egyedétől, jellemétől, érzékenységétől és általános susceptibilitásától, ugy hogy ez irányban a legpraegnansabban érvényesül a régi mondás : quot capita, tot sensus. Minél közvetlenebbül hatnak a bizonyítási okok a biró külső és belső világára, érzéki és szellemi tehetségeire, annál teljesebb, tökéletesebb, alaposabb és reálisabb maga a megállapított tényállás, mely a bizonyítási okok szüleménye ; liquid és reális tényállásból pedig a biró a valóságot tudja meg, meggyőződésre jut és reális alapon a materialis igazságot minél tökéletesebben érvényre juttatni képes. Legközvetlenebbül nat a közvetlen észlelés, és éppen ezért legteljesebb a bírónak azon ismerete, a melyet közvetlen tapasztalatból merít ; sokkal alaposabban győzi meg a bírót a birói szemle, a közvetlen tapasztalat által nyert informatio, mint a tanú által tett vallomás ; mert ez utóbbi uton való ismeretszerzés nem alapul a biró saját közvetlen tapasztalatán, hanem egy másik személynek, a tanúnak észleletén, és ez által már a tanú is bevisz az ügybe individuális behatásokat, a melyek a lehető minimumra reducálandók ; végül még a tanú vallomásánál is közvetettebb és erősebben az egyéni színezet kifogásolandó jellegét viseli magán a félnek, a peres félnek, magának az érdekelt felperesnek vagy alperesnek a vallomása. E szerint megállapíthatjuk, hogy a bizonyítási eszközök közül legközvetlenebb informatiót, ismeretet, ellenőrizhető biztosságot, garantiát nyújt a szemle tárgyának közvetlen vizsgálata, mert itt a biró személyesen, a maga érzékeivel tapasztalja a lényeget, a perdöntő tényeket, a anélkül, hogy ki volna téve a megszemlélésen kivül eső tévedéseknek, és egyéb J*