A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 11. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez. Eljárás a házasságo perekben

A JOG 85 6p;íeri e miatt a szintén távolabb fekhető járásbírósághoz kell ismét egy más napon megjelenniök ? A bpdts 557. §-nak 111 ik bekezdése, mintha a II ik bekezdésből következő ezen ferdeséget lerontaná azáltal, hogy megengedi, miszerint «egyebekben a bpdts 429—439. §§-ai megfelelően alkalmazandók a semmiségi panaszoknál.» Már pedig a bpdts 431. §-nak Il-ik bekezdése azt mondja, hogy «a felebbviteli főtárgyaláson jelen volt vagy képviselt jogosultak a kir. Ítélőtáblának másodfokú ítélete ellen e bíróságnál tartoznak semmiségi panaszukat bejelenteni.)) Ebből pedig az következnék, hogy nem mint a bpdts 557. §-nak Il-ik bekezdése mondja, a járásbíróságnál történik a kihirdetés és ott jelentendő be rögtön a semmiségi panasz, hanem mint a Ill-ik bekezdés a kir. it. tábláknál követett eljárási mintához hasonlóan elrendeli, ott a törvényszéknél mint Il-od fokú bíróságnál hirdetendő ki az ítélet és jelentendő be a semmiségi panasz. íme egy szakaszban két bekezdés egymásnak ellentmond. Melyik már most a követendő szabály? Melyik felel meg a törvényhozó intentióinak ? Mit jelentsen a mindent beborító és semmit sem takaró «egyebekben» kitétel a harmadik bekezdésben. Szólhatnék még homályosságokról ötödször az Ítélethirdetést követő perorvoslatokról szóló bpdts 547. §. és az evvel concurráló 385. §, tekintetében is. hol saját tapasztalatom szerint a különböző törvényszékek, különösen az ügyészi megbízott felebbezhetési joga tekintetében, nem egyfoima gyakotlatot követnek. Szólhatnék még némi homályosságokról a végreha tás és végre az ujrafelvételnél is, ugyancsak a járásbíróság előtt folyó eljárás tekintetében. De végre is nem szándékom a tisztelt olvasót túlságosan megterhelni. Nagyon megörülnék ha a fentemiitett egyike vagy másikára kapnék felderítő praecis tájékoztatást. Végre is lehetséges, hogy a mit én e soraimmal homályosnak tüntettem fel, azt egyik-másik jobban látó kartársam világosnak fogja találni és mint ilyet kimagyarázni. Újra kijelentem tehát, ezért én nagyon hálás volnék. Mert bizony nem titkolhatom : reám az egész bűnvádi perrendtartásunk és pedig az egész 1890. évi XXXIII. t.-c. nagyon is incidentaliter megtoldott, a sok hivatkozás folytán nagyon is eltérően magyarázható törvény benyomását teszj. Hisz elismerem, hogy nagy haladás ez a múlthoz képest, de miért ne legyen ez mindjárt olyan, hogy legalább egy hosszabb időre «biztos» bázisát képezze a jövő eljárásnak ? így. a mint a törvény most van szerkesztve, szerény nézetem szerint, az nemsokára toldásra, novellára fog szorulni. Már pedig hogy a sck novellák hogy zavarták meg már eddig is a jogrend megállapodottságát, a jogra ügyelő közegeknek és az ezt kereső publikumnak a biztonságát, azt talán nem kell külön hangsúlyoznom. Altalános szabály, hogy «a törvény nem tudása senkit sem ment!» Ezen a gyakorlati életre nézve szükséges, de nem mindig méltányosan és igazságosan használható szabályt, egyikmásik törvényünkre nézve valóban drákóinak taitom. Hogy tudja és ismerje a tömegesen megjelenő üj és uj törvényeket a laikus, mikor egyikét vagy másikát a vele kenyérkeresetből foglalkozó szakközeg sem birja tisztán megérteni ? És hogy ezek közé az uj bűnvádi perrendtartás epyikmásik szempontból nem tartoznék, ezt azt hiszem, nyugodt szívvel még a leglelkesebb bajnoka sem állithatja. Már pedig egy első sorban a formákkal foglalkozó törvénynek, nézetem szerint különösen praecisnek kellene lenni, még ha 592. § helyett 800 §-ból is áll. Mily szabatosak, hivatkozásoktól mentek evvel szemben a régi római, modern francia, angol, német törvények, a melyekről még ezentúl, mint azt több helyütt tapasztaltam, még e mellett népszerű kiadások is jelentek meg. «Un poco pifi di luce !» Valamivel több világosságot, cimet hord magán egy lamarmori irat. Mintha e cimet lehetne ajánlani nálunk is egyik-másik törvényünknek ; igy különösen uj bűnvádi perrendtartásunknak. Kíváncsiak vagyunk, hogy az uj polgári törvénykönyvünk, melynek tervezete aránylag elég szabatosnak látszik, végcsiszolás utján, hogy fog bemutatkozni. Észrevételek a polgári perrendtartásró szóló törvényjavaslat XI. címéhez.*) (Eljárás a házassági perekben.) Irta: dr. RAFFAY FERENC, győri ügyvéd. 672. §. A házassági perekben, a mennyiben e cim rendelkezéseiből más nem következik, a törvényszéki eljárásra nézve megállapított szabályok alkalmazandók. Ez a §. részletesebb magyarázatra nem szorul. Majd ha a javaslat törvényerőre emelkedik, lesz helyén megállapítani azt, hogy a házassági perekben az egész codexnek mely részei nyerhetnek alkalmazást. 673. §. A házasfelek, ideértve a korábbi és későbbi házastársat is (i8g4. XXXI. t.-c. 47. §.), illetőleg törvényes képviselőik és a szülő — akár mint felek, akár mint avatkozók — a házassági perekben mind az első, mind a felebbezési bíróság előtt a tárgyaláson személyesen is eljárhatnak, a keresetet, valamint a tárgyaláson kívül előadható kérelmeket és nyilatkozatokat pedig az elsöbiróságnál az elnök előtt vagy az elnöktől megbízott biró előtt jegyzőkönyvbe mondhatják. Az első bekezdésben meghatározott eseteken kivül a tárgyaláson ügyvéd által kell magukat a feleknek képviseltetniük. Írásbeli beadványokat, — a mennyiben a törvény másként nem intézkedik — a felek csak ügyvéd ellenjegyzésével nyújthatnak be. A házasfelek, illetőleg törvényes képviselőik ügyvedjének a kereset vagy viszontkereset támasztásához különös meghatalmazást kell felmutatni. A házasfelek perképességére nézve az i8g4. XXXI. t.-c. intézkedései irányadók. Ebben a §-ban először is az a fontos, hogy a házassági perbe való beavatkozást kifejezetten megállapítja. A mai eljárás szerint beavatkozni csak a semmiségi perbe lehetett, mig felbontó perben beavatkozásnak helye nincs. Ugyanígy tervezte ezt az 1894. évi javaslat 17. §-a is, amely következőképen hangzott: «A kinek a házasság érvényességétől vagy érvénytelenségétől valami jogi érdeke függ, a folyamatban lévő semmiségi perbe akár felperes, akár alperes győzelmének elősegítése végett beavatkozhatik.» Az uj javaslat szerint ugy fő, mint mellékbeavatkozásnak van helye s e tekintetben a 3-ik fejezet (83—94. §§.) az irányadó. A 663. § nevezetes megszorítást tartalmaz az ügyvédi képviseletre nézve, ép ugy, mint a 4-ik fejezet. Ez az irányzat az ujabb törvényhozásban már többször nyilvánult és igazán nincs elfogadható indok annak megmagyarázására, hogy az igazságügyi kormány miért bánik oly mostohán az ügyvédekkel. Az ügyvédi képviselet fokozatos megszorítása már eddig is nagy felháborodást idézett elő az ügyvédek körében és különösen az ügyvédi kamarák feladata lesz, ha kell, országos mozgalommal is odahatni, hogy a perrendtartásnak azok a rendelkezései, a melyek az ügyvédek érdekeit sértik, törvénynyé ne váljanak. A 663. §. az ügyvédi képviseletre nézve a házasfeleket, törvényes képviselőiket és a szülőket illetőleg fakultatív, annyiban, hogy ugy az első, mint a felebbezési biróság előtt a tárgyaláson személyesen is eljárhatnak s a keresetet és egyéb kérelmeket és nyilatkozatokat jegyzőkönyvbe mondhatják. Ha azonban a kir. ügyészen kivül más személy lép fel akár mint fél, akár mint avatkozó, reánézve az ügyvédi képviselet kötelező. A mostani eljárás szerint a keresetet nem lehet jegyzőkönyvileg előterjeszteni, de egyébként a fél a törvényszék előtti tárgyaláson személyesen védekezhetik. Helyesebb lenne a kötelező ügyvédi képviseletet előírni. A házasfelek, törvényes képviselőik, és a szülők a kir. Curia előtti felülvizsgálati tárgyaláson szintén kötelesek magukat ügyvéd által képviseltetni és minden ügyfél, írásbeli beadványt, amennyiben a törvény máskép nem intézkedik, csak ügyvéd ellenjegyzésével adhat be. A 673. §. 4-ik bekezdése a mai szabályoknak megfelel, midőn házassági perek indításához külön meghatalmazást kiván. Ennek kiemelése azért volt szükséges, mert a 102. §. szerint a fél ügyvédjének perei vitelére általános meghatalmazást adhat s ezt a törvényszéknél előre bejelentheti. Ez az általános meghatalmazás azonban házassági perekre ki nem terjed. Ez a rendelkezés feltétlenül helyes,, mert a *) Előző cikk a f. évi 9. számban.