A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 11. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról szóló törvényjavaslat XI. ciméhez. Eljárás a házasságo perekben

házastársaknak, a házasság tartama alatt, egymással szemben, személyüktől elválaszthatatlan oly jogaik és kötelezettségeik vannak, melyek felett a bíróság házassági perekben köztekintetekből hivatalból őrködni tartozik. A házastárs személyéhez kötött jogoknak hivatalból való védelme pedig megköveteli, hogy a házasság felbontására irányuló per a házasfél személyes fellépésével és az alperes házastárssal szemben ennek személyes perbevonásával vagy felhívásával kezdődjék, minélfogva perbeli ügyvéd részére kiállított általános meghatalmazás házassági perben nem elegendő s ilyen meghatalmazás által a meghatalmazott nem nyerhet jogot arra, hogy a házasfél családi állásának megváltoztatására irányuló perben a félnek előzetes értesülése nélkül meghatalmazottnak tekintessék, (így határozottt a budapesti kir. ítélőtábla is 348/1900. sz. a. s a házasfél meghatalmazottja ellen intézett kereset alapján indított egész eljárást megsemmisítette.) Annak megállapítása, hogy valamely jog érvényesítése tekintetében kinek van kereseti joga és hogy ez a kereseti jog mikor van kizárva és mennyi idő alatt évül el, az anyagi jog körébe tartozik. Ugyanezt az elvet fejezi ki a 673. §. utolsó bekezdése, a mely szerint a házasfelek perképességére nézve az 1894. évi XXXI. t.-c. intézkedései irányadók. Anyagi jogi szabályok nem is valók perrendtartásba s ennélfogva a 678. és 679. §§. 2-ik bekezdése már ez okból is törlendő lesz. Anyagi jogi szabályt tartalmaz a 717. §. 2-ik bekezdése is, a mely azt irja körül, hogy a házasság fennállása alatt kik indíthatnak megállapító keresetet. Tulajdonképen ez a szabály is törlendő lenne, de mivel az 1894. évi XXXI. t.-c. a házassági megállapító pereket nem szabályozza, ezt a hézagot kivételesen i itt is pótolhatjuk. Hiányos a házassági törvény a tekintetben is, hogy az, a kinek az általános magánjogi szabályok szerint önképviseleti joga nincs, de a házassági perben perképes, vájjon a per tartamára szóló vagyonjogi igényeket önállóan érvényesitheti-e ? Legjobb lett volna a házassági törvény 48., 69., 86. és 105. i^-aiban az önképviseleti jogosultságot ezekre az igényekre is világosan kiterjeszteni. Mivel pedig nincs kilátás arra, hogy a házassági törvény egyhamar revisio alá kerüljön, talán meg lehetne most ragadni az alkalmat és a perrendtartás codificálása kapcsán pótolni a főbb hiányokat. Az önképviseleti jogosultság kiterjesztését az itt emiitett igényekre nézve vagy a 673. §-ba, vagy a 721. §-ba lehetne bele szúrni; vagy pedig mivel házassági per tartamára szóló ideiglenes intézkedések (nőtartás, gyermek-elhelyezés és tartás és a nő részére szükséges tárgyak kiadása) felől a 704. §. rendelkezik, esetleg ott lehetne megtenni e tekintetben a kellő correctiót. Ha pedig azt az elvet, hogy az anyagi jog köréből minél kevesebb jogszabályt tartalmazzon a perrendtartás, szigorúan keresztül akarjuk vinni, ezt a vitás kérdést a kir. Curia is eldönthetné. Úgyis elég baj és a házassági törvény egyöntetű alkalmazását s a birói gyakorlat végleges megállapodását nagyon késlelteti az a körülmény, hogy sem a házassági anyagi, sem a házassági alaki jog köréből a Curia eddigelé egyetlen egy dönvényt sem hozott, mindössze az ((Igazságügyi Közlöny» 1899. évi 1-ső számában tették közre legfelső bíróságunknak azt a kijelentését, hogy a házassági törvény 77. §. b) pontja értelmében kibocsátandó felhívást háromszor kell a hivatalos lapban közölni. 674. §. A házassági perekben a kir. ügyész abban az esetben is részt vehet, ha a törvény szerint félként fel nem lephet. E végből a kir. ügyészt minden határnapról hivatalból értesíteni és a feleknek kézbesítendő iratokat és határozatokat vele is közölni kell. Jogában áll az iratokat megtekinteni, a hozandó határozatra nézve indítványt tenni és a házasság fentartása érdekében tényeket és bizonyítékokat felhozni, valammtfelebbvitellel élni. Semmiségi perekben a kir. ügyész abban az esetheti is a fél jogait gyakorolja, és mind a házasság érvényessége, mind érvénytelensége érdekében felléphet, ha a keresetet nem ö indította. Ha a kir. ügyész lép fel felperesként, pervesztése esetére az államkincstárt kell a perköltségben elmarasztalni. Részben anyagi jogszabályokat tartalmaz a 674. §. is. A kir. ügyészt ugyanis minden házassági perben való részvételre feljogosítja akkor is, ha a törvény szerint félként fel nem léphetne. Azok az indokok, a melyeket a közérdek képviseletéről a házasságvédő alkalmazásával szemben fentebb kifejtettünk, állanak a kir. ügyészre is a bontó- és válóperekben s nézetünk szerint a kir. ügyészt szerepeltetni ez utóbbiakban fölösleges és célra nem vezet. A bíróságok ellenőrzésre nem szorulnak házassági perben sem s kétségtelen, hogy a kir ügyész ellenőrző szerepe üres formánál nem lesz egyéb. Olyan terheket rónánk e mellett a kir. ügyészségekre, ha minden házassági pert figyelemmel kellene kisérniök, a mi tetemes és igen érezhető lenne, annál is inkább, mert ez a közreműködés a kir ügyészségeknek jelenlegi munkakörétől és az igazságszolgáltatásban elfoglalt állásától lényegesen eltér, haszonnal pedig aligha járna. Az 1894. évi tervezet 6. §-a szórói-szóra megegyezik a 67 í. §-al és talán nem tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy a kir. ügyész ellenőrző szereplését csak azért vették bele az első tervezetbe, mivel ez még a házassági törvény életbe léptetése előtt történt, a mikor a házasságok polgári kötésének és felbontásának törvénybe iktatása miatt oly nagy volt az ellenszenv, a felháborodás és a támadás bizonyos körök részéről és ezzel szemben akarták, bizonyára csak a kedélyek lecsillapítása céljából, szintén törvénybe iktatni a kir. ügyész beavatkozási jogát a házassági bontó- és válóperekbe is, hogy bizo_ nyitsák ez által is, miszerint az államhatalom mindent elkövet a házasságok könnyelmű és könnyű felbontásának megakadályozása céljából és hogy a közérdek védelméről kellőképen gondoskodik ezekben a perekben ezután is. Ámde azóta több mint hat év eltelt; a kedélyek lecsillapodtak, a házassági törvényt simán életbe léptették s annak káros hatása egyáltalában nincs. Alaptalan volt tehát ugy a félelem, mint az ellenszenv és a támadás az uj jogintézményeki kel szemben. Ilyen körülmények között csillapító szerről, fölösleges garantiáról sem kell gondoskodni és a kir. ügyész szerepeltetését a házassági bontó-és válóperben, a mit Jancsó György (Magyar házassági és házastárs öröklési jog cimü mű, 422. 1.) találóan a hatósági beavatkozás tultengésének nevez a felek magánügyeibe, ma már elfogadható indokokkal támogatni nem lehet. Törvénybe iktatásra tehát nincs semmi szükség. Az itt kifejtettek értelmében a 674. §. akképen módosítandó, hogy a szakasz élén ((házasságid szó helyett «semmiségi és megtámadási» kifejezés teendő; esetleg az egész §. is elmaradhatna, mert az 1895. július 5-én 27,241. sz. a. kiadott igazságügyministeri rendelet, a házassági törvény végrehajtásáról szóló rendelet 3. §-ában foglalt intézkedéseken kívül, részletesen szabályozza a kir. ügyészségek eljárását a semmiségi és megtámadási perekben. 675. §. Bontó- és válókereset benyújtása előtt a fél a perre illetékes törvényszéknél békéltetést kérhet. Az előzetes békéltetésnek nincs helye, ha a bontó- vagy válókeresetet az elmebeteg házastárs nevében törvényes képviselője indítja (i8()4: XXXI. t.-c. 8~. §.), vagy ha az ellenfel tartózkodási helye ismeretlen. A kérelem előterjesztése az i8g4: XXXI. t.-c. 8j. és 105. §§-aiban a bontó és válókereset megindítására megállapított határidőt nyitva tartja. A kérelem következtébe?i az elnök, vagy a tőle megbízott bíró a békéltetésre határnapot tüz s erre a házasfeleket oly meghagyással idézi meg, hogy személyesen kell megjelenniök. Az idézést mindegyik házasfélnek saját kezéhez kell kézbesíteni, ha pedig azt elfogadni vonakodik, nála kell hagyni. A békéltetés fontos okból megkeresés utján is történhetik. Ha a felek valamelyike betegség vagy más fontos ok miatt nem jelenhetik meg a bíróság előtt, a feleket külön is meglehet hallgatni alkalmas helyen, esetleg megkeresés utján. Bontó és válóperekben teljesen uj intézmény az előzetes békéltetés abban az alakjában, a mint azt a 675. §. contemplálja. A házassági törvény életbeléptetése előtt volt ugyan helye némely vallásfelekezet házassági joga értelmében az előzetes békéltetésnek, de ezt nem a kir. törvényszék, hanem az illetékes lelkész foganatosította. Bebizonyult tény, hogy az egyházi békéltetésnek nem sok értelme volt s nem nehéz megjósolni , azt sem, hogy a törvényszéki előzetes békéltetésnek, valamint általában véve a házassági perekben semmiféle békéltetésnek nincs sok értelme. Nagyon kevés eset van ugyanis, a mikor a felek a bíróság színe előtt a békéltetésen egymásnak megbocsátottak és perüket letévén, folytatták a házassági élet, közösséget. A békéltetés legtöbbször csak arra szolgál eszközül, hogy az elkeseredett és egymás irányában elhidegült házastársak a bíróság színe előtt siránkozzanak, családi jeleneteket rögtönözzenek, a mi sem a bíróság méltóságát, sem az eljárás komolyságát nem emeli. Az a néhány békéltető szó, a mit a tanácselnök a felekhez intézni szokott, vajmi ritkán ' alkalmas