A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 9. szám - A reciprocitás kérdéséhez

34 A JCG Végül jogszabályt sértett a felebbezési bíróság akkor is, midőn a peres felek között a felmerült összes perköltséget azért szüntette meg, mivel felperes is részben pervesztes, alperes pedig részben pernyertes lett. Ugyanis a jelen pernek az a lényege, hogy alperes felperes törvénytelen gyermekeinek természetes atyja-e, s ennek 1 övetkeztében az e gyermekeket eltartani köteles-e vagy sem ? e szerint a pernyerteség vagy veszteség csak e kérdés körül forogván, minthogy e kérdésben alperes teljesen pervesztes lett, ennek jogi következményét az, hogy maga a tartásdíj összege a perben kifejtett tényállásnál fogva a követeltnél kisebb mérvben ítéltetett meg — nem gyengítheti. E szerint e perben a perköltség kérdésében a S. E. 110. igának nem az az általános szabálya, mely szerint ha a tél részben nyertes, részben vesztes, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő, hanem az e §-ban foglalt az a kitételes rendelkezés alkalmazandó, a mely szerint az alperes az összes perköltségben marasztalható, és pedig a jelen esetben annál inkább, mivel a G. 287/900. számú curiai határozat szerint, felperes első' felülvizsgálati kérelme teljesen sikerre vezetett, a per végeredményéhez képest pedig felperes még a tartásdíj összegére nézve is lényegileg pernyertes. Ellenben mint alaptalant el kellett a felülvizsgálati kérelmet utasítani abban a részében, a melyben felperes a tartásdíj összegét havi 40—40 koronában kérte megítélni ; mert az, hogy a törvénytelen gyermek tartására minő összeg szükséges vagy elegendő, mint az anya társadalmi állása és a természetes apa vagyoni viszonyaira alapított mérlegelés eredménye sikeres felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Felperes felülvizsgálati kérelme legnagyobb részben sikerre vezetvén, alperest a S. E. 204. §-a értelmében a felülvizsgálati költségben is marasztalni kellett. Végrehajtási igényperekben a másodbiróság Ítélete ellen csakis az a fel élhet további jogorvoslattal, kinek hátrányára a másodbiróság az elsöbiróság ítéletét megváltoztatta. A m. kir. Curia (1901. január 31. I. G. 580 1900). Elsőrendű alperes felülvizsgálati kérelme hivatalból visszautasittatik stb. Indokok: Az 1881: LX 54. t.-cikknek a S. E. 229. §-ának 3-dik bekezdése szerint érvényben hagyott 97 ij-ának abból a rendelkezéséből, hogy igényperekben a másodbiróságnak az elsöbiróság Ítéletét helybenhagyó ítélete ellen további jogorvoslat nem használható, következik, hogy ilyen perekben a másodbiróság ítélete ellen csakis az a fél élhet további jogorvoslattal, kinek hátrányára a másodbiróság az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatta, mint ezt különben már az állandó bírói gyakorlat is megállapította. Minthogy pedig a jelen igényperben a felebbezési bíróság felülvizsgálattal elsőrendű alperes foglaltató javára az elsőbiróságnál kedvezőbben intézkedett, a mennyiben a per főtárgya tekintetében az első bíróság előtt teljesen pernyertes felperesek közül a felebbezési bíróság az elsőrendű felperes keresetét a pervesztességgel egyenlő joghatályuan meg szüntette és ugyanazt a felperest foglaltató elsőrendű alperes javára per- és felebbezési költségben is marasztalta, másodrendű felperest pedig az Ítélet részben helybenhagyása mellett a 24. és 32. tételek alatt felvett ingók iránti igénykeresetével elutasította, tehát az elsöbiróság kéjétét az az ellen felebbezéssel élt elsőrendű alperes javára változtatta meg : ugyanő a felebbezési bíróság ítélete ellen további jogorvoslatot nem használhat, tehát felülvizsgálati kérelemmel sem élhet. Ennélfogva a felülvizsgálati kérelem hivatalból visszautasítandó és az azzal élt elsőrendű alperes nemcsak a felpereseknek okozott felülvizsgálati költségekben marasztalandó, hanem a S. E. 205. §-a értelmében az ott meghatározott módon birsággal , is büntetendő, s egyszersmind kimondandó volt, hogy elsőrendű alperesi ügyvédet a törvény által kizárt felebbviteli beadványért költség és dij saját fele irányában sem illeti meg stb. Az, hogy mily társadalmi és vagyoni viszonyoknak mily összegű tartásdíj felel meg, ténykérdést képez, a felebbezési bíróságnak ezt tárgyazo döntése tehát felülvizsgálat tárgyát csak jogszabály megsértése esetén képezheti. Jogszabálysértés azonban fenn nem forog! mert a felebbezési birósag ítéletének indokai szerint a tartásdíj összegének megállapításánál peres felek társadalmi állására, vagyoni viszonyára és keresetképességére tekintettel volt, a mennyiben azokat mérlegelte. (A m. kir. Curia 1901". febr. 1. I. G. 581/1900. sz. a.) Az állandóan követett birói gyakorlat szerint a haszonbér fizetésének elmulasztása még akkor is maga után vonhatja a haszonbérleti szerződésnek megszüntetését, ha ez a szerződésben kifejezetten kikötve nincs. A haszonbérbeadó a haszonbérleti szerződés megszüntetése iránt indított per folyama alatt is és addig, a mig a haszonbérlő a bérleményt tényleg használja, a haszonbéri összeget jogosan követelheti. A haszonbérbeadó tartozik a bérleményt a szerződéshez képest a haszonbérlő rendelkezésére bocsátani és fentartani, továbbá a maga részéről a bérlemény kihasználása körül szerződésileg elvállalt kötelezettséget 'teljesíteni ; ellenkező esetben a haszonbérlő a haszonbéri követeléssel szemben a nem szerződésszerű használhatás mérvéhez képest megfelelő és a birói megállapítás tárgyát tevő és külön felszámítás nélkül is megállapítható bérlsengedést követelhet. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1901. jan. 29. G. 59b. sz. a.) Az állandó törvényes birói gyakorlat által elfogadott jogszabály az, hogy a midőn az önálló vagyonnal nem bíró fiu az apa beleegyezésével vette el nejét és a fiu egész tevékenységét az apai vagyon megmunkálásában, vagy az apai üzletben, ennek érdekében es vagyona gyarapítására érvényesíti, a különélésre kényszerül' nő pedig vagyontalan és keresetképtelen, a nő tartása iránti kötelezettség a fiu apját is terheli. (A m. kir. ( uria felülvizsgálati tanácsa 1900. dec. 22 I. G. 499 sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltóügyek. Miután felperes alperesnek fizetési kötelezettségét a közkereseti társaság cégével ellátott váltó alnpjan nem a cég váltónyilatkozatából mint a társaság egyik tagja ellen, hanem alperesnek saját egyéni névalairasaoo), melyet a váltó nem tartalmaz, származtatja, keresetével elutasítandó volt. A bpesti kir. keresk. es váltótörvényszek, mint váltóbiróság. (1899 évi október 16-án 100,123. sz. a.) «M. & I. MandU cég felperesnek, A. Albert alperes ellen 623 kor. 30 fill. (311 frt 65 kr.) tőke és jár. iránti váltó perében következő i télét et hozott: Az 1899. évi április hó 1-én 35,582. sz. a. hozott sommás végzés hatályában fentartatik és alperes a keresethez eredetben csatolt Szepsi-Szent-Györgyön 1898. évi szeptember hó 25-én 311 frt 65 kr.-ról kiállított váltó alapján mint kibocsátó köteleztetik, hogy felperesnek 311 frt 65 kr. váltóösszeget stb fizessen. Indokok: A kihallgatott B. István tanú vallomásával bizonyítva van, hogy az alperes a kereseti váltón levő nevének aláírására a tanút megbízta, amit a másik kihallgatott tanú dr. B. Tivadar vallomásában felhozott ténykörülmények is támogatnak. E szerint tehát az alperesnek az aláírás valótlanságára fektetett kifogása alaptalan lévén, a sommás végzést hatályában fentartani, s alperest a kereseti váltótőke s jár. fizetésére a vt. 23. §-a alapján kötelezni kellett stb. A bpesti kir. ítélőtábla. (1900. évi április hó 25-én 3,302. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatja, az 1899. évi ápril hó 1-én 35,582. sz. a. hozott sommás végzést alperessel szemben elutasítja stb. Indokok: A B. Istvánra intézvényezett kereseti váltó előlapján levő «A. Albert és B. István»-cége az «és» kötszónál fogva egynek tekintendő, az intézvényezésnek meg nem felelő aláírás kibocsájtói aláírásnak lévén tekintendő, a kereseti váltó avt.3. g 5. pontjában meghatározott lényeges kellékekkel bír. Minthogy azonban A. Albert alperes, mint saját személyében kibocsájtó és nem mint a kibocsátóként szereplő A. Albert és B. István cég tagja vonatott perbe, minthogy továbbá a perben felperes azt, hogy ily cég létezik vagy létezett és hogy az alperes ennek tagja, illetve ennek tagja volt, nem is állította, alperes tehát az ezen cég által vállalt váltói kötelezettséggel szemben védelmét elő sem terjeszthette s minthogy végül a váltó tartalma szerint alperest saját személyében váltókötelezettség nem terheli: az elsöbiróság Ítéletét megváltoztatni, a sommás végzést alperessel szemben hatályon kivül helyezni, felperest kereseti követelésével alperessel szemben elutasítani stb. kellett. A. m. kir. Curia. (1901. évi január hó 28-án 9JA. sz. a.) A másodbiróságnak ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: A felperes keresetébei A. Albert alperest a váltón levő névaláírása áhal saját személyében elvállalt váltókötelezetség alapján kérte elmarasztalni. Az alperes kifogásaiban tagadván névaláírásának valódiságát, a felperes a tárgyaláson azt állította, hogy az alperes ne. ét a váltóra B. István irta azon meghatalmazás következtében, amelyet az alperessel közösen folytatott közkereseti viszonyból kifolyólag a cégnek jegyzésére nézve az alperestől kapott. A felperes által ennek az állitásnak bizonyítására felhívott B. István tanú pedig a perben azt vallotta, hogy ő a váltóra A. Albert nevét az «és» kötőszócskával kapcsolatosan saját nevével együtt a közötte és az alperes között fennállott közkereseti társaság cége gyanánt azon okból vezette a váltóra, mert váltói kötelezettséget éppen a felperes kívánságához képest a közötte és az alperes között fennálló közkereseti társaság cége alatt vállalt. A per eme adatai alapján tehát nyilvánvaló az, amit különben a váltó külalakja is előtünlet, hogy a váltón levő A. Albert cs B. István névaláírás cégirást képez, aminélfogva az csak magának a cégnek, de nem egyúttal az abban foglalt cégtagoknak különállóan saját személyökben is elvállalt váltónyilatkozatát tartalmazza. Ezek szerint, miután a felperes keresete szerint az alperesnek fizetési kötelezettségét a váltó alapján nem az «A. Albert és B. István cégnek váltónyilatkozatából, mint az ezen cég alatt fennálló társaság egyik tagja ellen, hanem az alperesnek saját egyéni névaláírásából, amelyet a váltó nem tartalmaz, származtatja, keresetével a másodbiróság ítéletével helyesen lett elutasítva stb. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi törvény 285 § szerint ha a kereskedő más kereskedővel, vagy nem kereskedővel folyó szarnia alapján összeköttetésben áll, az, kinek a számadás lezártakor fenmaradó követelése van, ettől, habár abban kamatok is vannak, a lezárás napjától kamatokat is igényelhet és a szám-