A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 9. szám - A reciprocitás kérdéséhez

A JOG 3ő adas lezárása rendszerint minden üzleti év végevei történik, azonban a felek között határozottan es különlegesen ingatlan vételi és kölcsönügylet akként jött létre, hogy az egyik fél mindig csak hiteltadó és a másik fél mindig csak hitelnyújtó, az az ügylet tehát a kereskedelmi törvény által érintett folyó számlán alapuló összeköttetés fogalma' ala nem vonható és pusztán az a körülmény, hogy felperesi üzleti könyvekbe a vételár, a kölcsönösszeg, ezeknek járuléka és a törlesztések bevezettettek és elkonyveltettek, azt az ügyletet nem teszi folyószámlán alapuló olyan összeköttetéssé. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1901. jan. 16. G. 5^8. sz. a.) A keresk. törvény 264. S. szerint a kereskedelmi törvénynek anyagi rendelkezései, a cégbejegyzésre való tekintet nélkül fizoknál az ügyleteknél is alkalmazandók, a melyek csak az egyik szerződő félre nézve tekinthetők kereskedelmi ügyleteknek, már pétiig az az ügylet, a mely szerint egy gözfürésztulajdonos árukat feldolgozás után tovább ad és egy fakereskedö faárukat tovább adás céljából megszerez, a kereskedelmi törvény 258. és 239. 1 pontjai szerint kétségtelenül kereskedelmi ügyletnek tekintendő. (A m kir. Curia 1901. jan. 22 G. 546. sz. a.) A K. T. 507. S-ának rendelkezésénél fogva az 503. §. a felek ellenkező szerződését kizáró absolut hatalylyal állapítja meg. hogy a közlési kötelesség kellő időben való teljesítésének elmulasztása csak azzal a következménynyel jár, hogy a kedvezményezett az abból eredő hátrányokért felel, a baleset bejelentésére megállapított határidő elmulasztásának következményéül tehát érvényesen nem köthetik ki a felek azt, hogy a biztosított az elkésett bejelentésig lefolvt napokra eső kárpótláshoz v-iló igényét elveszítse. (A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa 1900. dec. 13. D. 761. sz. a ) Bűnügyekben. A m. kir. Curia 80. számú büntetőügyi döntvénye. Ha valamelyik fél a kir. törvényszék mint másodfokú biröság itclete ellen a Bp. 556. §-a által megengedett semmiségi panaszszót élt. tncgsemmisitkető-e az ítélet a Bp. j84. jjában jelzett, hivatalból észlelendő semmisigi okok valamelyike alapján. (10,450., 10,567., 10,148,10,456., 10,755. és 10,757. B. 1900. számokhoz.) Határozat. A kir. törvényszéknek másodfokban hozott ítélete ellen, ha a Bp 556 >;-a harmadik bekezdésében megnevezett felek valamelyike e törvényszakaszban megengedett semmiségi panasznál elt: az ítélet, a mennyiben a Bp. 429. §-ában megjelölt eset fenn nem forog, a Bp. 384. §-ában megjelölt és hivatalból figyelembe veendő alaki semmiségi okok bármelyike alapján megsemmisíthető. Indokok: Szabadságvesztés-büntetéssel büntetendő vétségre, vagy ily vétség mellet még más vétségre, illetőleg kihágásra vonatkozó ügyben a kir. törvényszéknek másodfokú ítélete ellen a Bp. 556. §-ának harmadik bekezdése szerint, a vétséggel vádolt vagy a miatt elitélt, továbbá házastársa, törvényes képviselője és védője, a kir. Curiához, a Bp. 385. §. 1. a) és c) pontja esetében fordulhatlak semmiségi panaszszal; a vádló pedig ugyanezekben az U2vekben csak akkor használhat semmiségi panaszt, ha a törvénys;év olyan bűncselekményt, a mely a törvény szerint bűntett, vétségnek vagy kihágásnak minősített. Ennek és a Bp. 428. §. első és második bekezdésében foglalt rendelkezésnek egybevetéséből kétségtelen ugyan, hogy a Bp. 556. §. harmadik bekezdése, az ott megjelölt ügyekben, az anyagi semmiségi okokra alapitható semmiségi panaszok használatát a 428. §-ban meghatározott terjedelemnél szűkebb térre korlátozza. Minthogy azonban a Bp. 381. §-ának utolsó bekezdésében ! igialt rendelkezésnél fogva az ott megjelölt alaki semmiségi ckok mindig — illetőleg az ott tüzetesen meghatározott esetben hivatalból veendők figyelembe, minthogy továbbá ez általános szabály alól kivételt egyedül a Bp. 429. §-a állapit meg: ebből önként következik, hogy a Bp. 556. §-a értelmében használt semmiségi panasz alapján, — a mennyiben arra nézve a Bp. 429. §-ában megjelölt eset fenn nem forog —a kir. Curia a hivatalból figyelembe veendő alaki semmiségi okok alapján is hivatva van intézkedni. Kelt Budapesten, a kir. Curia büntető szakosztályainak 1901. évi február hó 1-én tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi február hó 15-én tartott teljes üléséből. C zord a Bódog, sk. a kir. Curia másodelnöke. Mladon iczky Nándor s. k. törvényszéki biró-tanácsjegyző. Jogos önvédelemben cselekedett és ezért felmentetett a vádlott, a kit a rendőr jogtalanul bekísérni akart, miközben a rendőrt e-ernyőjével szándékosan megütötte/ A budapesti kir. törvényszék Í190O. évi január hó 12-én 2,090. sz.) Hatóság elleni erőszak büntette és könnyű testi sértés vétsége miatt vádolt A, Jánosné elleni bűnvádi ügyben következőleg itélt: A. Jánosné. szül. R. Júlia vádlottat az A. Mihály rendőr sérelmére elkövetett, a btkv. 165. §-ába ütköző s ezen törvényszakasz szerint ugyan büntettet képező, de a btkv. 92. §-ának alkalmazása mellett a 20. §-hoz képest minősített hatóság elleni erőszak vétségében a kir. törvényszék bűnösnek mondja ki s ezért őt a btkv. 165. és 92. §-ai alapján nyolc napi fogházra Ítéli stb. — Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival igazolt tényállás szerint 1899. évi május hó 21-én esteli 11 és 12 óra között A. Jánosné vádlott egyik kerepesi-uti korcsmából hazafelé menve, botrányt okozó lármát csapott, midőn pedig a szolgálatot teljesítő A. Mihály rendőr őt csendre intette, e miatt a rendőrt gyalázó szavakkal szidalmazta s felszólításra nevét és lakását megmondani vonakodott, de a rendőr vádlottat a Kazincy-utcai lakásáig kisérte s ott a kicsengetett házmesternétő.l vádlott kilétét megtudta; vádlott azonban a kapu alól sértettet esernyőjével arcba csapta s rajta az orvosi látlelet igazolása szerint 8 napon belü! gyógyuló testi sérelmet okozott. Vádlott maga sem vonja kétségbe, hogy a hivatalos járatban levő rendőrt az azzal folytatott dulakodás közben esernyőjével megsértette, de ugyanazt A. Mihály, K. Józsefné, Cs. Júlia és K. Lipót szemtanuk is eskü alatt vallják; minthogy továbbá a botrányos utcai lárma csinálásával s neve és lakásának meg nem mondásával a rendőr fellépésére okot szolgáltatott, azon beigazolt tény pedig, hogy sértett vádlottat a kapu alól kivonszolni, illetőleg tőle a bűnjelül használandó esernyőt elvenni törekedett, mutatja, hogy a kapu alatt kellett valami ujabb, rendőri beavatkozást szükséglő eseménynek történnie s vádlottnak sértett részéről való meglógása nem a bekisérés célzatából történhetett, amit sértett előbb és az utcán, ha akarja vala, megtehette volna; mely ujjabb cselekmény nem lehetett más, mint hogy a kapu alá menekült vádlott biztonságban érezvén magát, sértettre esernyőjével rácsapott, ami pedig csakis bántalmazási szándékból történhetett: épp ezért vádlottat a btkv. 165. §-ába ütköző hatóság elleni erőszakban bűnösnek kellett kimondani. — A büntetés mérvének megállapításánál s ahhoz irányítva a cselekmény minősítésénél a vádlott büntetlen előéletét, a mulatozásból és az eset körülményeiből keletkezett nagyobb fokú izgatottságát s asszonyi mivoltát, valamint a bántalmazásnak jelentéktelenebb voltát a bíróság enyhítő körülményekül véve, súlyosítók hiányában a btkv. 92. §-ának alkalmazását indokoltnak és az itélet rendelkező részében kimért büntetést a bűnösség fokával arányban levőnek találta, stb. A bpesti kir. Ítélőtábla (1900. évi április hó 18-án 2,968. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét felebbezett részében indokai alapján helybenhagyja, a vádlott asszonyi mivoltára fektetett enyhítő körülmény elhagyásával, stb. A m. kir. Curia (1901. jan. 30-án 7,577. sz. a.) Mindkét alsófoku bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a vád és következményei alól felmentetik. Indokok: Az eljárás adataival bizonyítva van ugyan, hogy vádlott a vendéglőből hazamenet botrányos lármát okozott, hogy az emiatt őt figyelmeztető rendőrt szóval sértegette, a rendőrnek nevét meg nem mondta s lakóháza kapualjában a rendőrt esernyőjével megütötte. Bizonyítva van azonban az is, hogy a rendőr vádlottat követve, vádlott lakóházába vádlott után bement, K. Józsefné házmesternétől vádlott nevét, kilétét és ottani rendes lakását megtudta, akkor tehát a rendőr már jogosítva nem volt a fenforgott kihágásért a férjes, családos és lakással biró vádlottat éjnek idején a rendőrség elé bekísérni; hogy pedig a sértett rendőr ezt megkisérlette, vádlottat a házból kivonszolni akarta, ez vádlott vallomásán kívül K. Józsefnének ugy vizsgálati, mint végtárgyalási esküvel bizonyított vallomásával bizonyítva van. Midőn tehát vádlott a rendőrnek eme jogtalan és vádlott meggyalázására szolgáló eljárása ellen a kezében volt esernyővel védekezett s eközben, bár szándékosan, a rendőrt megütötte, jogos önvédelemben cselekedett, minélfogva a btkv. 79. §-a alapján a terhére rótt hatóság elleni erőszak alól felmentendő volt. Minthogy vádlottnak a sértett istállójába erőszakos behatolása és az ott elcsukva levő, zálogban tartott marháknak elhajtasa ugyanegy alkalommal és egy akarati elhatározás folytán követtetett el s az istállóba való erőszakos behatolás csak észközlö cselekmény volt a marhák elhajlását tárgyazó célcselekmény kiviteléhez, a kettő egységes bűncselekményt képez, miért is vádlott a súlyosabb büntetést maga után vonó magánlak. sértés vétségében mondatott ki bűnösnek. A lőcsei kir. törvényszék mint büntető bíróság. (1899. évi április hó 24-én 1,516. sz. a.) Magánlak megsértés büntette: ugy jogtalan elsajátítás és becsület sértés vétségei miatt vádolt D. István elleni bűnvádi ügyben következően itélt: D. István vádiott a btkv. 330. §-sába ütköző s ezen § szerint ugyan bűntetté mmősülő, de a btkv. 92. és 20. §-ának alkalmazása folytán vétséggé lefokozódó magánlaksértésben és a btkv. 368. §-ban meghatározott jogtalan-elsajátítás vétségében bűnösnek mondatik ki s ezért a btkv. 96. § szerint a 330,368. és a 92. §-ot< alapján hat (6) napi fogház elszenvedésére és 5 forint pénzbüntetésre itélh ttk. Ellenben ugyanezen vádlott a btkv. 26í. §-ába ütköző becsület-