A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 9. szám - A reciprocitás kérdéséhez

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 9. számához. Budapest, 1901. március hó 3 Köztörvényi ügyekben. Felperes által bontó okul felhozott azon panasz, hogy alpeies a házassági tartozás (debitum conjugale) teljesítését következetesen megtagadta s az egész együttélés ideje alatt felperessel nemileg nem közösült, az 1894. évi XXXI. t.-c. 83. §-a szerint elenyészett, mert keresetét legkésőbb az elhagyástól számítandó 6 hónap alatt tartozott volna beadni, felperes azonban ezt jóval később tette. A nösztehetetlenség nem a házasság felbontására, hanem a mennyiben bebizonyíttatott, hogy alperes ezen hibában már a házasság megkötésekor szenvedett a H. T. 154. íj c) pontja szerint a házasság érvénytelenítésére szolgálhat csak alapul. Midőn felperes alperes nösztehetetlenségéről még az együttélés idejében győződött meg, tartozott volna a H. T. 57. §. c) pontja szerint házasság érvénytelenítése iránti keresetét attól a naptól számítandó egy év alatt indítani, mely napon a tévedést felismerte, vagy legalább az elhagyástól számítandó egy év alatt. Midőn tehát felperes keresetét ily irányban meg nem indította, bontás iránti keresetét pedig csak 3 évvel az elhagyás után adta be, — még ily keresetet sem indíthat többé.*) A fehértemplomi kir. tszék. (1900. május 31-én 7,300. sz. a.) Dr. Comean Péter ügyvéd által képviselt K. Emma felperesnek ifj. M. lános alperes ellen házasság felbontása iránti perében itélt : a felek között 1893. augusztus 14-én kötött házasság a H. T. 80. $-a a) pontja alapján alperes vétkéből felbontatik és az alperes a H. T. 85. §-a alapján vétkesnek nyilvánittatik. Indokok: Felperes keresetében a közte és alperes közt kötött házasság felbontását kérte az 1894. évi XXXI. t.-c. 80. §. a) pontja alapján, mert alperes együttélésük idején vele durván bánt, házastársi kötelességeit felperes, mint neje ellen, soha sem teljesítette, ugy hogy e miatt 1896-ban tőle végleg eltávozott, minekelőtte már egy izben az életközösséget alperessel a stájerlaki r. k. lelkész békéltetésére visszaállította, de eredménytelenül. Alperes a durva bánásmódot tagadta, beismerte azonban azt, hogy felperessel soha sem közösült. A kereset ama részében, melynek alapját alperes durva bánásmódja képezett volna, elfogadható bizonyítást nem nyert, de a H. T. 83. §-a szerint az ezen alapuló kereseti jog meg is szűnt. Mivel azonban alperes beismerésével, ugy M. J. plébános ama vallomásával, hogy már a felek együttélése idejében panaszolta előtte felperes a békéltetési kísérleteknél alperes nemi képtelenségét, valamint a tszki orvos adta véleményekkel bizonyítottnak látta a k. tszék azt, hogy felperes alperes által együttélésük idejében nemileg nem érintkezett s hogy ennek oka alperesnek a házasság megkötése óta tartó állandó nemi képtelenségében rejlik. S mivel ezáltal alperes részéről a házassági kötelességek oly súlyos megsértése okoztatott, amely a házasság felbontására elegendő indokot képez ; tekintetbe véve azt, hogy a peres felek viszonyának megfigyeléséből megállapítható, hogy a további életközösség felperesre nézve elviselhetetlen lenne: a házasságot alperes vétkéből a H. T. 83. §-a a) pontja alapján fel kellett bontani és alperest a 85. §. alapján vétkesnek nyilvánítani. A temesvári kir. itélő tábla. ^ 1900. évi október hó 1-én. 2,428. sz. a.j itélt: az elsőbiróság ítéletét nem felebbezett részében érintetlenül, ugyanezt az Ítéletet a házasság felbontását lárgyazó hivatalból felülvizsgált részében pedig olyan értelemben, hogy a házasságot a H. T. 80. §-a a) pont/a alapján alperes hibájából veszi felbontottnak és ugyanazt a 85. §. értelmében vétkesnek nyilvánítja, helybenhagyja, megfelelő indokai alapján és azért, mert a H. T. 99. §-a értelmében elrendelt békítési kísérlet eredményre nem vezetett és az sem remélhető, hogy felek az 1896. évben megbontott házas együttélést visszaállítják. A m. kir. Curia (1901. évi február 5-én 6,407. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete a házasság felbontását tárgyazó részében megváltoztatik, felperes keresetével elutasittatik. Egyebekben a másodbiróság ítélete érintetlenül marad. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének a másodbiróság által fentartott az az indoka, mely szerint felperesnek a durva bánásmód miatt emelt panaszra alapított kereseti joga az 1894. évi XXXI. t.-c. 83. §-a szerint elenyészett, e helyütt is elfogadtatik. Minthogy azonban a felperes által hasonlóan bontó okul felhozott az a további panasz, hogy alperes a házassági tartozás teljesítését következetesen megtagadta s az egész együttélés ideje alatt felperessel nemileg nem közösült, az előbbi panaszszal egy és ugyanazon elbírálás alá esik ; mert felperes *) A Curia az elévülés alkalmazásában nagyon következetlen. Kimondotta már több esetben, hogy ha a bontó ok folytonosság jellegével bír, nincs elévülés. A jelen eset is a folytonosság jellegével bir és mert a feleség az eltávozás után férjéhez vissza nem ment, hanem folyton és állandóan külön váltan éltek, az elévülés kezdetét nem is vehette. 1896. évi február 10-én hagyta el alperest, az idézett 83. §. szerint tehát tartozott volna a felperes keresetét legkésőbb az elhagyástól számítandó 6 hónap alatt beadni, felperes azonban azt cs;ik 1899. évi február 16-án adta be, ennélfogva az utóbb említett bontó okra alapított kereseti joga hasonlóan elenyészett. Ami pedig a felperes által felhozott azt a körülményt illeti, hogy alperes állítólag nősztehetetlen, ez a jelen perben már csak azért sem vehető figyelembe, mert nösztehetetlenség nem a házasság felbontására, hanem, amennyiben bebizonyíttatnék, hogy alperes ezen hibában már a házasság megkötésekor szenvedett, az 54. §. c) pontja szerint a házasság érvénytelenítésére szolgálhatna csak alapul, felperes azonban keresetét nem ez iránt indította. De ettől el is tekintve, minthogy felperes keresetében beismerte, hogy az alperes állítólagos nösztehetetlenségéről még az együttélés idejében győződött meg, felperes tartozott volna az 57. §. c) pontja szerint attól a naptól, melyen az állítólagos tévedést felismerte, vagy legkésőbb az elhagyástól számítandó 1 év alatt a házasság érvénytelenítése végett keresetet indítani ; felüeres azonban ily keresetet nemcsak nem indított, hanem alperesnek állítólagos hibája dacára, alperessel, bár rövidebb félbeszakításokkal csaknem 2 és fél évig együtt élt és bontás iránti keresetét is csak 3 évvel az elhagyás után adta be. Mindezeknél fogva stb. A törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége első sorban a gyermeknek természetes atyját terheli s a mennyiben a term. apa tartásra képes, a tartásdíj összege az atya és anya közt meg nem osztható. Az, hogy a törvénytelen gyermek tartására minő összeg szükséges vagy elegendő, mint az anya társadalmi állása és természetes apa vagyoni viszonyaira alapított mérlegelés eredménye felülvizsgálat tárgyává nem tehető. A m. kir. Curia (1901 január 26. I. G. 572/1900. sz. a.) Felperes felülvizsgálati kérelmének részben hely adatik, a felebbezési bíróság ítélete részben és akként változtattatik meg, hogy alperes a tartásdijat a felebbezési bíróság ítéletében meghatározott időig 1897. évi augusztus hó 1-től kezdődően köteles felperesnek megfizetni, hogy a havi tartásdíj összege mindenik gyermek után 10—10 koronáról 20—20 koronára felemeltetik, és hogy alperes arra is köteleztetik, hogy a felebbezési bíróság ítéletében meghatározott idő és jogkövetkezmény terhe alatt felperesnek 253 korona 62 fillér elsőbirósági, összesen 159 korona 30 fillér felebbezési eljárásbeli, 90 korona első izbeni, és 80 korona jelenlegi felülvizsgálati eljárási költséget megfizessen ; egyéb részében azonban a felülvizsgálati kérelem elutasittatik stb. Indokok: Jogszabály az, hogy az anya törvénytelen gyermekének tartásdiját kereset indítása előtti időre is jogosult érvényesíteni, ha azon időponttól kezdve, a melyen a követelés jogosan érvényesíthető volt, a kereset beadísáig hosszabb idő nem folyt le minthogy pedig felperes az 1900. évi november hó 5. napján tartott felebbezési tárgyaláson ebbeli jogával élve a tartást 1897. évi augusztus hó 1-től kezdődően, vagyis attól az -időtől kérte megítélni, a melyben a tényállás szerint alperes az addig önként teljesített segélynyújtást megszüntette ; s ez időtől a kereset beadásáig, vagyis 1897. évi december hó 31-ig hosszabb idő nem telt le, — a felebbezési bíróság a fenti jogszabályt sértette meg, midőn a kereset beadása előtti időre a tartást meg nem ítélte, a miért is Ítéletét ebbeli rendelkezésében megváltoztatni kellett. Jogszabály továbbá az is, hogy a törvénytelen gyermek tartásának kötelezettsége első sorban a gyermeknek term. atyját terheli, s a mennyiben a term. atya a tartásra képes, a tartásdíj összege az atya és anya között meg nem osztható. A felebbezési bíróság ítélkezésénél ezt a jogszabályt is megsértette, mert annak ellenére, hogy ténymegállapítása szerint alperes ingatlan vagyonokkal s orvosi gyakorlat után jövedelemmel bir, s ekként törvénytelen gyermekei tartására képes, a tartásdíj megállapított összegét fel- és alperes között mégis megosztotta. Megjegyezve már most azt, hogy a most emiitett jogszabálynál fogva a törvénytelen gyermek tartásdija összegének megállapításánál csakis az anya társadalmi állása és a természetes apa vagyoni viszonya az irányadó, minthogy a felebbezési bíróság alperes vagyoni viszonyainak is mérlegelése mellett azt állapította meg, hogy felperesnek az alperestől származott két törvénytelen gyermekének tartására havonként 20—20 korona szükséges, a felebbezési bíróság Ítéletének a tartásdíj összegére vonatkozó részét is megváltoztatni, s alperest a megállapított tartásdíj egész összegében kellett marasztalni.