A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 8. szám - Birói meggyőződés és az 1868. L I V . t.-c. 108. §-a

Készpénzbeli hozományra a nő férje hitelezőjeként tekinthető (Curia6,299/84.) Kamatok perindítástól fogva járnak (Curia 6,265/84.) A tervezet alaprendszerén az az elv vonul végig, hogy a hozományt a házassági terhek könnyitése céljából kapja a férj. kinek az csupán haszonélvezetre adatik. (112 §.) A tervezet szerint hozományt maga a férj is adhat, nem a nőnek, de saját maga számára; ez az eset akkor áll be, midőn a férj valamely vagyonát a nőre ruházza át, de a házasság idejére a vagvon haszonélvezetét magának fentartotta. (115. §.) Ez a haszonélvezet, mely a férjet a hozományi javak fölött illeti, nem korlátlan, mert a hozományi tárgy csak rendeltetési céljának szolgálhat, tehát abból a házassági terhek viselendők, s csak a felesleg felett rendelkezhetik a férj szabadon (116. §.) Ezen szabatos intézkedések arra szolgálnak, hogy a hozomány rendeltetési célja alól el ne vonassék. Megfelelő gondoskodás nyilvánul a 116. §. utolsó bekezdésének azon rendelkezésében is. hogy a hozomány hasznaiból csak azon felesleg vonható végrehajtás alá, mely a házassági terhek viselésére nem szükségeltetik. A hozomány élvezete addig tart, meddig a házasság (112. §.) E szakasznál kiteendő volna: «ellenkező megállapodásnak érvénye nincs» vagy ha a felek rendelkezését a törvény fenn kívánja tartani, ugy ezen pótlás felelne meg : «ha csak a házasfelek a hozománynak korábbi visszaadását szerződéssel ki nem kötötték». A 175. §. rendelkezésében ugyan benfoglaltabk, hogy házassági szerződés által a házastársak a házasság vagyoni joghatályát tetszés szerint szabályozhatják, de a következő toldás: «a mennyiben a törvényből más nem következik)) ezt az intézkedést nem teszi eléggé világossá, s igy a 112. §. megfelelő kibővítését helyén valónak tartanám. A házastársak egyéb vagyonjogi dolgairól más alkalommal fogok szólani. Belföld. Igazságügyi javaslatok tára. Lehetetlen elismeréssel nem emlékezni meg az igazságügyi miniszter ur ő Nagyméltóságának legújabban tett intézkedéséről, mely hivatva van egy rég érzett hiányon segíteni s mely lehetővé teszi, hogy a szerényen dotált igazságügyi tisztviselők legalább azoknak a segédeszközöknek olcsón birtokába jussanak, a mely segédeszközökre a törvények helyes alkalmazásánál nélkülözhetlen szükségük van. Ez a nagyfontosságú intézkedés pedig az, hogy az Igazságügyi Közlöny legutóbbi számában közzétett hivatalos hirdetmény szerint f. é. február havától kezdve ezen folyóirat mellékleteként ^Igazságügyi javaslatok tára* cini alatt az Igazságügyi Közlöny minden előfizetője csekély 4 kor. évi dijért meg fogja kapni mindazon törvényjavaslatoknak a szövegét, az indokolás, az országgyűlési tárgyalás és bizottsági jelentések kapcsán, melyek az igazságügyre vonatkoznak. Óriási fontosságú ez az intézkedés, különösen ha meggondoljuk, hogy egy eddig teljesen zárva volt jogforrást nyit meg a gyakorlat előtt s ha figyelembe vesszük, hogy a folyóirat még a tervezetre vonatkozó lényeges észrevételeket s az igazságügyi újításokra vonatkozó egyéb közleményeket is hozni fogja, mi által lehetó'vé teszi nemcsak a küszöbön álló reformok előleges megbeszélését és megismerését, de azt is, hogy a létesítendő uj törvényeket az alkalmazására hivatott közegek már jó előre, ugy szólván ab ovo megismerjék, azok lényegébe behatolhassanak s azoknak az életbe való átvitelét kellő Dontossággal eszközölhessék. Ez által elkerülhetők lesznek azok a zavarok és rázkódtatások, melyek eddigelé onnan származnak, hogy a törvény alkalmazó közegek a törvény megjelenése és életbe lépése közti sokszor igen rövid idó'közben fizikai idó'vel sem rendelkeztek a törvény behatóbb tanulmányozására. Mig ellenben az emiitett folyóirat mellett már egyetlen törvény sem lesz ismeretlen az alkaímazó közegek előtt az életbeléptetés alkalmával. Végül még az a mondhatatlan előny és könnyebbités is fog származni az igazságügyi miniszter ur ezen uj intézkedéséből, hogy ismerni fogjuk azon más ressortba tartozó uj törvényeket is, a melyek a jogszolgáltatással vonatkozásban állanak, mert bizony igen sok bakot lövünk a miatt, hogy az egész törvénytár átolvasására időnk nem lévén, nem ismerjük a törvényekben szerteszórt igazságügyi joganyagot. Éppen csak a napokban láttam egy végrehajtást, a melynél a dohánykertésznek az uraságtól járó fele járandósága foglaltatott le, mert sem a végrehajtó, sem az eljáró biró figyelme nem lett felhiva a dohánykertészekről intézkedő törvény 11. §-ára. Ilyen esetek is el lesznek tehát jövőre kerülhetők, a miért is az igazságügyi miniszter ur ezen intézkedéseért csak a legmelegebb hálával adózhatunk. Fényes Vince. szerencsi kir. járásbiró. A kecskeméti ügyvédi kamara jelentése az 1900. évről. Ugy az ügyvédek, mint az ügyvédjelöltek létszáma szaporodást mutat. A kamarába való fölvételért beadott összes kérvények helytadólag intéztettek el. Panasz ügyvédek ellen csak csekély számmal ügyvédjelöltek ellen pedig egyáltalán nem merült fel. A magyar polgári törvénykönyv első tervezeténekmegjelenését nemcsak a lefolyt év, hanem az ujabb magyar jogtörténet legnagyobb eseményének mondja a jelentés. E korszakos munka mellett azonban nélkülözhetetlennek tartja aB.T.K. a végrehajtási törvény, a csődtörvény, az ügyvédi rendtartás novellája, az üzletátruházásokról szóló törvényjavaslat, stb. gyors megvalósítását is. A helyi igazságszolgáltatásról szólva, elégtelennek mondja a kecskeméti törvényszék bíráinak létszámát, s ugyanott uj birói állás rendszeresítését sürgeti. Szükségesnek tar'.ja, hogy uj igazságügyi palota emeltessék a bíróságok végleges elhelyezésére. Az esküdtszéki és általában az uj bűnvádi eljárás nagy terheket rótt a karra, erre mutat a hivatalból kirendelt védők nagy száma. Az esküdtszék mult évi működéséről elismeréssel emlékezik meg a jelentés. Hogy az ítélkezés mennyire a törvény szellemében történt, legjobban igazolja az a körülmény, hogy az Ítéletek legnagyobb része azonnal jogerőssé vált, a megtámadottak közül pedig egyet sem semmisített meg a m. kir. Curia. Sérelem. -SÍ «Birói meggyőződés és az 1868. LIV. t.-c. 108. §-a.» Egyik 1891-ben kártérítés (lucrum cessans) címén a Bpesti kir. keresk.- és váltó-tvszék indított perben, melyet a k. t. 272. §-ára alapítottam, az I. bir. kérelmemet elutasitandónaK: találta. Az ítélet megokolása ez alkalommal nem képezi fejtegetésem tárgyát ; csak azt akarom kiemelni, hogy az 1. bir. a k. t. 356. § ának 2. pontja alapján, mivel az adás-vétel tárgyát képezett áru nem bírt «piaci» vagy tőzsdei árral, nem látta a fölszámított kár összegét beigazolhatónak. Felebbezésem folytán a kir. ítélőtábla az I. bir. Ítéletét indokainál fogva hagyta helyben; és csakis a nmltgu m. kir. Curia tette magáévá a per során és a felebbezéseimben kifejtett azon érvelésemet, hogy «piaci», vagy tőzsdei árral nem biró áruk n e m-szállításából eredő kár (elmaradt nyereség) is követelhető s a 356. §• 2. pontjának végmondata szerint igazolható. El is rendelte, a mindkét alsóbiróság ítéleteit a pptt. 108. §-a alapján föloldó végzésével, szakértők meghallgatását a részletesen föltett kérdésekre s oda utasította az I. bírót, hogy a szakértői vélemény eredményéhez képest hozzon a kárösszeg, annak 1891. aug. 23-tól kivetett kamata, s a perköltségek tárgyában ujabb ítéletet. Minden jogászember az imént lényegében reproducált curiai végzésből azt vonja le, hogy a per jogi oldala végképen és jogérvényesen elvan döntve, hogy felperesnek kártérítési igénye többé kérdés tárgyát nem képezheti, s hogy a praetor azt izente a judex-nek : «condemna!» a marasztalás összegét pedig az elrendelt szakértők meghallgatása)) utján mondta megállapitandónak. Nem ugy azonban a bpesti kir. keresk.- és váltó-tvszék ! Ezen bíróság az utóbbi években csodabogarak-számba menő ítéleteket hozott az én pereimben, melyeket alkalomadtán közölni s bírálat tárgyává tenni szándékozom : a most tárgyalt esetben azonban a birói meggyőződés, melyhez tántorithatlanul ragaszkodott, nyert sajátságos kifejezést. Quid mihi Hecuba! Nem parancsol nekem a Curia! Birói meggyőződésem mindenen felül áll és annak szent lobogóját fennen hordom mindenha! Szólt, és a szakértők véleményére nem is hederitve, másodszor hozta meg elutasító ítéletét a Curia által már elvetett megokolással. Felebbezésem folytán a kir. ítélőtábla, a mely az első ízben kifejezésre juttatott birói meggyőződéséhez nem ragaszkodott, hanem a Curia jogi döntését magára nézve is kötelezőnek elfogadta, az I. bir. ítéletét feloldotta (ugyancsak a pptt. 108. §-a alapján) s az első fokon ítélkezett bíróságot oda utasította: hogy a Curia által kiderittetni rendelt (és eddig ki nem derített, mert hiszen az L bir.-ra teljesen közömbös volt is, lehetett is az igazság kiderítése, lévén benne erős és nem tágító «birói meggyőződés!))) kérdéseket hozza ujabbi szakértők meghallgatása utján tisztába s hozzon (1. a fenti directivát!) ujabb ítéletet. Megindult a szakértők meghallgatása, be is fejeztetett szerencsésen, csak azon kissé kellemetlen incidens adta magát elő, hogy a keresethez csatolt eredeti okmányom az iratok vándorlása közben (mert eddig a Deési kir tvszék mint megkeresett bíróság foganatosította volt a szakértők meghallgatását) elveszett, no meg azon másik kellemetlenség is ért, hogy alperes nem tudta a bpesti kir keresk - és