A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 8. szám - Birói meggyőződés és az 1868. L I V . t.-c. 108. §-a

A JOG 63 váltó-tvszéknek «birói meggyőződése» érdekében a felettes bíróságokkal folytatott harcnak végét bevárni, s egy jobb országba költözött el, a hol az embert perekkel nem zaklatnak. Az [. bír. pedig csodálatra méltó következetességgel harmadszor is ugyanazon Ítéletet hozta meg, melynek szerkesztése s megokolása neki többé semminemű erőltetésébe nem került; mert a meggyőződéséhez szilárdul álló bírónak az a jutalma, hogy a kiderített tényekre mit sem ad, azt sem kutatja, hogy váljon eleget tett-e mindenben a felsőbb bíróság utasításának, mi nélkül ezen II. fokú bíróság szerint witéletet sem hozhatott volna», —. hanem egyszerűen újból irja le s adja ki már rég elkészített ítéletét. Harmadszor felebi eztem, harmadszor oldatott fel az I. bír. ítélet (a pptt. 108. §-a alapján!) és utasíttatott a bpesti kir. keresk.- és váltó-tvszék, hogy a még mindig tisztába nem hozott néhány kérdést most már sajá't maga által foganatosítandó szakértők meghallgatása utján helyezze kétségen felül, mi nélkül ítéletet sem volt szabad hoznia, s az eredményhez képest hozzon ujabbi, a per tárgyát, annak járulékait és a perköltségeket felölelő ítéletet. Meg lett hallgatva a felek által kölcsönös egyetértéssel választott és a bír. részéről elfogadott szakértő, mondott is alapos, minden kérdésre kiterjedő véleményt, melyet esküjével meg is erősített. Ünnepélyesen kijelentem, hogy távol vagyok attól, hogy a szakértői véleménynek keresetemet teljesen beigazoló erejének tényében találjam magyarázatát annak, a mit most elmondandok, én csak a megalkuvást nem ismerő «birói meggyőződés" imponáló megnyilatkozását látom abban : hogy az I. bir. negyedszer is hozta meg, minden tétovázás és a szakvéleményre való tekintet nélkül, elutasító Ítéletét, mely ellen természetesen felebbezéssel éltem. Örömest constatálom, hogy a kir. Curia által kidet ittefnt rendelt összes körülmények mái tisztázva vannak és hogy e szerint a perfolyamat tizedik évében ha a jó Isten életben és egészségben tart, II. bir. érdemleges ítéletet várhatok. No ugy-e, szép dolog az a abirói meggyőződés!" Nem néz se jobbra, se balra, nem törődik sem felekkel, sem felet- 1 tes bíróságokkal, nem azzal sem, hogy a perköltség óriási módon felszaporodik, — sem végre azzal, hogy az igazságügyi statisztikában évről-évre mi okból mutatja ki a pert be nem fejezettnek, mert nem hiszem, hogy megmondaná, hogy «biról meggyőződés» nélkül az ügy már rég nyert volna végleges érdembeni elintézést ! — hanem céltudatosan csak előre néz és négyszer hoz ugyanegy ítéletet! De mit szól ehhez a pptt 108. §-a r és lehet-e az I. bir. ecsetelt eljárását benső szent meggyőződés kifolyásának elfogadni s oda állítani ? Habozás nélkül utóbbi kérdésre n e mmel válaszolok. Kár, hogy a S. E. T. 204. §-át nem rendeli az 1893. XVIII. t.-c. a II. címében (a vegyes és átmeneti intézkedések közt) a rendes eljárásra is kötelezőnek. Egy varázsütéssel kihalt volna a Curiai végzés folytán az I. bírónak ((meggyőződése'), vagy legalább kénytelen lett volna azt elnyomni, mélyen eltemetni. Mert ezen törvényhely lex imperativa s azon még a legmeggyőződésteltebb bíró sem teheti magát tul De — ugy niszem ! — a pptt 108- §-a sem akar gyermekjátékot inscenirozni. Nem kellő megfontolás nélkül, nem jelesül arra való alapos kilátás nélkül, hogy intézkedésétől a per sorsára s az igazság kipuhatolására fontos eredmény várható, oldja fel a felsőbb bíróság az alsóbb fokú bíróság Ítéletét. Ha pedig megteszi s azon ösvényt megmutatja, a melyen az alsóbb bírónak haladnia kell, hogy helyes ítéletet meghozhasson, akkor szerintem az alsó bíróságnak nem áll jogában ezt semmibe se venni s «meggyőződésére)> való hivatkozás mellett föloldott ítéletét háromszor reactiválni. Ha az ügyvéd, vagy a fél két bíróság ítélete előtt nem tud meghajolni s «megoyőződésből» tovább felebbez, hogy a III. fórumnál annak sanctionálását nyerje a mi jogi meggyőződésében él, akkor bizonyos körülmények közt «konok felebbe zőt» találhat benne a III. bíróság. Miért nincsen törvény, a mely a felsőbb fórumok minden igyekezete meghiúsításával egyazon ítéletet négyszer megismétlő I. bíróság eljárásában konokságot lát és azt kellően megbünteti ?! Aquila. Irodalom. Magyar törvények. Szerkesztik: Edvi Illés Károly dr-, Gaár Vilmos dr., Márkus Dezső dr., Pap Dávid dr., Vargha Ferenc dr. Kiadja: Grill Károly könyvkereskedése. A gyűjtemény célja lesz minden egyes törvényt az arra vonatkozó egész törvényrendelet s joggyakorlat-anyaggal együtt kiváló feldolgozásban közölni. Ezen gyűjteménynek mindenesetre azon nagy előnye van, hogy az illető törvények elsőrangú szakemberek által lesznek feldolgozva illetve commentárral ellátva, a mi azon magyarázatok becsét és megbízhatóságát nagyban emeli. Az is kiemelendő, hogy anyagcsoportokban foglalja a törvények kiadását, ugy hogy az egyes kötetekben azután az összes az illető anyagcsoportra vonatkozó törvényeket együtt találhatni. Ezen gyűjteményből most jelent meg a hiteltörvényekre vonatkozó kötet, melyet dr. Pap Dávid bpesti ügyvéd szerkesztett és állított egybe. Ezen kötet tartalmazza I. váltó, II. csőd, III. kereskedel mi törvényi, IV. a kereskeI delmi és iparkamarák, V. vámszövetség, VI. gazdasági és ipari hitelszövetkezetek, VII. földhitel i n t éz e t e k, VIII. záloglevelek biztosítása stb. IX. az értékpapírok megsemmisítése, X. a berni egyezmény és vasúti üzletszabályok, XI. keresk. eljárás, XII. tőzsdei szokások, XIII. ipartörvény, XIV. részletügyletek stb. vonatkozó törvények, rendeleteket és igy a hiteltörvények legteljesebb kiadását. Ha még megemlítjük, hogy ezen kötet az egész idevonatkozó judicaturát és az összefüggő összes törvényekre való vonatkozásokat és egy szokatlanul részletes kitűnő tárgymutatót tartalmaz, ezen gyűjtemény rendkívüli hasznavehetőségét eléggé jellemeztük. Büntetőjogi reform-törekvések. Adalékok a bünlető-törvény módosításához. Irta: dr. Bálás Elemér, budapesti kir. alügyész. Budapest, *Pátria» irod. vállalat kiadása. 1901. Ára 1 korona 60 fiU. Sorra veszi a büntető törvény azon fejezeteit, a melyek leggyakrabban szerepelnek a gyakorlatban s rámutat azon helyekre, a melyek okvetetlenül módosításra szorulnak. Közhivatalnokaink vagyoni felelősségéről. Irta: Báró M a 1comes Béla. Budapest, 1900. Révai és Salamon könyvnyomdája. A köztisztviselők vagyoni felelősségére vonatkozó ez idő szerint éi vényes összes jogszabályokat azon irányelvek szerint fejtegeti, melyek a polgári törvénykönyv tervezetével szoros kapcsolatban vannak s a jövőre nézve követendők. A törvénytelen gyermekek jogi állása. Dr. D o 1 e s c h a 1 1 Alfrédnek a budapesti nemzetközi gyermekvédő congressus jogi szakosztályának 1899. évi szeptember 16-iki ülésén ily cimmel tartott előadása megjelent a Pesti Könyvnyomda r.-t. kiadásában. Magyarország közegészségügyi viszonyai 1898—1899. évekI ben. A m. kir. kormány 1898. és 1899. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentések, v Jamint az ugyanazon évi statisztikai évkönyvek alapján közli : Dr. Békésy Géza. Ára 2 korona 40 fillér, mely összeg ellenében a munkát bérmentesen küldi a «Közigazgatási Könyvtár* kiadóhivatala, Orsz. Központi Községi Nyomda R.-T. (Budapest, VI., Vácikörut 61.) Megjelent: A lelki élet fizikája. A pszikhofiziológia teljes rendszerének vázlata és az uralkodó tan kritikája. Irta: Pikler Gyula. (Különlenyomat a «Huszadik Század* 1901. februári számából). Budapest, Politzer Zsigmond és fia kiadása. Zeitschrift für Ungarisches Öffentliches und Privatrecht. 1900. IX.—XII. Szerkeszti dr. Sgalitzer Gyula. A magyar általános polgári törvénykönyv bírálatainak érdekes fordításait nyújtja. Vegyesek. A munkásnak alvállalkozók általi megrövidítése (marchandage) képezte nemrég a párisi semmitőszék teljes ülési határozatának tárgyát. Már az 1848. évi francia ideiglenes kormány, március hó 2-án — a munkásmozgalom nyomása alatt — kénytelen volt egy decretumot kibocsátani, mely ezen marchandaget eltörölte, a néhány nappal később: március 21-én kibocsátott decretummal ugyanaz 50—100 franknyi birsággal sújtatott. Az 1848. évi november 4-én törvényerőre emelkedett alkotmány 13. §-a pedig akként rendelkezett: «az alkotmány szavatolja a polgároknak a munka és ipar szabadságát*. Csakis 1888-ban nyilt meg az első alkalom a bírói határozathozatalra; akkor a párisi iparbirák központi irodája akkép döntött, hogy «az ily szerződés érvényes, ha a munkabérek megfelelők.* — 1897-ben történt hogy egy építési vállalkozó egy kőmives mesterrel ily alvállalkozási szerződést kötött. Ez utóbbi 15 munkást szerződtetett, később fizetésképtelenné vált és a munkások által az építési vállalkozóval egyetemben a marchandage iránti kihágásért feljelentetett. Az első bíróságok a fent hivatkozott két decretumot oda értelmezték, hogy minden marchandage egy delictum és egészen közömbös, vájjon történt-e a munkások megröviditése vagy sem. Érdekes vita tárgyát képezte már azon előzetes kérdés eldöntése is, vájjon hatályos-e még az ideiglenes kormány rendelete és vájjon nincsen-e az az alkotmány 13. §-a által derogálva r A bíróságok erre tagadólag válaszoltak, mert veszedelmes volna az ily különleges törvényt általános jogelvek által hatálytalaníttatni. A törvénynek félszázadon át való nem alkalmazása sem jöhetett birói figvelembe, rr ert a francia jog a desuetudo-t egyáltalában nem ismeri. Épp oly kevés értékel birt azon érv, hogy ezen Louis B1 a n c által kierőszakolt forradalmi törvény csak ideiglenes jellegű volt. A semmitőszék a törvényt szintén hatályosnak nyíl-