A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 8. szám - A permegszüntető végzés béiyegilletéke

Ezek közül, mint kiváló fontosságuakat, első sorban felemlitendőnek tartom a javaslat 32. és 34. §-ait. melyek teljesen eltérnek a régi perrendtartás, az L868: LIV. t.-c. 35. §-ának szabályaitól, — s mondjuk ki mindjárt, hogy az eltérések nemcsak helyesléssel találkozni nem fognak, de az érdekelt körök részéről bizonyára heves megtámadásra számithatnak. Az 1868: LIV. t.-c. 35. §-á a szerződésekből eredő teljesítési, érvénytelenítési és kártérítési pereknek megindítását azon hely bírósága előtt is megengedi, hol a szerződés létrejött, vagy teljesítendő, — könyvkivonati és számla követelések tekintetében pedig a könyvvitel helyének bírósagát is felruházza az illetékességgel. A javaslat idézett szakaszai a következő eltéréseket tartalmazzák : 1. a szerződés létrejöttének helye nem állapit meg illetékességet, 2. a teljesítés helye csak akkor, ha írásban van kikötve vagy ha alperes az idézés kézbesítésekor a teljesítés helyének bírósági helyén tartózkodik, 3. a könyvvitel helyének bírósága előtt be nem jegyzett kereskedő, vagy nem kereskedő egyáltalán nem perelhető, — bejegyzett kereskedő is csak hitelesített könyvkivonat bemutatása mellett, — számla, vagy egyszerű könyvkivonat alapján ez sem. Hogy a szerződés létrejöttének helye ne állapítson meg külön illetékességet, azt mindenki helyesnek fogja találni. Gya-" kori az eset, hogy a szerződés mindkét perfél lakhelyétől különböző helyen köttetik, — és semmiféle jogos érdek sem követeli, hegy a harmadik hely bírósága járjon el a perben. Sőt, ha a felperes lakhelye azonos is a szerződéskötés helyével, de a szerződés nem ugyanott teljesítendő, — niég mindig nincs elegendő ok az alperes rendszerinti illetékességétől való eltérésre. De máskép áll a dolog a teljesítési hely tekintetében. Mert, a ki bizonyos helyen való teljesítésre kötelezi magát, annak azt is tűrnie kell, hogy ugyanazon hely bírósága szoritsa a teljesítésre, miután működését a kikötött helyre tette át. vagy oda áttenni szándékozott, s ezen előzetes elhatározásnál fogva egyenlő tekintet alá esik az állandóan ott lakókkal. Ezt a perjogi elvet elfogadja a javaslat 32. §-a is, de következetesen keresztül nem viszi, a midőn az alperes ott tartózkodását, vagy az írásban kikötést szabja feltételül. Az előbbitől el kell tekinteni a fennebb mondottaknái fogva, — az írásbeli kikötés pedig azért nem tehet külömbséget, mert ha elfogadjuk azt a jogelvet, hogy szerződést nemcsak írásban, hanem szóval is lehet kötni, akkor ennek perjogi consequentiáit is le kell vonnunk, s nem szabad különbséget tennünk az írásban, vagy szóval kikötött teljesítési hely közt. Lehet, hogy valaki erre azt a megjegyzést teszi, hogy i a javaslat 40. §-a szerint az önkéntes alávetés is csak akkor érvényes, ha perrendszerü okiratba foglaltatik. Igen ám ! Csakhogy az önkéntes alávetésnek nincsen más alapja, mint maga az önkéntes alávetés, s ezt már a keresetben documentálni kell. — mig a teljesítési hely jelentőségét nem az írásbeliség adja meg. ham m az a tény. hogy a szolgá tatás előre megállapított helyen nyújtandó. A javaslat 32. §-ából tehát az ((írásbeli kikötés alapján» szavak, s az utánuk következő mondat kihagyását ajánlanám. Áttérve a 34. §-ra. őszinte részvétemet fejezem ki Magyarország kereskedőinek. Ha ezen szakasz törvénynyé válik ujabb csapás éri ezt az annyira zaklatott osztályt. Eddig meg volt az a joga. hogy adósát saját bírósága elé idézhette. Ezután fáradozni kell a fizetni nem akaró adós lakhelyére, ha ez nem kereskedő. Elég szomorú dolog, hogy bagatell ügyekben az alperesek lakhelyén kellett perelni, a költségekkel való .regpótlás mellett, — most már a nagyobb ügyekben is ez a veszély fenyegeti. Addig-addig panaszkodtak a kereskedők a bagatell ügyekkel járó sérelmeik miatt, hogy végtére mégis meghallották panaszaikat és még súlyosabb megpróbáltatásnak akarják őket kitenni, — bizonyára büntetéskép, mert zúgolódni mertek. Más államokban, hol a kereskedőt ép oly gazdasági tényezőnek tartjak, mint pl. a földmivest, lehetővé teszik, hogy követeléseiket saját lakhelyükön költség és fáradság nélkül behajthassák. Az osztrák kereskedő csak annyit ir a számlára, hogy a követelés az ő lakhelyén fizetendő és perelhető, s ezzel megszerzi a saját bíróságának illetékességét, ott perli a magyar embert — s ez ellen nincs orvoslás. Nálunk ellenben, az adósok Eldorádójában, 40 koronán aluli ügyekben a külföldit eddig sem lehetett magyar bíróság elé idézni, — ezentúl majd nagyobb ügyekben sem lehet, hacsak nem kereskedő. De vájjon mi lehet az indoka annak, hogy magyarországi adóssal szemben sem akarják a kereskedőnek megengedni, hogy saját bírósága elé idéztesse, hacsak nem kereskedő ? Nincs abban semmiféle igazság, hogy a kereskedő, a kit saját üzleti helyiségében keres fel a vevő, s a ki itt szolgáltatja ki az árut, — a fizetést ne itt követelhesse, hanem az adós után lótni-futni legyen kénytelen. Az általános jogérzet megköveteli, kereskedelmi törvényünkban is kifejezést nyert (324. § ). hogy a tartozás a hitelező üzleti telepén fizettessék. Ha pedig a fizetési, tehát az adós részéről való teljesítési hely, a hitelező üzlettelepének helyéve azonos. — akkor a teljesítési hely bitóságát megillető illetékesség theoriájánál fogva is fel kell a kereskedőt jogosítani, hogy saját bírósága előtt perelhesse adósát. A ki más nézetet vall, az a kereskedő érdekeivel nincs tisztában, és nem tudja — a mit a gyakorlat emberei napról-napra észlelnek,— hogy temérdek üzleti követelés vesz oda jelenleg is azért, mert 40 koronán alul lévén, a kereskedő saját bírósága előtt nem perelhető. És hogy a helyzet még súlyosabb lesz, ha a nagyobb követelések is ily sorsban részesülnek. — azt magyarázgatni nem szükséges. Maradjunk a réginél, ha jó és ne csináljunk ujat, ha rosszabbnak ígérkezik. i/A permegszüntető végzés béiyegilieteke. I Irta: RÉV MÓR m. kir. pénzügyi fogalmazó, Nagy-Becskereken. I A bélyeg- és illetékügyi törvények és szabályok igen ! szoros vonatkozásban vannak az igazságügyi törvényekkel és i igy a pénzügyi administratiót munkájában rendkívül elősegíti és megkönnyíti az igazságyügyi törvényeknek az ismerete, viszont a bíróságoknak is érdekükben áll a törvényben meghatározott felelősségénél fogva (1894: XXVI. tc, 30. §.) a pénzügyi törvények azon részeinek az ismerete, amelyek a bírói eljárással vonatkozásban vannak. Ha az illetékügyi törvényeket a codificalt magánjog törvényekkel összevetjük, ugy első pillanatra megállapíthatjuk, hogy közöttük nem a legnagyobb az összhang. A bélyegtörvény igen sok jelentékeny bírósági actust nem érintett meg illetékkel, mig más jelentéktelen birói mozzanatot súlyosan terhelt meg. jogászemberek eiőtt nem lehet vitás, hogy az egyes birói momentumoknak a joghatása kell, hogy teljesen ugyanaz legyen. így kétségbevonhatatlan, hogy az ítéletnek és különböző végzéseknek egyforma jogi jelentőséget kell tulajdonítunk, akár a sommás eljárásban, akar a rendes eljárásban hozták is meg azokat. Igaz, hogy a bírósági eljárás különbözik a sommás ügyekben és rendes perekben, de jogi szempontból csakis formális különbségeket ismerhetünk el, az igazságszolgáltatás végcéljára, lényegére nézve azonban szükséges, hogy az igazság — egy legyen. A gyakorlati élet ugy a sommás, mint rendes eljárás során nem egyszer vet fel olyan eseteket, hogy a bíróság a felek kérelmére, vagy anélkül is permegszüntető végzést hoz. A tárgyalásnak a menete, vagy a perben álló feleknek az előadásai gyakran hozhatják a bíróságot ebbe a helyzetbe. A per beszüntető végzés bélyegilletékére nézve az 1894 XXVI. tc. 8. §-a tartalmazza a törvényes rendelkezéseket. Ezen törvényszakaszban taxatíve fel vannak sorolva azok a bírósági aktusok, amelyek 2 korona, illetve 5 korona állandó határozati illeték alá esnek, 3. pontjában a rendes eljárásra nézve b) alatt nem illetékköteles határozatok közé sorozza az 1868: LIV. t.-c. 8., 9., 12. és 13. §§-ai alapján hozott megszüntető végzéseket. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy csak a rendes eljárásban. A sommás eljárást e tekintetben nem érinti. A most hivatkozott törvényszakasz ugyanis négy csoportban osztályozza az állandó határozati bélyegilletéket: 1. ugy a sommás, mint rendes eljárásra, 2. a sommás eljárásra, 3. a rendes eljárásra, és 4 a végrehajtási eljárásra. Az ezen csoportosításban feltüntetett illetékköteles határozatok felbiztatják az életképes logikát arra hogy gondolkodjék egy kissé a fölött, mennyiben helyes ez az osztályozás, nincs-e a határozatok között olyan, amely talán nem vág egészen ebbe a törvényszakaszba és vájjon nem kellene-e bevonni ide olyan határozatokat, a melyeknek itt volna a nelyük. Az azonban feltétlenül magyarázatra szorul, hoay miért belyegköteles a per m e g s z ü n t e t ő v é g z é s a r e ndes eljárásban, ha az a sommás eljárásban bélyegmentesés miért bélyegmentes a sommás eljárásban, ha a rendes eljárásban bélyegköteles?