A Jog, 1901 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1901 / 8. szám - Innen-onnan a magánjogi Tervezetből. 1 [r.]. Megtámadás

akár a magánéletben, — kezdve bármelyik uralkodó fejedelemtől a koldusig, a hadvezértől, ministertől, bírótól a kereskedő, földbirtokos, iparosig, szóval akármily életviszonyban, a ki a saját hivatásában előforduló működéseit másnak közre működése nélkül egymaga teljesíthetne. Hivatásának bárki csak mások segélyével felelhet meg. Ebből az élettörvényből nem lehet a közjegyzőt kizárni. Ha mindezek mellett Spectator tisztelt irója concret eseteket is óhajtana, ilyennel is száz számra lehet szolgálni. Vagy ha közvetlen bővebb meggyőződést kiván szerezni, a közjegyzői irodák legnagyobb részében szemeivel láthatja, hogy a közjegyzői munkálatoknak legalább 1/i része ingyenes munka minden dijaxás l éikül, */4 része krajcáros díjazással jár, amennyit hordár is kap egy levél elviteleért, 1/4 része a dijaknak birói megállapítástól függ, és a díjhátralékok nagy csomója mutatja, hogy ennek behajtása csak végrehajtás utján eszközölhető, az ebbeli végrehajtási eljárás szabályaitól pedig borzad minden közjegyző, és csak az ügyek Vi része után fizetik a felek dijakat belátás mellett, jó akarattal és készséggel. így van ez az ország közjegyzőinek legnagyobb részénél, a hol az erre vonatkozó iratok a hátralékok csomójában halomra állanak bizonyíték gyanánt. Vagy pedig ha a Spectator még ennél is hitelesebb concrét esetet óhajt, ezeket is megtalálhatja akár a közjegyzői kamaráknál, akár az igazságügyminiszteriumnál, a hol a többi között éppen felterjesztés alatt áll az ország szivéhez legközelebb álló kamara területéről — mint forgalom és vagyonosság tekintetében a legjobb területről négy közjegyző igazolt előterjesztése, hogy az ottani közjegyzői állás tarthatatlan, és vagy egészen megszüntetendő, vagy a hatáskör területileg kiterjesztendő. Hová törpül tehát Spectator 3,000 forintos számítása ? Vagy végre ha Spectator a közjegyzőség életre valóságának beismerése mellett sem gondolt volna egy fontos körülményre, ugy figyelmébe ajánlom, hogy sehol a világon nem tapasztalható culturállamokban, hogy jogi ismeretekkel éppen nem bíró egyének felhatalmazva legyenek jogi ügyletekről okiratot készíteni és jogügyekben eljárni, — csak Magyar országban, hol például a községi jegyzők, a kik éppen nem jogászok, hanem fontos közigazgatási teendőkkel a nélkül is túlterhelt hivatalnokok, mégis teljesen jogosultak a községben előforduló jogügyletekben, okiratoknak felvételére és eljárásra, sőt e részben előny van nekik nyújtva azzal a befolyással, a mivel a község lakosaira birnak, holott jogi szakban tanulmányi ismeretök nincs, és igy ebbeli beavatkozásuk a jogbiztosság kárára történik. A telekkönyvi ügyforgalom mutatja, hogy a telekkönyvi átírási összes ügyeknek 80 százaléka nem kerül az ügyvéd vagy közjegyző kezéhez és a későbbi jogkövetkezmények mutatják ki, mily nagy száma a jogsérelemnek merül fel ily esetekből. Az igazságszolgáltatási eljárásban az is figyelemre méltó körülmény, hogy a birói hivatalok kínozva vannak oly perenkivüli teendőkkel, melyek inkább kezelési természetűek, melyek nem birói judicatura alá valók, melyeknek a bíróság kezébe való összehalmozása nagyban hátráltatja, nehézkessé és lassúvá teszi az igazságszolgáltatás folyamát, mely késedelemből az államkincstárnak károsodása következik, holott mindezen perenkivüli munkálatok a közjegyző hatáskörébe valók volnának mint közhitelű és közbizalmi közegnek. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy ez az igazságszolgáltatás gyorsabb menetét és a kincstár javára előnyt eredményezne. Láthatja a Spectator tisztelt irója, hogy az igazságszolgáltatási közegek munkabeosztása, ugy a hatáskör és illetőség körében sok, sok anomália fordul elő, amely kérdéseknek törvényhozás utján helyesebben való rendezése mindinkább sürgetős. De hagyjuk mindezeket, mert az életnek ilyféle adatai kimerithetlenek és nagy számban kínálkoznak a Spectatorféle tendentiák ellen. Csak azért kellett ezeket — de éppen nem ellenséges szándékból említenem, mert óhajtanám, hogy a tisztelt cikk irója barátságosabb vélekedés útjára fordulna a közjegyzői hivatás és a közjegyzők szellemi és anyagi helyzetűk felől — és jóakaró tudomásul venné, hogy nem csak egyes közjegyző, hanem az általa is emiitett congressuson összegyűlt egész kara a közjegyzőknek enuntiálta, hogy távol esik a közjegyzők minden egyes tagjának nem csak egyéni, hanem hazafias gondolatától az. hogy a közjegyzői intézmény fejlődését és a közjegyzők hatáskörének, valamint az elavult időből származó díjszabásnak módosítását abból az okból kívánná, hogy ez által mások existentiájának romlását akarná előmozdítani. Sőt ellenkezőleg a Congressus kijelentései világosak és azt a kívánságot - óhajtást és törekvést fejezik ki és az iránt kérnek törvényhozási, tehát nem tiltott uton való módosítást, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak minden közege — a'bíró, az ügyész, az ügyvéd, a közjegyző, a jog és igazság terén, a bölcs munkabeosztás általános elvénél fogva szabályozandó külön, független hatáskörében, de ugyan egy célra törekedve a hazai jogélet javára tölthesse be hivatását a nélkül, hogy egymásnak hatáskörébe bevághasson — és hogy mindegyik vegye el a szellemi munkássághoz méltó és a nehéz és érdemes munkálatához illő és állása nimbusának a jelenleginél megfelelőbb jutalmat, egymásnak stallumába való beavatkozás nélkül. Zimányi Alajos, bpesti kir. közjegyző. II. Spectator ujabb cikkére a magam részéről rövid válaszszal tartozom ; mert ő azt írja, miként «ugy sem hiszi el senki és én soha sem'fogom bebizonyítani, hogy a közjegyzői teendőknek fele része, vagy ennél is több, ingyen munka.» Ennek az állításomnak a bizonyítására hivatkoztam első cikkemben a kir. közjegyzőknek az igazságügyminiszteriumnál lévő hivatalos ügyforgalmi kimutatásaira. Ezeket az adatokat Spectator holmi üres frázisokkal meg nem cáfolhatja. Ha pedig ezeknek sem hisz. hát akkor vele komolyan szóba állani nem lehet. Ezek a kimutatások azt igazolják, hogy a közjegyzői teendők közül a névaláiráshitelesitések, a másolathitelesitések és a könyvkivonathitelesitések az összes ügyforgalmi számoknak a nagyobb felét teszik ki. Már most Spectatorról tölteszem, hogy tudni fogja, miként egy névaláírásnak a hitelesítése a közjegyzőnek 75 k r t.. egy másolathitelesités oldalonkint lő krt, egy könyvkivonat hitelesítése pedig az esetek legtöbbjében 50 k r t hoz tisztán ; fölteszem, hogy tudni fogja azt is, hogy ez a díjazás a reáforditott időveszteségnek, iktatási, irási, összehasonlítási munkának, illetőleg az e célra alkalmazott munkaerőnek a fizetését sem hozza be, hogy tehát a közjegyző ezekre a munkákra ha rá nem fizet, hát éppen csak a készkiadásait kapja megtérítve ; aminthogy köztudomású is , hogy azok a múmiák a közjegyzőre nézve inkább csak «nobile offici umot» képeznek, és nem jövedelmi forrást: akkor Spectatornak el kell ismernie, hogy igazam van. amikor azt állítom, hogy a közjegyzői teendőknek a nagyobbik fele ingyen munka, amit hivatalos adatokkal támogathatok. A magam ügyforgalomából az 1900. évre nézve szolgálhatok a következő számokkal. Közjegyzői ügyem volt abban az évben összesen : 1.902. Ebből névaláiráshitelesités. másolathitelesités és könyvkivonathitelesités volt összesen : 1.160. Hagyatéki ügyem volt: 472, s ezek közül dijnélküli: 96. Quod erat demonstrandum ! Ami a közjegyzői állások jövedelmezőségét illeti, föntartom előbbi tételemet. Biztosithatom Spectator t. hogy nekem ebben a kérdésben több a tapasztalatom mint neki, akinek talán soha sem volt alkalma egy közjegyzői irodát — különösen a vidéken megfigyelni. Idevonatkozólag csak annyit, hogy a csekély jövedelmezőség oka. nem mint Spectator állítja, maga a közjegyző, hanem az, hogy a falusi jegyzők közigazgatási hatalmuk egész erejével kényszeritik a feleket arra, miként ügyleteiket náluk és ne a közjegyzőnél kössék, akinek ilyen kényszerítő hatalma nincsen, s ha volna sem élne azzal ily módon vissza ! Tessék ezt a hivatalos zugirászi zsarnokoskodást beszü ntetni és fölszabadítani a nép szabad akaratát, — akkor majd beszélhetünk a közjegyzői állások szaporításáról. De előbb nem Anonymus, 1 Innen-onnan a magánjogi Tervezetből. ^ l. Megtámadás Irta: dr. ALMÁSI ANTAL Budapest. A megtámadhatósági esetek a Tervezet szerint a következők : 1. nem komolyan tett szerződési (v. egyéb) nyilatkozat, mely abban a feltevésben tétetett, hogy nem komoly voltát a másik fél fel fogja ismerni — mi azonban be nem következett (986. §). 2. lényeges tévedés (987. §.,) 3. táviratilag yagy szóbelileg küldött és elferdítve közölt nyilatkozat (990. §.,) 1. csalárd megtévesztés vagv jogellenes fenyegetés által előidézett nyilatkozat (991. §.). Mindezen esetekben, az utolsót kivéve, a nyilatkozat «a tévedésre vonatkozó szabályok szerint megtámadható.)) E szabályok legfőbbje alighanem a 989. §., mely szerint